Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-19 / 47. szám

532 » Zalamegye, Zala vármegyei Hirlap« 1905. november 12. tői pedig a város polgársága s a képviselőtestület minden tagja irtózik. És azonnal kész a vád, hogy a terhek abnormális szaporodásának a rendezett tanácsú város szervezete s a vezetők gazdálkodása az oka. Ezt pedig követi az indítvány: fejlődjünk vissza nagyközséggé, mert annak az igazgatása olcsóbb s kiadásai csekélyek. Ez annyira természetes és logikus folyománya a mi szerencsétlen viszonyainknak, hogy még rosz néven sem lehet venni a városatyáktól, hogy minden eszközzel igyekeznek a közterheken könnyíteni. Csakhogy az okoskodásukban két hamis pont vau, amelyek azután hamis következtetésekre vezetnek. Először is kérdés, hogy a nagyközséggé való átalakulás visszafejlődést jelent-e ? Kérdés, hogy a rendezett tanácsú városok szervezete nem tökéletlenebb e, mint a nagyközségeké? Azon, hogy a város fejét polgármesternek hívják, vagy birónak, nagyságos urnák, vagy tónsurnak, még nem dőlt el az a kérdés, hogy melyik igazgatási forma a tökéletesebb. És egy jó községi igazgatás feltétlenül többet ér, mint egy rosz rendezett tanács. A községek ranglisztáján előbbre tették ugyan a rendezett tanácsú városokat a nagyközségeknek, de hogy egyiknek a szervezete mennyiben tökéletesebb a másiknál, ón nem tudom sem a törvénykönyvből, sem az élet könyvéből kiolvasni. Az a tökéletesebb, amelyik a helyi viszonyoknak jobban megfelel; amelyik a polgárok érdekeit s a község javát jobban tudja szolgálni. A városi igazgatás parádéja s a községi szervezet rendszerint szegényeseb)) külsőségei nem tartoznak a lényeghez. Az egyik igazgatási formának a másikkal való felcserélése még nem jelent visszafejlődést, még akkor sem, ha rendezett tanácsú városból nagyközség lesz. Sőt haladást jelenthet, ha jobbat kapunk, mint ami van ; ha más keretekben jobban meg tudnánk valósítani azokat a kulturális, közgazdasági, közegészségügyi célokat, amelyekkel ma nem birunk; ha a közterheket elviselhetőbbé tudnánk tenni; ha a közjövödelmekből nagyobb százalékot volnánk képesek városi érdekekre áldozni. A rendezett tanácsú városoknak papiroson nagyobb autonómiájuk van, mint a nagyközségeknek. A gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy a nagyközségi autonómia is ugyanazon a területen mozog, mint a városi. Ép ugy gyámság alatt áll az egyik, mint a másik s ez a gyámkodás súlyos, ha fent nincs meg a kellő jóakarat; könnyű, ha a felsőbb hatóságok liberálisan kezelik a hatalmat. Miután tehát akkor, amikor arról van szó, hogy Zalaegerszeg nagyközséggé alakuljon át, csak egyik igazgatási formának a másikkal való felcserélése képezi a kérdés magvát s visszafejlődésről beszólni nem lehet: egy cseppet sem alázzuk meg városi mivoltunkat azzal, ha ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozunk. Nézzünk a szemébe argumentumokkal s ne üssük el a kérdést azzal, hogy a vármegye székhelye a visszafejlődés szégyenét nem veheti magára. Hiúságért nem áldozhatunk semmit, mert szegények vagyunk s ha csak ez volna az indoka a rendezett tanács fenntartásának, bűn volna azt fenntartani s egy percig is támogatni. Aki csak ezen szempont alapján itél, az helytelenül itél. A legfontosabb kérdés az, hogy mit nyernénk az átalakulással? Tudnánk e annyit megtakarítani, hogy érdemes legyen a rendszerváltozással járó nehézségeket magunkra venni ? Az indítványban mindig a pénzügyi szempont dominált. Az átalakulás hivei azért ellenségei a rendezett tanácsnak, mert drága s azért barátai a nagyközségi szervezetnek, mert véleményük szerint sokkal olcsóbb. Hát bizony a rendezett tanácsú városok igazgatása rettenetes drága, mert a szervezetben annyi az abszurdum, hogy se szeri se száma. A helyi igazgatás ezerféle teendője mellett a városok nyakába varrták az állami közigazgatás jó részét, ugy hogy a városok az állam részére tartanak egy sereg embert. Ez tény. De viszont az is bizonyos, hogy a mi viszonyaink között a nagyközség igazgatása se lenne sokkal olcsóbb; legalább is nem annyival, hogy megérné az átalakulással járó veszteséget. Mit tudnánk megtakarítani? Polgármesterre nem volna szükségünk, az igaz. A helyére jönne a biró. De ne higyjo senki, hogy egy olyan ember, aki egész idejét leköti a városnak s aki képes is volna hivatalát betölteni, megelégednék néhány száz forint tiszteletdíjjal, mint a boldogabb időkben, amikor egy vagyonosabb polgár mellékfoglalkozásképen igazgatta a várost. Akár biró, akár polgármester volna a titulusa, a város feje bizony megkövetelné a tisztességes fizetést. A főjegyző azonban már aligha elégednék meg a mai fizetéssel. Hiszen Légrád, Kotor, Drávavásárhely nagyközségek jegyzői sokkal jobban vannak dotálva. Az adóhivatalt, a pénztárt s ennek személyzetét, városgazdát, becsüsöket mind meg kellene tartania a városnak. Azon is tul vagyunk már, hogy a rendőrségen takarítsunk jelentékenyebb összeget. A közbiztonsági szolgálatnak a csendőrsóggel való ellátása tárgyában a város a kormánnyal szerződóst kötött s a felajánlott óvi járadékot a kormány el nem engedi, ha nagyközség leszünk is. A rendőrkapitányi hivatal megszűnnék ugyan, de ehelyett kapna a város uj terheket bőven. Fizetné azokat a pótadókat, amelyek alól a rendezett tanácsú városok ki vannak véve, de a járásokba tartozó községek nem. A hivatalszolgák és hajdúk fizetéséből sem lehetne megtakarítani semmit; hiszen a nagyközségek, jóllehet a közbiztonsági szolgálat ellátása tulajdonképen a csendőrség kötelessége, mindenütt tartanak községi hajdúkat, rendőröket. Az árvaszék is megszűnnék, de ez nem jelent egy egész embert sem. Hiszen az árvaszéki előadóként szereplő tanácsnok egyszersmind községi biró és még egyéb ügyek referense is. Hát hol volna az a rengeteg megtakarítás? Talán az iskolákhoz szerződésileg lekötött hozzájárulásokat engednék el; vagy nem kellene uj kaszárnya? Vagy talán a közegészségügyi intézmények iránti igények szállnának le s nem kellene a városnak semmit sem kiadnia, mert faluvá változott? Hiszen 5—6, mondjuk 10 ezer koronát talán meg lehetne takarítani — megfelelő szükkeblüséggel, — de többet nem. A gazdasági viszonyok, az igények nem változnának ; az adósságot is fizetni kellene; sőt maga az igazgatás sem változnék semmit. A leglényegesebb külömbség az volna, hogy most a polgármestert szidják, azután pedig a birót szidnák. Ha a biró erős kezű ember volna, a jegyzőkkel hadilábra kerülne (mindenütt így van); ha pedig a biró csak báb, a jegyző vezetné az egész kupaktanácsot az orránál fogva. És a pótadó akkor is csak emelkednék. A magyarországi községi szervezet egyáltaljában rosz, mert sok erőt von el olyan funkciókra, amelyek a helyi érdekekkel összefüggésben nincsenek. De ez így van a rendezett tanácsú városokban és nagyközségekben egyaránt. Amint nem sok haszna van a rendezett tanácsú várossá való avanszírozásuak, nem sok haszna van a nagyközségi állapotba való visszatérésnek sem. Eben gubát cserélnénk. Kár volna ezzel a tervvel foglalkozni. A városi igazgatás ós autonómia reformjának be kell következni. Ezt be kell várnunk, addig nem segít a bajokon se a biró se a polgármester. Zalavármegye közgazdasági viszonyai 1905. év október hónapban. Az elmúlt hónapban rendkivül változékony időjárás uralkodott. A hónap első felében kellemes meleg napok kiadós esőkkel váltakoztak, a hónap 21—26-iki időszakában azonban már eső, havaseső, végre egy rendszeres téli időszak következett be, erős havazással, moly időjárás minden mezei munkát megakasztott. Tizenegy napon 128 mm. csapadék esett le eső és hóalakban, mely mennyiség elég volt a takarulási és vetési munkálatokat hosszabb időre beszüntetni, a legeltetést megakadályozni és a korai tél beálltának veszélyével aggódásba ejteni az amugyis már türelmetlen gazdákat. Szerencsére ismét felmelegedett a hónap utolsó napjaiban a hőmérséklet és a hó elment, de nem a nélkül, hogy a vetni való földeket és mezei utakat egy időre járhatlanná ne tette volna. Ezen bár rövid ideig tartó előtélnek köszönhetjük azon sajnos körülményt, hogy a buzavetések 7

s-ad része későn kerül a talajba, hogy a még künn levő rópatermés betakarítása csak lassan és a talajnak agyon szekerezésével történhetik, hogy a szőlőmunka igen későn végezhető be és legfőképpen, hogy a folyó november hó közepéig is alig befejezhető őszi vetés lágy talajba kerül ós ezenkívül a kései vetés veszélyeinek van kitéve. A rozsvetések nagyobb része és a korai buzavetések azonban a sok csapadék dacára is üde szint mutatnak miodidáig, a mit jórészt a folyó hóban beállt enyhe időnek tudhatunk be. A mult hónapban végeztetett be a szüretelési munkálat; szerencsére még a hónap kedvezőbb időszakában és a tengerinek beszedése is, mely azonban részben a kedvezőtlenebb időszakban volt befejezhető. Eredménye ezidén a tengeri termésnek ugy minőség mint mennyiségre nézve vármegyénkben igen kielégítőnek nevezhelő és a tavalyi termést circa 50

0/

0'

al felülmulta. Nagyon kielégítő, sőt helyenként bőtermést adott ezidén a takarmány és cukorrépa, de a reggelenként mutatkozó fagyok a lapályosabb fekvésekben a minőségben némi kárt okoztak. Mert még legnagyobb részt kiszedetien állapotban érte a répát a mult hó 25-én beállt havazás, míg a

1 még kupacokban levő kiszedett készletet, csak sürgős elföldeléssel lehetett a fagytól megmenteni. Majdnem teljesen tönkretette a kedvezőtlen idő a magnak hagyott tarló lóhert, nemkülönben a magnak hagyott köles is hetekig ázott a mezőn ós részben el is romlott. Míg a legeltetés a hónap első felében még türhetősen táplálta a legelő marhát és a juhokat, addig a téli időszak körülbelül egy hétig mindenféle legelő állatot! az istállóba és téli etetésre szorított. A zöldtakarmányozás ezidén is — a nyári szárazság miatt — szokatlanul korán megszűnt és a szálastakarmányozás korai megkezdése óvatosságra inti vármegyénkben is az állattartó gazdákat, különösen a kisebb gazdákat, kiknél sem a mesterséges takarmánytermelós, sem pedig a takarmányrépa termelése korántsincs még oly mérvben felkarolva, mint ezt ezen kitűnő gyöknövóny — tekintettel a fokozódó állattartásra és a tejgazdaság terjedésére — meg is érdemelné. A marhavásárok forgalma kielégítőnek nevezhető az elmúlt hónapban is. Az egész continenseu uralkodó hus drágaság kihat végeredményeiben a mi viszonyainkra is és azon észlelet, hogy a növekedő húsfogyasztással szemben a hústermékek előállítása a kulturállamokban alig tud lépést tartani, arra irányítja a gazdálkodást, hogy az állattenyésztést és hizlalást még inkább felkarolja. Mert különösen s hizó állatoknak szokatlan magas ára van és ezen árvonal valószínűleg mind addig meg is marad, míg az egyideileg véletlen okokból korlátolva volt tengerentúli verseny e cikkben újból nyomasztólag nem hat ki az értékesítési viszonyokra. Állategészségügyi viszonyaink az elmúlt október havában türhetőseknek nevezhetők ós a hónap végével befertőzött község maradt vármegyénkben; lépfene által 2 község, takonykór által 1 község, tenyószbénaság által 12 község, ivarszervi kólyagos kiütés által 10 község, rühkór által 4 község, sertésorbánc által 12 község ós sertésvósz által ó9 község. A kenyértermények ára a kedvezőtlen időszak behatása alatt fokozatosan emelkedett. Az elkésett vetések ingadozó sorsa, a járhatlan vidéki utak által okozott szállítási nehézségek — sőt még az oroszországi t-semények — befolyásolták a tőzsdét; de tartós emelkedés csak ugy várható, ha a következő téli időszaknak időjárása oly kedvezőtlenné alakulna, hogy a kései vetések sorsa kockáztatva látszanék. Azuj bornak kiváló jó minősége háttérbe szoritotta az óborok iránti érdeklődést. De a sok eső miatt járhatlanná vált hegyi utak is beszüntették az amúgy is gyenge vásárlást. A borok ára is csak gyengének mondható, Sem a jó minőség — de a tavalyinál gyengébb termési eredmény — sem az olasz borvám clauzula megszüntetése, melytől oly kedvező befolyást vártunk az értókesitósére nézve,.— nem hozta meg az árak kedvezőbb alakulására nézve az oly kivánatos [áremelkedést, mely a modern szőlőszet által megkívánt igen tetemes mivelési költségekkel némileg arányban állana. Egerszegi krónika. Kovutvezető: Pubi. * Művéaz párbaj. A mult héten művészi versenyre hívta Nyári és Oláh bandája Horváth Pika Jóska zenekarát az „Arany Bárány" éttermébe. Horváth Pika