Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-19 / 47. szám

1905. november 19. »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« 5 Jóska elfogadta a kihívást és kitűzték a verseny napját 15-én estére. Nyáriék hamarosan elutaztattak egy tagot Szombnthelyre s szereztek egy sipost, hogy a siker anDál biztosabb legyen; Pika azonban annyira bizott a győzelmében, hogy kiállt a porondra hetedmagával, a banda rendes létszámával. A versenyt azonban apró intrikák előzték meg, Nyáriék itzt óhajtották, hogy a „Korona" szállodában dőljön el a harc, Pikáók ellenben ragaszkodtak az „Arany Bárány"-hoz. Az egyik banda itt, a másik ott kezdte meg az estélyt s elkezdődött az izengetés, levélváltás. Nyáriék azt izentók a Bárányba, hogy rendkivül díszes lcözöntégük van, azt nem hagyhatják. Jöjjön a Pika bandája a Koronába; Pika azonban visszaizent, hogy neki móg díszesebb közönsége vau; egyébként is ő a provokált fél s a Bárány szálló rendes muzsikusa, tehát helyéből nem mozdul. A közönség már már azt hitte, hogy le kell mondania a műélvezetről, amikor egyik aranyifjú elment a Koronába s felhozta az egész bandát. És elkezdődött a verseny. A szólisták, a teljes zenekarok egymás után léptek fel; a közönség pedig tapsolt mindegyiknek. A zsűrivé alakult asztaltársaság nem tudott dönteni, mert Pika bandájában gyengébb tagok vaunak ugyan, de a primás jobban tud vezetni; Nyáriékuál több a jó muzsikus, a primás azonban nem íud mérkőzni ellonfelóvel. Szóval Pika zenekara egy jól vezetett gyenge banda, a Nyáriéké pedig egy gyengén vezetett jobb banda. A zsűri tehát nem döntött. Az itjuság azonban megkísérelte kitgyenlíteni a dolgot olyanformán, hogy a két versenyző bandát egyesítse. A kettőből ki lehetne válogatni egy igen jó zenekart, amely azután végig muzsikálhatná a farsangot. Egy banda Zalaegerszegnek elég. Kettő csak nyomorog. Most tehát folynak az egyezkedésiekisérletek. A szerdai verseny nagy vigassággal esett meg. Nyáriék éjiéiben visszavonultak ugyan s átengedték a teret Pikának, a közönség azonban mulatott tovább. A versenynek még a reggeli órákban is voltak maradványai — a kávéházak szeparóibao. A hangász urak dicséretére legyen mondva, az ellenfelek gavallérosan viselkedtek. Nem ócsárolták egymás tudományát és bókével oszoltak szét. Miután azonban két dudás mégis sok egy csárdában, feltétlenül kívánatos, hogy a két banda egyesüljön, mert nem állunk jót arról, hogy a művészi versengésnek nem ökölverseny lesz e a vége. A hangulat A politikai hirek között gyakran lehet olvasni, hogy a miniszterek őfelségének a hangulatról tettek jeleutóst. A kegyelmesek azonban rosz helyen tanulmányozzák a hangulatot s azórt nem akarják elhinni, hogy az rettenetes viharos és borzasztó módon elszánt, mindent elsöpör az útjából, még az asztalokat is; megrengeti a falakat B betölti a levegőt forradalmi dalokkal. Oda kellett volna kormánybiztost küldeni, ahol a uemes ifjúság a napokban egy szeretett tagjának névnapját ünnepelte borral, sörrel és pálinkával. Ott lehetett politikai enunciációkat hallani, sőt a társaság egyik költő tagja arra vetekedett, hogy egy szabadságdalt szerzett, amelyet ott nyomban megzenésítettek s a legjelesebb táncos azonnal egy balettet komponált hozzá. És az egész kompánia zúgta, kót ur pedig eltáncolta a magas politikába vágó szellemi szörnyszülöttet. A szöveg elég épületes. Egyik strófája ez: Oh Lányi Bertalan, Bertalan . . . Erőszak hasztalan, hasztalan . . . írásod jogtalan, jogtalan . . . A tánc pedig hasonlít az indiánusok halotti táncához. A hazafias hangulat kiváltotta a szívekből és torkokból a nótákat, amelyeknek elónekléséért valaha néhány évi Kufstein járt. Elkezdve azon, hogy: Báró Luxemburgnak minden pénze fuccs, eljutottak a legújabb bakanótáig, amely ugy kezdődik, hogy: Bécs várában sír a német, jaj . . . Nem kell nekünk német kommandó; Felhangzik a magyar vezényszó. Magyar zászlót lenget a szél Buda ormán, Megbukik a drabant kormány. Betegen. Szemem kimerült, nincs mi oltsa, Az édes-kínos szenvedélyt, Egy röpke perc is ugy fokozza A szívbe oltott szenvedést. Az éj nekem a kín hazája S reám ki tudja mennyi vár: Csak testet öltne lelkem vágya, Oh! csak tudnék meghalni már! Hisz én is voltam egykor boldog, Álmimnak kedves képe lón, Reám az ég kéklőn mosolygott S merengtem csendes, szép jövőn. Azt gondolám, szívemre mindég Egy más szív dobbanása vár : S álmirn raoolja ez az emlék, Oh! csak tudnék meghalni már! Egy percen át virult az éltem S most kinos átok súlya nyom. Elszállt örökre szép reményem, Bánat borítja homlokom 1 Nem int a jövő szép szeméből Felém biztató fénysugár . . . Lebuktam a csillagos égből: Oh! csak tudnék meghalni már : Körültem jéghideg az éjjel S bennem csak lángol égő vágy . . . A lámpa álmosan néz széjjel, Minden, minden aludni vágy. Aludni vágyom sírgödörbe Szívemnek annyi, annyi fáj . . . Lehűlt reményem üstököse : Óh! csak tudnék meghalni már. I ! Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. L A m. kir. állami vasgyárak központi igazgatósága a vasgyárak 1906. évi fűrészelt faaanyagj szükségletét, nevezetesen fenyőfaoszlopot, jegenye| fenyőgerendát, bükkfát, tölgytalpfát, fenyődeszkát, i fenyőlécet és tölgyfagerendát nyilvános pályázat I utján kiván beszerezni. Az ajánlatok folyó évi i november hó 22 ikéig nyújtandók be. A szentgotthárdi m. kir. dohánygyári igazga| tóság bükk és fenyőbesábfa, valamint 3500 q kőszén szállítására hirdet pályázatot. Az ajáulai tok benyújtási határideje folvó évi december hó j 11-ike. i A cs. kir. szab. déli vaspályatársaság buda: pesti üzletigazgatósága bükkhasábfa szállítására ! hirdet pályázatot. Hr.táridő folyó óvi december 5. A részletes hirdetmények kamaránk hivatalos 1 helyiségében megtekinthetők. A nagy kan izt-ai kir. törvényszék elnöksége 160 : db térképbádogtoknak 485 K 50 f és 2 darab : irattári állványnak 200 korona árban leendő : szállítására f. évi november hó 26-án d. e. 10 órakor zárt ajánlati versenytárgyalást fog tartani. A részletes feltételek a nagykanizsai kir. törvényszéki irodaigazgalónál tudhatók meg. III. ! A m. kir. soproni honvéd főreáliskola parancsnoksága az intézet készletéből kiselejtezett és feldarabolt ruházati, fölszerelési és berendezési tárgyakból összegyűlt hulladók-anyagok megvételére pályázatot hirdet. E hulladékok posztó-, gyapju-zsinórzat-, vászon-, zsávolyvászon-, barna vászon-, szeunyes vászonfélók, fém- és bőrnemü anyagokból valók. Az ajánlatok benyújtási határideje folyó évi november hó 22-ikének d. e. 9 órája. Részletes fólvilágosítások kamaránknál nyerhetők. Soprou, 1905. évi november hó 13-án. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. H irek. Nyugtassák mag a tisztviselőket. A Nagykanizsán megjelenő »Zula« cimű laptársunk a fenti cim alatt egy cikket közölt, amelyben egyenes fethivás foglaltatott a vármegyéhez s a hatvanas bizottsághoz, hogv nyugtassák meg a tisztviselőket aziránt, ho^y ha a kormány által fölfüggesztetnének, existentiájűk nem forog veszélyben. Erre a cikkre Ziegler Kálmán, mint a hatvanas bizottság jegyzője a »Zal;>» hasábjain felel s kijelenti, hogy a hatvanas bizottság felhívása folytán megindult gyűjtés teljesen megnyugtató s ! a tisztviselők anyagi tekintetben bátran nézhet| nek a jövő elé, mert bármi történik is, szükséget szenvedni nem fognak. Ziegler Kálmán móg a következőket irja: „Nem kételkedem abban, hogy egyik vagy j másik gyengébb idegzetű tisztviselő aggódik a jövő iránt: hisz mi mindnyájan aggodalommal vagyunk eltelve a jelenlegi sivár politikai viszonyok miatt. Nincs gondolkozó ember széles Magyarországon, akinek ne fájna lelke, midőn az | alkotmány s ezt biztosító törvényeink határtalan ! cinizmussal ós rabulisztikával forgattatnak ki, I épen azok által, a kik a törvény és alkotmány védelmére első helyen volnának hivatva. Ez az aggodalom azonban sem a tisztviselőket, sem a jó hazafiakat nem teheti gyávává, ellenkezőleg él lelkünkben azon erős elhatározás, hogy minden viszonyok között és mindenkivel szemben, minden törvényes eszközt felhasználunk az alkotmány elleni gálád erőszak megtörésére. A tisztviselőknek pedig bizni kell a törvényhatóságban, hogy az az ő határozatait foganatosító közegeit mindenkor és mindenkivel szemben megvédi, ugy erkölcsileg, mint anyagilag is, erre megvan a törvényhatóságban az erős akarat ós képesség is. Áldozat ós szenvedés néikül nincs küzdelem, ebből ki kell venni mindenkinek részét. Nem kételkedem, hogy tisztviselőink hűen fogják követni és teljesíteni a törvényhatóság intézkedéseit, ettől őket semmiféle fenyegetés és kísértés sem fogja elriasztani. A törvényhatóság minden egyes tagja tudni fogja kötelességét, minden tényeárt feltétlen szavatosságot vállal; tisztviselőivel együtt győz, mert elbukni ezenig;iz ügynek nem lehet, nem szabad." A magunk részéről ezekhez csak azt tesszük hozzá, hogy tökéletesen ismerjük a vármegye tisztviselői karának gondolkodását, de még eddig a legparányibb jelét sem tapasztaltuk annak, hogy bármelyik is aggódott volna a jövője felett. Meg vannak nyugodva abban, hogy a vármegye, ha szükség lesz rá, gondoskodni fog róluk. A vármegyén kivül álló pátronusokat nem keresnek. Várjuk a főispánt. Zalavármegyének még mindig nincs főispánja. A mult héten újra megerősítették a már egyszer lecáfolt hirt, hogy gróf Festetics Géza lett az uj főispán, sőt azt is hirdették, hogy a vármegyében lévő hatalmas rokonsága mindent el fog követni, hogy installátiója megtörténhessék. Legújabb hir azonban az, hogy éppen rokonsága lépett közbe s eszközölte ki visszalépését, mert nem szeretnék, ha a vármegye nyugalmát egy Festetics zavarná meg. Mindezek dacára is jól informált forrásaink fenntartják gróf Festetics kinevezésének hirét; másrészről pedig Gajáry Gézával is ijesztgetik a vármegyét. — A hosszú vajúdás azt bizonyítja, hogy Zalavármegye főispáni széke után nem nagyon törik magukat az urak, mert jól tudják, hogy nehéz lesz abba beleülni ha valaki el is tudja foglalni nem lesz kényelmes ülése. Zalavármegyének főispáni körökben nagyon rosz hire van. Méltatlan vádaskodás. A > Magyarországi mult heti egyik számában, bizonyosan valami bujkáló és felelőtlen tudósító piszkolódása folytán, megvádolta Viosz Ferenc nagykanizsai főszolgabírót, hogy a vármegyének a memzeti ellenállásra vonatkozó határozatait ignorálva, az ujoncozási előmunkálatokat teljesíti s a népfolkelőket összeiratja. A szokásos erőkifejezések természetesen nem hiányozhattak a híradásból s a nagykanizsai főszolgabíróból, akit az egész vármegye lelkes hazafinak ismer, stréberkedő gyászmagyar lett. — De hát aki ismeri a dolog előzményeit, a méltatlan vádat le tudja szállítani a maga értékére. Zalavármegye alispánja ugyanis október 14-én 18885. szám alatt rendeletet adott ki, amelyben abból a célból, hogv a bekövetkezhető törvényes állapot a vármegyét készületlenül ne találja s a törvényes kormány az ujoncozást azonnal megkezdhesse, az ujonoozási előmunkálatok megkezdését rendelte el. Aki ismeri ezeknek a munkálatoknak nehézségeit, az tudja azt is, hogy ha az adatokat idejekorán össze nem gyűjtik, a törvényes kormány sem lesz képes jó ideig sorozni. Az alispán tehát jogosult aggodalomból rendelte el a munkálatokat s a nagykanizsai főszolgabíró csak alispáni rendeletre cselekedett, amikor az összeirást megkezdte. Ezekből azonban nem következik, hogy az összegyüjtendő adatokat a mostani kormány rendelkezésére fogják bocsátani, amit Zalavármegye tisztviselőiről tel tételezni sem lehet. A legutolsó közgyűlés az előmunkálatok folytatását megtiltotta s azok azóta szünetelnek is. Egyébként a két év múlva sorozat alá kerülő népfölkelők összeírása sehogysem ellenkeznék a nemzeti ellenállással. A „Magyarországában tegnap megjelent egy helyreigazító közlemény; de Zalavármegye tisztikara és közönsége azt is méltán megvár-