Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-12 / 46. szám

2 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap < 1905. november 26. dasági és szociális téren való haladással nem lehet legyőzni azokat a törekvéseket, amelyek a nemzetek kialakulására, teljes konszolidálására irányulnak. Az országgyűlés működését megbénítja a válság; az alkotmány parlamenti biztosítékai elgyengülnek az abszolút akarat hatalma előtt. Ilyen körülmények között a vármegyéket maguk a viszonyok s az események kényszerítették bele az ellenállásba. És mikor napról-napra fenyegetőbben áll elénk az abszolutizmus; amikor az alkotmányos élet alapelvei elhomályosulnak s a nagy vitában nem a törvények ereje, hanem a hatalom dönt: akkor mit tehettek mást a vármegyék, mint kimondták az ellenállást. És Zalavármegye nem válaszolhatott máskép a miniszternek, mint azzal, hogy : amit mondtunk, azt fenntartjuk. Zaiavármegye közgyűlése. Zaiavármegye törvényhatósági bizottsága november hó 6-án Csertán Károly alispáu elnöklete alatt rendkivüli közgyűlést tartott, amelyen újból fenntartotta előbbi alkotmányvédő határozatait s egyszersmind elhatározta, hogy a magyar ipar pártolása érdekében mozgalmat indít; szolgálatot kivánva ezzel is tenni a nemzeti ügynek; az ország gazdasági lüggetleuítésére irányuló törekvéseknek. A közgyűlés népes volt. A törvényhatósági bizottság tagjai azt hitték, hogy a kinevezendő főispánnal szemben követendő magatartását a vármegye már ezen közgyűlésén megállapítja. Ebbe a kérdésbe pedig sokan szerettek volna beleszólni, mert a főispáni beiktatás lesz a tüzpróbája a vármegye ellenállásának. Eddig csak a papiros, a határozatok beszéltek. A két ellenfél: a kormány és a vármegye csak messziről izengettek egymásnak. Elvi viták folytak; argumentumok harcoltak. A főispán kinevezése után azonban már nem csak elvi, hanem hatalmi kérdésekről lesz szó. Vajon a vármegye tudja-e bebizonyítani, hogy neki van igaza, vagy a kormány? A törvények erejére alapított passív resistentia lesz-e az erősebb, vagy a királyi akaratra s az ultima ratiora támaszkodó hatalom? Ezek a kérdések vannak feltéve a főispáni beiktatás kockájára, amelyről még nem tudjuk, kinek mutat hatot vagy vakot? Az elméleti vitatAz emlékpénz. Két kőműves dolgozott a forró napon, Bagi a tornácról nézte, amint az uj ház fala lassanlassan kiemelkedett a földből. Nyugodtan eregette a füstöt; öregedő, kövéres, egészséges arcán mosolygó derű ömlött el s fiatalosan csillogott a szeme s valami régi, régi nóta édesbús vidámsága röpködött a lelke körül. Az egyik kőműves, egy hajlott derekú, öregedő ember letette a kanalat, megtörölte homlokát s odaszólt a mellette dolgozó legényhez: — Hallod-e? Van egy kis dohányod? — Ami a pipámban van — szólt a legény. — Hát pénzed? — Az se igen kerül. Péntek délután van. — Ejnye. Hun szerezzek egy kis dohányt ? — morgott az öreg. — Bezzeg pipázik az öreg Bagi. Vagy tán nem is öreg. Nem öreg az ilyen ember, ugye öcsém ? Hogy eregeti a füstöt 1 Egész legényember lett az öregbül, amióta az asszonyt eltemette. No lám házasodik! Tudod-e? —fordult jelentősen a fiatalhoz. A fiatal vállat vont. — Tudom. — Azt is tudod, hogy kit vesz el? — Azt is tudom. — Osztán nem is bánod ? — folytatta az öreg kozás, a feliratozás teréről ebben a kérdésben átlépünk az élet talajára s a kormány által a főispánok utján megindított akció sikerétől, vagy kudarcától függ a nemzeti ellenállás sorsa. Bizony ez elég érdekes kérdés ahoz, hogy a törvényhatósági bizottság tagjait feltüzelje. Várták is nagy érdeklődéssel a tárgyalását; de az elmaradt. És pedig elmaradt azért, mert a vármegye bölcs előrelátással még a törvény formaságait sem akarta megsérteni. Rendkivüli közgyűlésen csak a tárgysorozatba felvett ügyek tárgyalhatók. A hatvanas bizottságnak a főispáni beiktatás megtagadására vanatkozó javaslata pedig a meghívók szétküldése után érkezett, tehát a tárgysorozatba felvehető nem volt. És a közgyűlés belenyugodott abba, hogy az indítványt nem tárgyalja, hanem utasítja az alispánt, hogy amint a főispán kinevezéséről értesül, rendkivüli közgyűlést hívjon össze. A közgyűlés lefolyásáról a következő részletes tudósítást adjuk: Árvay Lajos főjegyző jelentette a közgyűlésnek, hogy a belügyminiszter arra való hivatkozással, hogy a vármegye több főszolgabirája a katonai behívójegyek kézbesítését megtagadta, az alispánhoz rendeletet intézett, amelyben a behivójegyek kézbesítését elrendeli. Az alispán felterjesztést tett, hogy a rendeletet törvénytolenn 3k tekinti s nem hajtja végre. Az erre érkezett második rendeletében a miniszter újból utasította az alispánt a behivójegyek kézbesítésére s rendeletének foganatosításáról jelentést követelt. Az alispán az előbbihez hasonló előterjesztéssel válaszolt. A közgyűlés zajos éljenzéasel helyeselte az alispáu eljárását s a főjegyző által felolvasott javaslatot, amellyel a vármegye előbbi határozatait fenntartja, egyhangúlag határozattá emelte. Zalavármegye ezen közgyűlésében két határozatot hozott, amelyekben újból rámutat jogaira e álláspontjából nem enged. Közjogi érvekkel a & történelemből vett okokkal száll szembe a hatalmi szóval. Emellett egy ujabb irányban is megnyilatkozik. Feleleveníti a védegylet hagyományait, amelyeket az idő elhomályosított. Zalavármegyében Deák Fereno volt a magyar ipar pártolásának apostola s vármegyéje átveszi az ő egyik leghatalmasabb eszméjét: az iparpártolásnak társadalmi uton való szervezését. A szervezett társadalom ellenállása gazdasági felszabadulásunknak hatalmasabb fegyvere, mint a vámsorompó s amikor Zaiavármegye a hazafias felbuzdulást a magyar ipar pártolása érdekében is igyekszik kihasználni: a nemzeti ügynek nagy szolgálatot tesz s megmutatja az utat, amely az évszázados gazdasági elnyomatás alól felszabadíthatja, önállóvá, gazdaggá és szabaddá teheti Magyarországot. A vármegye határozatait egész terjedelmükben közöljük. s a szemébe nézett a fiatalnak. — Azt gondoltam, ugy vélekedtem . . . — Akármit gondolt kend! Az öreg hunyorított, azután bicoentett egyet a fejével. — Hát pedig tüzes szép menyeoske. Kívánatos. Patyolat a bőre. Lánynak is hires vót a szép Kelemen Vera. Láttam, amit láttam, előttem hiába tagadod. — Akkor fogja be kend a száját. — Eddig se szóltam. Nem vagyok ón kofa! Amit láttam, azér jól láttam, amikor azt a kis reparációt végeztük náluk, mikor még életbe vót az ura, de hát, hogy ha nem kerültök össze? — Két kódus? Mit csináljunk? Ami vót, azér megvan, tudja kend — mondta szikrázó szemmel a legény. — Megtanáljuk egymást, amikor akarjnk. Ilyen az élei, öreg komám. Bagi lassan lejött a tornácról. Kivette a pipát a szájából, pedert egyet a bajuszán, megállt az öreg kőműves előtt. A szája körül mosoly játszadozott, amint belenyúlt a zsebébe s egy fényes, vadonatúj forintot húzott elő s a kőműves felé tartotta, csillogtatta a pénzt a nap fényében s szelíden, meleg beszéddel kezdte: — Nézze kend. Az emlókpónz. Ez lesz az emlékpénz. Befalazzuk, tudja kend. Amint már szokás. Azt mondják, szerencsét hoz. A szerencse Zalavármegye határozatai. i. A vármegye bizottsági közgyűlése már 16762/ 905. sz. határozatával felhívta a vármegye adózó polgárainak a figyelmét arra nézve, hogy adófizetési kötelezettségök az alkotmányellenes kormányzás megszűntével azonnal be fog állani visszamenőleg a múltra nézve is, mely okból kívánatos, hogy a legutóbb kivetve volt adóknak megfelelő összegeket gyümölcsözőleg helyezzék el azon célból, hogy említett honpolgári köie.ességöl.nek az alkotmányos kormányzás bekövetkeztével mielőbb megfelelhessenek, a jövő alkotmányos kormányt mentül hathatósabban támogathassák és egyúttal önmagokat a fizetésképtelenség zavaraitól megmentsék. Majd pedig azon célból, hogy a gyümölcsöző elhelyezést elősegítse s ily módon az adózó közönséget azon anyagi károktól, amelyekkel az adóknak a hosszas törvényen kivüli állapotban való felszaporodása járhat, megóvja: a hatvanas bizottság indítva nyára 17347/905. sz. a. hozott határozatával felhívta a vármegye adózó közönségét, hogy mindaddig, amig a törvényen kivüli állapot meg nem szűnik, az előző évi adóknak megfelelő összegeket a zalaegerszegi takarékpénztár részvénytársasághoz küldje be, ahol azok a hatvanas bizottság ellenőrzése alatt gyümölcsözőleg fognak kezeltetni. Egyidejűleg megbízta a hatvanas bizottságot, hogy a befizetések megkönnyítésére megfelelő nyomtatványokat küldjön szét. Továbbá az esetre, ha az alkotmány- és törvényellenes kormány a vármegyei tisztviselők javadalmazását beszüntetné: felhatalmazta a hatvanas bizottság elnökségét, hogy a tisztviselők fizetését a föntelőadottak szerint befolyandó összegekből a törvény- és szabályszerű levonásokkal kiutalja. Továbbá kimondotta, hogy az így kiutalványozott összegek a törvényes állapot bekövetkeztével folyósítandó állami javadalmazásból visszatérítendők és a befolyt összegek a befizetőknek kamatostól, de a kezelési költségek levonásával, visszafizetendők. Végül határozata foganatosításával a hatvanas bizottságot bizta meg. Ez a határozat a 107274/B. M. 905. sz. rendelettel azon indokolás mellett semmisíttetett meg, hogy törvénybe ütköző, mert a vármegye — közigazgatási kiadásainak födözésére — az adófizető polgárok hozzájárulását csakis a megyék háztartásáról szóló 1883. 15. t-cikkben meghatározott pótadó alakjában és az abban előirt alakiságok betartása mellett veheti igénybe s ennélfogva nem hívhatja fel az adózókat arra, hogy önkéntes adományokkal járuljanak a házi pénztárt terhelő kiadások födözéséhez. A vármegye bizottsági közgyűlése ezt a rendeletet törvénybeütközőnek nyilvánítja és ezzel, valamint a 113795/B. M. 905. sz. rendelettel szemben is 17347/905. sz. határozatát egész kipedig ránk fér, az istenáldása, hogy uj életet kezdek én is, tudja kend. Megráncigálta a ködmönét, derekát kiegyenesítette s folytatta: — Hogy uj házat építek, hogy uj asszonyt hozok a házhoz. Az öreg kőműves bólintott s a fiatal felé nézett, aki buzgón rakta a falat. — Nohát. Itt van. Fogja kend. Angyalos forint! Falazza kend jól be. S átadta az ezüstforintot. Az öreg kőműves mohón nézte a pénzt. — Milyen szép fényes, mondta s megcsillogtatta a forintot a nap fényében. — Legyen olyan tiszta az uj asszony erköloae, hűsége — mondta az öreg Bagi meghatottan. — Ugy legyen — mormogta utána az öreg kőműves s a számét összehúzta. — Mert mint jó háznak jó alapja, jó életnok asazonyhűaég a fundamentuma — folytatta Bagi. — Ugy van — dörmögte az öreg kőműves, aztán felkapott a kanálra egy csomó habarcsot, rátette a forintot az épülő falra, rácsapta a habarcsot a kezdte elegyengetni a téglán. Majd hirtelen egy téglarakás felé mutatott s az öreg Bagihoz fordult. — Ejnye, nézze kigyelmed, adjon onnét egy