Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-12 / 46. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 november 12. Előfizetési dljr EgégE évre . 10 K — f Féí évre . . 5 K — f. Negyed évre i 2 K 50 f. Kgyes szám ára 20 fillér 46. szám. Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissiza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Fenntartjuk! Zalavármegye mult héten lezajlott közgyűlésén ismételten kijelentette, hogy a pasaív ellenállás tárgyában hozott határozatait a miniszter megsemmisítő rendeleteivel szemben is fentartja. Álláspontjából nem enged egy vonalnyit sem. El voltunk rá készülve, hogy a vármegye így fog határozni, mert nem határozhatott másként. Nem keltett egy szemernyi meglepetést, vagy bámulatot, hogy a törvényhatósági bizottság a kormány rendeleteitől, bármily szigorú és fenyegető hangon tartvák, nem ijedt meg, hanem halad a megkezdett uton tovább. Elvi álláspontról van szó, amelyet félredobni még akkor sem lehet, ha a hatalom szava százezerszer tagadásba veszi is a vármegyék által vitatott igazságot. Ennek az elvi álláspontnak az igazságát egy évezred történelme bizonyítja; mig a kormány rendeleteiben nem tud másra hivatkozni, mint paragrafusokra, amelyeket ugy értelmez, ahogyan épen céljainak megfelel. De még a paragrafusok magyarázatában is gyengébb fél a belügyminiszter, mint a vármegyék. Azokat az argumentumokat, amelyeket a vármegyei határozatok a passiv ellenállás tárgyában hoztak, megdönteni alig tudták a megsemmisítő rendeletek. Sőt Zalavármegye határozatainak indokait egyszerűen hallgatással mellőzik. Mert ezek a határozatok nem csak a törvények egyes rendelkezéseit kapják ki s nem csak az ujabb közigazgatási törvények szempontjából tárgyalják a kormány hatáskörét s a vármegyék jogait, hanem alkotmányunk fejlődésének évezredes történetéből, az alkotmányjog sarkalatos tételeiből merítik azokat az indokokat, amelyekkel szemben minden ellenérv csak rabulisztika. Vagy igaz az, hogy a kormánynak az országgyűlés ad felhatalmazást a közjövödelmek beszedésére és felhasználására, vagy nem igaz. Ha igaz, amint hogy ezt kétségbevonni még a legvakmerőbb császári biztos sem meri, akkor igaz az is, hogy felhatalmazás nélkül egy garas felett sem rendelkezhetik, tehát adót be nem szedhet. A vármegye pedig nem kötelezhető arra, hogy törvénytelen cselekményhez segédkezet nyújtson. A parlamentáris alkotmány sarktétele, hogy a kormánynak a parlament többségére kell támaszkodnia. Amint kiderül, hogy többsége nincs és azt megszerezni nem is képes, nem maradhat a helyén. Ha a helyén marad, szembe helyezkedik az alkotmánnyal, negligálja a törvényt, minden ténye ellenkezik az alkotmányosság elveivel és szentesített törvényeinkkel. Ha ez igaz, akkor a vármegyék által levont konzekvenciáknak is igazaknak kell lenniök. Hiába magyarázzák nekünk máskép a paragrafust, a mi alkotmányos érzékünk így diktálja. A vármegyének igaza van s ahol az igazság, ott lesz a győzelem is. Ősi hagyományunk az, hogy a vármegye az alkotmány bástyája. A vármegyék ellenállásában, önkormányzati jogában volt a nemzet ereje. Ezen a bástyán törtek meg az összbirodalmi törekvések, a nemzetiségi túlkapások s az elnémetesítésre irányuló törekvés. Alkotmányos életünk ujabb korszakában sokan vallották azt a nézetet, hogy a vármegyék alkotmányvédő szerepe lejárt s a népképviseleti, parlamentáris rendszer, a miniszteri felelősségre alapított kormány forma feleslegessé teszik az alkotmány ősi bástyáit, amelyek elégedjenek meg a szűk körbe szorított autonómiával, a helyi érdekek szolgálatával s a legalsóbb fokú közigazgatási teendők ellátásával. Sőt tekintélyes politikusok vallották, hogy az uj idők követelményeinek megfelelő igazgatási szervezet kifejlődésének akadálya a partikularizmus, amelyet a vármegyei rendszer fenntart és istápol. Ez a nézet a modern haladás híveinek szemében annyira tetszetős és elméletileg annyira igaznak látszott, hogy hadat izentek a vármegyei rendszernek, amelynek jogait, tekintélyit, ősi hagyományokon alapuló hatalmát aláásták. Az állami akaratot mindig szembe állították az autonómiával s a vármegyét 1867-től kezdve már nem a nemzet múltjából fakadt s a nemzet érdekeivel ugyanazonos intézménynek, jogaink és szabadságunk védő várának tekintették, hanem hatalmon levő politikusaink meghódítandó területnek tartották, amelynek jogaiból elvenni: államférfiúi siker. A siker pedig annál nagyobb volt, minél többet sikerült a vármegye jogaiból áldozatul hozni a centralizációnak. Nem kellett egyéb, mint egy politikai válság, hogy a nagy tévedés nyilvánvaló legyen. Olyan államokban, ahol a parlamentáris rendszer teljes tisztaságában kifejlődött, nincs szükség a parlamenten kivül levő alkotmány biztosítékokra. Érvényesül a többség s a többség túlkapásaival szemben áll az államfő vető joga. A hatalmi tényezők egyensúlyát biztosítja a törvény, amely megszabja a jogokat és kötelességeket. Nálunk azonban bebizonyosodott, hogy alkotmányunkat a parlamentáris szervezet magában nem képes biztosítani, mert annak csak formáját s nem a lényegét vettük át. A rendi alkotmány nem volt tele elméleti igazságokkal, de legalább őszintén védelmezte a kiváltságokat. A parlamentárizmus szép elméleteket hirdetett, de nálunk tele van hazugsággal. Nem a nép akarata, hanem az uralkodó parancsa érvényesült s mikor a parancsszó egyetlen egy kérdésben ellenkezik a népakarattal, azonnal lehűlt az álarc s előttünk áll frivol meztelenségében a parlamentarizmus köpönyegébe bujtatott abszolutizmus. Lehet, hogy Bécsben nem akarják a visszafejlődést, de az bizonyos, hogy nem akarják a tiszta alkotmányosság felé való haladást. És ez elég arra, hogy félelmet és ellenállást keltsen a nemzetben. Mert egy ponton megállni semmiféle kérdésben nem akar. A fejlődés törvénye hatalmasabb minden emberi intézménynél s a gazReggelizés előtt fél pohár Schmidthaner-féle radio-aktiv = V0Q0níVÍ7 a

z elrontott gyomrot 2—3 óra &CÖC1UVM, aj

att teljesen rendbe hozza. = Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. Csodálatos gyógyerejét az igmándi víz rádium-tartalmának köszöni, amely tudományos alapon egyedül ezen fórásban lett felfedezve, miért is bevásárlásnál össze nem tévesztendő a közönséges keserű vizekkel. Fó'szétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. Kapható Zalaegerszegen Kaszter Sándor gyógyszerésznél, Gyarmati Vilmos, Kosztelitz Miksa urak fűszerüzletében. Kis üveg 30 f, nagy üveg 50 f. — Az egyediili természetes keserűvíz, amely kis üvegekben is kapható. Mai számunk 14 oldali