Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-05 / 45. szám

1905. november 19. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 3 ben honol nagyrabecsült személyed, elismert I buzgó munkásságod ós lekötelező szerény egyé- ' niséged iránt. 25 óvj nagy idő még a teljesen nyugodt békés és gondtalan ember életében is. Mennyivel nagyobb tehát a közpályán eltölteni azt, ahol a köztisztviselő folyton libegő hajója örökösen Soylla és Charibdis között lebeg s nem tudja, mely percben ütközik egyik vagy másik szirthez és mily állapotban kerül onnan ki. Az a 25 év, melyet a községi közigazgatási pályán eltöltötte], kedves Barátunk tudjuk, hogy eléggé megismertette veled a szép, de terhes ós tövises pályának fény és árnyoldalait egyaránt. Azt is tudjuk, hogy ezéu hosszú működési idő alatt sokkal több jutott a tövisből, mint a rózsából számodra. De szent hitünk és meggyőződésünk, hogy » mindezen nehézségeket könnyű szerrel győzted le, mert nem ismertél más vezérfonalat, mint a szerénységgel párosult önzetlen, tiszta, becsületes ós vasszorgalmu munkát. Ez az a kincsed kedves Barátunk, amely mai jubileumi ünnepedre móltáa reá teszi nemcsak a mi, hanem a felsőbb hatóságok ós a vezetésedre bizott községek lakói 25 éves munkásságod méltó elismerésének tiszta s ragyogó koronáját. Ne is kövess más irányt kedves Barátunk, mint amelyet 25 évvel ezelőtt megkezdettél s a mai napig kitartással folytattál. Ez az az ut, amelyen haladva rögös pályádon, minden viszontagság közepette meg fogod találni önkéntelen, minden keresés nélkül a spontán megnyilatkozó elismerést ós megelégedést. Tudjuk, hogy nem is vágyódol másra. Mert szerénységed és puritán jellemed meg sem is engedné azt. De nincs is szükséged arra. Eiég teueked annak tudata, hogy az őszinte elismerés fáradságos működésed elmaradhatatlan jutalma. Ezt hoztuk el neked ma, 25 éves működésed jubileumi ünnepén. Fogadd tőlüük kérlek, mint olyan kartársi és baráti ajándékot, amilyent csak a legőszintébb szívből fakadó igaz érzelem nyújthat. Végül engedd meg, hogy ez ünnepélyes pillanatban ama kéréssel forduljak az Egek mindenhatójához, hogy árasszon el kegyelme minden áldásával, ajándékozzon meg jó egészség s tartós boldogsággal, hogy a még reád váró munkát járáskörünk büszkeségére, körjegyzőséged népei jólétére s a mi baráti szívünk örömére soká, igen soká teljesíthesd. A magyarok hatalmas Istene éltessen igen soká! Üdvözölték móg Grünfeld Józsefet Gál István községi előljáró, Bokán Péter kör^yám a sormási körjegyzőség képviselőtestülete s elöljárósága nevében és Szemző Gyula murakereszturi körjegyző a jubiláns volt segédjegyzői részéről. Az üdvözlések elhangzása után tb. elnök azon indítványát, hogy a Kováts Gyula egyleti jegyző által készített és felolvasott egyleti 25 éves történet és Grünfeld József jubilánshoz intézett beszéd egész terjedelmében jegyzőkönyvileg megörökíttessék; továbbá a következő határozati javaslatot fogadta el nagy lelkesedéssel a díszközgyűlés : »A kanizsai járási községi és körjegyzők egylete 25 éves fennállásának jubileumi emléke megörökítésére mondja ki határozatilag a díszközgyűlés, hogy: 1. A kanizsai járás jegyzői árvaház alaptőkéjét az egylet pénztárából 100 azaz egyszáz koronával szaporítja. 2. A mai ünnepségről „Emléklap" s „Albumot" ad ki, amely magában foglalandja a jubileumi ünnepély mozzanatait és a járásköri egylet rendes s tiszteletbeli tagjainak fénykép másolatát, amely művel ugy a rendes, valamint a tiszteletbeli tagokat az egylet megajándékozza. 3. Jegyzőkönyvi köszönetet szavaz főtisztelendő Berkovics szepetneki plébános urnák, a mai hálaadó istenitisztelet tartásáért. 4. Jegyzőkönyvileg örökíti meg Grünfeld József sormási körjegyző mai napra eső 25 éves műküdési jubileumát s érdemeinek elismerését és végül, 5. tekintetes Csertán Károly alispán urat, a községi és körjegyzői kar atyai vezérét ragasz- ! kodása, tisztelete és szeretete jeléül táviratilag j üdvözli. A vármegye alispánjához a következő üdvözlő sürgöny küldetett el: ; A vármegye kanizsai járásának községi és kör- j jegyzői egylete 25 éves fennállásának Sormás községben ma ünnepelt jubileuma alkalmával tartott díszközgyülés egyhangú lelkes határozata folytán üdvözöljük alispán urat, mint atyai vezérünket s testületünk őszinte tisztelete, ragaszkodása ós szeretetének örök birtokosát. A kettős ünnepély hivatalos részének befejezése után n jubiláns házi gazda és kedves neje vendégül látta ebédre » megjelenteket, ahol az elegánsan felszolgált jó ételek és italok mellett több lelkes felköszöntő hangzott el. És pedig Ferenezy .János az egylet elnöke Csertán Károly alispánt, majd Kováts Gyula egyleti jegyzőt, a történet Íróját, Lévay Endre a jubiláns házigazdát, Kováts Gyula a háziasszonyt s a jelen volt hölgyeket, Berkovics József Viosz Ferenc főszolgabírót, Starzsiuszky György Berkovics József plébánost, Ferenezy János VHSS Miklós Keszthely polgárvárosi körjegyzőt, a zalavármogyei jegyzői egylet főjegyzőjét, mint ez alkalommal annak hivatalos képviselőjét, Ilajdu Lajos Grünfeld Józsefet mint volt lőnökét és végül Viosz Ferenc a kanizsai járás jegyzői egyletét s annak tagjait köszöntötték fel. Ebéd közben a vármegye alispánjától a követke/.ő üdvözlő sürgöny érkezótt Grünfeld Józsefhez: Szerény kitartó munkásságban töltött 25 évi működésének évfordulóján fogadja szerenose kivánataimat. Razzia. A világvárosok népének legalsó rótegót a rendőrség időnként felkeresi saját odúiban, hogy ellenőrizze a büntanyákat, elcsipje a sötétben bujkáló alakokat. A razziát tartó rendőröket rendesen egy osomó ujságiró kisóri, akik azután megírják a felfedezett bűnök történetét; az elfogott csavargók, hamis kártyások, tolvajok, betörők életmódját, szokásaikat. A nyomor és bűu ezerféle alakja vigyorog a világvárosok szemétjében turkáló emberek szemébe. Érdemes azt mégnézni, érdemes arról irni, hogy kik laknak ott lenn, a piszkos, bűzös kunyhókban ; a lebujokban s azokon a tanyákon, ahol a pálinka gőze s a kapadohány füstje kavarog a levegőben s a társadalomból kiközösített emberek elmerülnek á bűnbe és a nyomorúságba, milyen élet folyik, milyen alakok laknak. Mert rettenetes az, ami a társadalom legalsó rétegében történik. A bűn ós nyomorúság belebújnak a szemétbe s onnan fenyegetőznek leifelé; onnan szórják az átkot azokra, akik a hivatalos hatalom gőgjébe, vagy a jólét és gazdagság csillogásába burkolózva megvetéssel, kegyetlen ridegsó,ígcl mennek el a társadalom páriái mellett, akik talán csak azért bűnösek, mert nagyon nyomorultak. A tömegek nyomorúsága, a sok gyanús, munka nélkül való ember, a bűnösök ma már nem csak a nagy városok specialitásai. A kisebb vidéki helyeken is akad belőlük elég. Sok a bűn, sok a nyomorúság mindenütt s a rendőrségnek megszaporodott a dolga, hogy nyilvántarthassa a gyanúsakat. Divatba jött már a vidéken is a razzia. Régi vágyam volt már fővárosi riporter koromban, hogy végignézzek egy razziát. De nem eresztettek oda, mert veszedelem is érheti a hevesebb ifjút. Öregebb, tapasztaltabb kollégák foglalták le maguknak a ritka élvezetet. A mult héten azonban az a szerencse ért, hogy városunk agilis rendőrkapitánya meginvitált egy kis éjszakai expedícióra. Uj kapitányunk — ugy látszik — ismerni akarja a maga embereit s a városnak legrejtettebb zugait is; tehát razziát rendelt el. Nem volt olyan érdekes a dolog, mint a fővárosban, de azért nem volt hiány meglepetésekben. Zalaegerszeg kis város, mégis évtizedekig járhat el az ember az utcákon anélkül, hogy sejtené is azokat a rejtett zugokat, amelyekben emberek élnek és nyomorognak. Este tiz órakor szervezkedett az expeditió. Felvonultunk a kapitányi hivatalba, ahol a vezető, Salamon helyettes kapitány, egy hadvezérhez illő komolysággal szereltette fel a legénységet. A biztos vezetése alatt kivonult négy rendőr teljes felszereléssel; a kapitány egész fegyverzetben. Mindegyiknek az oldalára csatolva egy nagy szolgálati revolver s a helyettes kapitány zsebei olyan gyanúsan domborúak voltak, hogy legalább három forgó pisztolyra és boxerre mertem volna fogadni. A kirendeltség tagjai megvizsgálták a fegyvereikét: rendben vaunak e? Ekkor kezdtem csak eszmélni, hogy fele se tréfa az én vállalkozásomnak. Hamarosan ón is szereztem egy revolvert kölosön. Amolyan gyerekjáték féle eszköz volt, amelyet egy éjszaka hazajáró uri ember ijesztegetóskóppen hordoz a zsebében. Nem is biztam valami nagyon a fegyverembe^ ; azt se tudtam bizonyosan, hogy el tudom e sütni. Ezért ugy irányoztam a dolgot, hogy mindig a helyettes kapitány háta mögött legyek, aki minden irányban elég terjedelemmel bír arra nézve, hogy fedezze az én igénytelen személyemet. És megindultunk nyolcan. Vittünk magunkkal összesen legalább nyolc revolvert, hat kardot és négy puskát. Amint a kapun teljes csendben kivonultunk, az utca végéről nagy csörömpöléssel törtetett elő egy jármű. Meglepetten kaptam hátra a fejemet; igazán a/.t hittem ágyút vontatnak utánunk. Nem! Csak egy szekér volt, amely mindig éjszaka jár. A petróleum lámpák gyér világánál mentünk kiljebb, mindig kiljebb. A csatorna hidja körül lefordult a osapat. Mélységes sötétség borongott a hid pillérei között; köd ült a bűzös csatorna fölött s megütötte az orrunkat az a sajátságos fojtó szag, amelyet az ódon, füstös, szalmás kunyhók lehelnek ki magukból. Amint egészen belementünk a süppedő, sáros, piszkos zug utcába; amint elmaradt az utolsó lámpa, a menetet vezető helyettes kapitány bekanyarodott egy udvarra s a rendőrök egy intésre elállottak minden kijárást: elmúlt minden tréfás kedvem s a sötétben azt igyekeztem kikémlelni, merre is szalad az ember legbiztosabban, ha netalán . . . Iszonyatos visszataszító hely volt az a kunyhó. Az udvaron össze-vissza dobálva néhány melléképület, amelyeknek eresze súrolta az ember fejét. A helyettes kapitány azonban a tömkelegben ugy mozgott, mintha kivilágított teremben járt volna. Ismeri a dörgést. Megkopogtatott egy sötét ablakot, amely mögül egy női hang kiáltott vissza. — Nyissa ki az ajtót — asszony. Ugy látszik, a hangot is ismerik már. Boszusan válaszoltak : — Nincs becsukva. Bejöhet, ha akar. Igen ám, nincs becsukva. Csak kinyit ani nehéz. Fortélya van annak. A konyhában meg bajos a szobába vezető ajtót is megtalálni. Vezetőnk azonban hamarosan lámpát gyújtott a szobában s feltárult előttem egy olyan kép, amely még álmomban is háborgatott. A fal mellett öt-hat ágy, mindegyikben egy szálló ur, a sarokban a házi asszony fekszik. A szoba közepén egy rozzant vaskályha, az asztalon ótelmaradékok. És minő levegő, minő rettenetes penetráns szag. A nyoncoruság 'piszka köröskörül. Ezeknek a szegényeknek még levegőjük sincs. Az asszony nyomorult viskójába még nyomorultabb embereket fogad be s együtt szenvednek, együtt lakják hatanheten az odút. A gazda az udvaron vert magának tanyát. Külön szobája van, amely akkora csak, hogy egy ágy elfér benne. Az ágy alatt krumpli, káposzta, az ágyon rongy. E^y mécs pilácsolt már a szobában, mire odaértünk s az öreg pipázott az ágy szélén. Nem sokat hederített a komissiora, amely megzavarta csendes nyugodalmát s az ágy alját is felturkálta. E^yik érdekessége volt a razziának az utasfogadó. Három péket, meg egy esztergálost fogtak benne. Egy német, egy horvát, kettő magyar. A német sógor előtt egy tál pecsenye, meg egy liter bor. Részeg volt az atyafi, mint a csap. Bamba arckifejezésén, hüle tekintetén meglátszott, hogy az alkohol rabja s amit összekoldul, azt megissza mindennap. Ruhája rongy és piszok. A cipőjéből kikandikál a lába; az inge zsineggel van megkötve; az összes podgyásza egy görcsös bot, amellyel a falusi kutyákat legyezi el maga mellől. Könyörgött a nyomorult, hogy ne csukják be; de toloncra kerül szegény, mert a kötött útlevelében előirt útiránytól eltért. A másik háromnak sem voltak rendben az irásai. A horvát dühösködött, a német könyörgött, egy jóképű magyar póklegény pedig kirakta zsebéből a pénzét, a rosz kusztora kést az asztalra dobta s oda állt a rendőrök elé: Hát gyerünk. És mélységes megvetéssel nézett a rimánkodó németre. Üres lett az utasfogadó, amelynek hálószobáját is megnéztük. A humanizmus nevében adják ezt az éjjeli szállást az utazó iparossegédeknek! Nem elsőrendű szállás, de sok vándor szerencsésnek érzi magát, ha egy hatosért még ágyat is kap. Hogy milyent, azt nem jó vizsgálni. Egy