Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-05 / 45. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. november""!!). Előszobaféle helyiségben 4—5 ágy van, amelyekben nem mindig tiszta emberek hálnak. Egyik nap egyik, a másik nap másik. Egyik hagy ott valamit, a másik emléket visz magával. Esetleg olyant, hogy elég neki egész életére. A humanizmus sokszor csak kifelé ragyog, belülről piszkos. Üzlet ez is, amely nyomorult emberek filléreire spekulál. Ki a friss levegőre. Egy félreeső udvarra tértünk be. Négy-öt összezsúfolt ház áll egymás mellett. Az ereszeik összeérnek s alattuk halomba gyül a szemét. Egy asszonyt keltett fel csendes álmából a a rendőrség. Meg volt lepetve a nyomorult, mert az ura nem volt otthon. Valahol napszámban jár, de az is meglehet, hogy máshol. Holnap vásár lesz s talán eladó portékát keres. Az ágyban két apró gyermek aludt, egymáshoz simulva. Mosolyogtak. Mit tudnak ők arról, minő bűnök történnek a világon B mi vár rájuk abban a környezetben, amelyben születtek? A razziának voltak érdekes epizódjai. Megzavart turbékolás, csendes idyllek, amelyek a kapuk alatt játszódnak le. Érdekes volt a fehérképi korcsma istálója, amely zsúfolásig tele volt emberrel, állattal. Akinek másutt nem jutott hely, a jászol alá feküdt. S ott aludtak abban a rettenetes bűzben, fojtó levegőben, sárosan, piszkosan. Nem volt annyi helyük, hogy megforduljanak s ha egyik-másik barom megmozdult, bizonyosan emberre lépett. Az istáló szomszédságában lakik a Trézsi néni. Az esti újság főbizományosa. Meglátogattuk őt is. Nem akarta kinyítani az ajtót, mert neglizsében volt. Azt mondták neki, hogy az unokáját hozzák, aki megszökött tőle. Csettent a faretesz s az öreg asszony szobájába bevilágított a rendőr lámpája. Rettenetes hely! Annyi rongyot, értéktelen holmit soha sem láttam egy csomóban. Egy Zalaegerszegről elköltözött család ami hasznavehetetlen gönc volt a háznál, odaajándékozta a Trézsi néninek. Vau ott söprő, zsák, rósz fazék és rongy, rengeteg rongy. Alig van annyi hely, hogy beférjen egy ember. A rongygarmadába temetkezik az öreg asszony, ha alszik s abból válogat, ha tisztát akar magára venni. Ez a raktár az ő vagyona s az unokája öröksége. Lebujból-lebujba járt a rendőrség s mindenütt a nyomorúság képe kisértett. Nem jó azt látni őrző szívű embernek. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. * Miért nincs még főispánunk? Azt elárulja ez az ellopott párbeszéd, melynek szereplőit csak keresztnevükön szólítjuk. Géza fel alá sétál egy budai palotában. Kopogtatnak. És a »Herein« kiáltásra belép József. Géza. Szervusz. Na csoda már, hogy mogórkeztél. Kezdett már fogyni a türelmem. Verfluchtes civil bagázs. József. Na osak ne duzzogj kegyelmes elvtárs. Géza. Maul haltén und weiter dienen. Ruht! Na hát kik azok az uj emberek? József. (Átuyujt egy listát.) Géza. (olvassa) Kolossál! Zigány Árpád, Baneth Sándor. Sehr praktisch ! Tauglich. Mindjárt ki is eresztetem a kis bestiákat... Wass!?Dienes Márton!? Ganz recht. Hazahozatjuk Amerikából. Még ma megíratom az Urlaubscheiut . . . Papp Ferenc? Den kenn ieh nic'nt! József. Ügyes fickó. Roppant meggyőző eívjo van a beszédjének. Most éppen ül. Géza. Nahát csak keljen föl. József. Én is ugy gondoltam. Jó lesz abba a renitens Zalába. Lett volna egy alkalmas emberem, de nem ment bele. Géza. Ki volt az a Rfbellhund. József. Ulling«r Vendel. De a szerencsétlen váltig azt hajtogatta, hogy neki nincs más vagyona, mint a becsülete, ne vegyük el tőle. Géza. Das dumme Vich. Drei Tag schárfe Arrest! (Tovább olvas.) Micsinai? Blöder Name, keine Spur. József. Ez a postakocsist roszul kicsinai. Nagyon erős kéz. Minduntalan verekszik a börtönőrökkel. Géza. Brávó! Ilyen ember kell nekünk, ki megáll a lábán .. . Falkai ? Gecht an. Kecskeméty ? Szívesen akceptálnám, de mikor egyszer ismeretlen helyre költözött. Der Zeit untauglich. Pintye György? Wieder ein unbekannter Kerl. József. Hires finánckapacitás — a bankógyártás terén. Most éppen ül. Géza, Was du nicht sagst! Alles angenommen! No de ugy látom, elfogyott a lisztu. Mára elég is lesz. Sok kicsi sokra megy. Solche Leute kaun Man brauchen. Nini. Van itt egy név. De valaki kitörölte. József. Én töröltem ki. A Bali Mihály neve, akit bizalmasan felszólítottam. Hála helyett azonban goromba levelet kaptam tőle. Géza. Ugyan ? És mit irt ? József. Azt, hogy gonosztevőket felakaszt ugyan, de az alkotmányt nem bántja. Géza. Dummes Bauervich! El kell csapni! . . . Na heute wird genug seim. Holuapra uj iisztát várok. Abtreten! Elfáradt lovak. Ügyes-bajos dolga akadt egyik vidéki urnák városunkban. Egészen ki volt merülve, mikor nagynehezen estefelé ismerősei körében a vendéglő barátságos asztalánál letelepedhetett. Hanem aztán annál inhább kárpótolta magát itt, mert a fesztelen jókedv elképzelhetetlen magas niveaura emelkedett. Úgyannyira, hogy kicsapott a vendéglő határain és belopta magát egyik kávéházunk külön kis barátságos helyiségébe. Emberünk azonban mégis érezvén, hogy egyrészt a jóból már elég, másrészt, hogy ideje már hazafelé menni, meghagyta kocsisának, hogy csak fogjon be és álljon oda a kávéház elő. Csak megiszik egy feketét és mennek hazafelé. A kocsis befogja a lovakat, oda áll a kávéház elé ős vár. De már nagyon sokáig várt. A lovak is, ő maga is már fáztak ős türelmetlenül várták, hogy meddig issza a gazda a feketét. Végre is bemegy a kocsis. A gazda előtt nyúlánk nyakú, széles talpú üvegek állottak, ellenben fekete kávénak semmi nyoma. Megszólal a kocsis: — Tekintetes ur! Mehetnénk már haza, mert a lovak nagyon elfáradtak. — Mi az'János? Elfáradtak a lovak? Na akkor vigyél ki nekik széket és üljenek le. Impressziók november 1-én. Ha majd észrevétlen elközelg a vég, Sorvasztó lázara is lassacskán kiég S megvált az örök csend, a nagy nyugalom, Harcaim után majd némán alhatom. Hóbortos arcom, mely nnnyit kacagott, Mozdulatlan sárga szoborrá fagyott. S a halál vigyorgó tüz szeme gyanánt, I'islog majd fejemnél sárga gyertya láng Te eljösz tudom, hogy így, meghalva láss . . . Be csodás is lesz majd e találkozás 1 . . . Lázas két szemed majd némán ráin tapad S nézed . . . nézed hosszan sárga ajkamat, Mely ezerszer csókolt e vétkezett veled S nem súghat többé már szerelmet neked. Megsiratsz-e mond, vagy majd megátkozol — Ha velem utólszor, igy találkozol? H írek. A temetők ünnepe. Kigyúl adtak a mécsek a sírokon s a kegyelet megvilágította a sötét temetőket. A halál birodalmának söLétjét a sirokon kigyúló gyenge mécsek világa még rejtelmesebbé, még titokzatosabbá teszi. A nagy ismeretlen sejtelem: a halál, erősebben füz bennünket azokhoz, akik már nincsenek, mint az ő!et összes kötelékei. Mit keresnek az élők kint a temetőben? Ott ninos érdek, nincs, aki kegyeket osztogasson, aki jutalmazzon. S mégis a szivünk vonz oda a felséges csend hónába s ugy tetszik, miuiha a halottak izengetnónek, mintha megéreznék a sziveink melegét. Az elmúlásban megtanuljuk az élet becsülését s megtaláljuk a föltámadás reményét. Látjuk, hogy a halálban van az örök kiegyonlítás, a nagy bóké s a sirok felett van csak igaz, önzetlen szeretet. Nagy tanulságos könyv a temető, amelynek betűi megelevenednek s a mécsek világánál arra tanítanak: Emberek, szeressétek egym ást. A hatvanas bizottság határozaía. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága által kiküldött hatvanas bizottság utolsó ülésén Eitner Zsigmond indítványára, a kinevezendő főispánnal szemben követendő magatartás tárgyában, a kővetkező határozatot hozta. 1. Amennyiben Zalavármegye nyakára is császári biztosként főispánt küldenónek, az ezzel követendő eljárásra nézve csatlakozik Pestvármegye állásfoglalásához. 2. Eleve is kijelenti, hogy mindazokat a kalandorokat, kik e szerepre vállalkoznak, hazaárulóknak tekiuti. 3. A kinevezendő főispánt törvényesnek el nem ismeri, s mint ilyennek sem a vármegye tulajdonában levő főispáni lakást, sem a hivatalt át nem engedi és utasítja a vármegye alispánját, hogy ugy a főispáni lakást, mint a hivatalt pecsételje le. 4. Fölkéri az alispánt, hogy amint az uj főispán kinevezéséről értesül, azonnal rendkívüli gyűlést hívjon össze. Rendkívüli megyei közgyűlés. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága november hó 6-án d. e. 10 órakor rendkívüli közgyüUst tart. A közgyűlés tárgyai: 1. A belügyminiszter rendelete a katonai behivójegyek kézbesítése tárgyában. 2. A belügyminiszter rendelete, mellyel a nemzeti ellenállás tárgyában hozott és az előző évi adóknak megfeleiő összegek befizetése tárgyában a szeptember 11-én tartott közgyűlésen hozott határozat megsemmisíttetett. Izraelita istentisztelet. A péntek esti istentisztelet további intézkedésig 3/

45 órakor kezdődik. A Göcsejből. A vidéki újságírás a munkamegosztás elvét nem érvényesítheti valami széles alapokon. Mert bizony legtöbbször a főszerkesztő írja nem csak a vezércikket, hanem a tárcát, a közgazdasági rovatot, hireket, sőt még korrektor és kiadóhivatal is egy személyben. Napilapoknál ez termószi-tesen máskép néz Ki. Ott néha ketten, sőt hárann is vannak. De még mindig kijut egy embernek elóg! Különösen ha nincs aktualitás. Mert ha vm miről irni, hát csak megirja az ember; ha azonban nincs, akkor először témát kell keresni. Hiszen akad az is. De ennek a a megválogatásában és feldolgozásában is túlságos óvatosnak kell lennünk. Mert vidéken sok az érzékeny ember és a legparányibb túlzáson is hamar rajtakapják az embert. A „Zala" érdemes laptársunk is előszedte a Göcsejt, amelyet olyan elmaradott pátriának szoktak festeni, mintha Kamerunban volna. Egy orvosról beszélt, aki vadéinben-é változott a göcseji faluban, ahol csendesen elbutul az ember és kiközösíti magát a civilizált világból. Mi, akik ujságiró szemüvegen keresztül nézzük a dolgot, jól tudtuk, hogy a kis történet merész túlzás. Talán az utolsó pillanatban jelentettea metrompázs hogy egy fái hasáb szedés kell s amúgy fejből született meg azegé3z história. Megmosolyogni való kávéházi jelenet, amelyben az a morál, hogy a falusi orvosnak rosz a sorsa. D<; Göcsej helyett bátran oda lehetett volnairni Liptót, Árvát vagy Zagóriát. Mindegy. Azonban igen tisztelt Kollégánk nem gondolt arra, hogy a Göcsejben mindössze — kót orvos van, akik rendes óletii, tudós úriemberek s bajos lenne kimagyarázkoduí, ha egyszerre mind a kettő beállítana a szerkesztőségbe élesre fent operáló késsel és csont fűrésszel s azzal a kérdéssel: hát melyikünk is az az iszákos paraszt, akiről beszélui tetszett? ők azonban nem mennek Kanizsára elégtételért. Pedig szoktak újságot is olvasni s tuduak a dologról. Egyik a másikat bizonyosan nem gyanúsítja azzal, hogy hat kupa szilvóriumot ivott meg a kanizsai kávóh ízban. Annyi szilva termett az idén Göcsejben, hogy otthon is van szilvórium bőven. Abban a véleményben lehettek, hogy az ujságirót valami pálinka kazán bolonddá tette s elhitette vele, hogy orvos a Göcsejbon. Dd akadt valaki, akinek zokon esett az irás. Aki szereti ezt a méltatlanul megvádolt vidéket, aki ugy van megyőződve, hogy neki hivatalos kötelessége miudeu göcseji embert megvédelmezni még a rosz viccek ellen is; aki a Göcsejt hivatalosan képviseli, vezeti, védelmc-zi, dédelgeti, oltalmazza. A novai járás főszoigabirája a göcseji főszolgabíró. A »Zala« híradása nyomán kereste; hol is van az az elvadult, világgyülölő orvos, aki a sárga földig leszólja a pátriáját ós merre van az a falu, ahol a sár befolyik az ablakon s a nép buta, elvadult és ostoba ? Nem találta meg. És erre irt a szerkesztőnkhöz egy levelet, amelyet ezen kis bevezetés után szószeriut közlünk. Tekintetes szerkesztő ur! Kedves barát om ! A Nagykanizsán megjelenő „Zala,, cimü napilap f. é. 25-ik számában, "A legsötétebb Zalában,, cim alatt, egy cikk jelent meg, a melyet, mint ezen sötét földrésznek egyik főszolgnbírái?, | minden szó nélkül, nem hagyhatok. Mert az a cikk lerántja „Göcjtjt" és annak lakóit egészen