Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-05 / 45. szám

2 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap < 1905. november 26. A mi vármegyénk politikai hangulatába legfeljebb annyi változást hozott a mult hét, hogy még kurucabb lett. A főispán várás lázas izgalomba hozta a kedélyeket. Nem afelett tanácskoznak, mint a szebb időkben: hol állítsanak diadalkaput, ki legyen az ünnepi szónok, hány küldöttség tisztelegjen? Egészen más fogadtatás készül a kormány bizalmasának. Lepecsételt ajtók, bezárt hivatal és határozott hangú megyei határozatok fogadják. Bizony le kell először szakítani a pecsétet B keresztül kell lépni azt a sáncot, amelyet a vármegye a háza előtt huzat, amig a főispán a közgyűlés terméig juthat. Nagyot változtak az idők! Nem zászlódiszbe öltözött város, nem bandérium és négyesfogat, nem lelkes éljenok várják a vármegyéjébe jövő főispánt; hanem komor arookat, bizalmatlan tekinteteket, ökölbe szorított kezeket láthat, fenyegftő hangokat hallhat maga körül. Hogy a főispáni méltóságra kiszemelt uruk nem nagyon lelkesedhettek Zala vármegyéért, mutatja az a hosszadalmas tárgyalás, amely a kinevezést megelőzte. Ha a fámának hinni lehet, a kormány tárgyalásokat folytatott Szüllő Géza képviselővel, gróf Wilczek Frigyessel és két három más úrral, akik a főispáni széket visszautasították. Szüllő Géza maga is elismerte, hogy megkínálták a főispánsággal, sőt nálunk sokáig tartotta magát az a hir, hogy el is fogadta. Más verzió szerint először kikémlelte a helyzetet s miután belátta, hogy semmire so tudna menni, a zalai főispánságot visszautasította, de más vármegyébe hajlandó volt elmenni rendet csinálni. Szüllő Géza nyilatkozatot tett közzé, amelyben azt mondja, hogy eszo ágában sem volt a Fejérváry kormánytól főispáni kinevezést elfogadni. Gróf Wilczek Frigyessel szintén megpróbálkozott a belügyminiszter, azonban kosarat kapott. Állítólag vármegyénkbeli uri emberekre is szemet vetettek, alapos ínformációk szerzése után azonban belátták, hogy bensziilöttet s egyáltaljában olyan embert, akinek ebben a vármegyében gyökere van, nem kapnak. Egészen jó helyről vett értesülésünk szerint azonban már a mult hót elején megtalálták a Zalába való embert Veszter Imre személyében, aki Nagykanizsán volt ügyvéd; képviselte az alsólendvai kerületet s az utolsó választások alatt tudvalevőleg Zalaegerszegen bukott mog. A vármegyét tehát ismeri, vagy ismerni véli. Nem hisszük, hogy ha tényleg alaposan ismerné a mi viszonyainkat, elszánta volna magát erre a merész vállalkozásra. Mert Magyarország hatvanhárom vármegyéje közül éppen Zala lesz a legutolsó, amelyben az ellenállást meg lehet törni, miután itt olyan furcsa emberek laknak, akiket a rang és cím nem hat meg s nem akarnak félni még a belügyminisztertől sem. Ha egyszer a vármegye kimondja, vagy beledisputálja magába, hogy neki van igaza, jöhet akkor rendelet, főispáni parancs, felfüggesztés és elcsapás, a vármegye nem tágít. Ellenben elhatározhatja magát még olyan dologra is, amitől az uj főspánnak nagyon megfájdulhat a fejo. Egy tanácsot mernénk kockáztatni a helyzetet kémlelő politikusoknak. Inkognitóban jöjjenek el a holnapi közgyűlésre, vagy a hatvanas bizottság legközelebbi ülésére. Ott kitapasztalhatják a hangulatot. Az utolsó bizottsági ülésen is ugy buzgott a hazafias felháborodás, hogy nem lett volna tanácsos annak elébe állni. Csupa tüz, csupa harci kedv az egész vármegye, amely kitart a maga álláspontja mellett az utolsó lehetőségig. De miért is tágítana ? Talán van valami alapos oka a leszerelésre? A tömörülésre saz ellenállás megszilárdítására igenis van. Mert nem hiába jönnek az uj főispánok. A választások be fognak következni s akkor kezdődik csak az igazi harc. Az lesz a tüzpróbája: van e még ereje ennek a nemzetnek ahoz, hogy akaratát érvényesítse, vagy feláldozza akaratát s alkotmányos életének függetlenségét Bécsnek ós kiküldötteinek. A vármegyéknek kell őrködni afelett, hogy el ne lankadjon, el ne posványosodjék az a közszellem, amelyet felráztak az események. Mihelyt a vármegyék meghátrálnak, a hatalom diadalt űl felettük s a legelső ténye lesz az autonómiák gyökeres pusztítása. Mert kényelmetlen intézmény a vármegye a centralizáló hatalomnak. A vármegye sorsa a nemzeti kiizdelom sikeréhez van fűzve. Ha sikerül az ellenállást letörni s a reakciós irány győzödelmeskedik, ütött a vármegye utolsó órája is. Fejérváry programmja valóra válik s az automiák jogai beleolvadnak a központi hatalomba. Akkor azután diktálhatják Bécsből a magyar politikát. A zalaegerszegi r. kath. templom restaurálása. A zalaegerszegi kath. templom majd két évszázaddal ezelőtt kapta belső díszítését. Maga az épület is olyan érdekes maradványa a mult századoknak, minő vármegyénkben még csak kettő van; a belső díszítés pedig értékes műemlék, amelyet a megsemmisülésnek átengedni vétkes mulasztás volna. Megyés püspökünk nem csak mint kegyúr ős főpásztor, hanem mint Zalaegerszeg város szülötte is felkarolta szép templomunk helyreállításának tervét s a tomplomot megvizsgáltatta Pauli Érik festőművész, akadémiai tanárral, aki jelentésében a templomot a késői barokk styl egyik szép maradványának mondja. A freskók különösen értékes alkotások; de az idő már annyira elhomályosította okot, hogy nemsokára teljesen megsemmisülnének. Az aranyozások lekoptak s a javítások inkább ártottak, mint használtak. A freskókat hozzá nem értő kezek igyekeztek restaurálni, az egyes fülkéket és oltárokat 1111— zsúfolták oda nem való szobrokkal és diszitniéuyekkel. A templom belsejének helyreállítása, eredeti művészi formáinak visszaszerzése körülbelül 20000 Koronába kerülne. Megyés püspökünk őméltósága kijelentette, hogy ha a plébániához tartozó hivők áldozatkészségét látja, ő maga is hozzájárul a költséghez. Ezért Legáth Kálmán apátplébános értekezletet hitt össze a városházára, hogy a hívék közt a gyűjtést szervezze. Az értekezletei jelen voltak a legnagyobb buzgalommal tették magukóvá az eszmét s elhatározták, hogy a gyűjtést megindítják; felkérik a város közönségét, hogy áldozatkészségével tegye lehetővé szép templomunk helyreállítását. Különösen a város buzgó hölgyeihez fordulnak, hogy a gyűjtést vegyék a kezükbe. A gyüjtőiveket legközelebb szétküldik. A r. kath. templom mint műemlék is értékes és a város egyik díszét képezi. Közös érdekünk, hogy helyreállíttassók. Járuljon hozzá mindenki tehetsége szerint. Adományokat e lap szerkesztősége is elfogad ós nyugtáz. Legáth Kálmán apátplébános a következő fölhívással fordult híveihez: Nemzetünk bajokkal teljes múltja s a bajok nyomán járó szegénység miatt hazánk sokkul kevesebb műemlékkel dicsekedhetik, mint a külföld. Minél kisebb számmal vaunak ezek, annál nagyobb a kötelesség az Isten házával, a templommal szemben. Az Isten háza ama szent hely, melynek falain belül legtisztább érzelmeink születtek. Itt érintette homlokunkat a lelki újjászületés vize, e hely látta felavatásunkat Krisztus katonáivá : itt buzog számunkra a lelki megtisztulás Silve forrása, melyből — lelkünk szennyét lemosva — annyiszor s oly boldogan száltunk ki. Itt van a szent trón meíy mint az uj szövetség frigyszekrónyén sziveink Isteni jegyese uralkodik: itt azon oltár, melynek Istene ezer ós ezer boldog jegyesnek osztogatta a liinóg ós állandó szeretet bőséges kegyelmeit. Itt imádkoztak érettünk áldott szülőink, e falak halották sóhajaikat. Itt vettetett el sziveinkbe az evangeliumi csodás mag s közöltetett volüuk Krisztus kovásza, mely egyedül képes arra, hogy jobbá, szentebbé, igazabbá varázsolja a boldogtalan anyagiasság foló hajló embert. Zalaegerszeg városa, sőt maga a nemes vármegye csak fájdalommal és aggodalommal szemlélheti talán legbf'csossbb műemlékének, az impozáns nagyságú zalaegerszegi plébánia templom díszeinek rohamos pusztulását. A hatalmas falak ugyan rendületlenül állnak, de az serős jegyes* egyre gyorsabban veti le ékességeit. Hitbuzgó jámbor atyáiuk a X VI Il-ik század elegáns rokoko díszeivel ékesítették fel szent egyházunkat. Bő aranyozás és művészi festmények emelték áhítatra a szivet. Ma már — a falak igazán nagy méretein kivül — alig van valami drága szent egyházunkban, a mi áhítatra keltene. Százötven esztendő pusztítását viselik e diszitmények. Különösen a festés és aranyozás szenvedett sokat e hosszú idő folyamán. Az értékes ós valóbau művészi freskó képek és az ezekkel összefüggő festett architektúra és ornámentikaegyes helyeken ajfelismerhetetlenségig elhalványultak, sőt megfeketültek. Számtalan kisebb nagyobb repedés, folt, karcolás tarkítja a falakat és menyezeteket. Helyenkint lehámlani készül vagy már le is hámlott a vakolat. Másutt az igy keletkezett hiányokat pótló kézművesek tették tönkre a festményeket. Egye* igen szóp kompozioiók, kivált az oldal fülkékben, avatatlan ízlés nélkül szűkölködő „javítók" áldozataivá lettek. Az aranyozás úgyszólván teljesen lekopott. Az oltárok, de kivált a főoltár s ennek remek művészettel faragott gyertyatartói javításra várnak. Azt hisszük, hogy Zalaegerszeg városnak sőt Zalavármegyónek, mely nem igen rendelkezik hasonló műbecsü templomokkal, elsőrangú kulturális érdeke kívánja, hogy szókvárosának egyháza, e valóbán lélek emelő monumentális mű, az utókor számára teljes díszében fenntartassák. Azt hisszük, hogy a város ós a vármegye e kötelezettséggel saját lelkiismeretének tartozik. Bizalommal és szeretettel szólítjuk tehát fel keresztény testvéreinket, hogy ezen szent kulturális célt, a zalaegerszegi plébánia templom be! művészi restaurálását áldozatkézségükkel, szivt i adományaikkal megvalósulni segítsék. A feladat nagy, a megoldás nehéz. Azonban — kedves hittestvéreink — növelje áldozatkészségünket a cél szentsége, s azon tudat, ho;. y kegyes főpásztorunk is felkarolta ügyünket: szűlőváros-i templomának restaurálását Ó is hőn óhajtja s a költségekhez jelentékeny hozzájárulását megígérte. Isten bő áldása legyen mindazokon, a kik e szent ügyet áldozatkészségükkel s adományaikkal támogatják. Kelt Zalaegerszegen 1905 évi november 5-én. Legáth Kálmán s. k. apát plébános. Jegyző egyleti jubileum. Szép és megható ünnepe volt f. évi október hó 26-án a kanizsai járás községi és körjegyzők egyletének Sormáson, a körjegyzői irodában, ahol s amely alkalommal impozáns módon ünnepelte fennállásának s egyúttal tagtársa, Grünfeld József Bormási körjegyző 25 éves jegyzői működésének emlék ünnepét. E kettős ünnepély díszközgyűlését Viosz Fereno járási főszolgabíró az egylet tb. elnöke nyitotta meg, a megjelentek szívélyes üdvözlésével, amely után felkérte őket a római kath. templomban tartandó hálaadó istenitiszteleten leendő részvételre. A szentmisét Berkovics József szepetneki ' plébános oelebrálta, amelyen Anders Károly sormási főtanító és kántor vezetése mellett a népiskola növendékei énekeltek. A meghatóan szép istenitisztelet a Hymnus eléneklésóvel végződött. Szentmise után a díszközgyűlés folytatódott a körjegyzői irodában, ahol Kováts Gyula Légrád község s az egylet jegyzője olvasta fel a járásköri egylet 25 éves múltjának történetét. Ugyancsak ő üdvözölte az egyesület nevében ós megbízásából Grünfeld József jubilánst is a következő jól átgondolt és őszinte igaz szívből fakadó beszéddel. Szeretve tisztelt barátunk 1 Kedves kartárs ! Nekem — mint járásköri egyletünk jegyzőjének — 'jutott azon megtisztelő szerencse, hogy téged kedves kartárs, szeretett jó barátunk a mai napon, mint jegyzői működésed 25 éves jubileuma ünnepén néhány rövid, de igaz ós őszinte szóval üdvözöljelek. Ünnepet ülsz ma kedves Barátunk, közszolgálatod 25 éves emlékünnepét. De ez ünnepből részt kérünk mi is, a te járásbeli kartársaid, akik a legközvetlenebb hozzád tartozó osaládi ós rokoni tagjaid után elsősorban tartunk magunkónak. Igen magunkénak, még pedig testvérünknek, édes testvérünknek. Hisz nem vagyunk e mi községi ós körjegyzők mint ama nagy községi közigazgatási családnak, amelyhez élet hivatásunk köt, tagjai s így egymásnak édes testvérei? Azok vagyunk, mert azzá avatott bennünk élethivatásunk s azon testületi szellem, amely elengedhetetlen kellékke, terhes, de magasztos tisztünk betöltésének. Ünneped tehát családi és a miénk, a te szerető ós tisztelő járásodbeli kartársaid s tesvéreidó. Mint ilyenek zarándokoltunk el ma hozzád jó testvér, kedves kartársunk, hogy személyesen adjunk kifejezést azon őszinte ragaszkodás, tisztelet és szeretetnek, amely mindegyikünk szívó-