Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-11-05 / 45. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 november 5. 45. szám. Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Uj pártalakulás. A kormány programmja immár ismert; ki van jelölve az ut, amelyen haladni fog; meg van állapítva a munkakör; az uj párt­alakulás keretei is körvonalazvák ; sőt neve és helyisége is van a kormánypártnak; — párt azonban még egyelőre nincs. És nem is lesz, Fejérváry talán azt remélte, hogy amint programmját, amelyben értékes közgazda­sági Ígéretek, nagyjelentőségű szociális újí­tások vannak, megismerteti a nemzettel, azonnal leszerel a passiv ellenállás, a vár­megyék visszaszívják határozataikat, a képviselők tömegesen sietnek a haladópárt táborába s a katonai kérdéseket nem boly­gatja többé senki. Szépen megköszönjük, amit kaptunk s csendesen várjuk azt a kedvező alkalmat, amikor a bécsi politika mindent visszaszedhet. Bécsben pedig azt remélték, hogy a magyarok nem lesznek annyira makacsok, hogy a német kommandó miatt visszauta­sítsák a haladás programmját, azokat a nagy reformokat, amelyek az országra üdvösek és hasznosak. A dologban azonban félreértés van. A nemzeti küzdelem tulajdonképen nem a német vezényszó ellen folyik s a nemzet nem a kormány programmját utasítja vissza. A vezényszó csak szimbólum, amely mögött az évszázados reakció bujkál. A reakció és a militarizmus túlkapásai ellen, az össz­birodalmi eszmének a szent és sérthetetlen hadsereg kebelébe visszavonultutolsó marad­ványai ellen folyik a harc. És a nemzet nem a programmot utasítja vissza, hanem nemzeti önállóságunk megszilár­dításának ; erőink szabad kifejtésének aka­dályát képező rendszert s annak képviselőit. Nem a politika taktikázása, nem párt­kérdés, nem személyeknek a tömegekre való hatása idézte elő a helyzetet, hanem az az évszázadokra visszanyúló küzdelem, amelyet a magyarság a dinasztikus törek­vések ellen folytatott. Ennek a nagy küz­delemnek egyik jelenete a mai politikai helyzet, amelynek kulcsát hiába keresik azok, akik nem akarják megérteni Magyar­ország évezredes traditióit, törekvéseit és küzdelmeinek alapeszméjét. Hiába igyekeznek belegyurni a válságot a politikai pártok táborába. Nem ott tört az ki, hanem az egész nemzet lelkében s kiélesítették Bécsben. A történelmi igazságokat elsikkasztani nem lehet. Ereztük mindnyájan, hogy a nemzet küzdelmei nem értek véget, mert nem teljes még a magyar állam független­sége, önállósága és szabadsága. Éreztük ezt abban az időben is, amikor az alkot­mányosság napja ragyogott felettünk és sugarai bearanyozták azokat a sötét pon­tokat, amelyek a mult keserűségeire emlé­keztettek. De ugy gondolkodott a nemzet többsége, hogy a 'nagy célt könnyebben elérjük békében, az alkotmányos élet zavar­talan ^fejlesztésével, mint a helyzet kiéle­sítésével. Az események meghazudtolták ezt a felfogást.' Feltámadt újra ellenünk az a sötét mult, amelyet nem tudtunk sem vér, sem/munka, sem hűség és aláza­tos loyalitás árán eltemetni. Beleláthattunk abba a sötét kamarába, amelyben még most is (rejtegetik az elavult eszméket, a haladás, a felszabadulás szelleme által régen letört törekvéseket. Arra a tudatra ébredtünk, hogy a mi fegyverünket nem mi tartjuk a kezünkben; hanem olyan kezek, amelyekre befolyása lehet a kül­földi hatalmaknak; németnek, lengyelnek, cseheknek, csak a magyar államnak nem. Szentségtörésnek, lázadásnak, az uralkodó jogai ellen való áskálódásnak tekintik a nemzet jogos vágyait s azokat, akiket a nemzet bizalma küldött a parlamentbe és a magyar király hívott Bécsbe, egy haduri paranccsal bocsátják vissza. Az alkotmányon keresztülgázolnak, a nemzet törekvéseit semmibe sem veszik s Bécsben mégis azt remélik, hogy egy oko­san összeállított gazdasági és szociális programmal elcsitul az egész harc. És ha sikerülne is egy időre újra csendet teremteni, vajon meddig tartana? Magyarország azokról az aspirációkról, amelyek küzdelmeit irányították, végleg soha le nem mondhat. El lehet velük hallgatni egy ideig, hogy annál nagyobb erővel törjenek elő. Csendet teremteni talán lehet, de békét nem. A haladó párt meg fog akadni az első lépésénél, mert nem a közvélemény talajá­ból, nem a nemzetből fakadt. A szociális élet szervesen ^fejlődik s csak annak az alakulásnak van létjoga, amely belőle született, nőtt és fejlődött. Felülről lefelé pártot alakítani: meddő kísérlet. Nem a kormány mondja meg, hogy mit akar a nemzet, hanem a nép szab irányt a kor­mánynak. Nálunk azonban felülről diktál­ják a programmot, vagyis megmondják, mit adnak; de azt is megmondják, hogy amit akarunk, azt nem kapjuk meg. Vagyis más szóval kijelentik, hogy a népakarat nem érvényesülhet; abszolutizmus van; a nemzet szuverenitása csorba; az alkotmány csak' forma. Amikor minden ujabb politikai esemény­ből ez a felfogás vigyorog felénk; amikor ajándékba hozzák még a belső reformokat is; amikor a cseh trombitás őrmestertől felfelé minden közös katona mosolyog a magyar alkotmányon s kéjelegve nézik a zöldtollas urak, hogy a kolléga ur hogyan szedi ráncba a magyarokat szigorú kezével és egy kis mézes madzaggal: akkor hogyan várhat a nemzettől bizalmat és többséget a jövőmult pártja: a haladópárt. Jegyzetek. Forr, kavarog a politika nagy üstjében a koty va­lók. Ki tudja mi fői benne a nemzet számára ? Friss étel lesz e, vagy méreg? A programm szétröpült az országban, de nem keltett sem lelkesedést, sem bizalmat. Intő szózat­tal fordult a vezérlőbizottság az országhoz, hogy az ellenállásra szervezkedett nemzet le ne engedje magát szedni a lábáról. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*IZÜ TERMESZETES HASHÁJTQSZER. Mai számunk 12 oldali

Next

/
Thumbnails
Contents