Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-22 / 43. szám

1905. október 8. -»Zalam egye, Zalavármegye Hírlapi 3 politikai gonosztevők, hazaárulók, akik cimért, rangért, állásért, vagyoni előnyökért mindenre kaphatók s akiknél minden eladó, még a hazaszeretet is. Kót kincse van e hazának, a korona és alkotmánya, féltve őrzi mindkettőt, ha kell életével, vérével s csak akkor foglal állást az elsővel szemben, ha az a másodikat veszélyezteti. Ide jutott ma az ország, hogy alkotmánya megtámadtatván, kitört a viszály a nemzet ós uralkodója között. Mi felvesszük a harcot, követeléseink addig terjednek, mint jogaink s törvényes ellentállásunkkal fogjuk legyőzni a törvénytelenségeket és abban van a mi nagy erőnk és azt nem győzheti le az osztrák császár hatalma és a diadal elébb vagy utóbb a jogaiért küzdő nemzeté lesz. Bölcs tanács lenne az uralkodó háznak, hogy okosan tenné saját jövendőjének érdekében, ha azonosítaná magát trónja erős támaszával, a magyar népnek érdekeivel, mennyi hódítás lenne ennek julalma. Kossuth Lajos megmondta s a történelem bizonyítja, hogy trónus dűl trónus után, ha nem azonosítja magát a nép érzületével. Nagyon SZÍVÓS U nép emlékezete, hallgat, de nem felejt s tessék vagy ne tessék akárkinek is a világon, az emberi dolgok sorja hozza magával, hogy a válságok órája, mint a hajnal az éj után el nem marad, pedig azt is ezer évek krónikája bizonyítja, hogy mikor a válság órája üt, a nép feltartózhatatlan. Tek. Közgyűlés! újra és újra kisért az összbirodalom őrült rögeszméje, ptdig ezer év történelme a mi kezesünk, hogy jogunk van nemzetnek lenni, hisz a magyar korona területe 10,000 angol Q mérfölddel nagyobb mint Anglia, Skóthon ósIrlandegyüttvéve, 20 000-rel nagyobb, mint Poroszország volt 1858-ban. Es e tág területet hegyláncaival, folyamrendszerevei a teremtő ujja külön állammá jelölte ki. E tág terület mnyi viszontagságok után 18 millió lakost számlál. Testben ós lélekben erős,életrevaló nép vagyunk; szabadságszerető, fejlődni képes, bátor, vitéz. Ezer év látta e nemzetet Eeurópa s a keresztény polgáriasodás védpaizsául, látta hatalmasnak a nápolyi öböltől a balti tengerig; látta dulva ezer viszály között, látta küzdeni, csatakat nyerni, veszteni, látta elhagyatva, megcsalatva, elárulva, de megtörve, meghódolva nem látta soha. Az igy eltöltött ezer év ad nekem hitet, reményt arra, hogy e nagy nehéz megpróbáltatások között is megállja e nemzet helyét. Hisz a hazáért, a szabadságért küzdünk, melynek szent szeretete még a törpéből is óriást csinál, versenyzünk egymással a hazaszeretetben s legyen mindegyikünk egy-egy akadálya az önkénykedéseknek, csak igy teljesíthetjük azon szent kötelességünket, hogy ősi alkotmányunkat, ősi szabadságunkat csorbítatlanul adjuk át utódainknak és igy íWEaaasswKf —I

—

—— .1 I

. •BOO-'-'-f-*"- Átvergődtünk a hegyen, leértünk a faluba, ahol őszi időben nem sokszor láttak még külföldi szekeret. A szolgabíró még biróválasztásra sem jött meg téli időben, hanem a tisztelt választók mentek be gyalogszerrel az irodába birót választani. Megesett az is, hogy az uton az uj birót agyonverték. Szépen visszafordultak és megkérték a főszolgabírót, hogy az uj választást haladók nélkül ejtse meg, minek utánna e birót fejbe találták hibázni. A legújabb birót azután becsukták, mert az ütött legnagyobbat elődje fejére. No de ezek nem tartoznak az én örökségem történetéhez és bizonyosan nem is tudom, hogy megtörtént dolgok e, vagy csak a Ferkó kocsis találta ki a maga fejéből, hogy engem mulattasson. Elég az hozzá, megérkeztünk a halottas házhoz. Zsuppos volt az is, mint a többi; fából készült, mint a többi; csak valamivel nagyobb volt, mint a többi. Az udvar tele volt vén asszonnyal, akiknek Náncsi néni, a bánatos özvegy, a pitarban pálinkát osztogatott és siránkozva mesélte, hogy hogyan fordult le a lelkem Gáspár a székről, mikor a nvulcsont megakadt a torkán. Mert tisztára ebben halt meg az öreg. Csak annyi ideje volt, hogy a testámentumot lediktálta a jegyzőnek, azután elfulladt. Az asszonyok szorgalmasan itták a pálinkát és sünien hangzott a sajnálkozás : — Ojjé, ojjél Szegény uraság hát egfullatt, teljesedik be Kossuth Lajos mondása, hogy hömpölyög az idő árja jó és gonosz, felett egyaránt . . . elsodorja, a mi útjába áll . . . kormányok változhatnak de a nemzetnek élni kell . . . trónok összedűlhetnek, koronák összetörnek, de az igazság érintetlenül marad . . . Dr Darányi Ferenc országgyűlési képviselő szólalt fel ezután. Az alkotmányos jogokat — úgymond — a nemzet adta a Haubsburg dinasztiának s nem a dinasztia adta a nemzet jogait. Őseink örökségét kötelességünk megvédeni móg a koronával szemben is. A magyar király jogaiból nem akarunk elvenni semmit, de alkotmányunkból nem adunk ki az osztrák császárnak semmit. A szeptember 23-án kiadott ultimátum ellenkezik a magyar alkotmánnyal, amely szerint a király csak miniszteri ellenjegyzés mellett gyakorolhatja fejedelmi jogait. Szeptember 23-án nem az alkotmányos magyar király, hanem az osztrák császár beszólt. Ebben a cselekedetben azonban tettes társ a Fejérváry kormány, mert nem akadályozta meg az alkotmánysértést. A 67-es kiegyezést gyökeresen át; kell dolgozni ugy, hogy az osztrák császár át ne kalandozhasson a magyar közjog területére, hogy az osztrák császár ne vadászhasson a magyar király tilosában. Ha pedig ez nem sikerül, nem marad más hátra, mint a legtisztább personális unió megvalósítása. A Fejérváry kormány, amelyet joggal nevezett a képviselőház elnöke szemótnépnek, bűnben fogantatott. Újbóli kinevezését a király szeptember 11-ón már elhatározta s szeptember 23-ikára mégis Bécsbe citálták az ellenzék vezéreit, hogy csúfot űzzenek a magyar nemzetből. kinevezés ellenjegyzésével Fejérváry megpecsételte a szeptember 23-án történteket s azokért felelős jogilag, politikailag és erkölcsileg. A Fejérváry kormány a császári akarat megvalósítása kedvéért mindeu eszközt megragad és szövetségesek ül megnyerte azokat a hazátlan bitangokat, akik liquidálni akarják a magyar hazát. Az ellenzék évtizedek áta küzd a választói jog kiterjes ztése mellett, de a kormányok ez elől mindig elzárkóztak. Tisza István tett ugyan erre nézve Ígéretet, de azt komolyan beváltani soha sem akarta. Es íme most a kormá íy az általános titkos választói jogot akarja megvalósítani. Szíve egész melegével híve a választói jog kiterjesztésének, addig a határig, amíg az nemzeti érdekeinknek ós céljainknak megfelel, de a Fejérváry-féle általános titkos választói jognak nem ül fel. Aki nom hisz Istent, annak nem ad imádságos könyvet, aki nem ismer hazát, aunak nem ad politikai jogokat. — Fejérváry az osztrák császári hatalom kiterjesztésén dolgozik. De ez nem fog neki sikerülni, mert az igazságot, az eszméket agyonütni nem lehet. Mi meghalhatunk, de az eszme élni fog s akik érte küzdünk, nevünket dicsőségesen hagyjuk gyermekeinkre. — A határozati javaslatot elfogadja. Eitner Zsigmond országgyűlési képviselő beszédjét azzal kezdi, hogy meg volt győződve eleve arról, hogy a vármegye közönsége az indítványt egyhangúlag a magáévá teszi. Ismeri a vármegye közönségének hazafias hangulatát, a tisztviselői kar hazafiságát s az alispán határozott magatartását (éljenzés.) A sorozásokra vonatkozó rendelete mindenkit meggyőzött arról, hogy Zalavármegye alispánja tudja, mivel tartozik hazájának ós vármegyéjének, amely elvárta ugyan el»ő tisztviselőjétől ezt a hazafias magatartást, de ezzel szemben biztosítja törhetetlen ragaszkodásáról. (Zajos éljenzés). Szeptember 23-án ott volt Bécsben. Tanuja volt annak, mikor az ellenzék vezérei mély levertséggel elhagyták a császári burgot; látta a bécsi csőcseléket háta mögött, amint szidalmakat szórt a magyar nemzet képviselői felé. Joggal kivánja az ország, hogy vezéreit ne tegyék ki megaláztatásoknak, hanem a magyar király jöjjön Budára tárgyalni. — Október 10-én a kormány meg sem jelent a parlamentben. Ebben a magyar alkotmány semmibe vevését látja. Fejérváry és társai nem miniszterek, hanem osztrák cselédek, akiket el kell söpörni a nemzet felháborodásának. A határozati javaslatot elfogadja. Az alispán a határozatot kimondta s ezután következett a tárgysorozat második pontja: az országgyűlés elnapolása ellen való tiltakozás. Árvay Lajos főjegyző ismét egy terjedelmes és közjogi érvekkel támogatott elaborátuoiot terjesztett a közgyűlés elé, amely azt egyhangúlag határozattá emelte. A határozatot egész terjedelmében közöljük. A közgyűlés 11 órakor véget ért. csak efuladt. Hogy a féreg fenye vitte vóna el azt e nyulat. Nem mondhatnám, hogy Náncsi néni valami szívesen fogadott volna bennünket. Móg most is látom, amint atcán összeszaladtak a barázdák és apámat csak igy köszöntötte: — No! Meggyüttetek, ehesek. Hát bizony éhesek voltunk. Én megelégedtem volna egy kis kaláccsal, de az apám az egész birtokot szerette "volna. A jegyző ur kivakkantotta, hogy Gáspár ur visszahagyta a famíliára a vagyont, Náncsi néninek pedig csak tartást biztosított. — Hát ez nem tetszett a derék matrónának, aki guzduasszonyi sorból emelkedett fel a tekintetes asszonyi méltóságig. Divat volt ez akkoriban. Ahány nagybátyám házas volt, mind a szolgálóját vette feleségül — egy s más okból. Eltemettük Gáspár bátyánkat nagy parádéval. Arra emlékszem, hogy akkora halotti tort sem előbb sem utóbb nem látt.tm. Harmadnap mentünk haza. Az apám meg Ádám bátyám nagyjó kedvvel diskuráltak, mert már tudták, mi van a testámentumban. Mienk lett a dagadó part, csak azt kötötte ki az öreg, hogy a házban holtig a Náncsi néni lakjék s a família köteles legyen őt rangjához illő módon eltartani s minden szükségessel ellátni. No bizony! Nagy dolog is egy ilyen vén fehérszemélyt a rangjához illően eltartani. Hát mi Zaiavármegye tiitakozása. Zalavármegye bizottsági közgyűlése, hazafias aggodalomtól eltelve, ünnepélyes óvást emel az országgyűlés folytonos elnapolása ellen, mert annak az a következménye, hogy: az országgyűlés nem felelhet meg törvényalkotói feladatának, pedig éppen az országgyűlés szakadatlan elnapolása miatt összetorlódott számtalan életbevágó fontosságú kérdés vár sürgős megoldásra s ennek elodázása az ország létérdekeire helyrehozhatlan károkkal jár; a törvény-és alkotmányellenes kormány dacára annak, hogy a célt, amelynek megvalósítására vállalkozott s a melyre létjogosultságát alapította, t. i. a kiegyezés létesítését képtelen keresztülvinni, mégis kormányon marad és törvénybeütközőleg s a képviselőház tilalma ellenére országos költségvetés ós országgyűlési felhatalmazás nélkül vezeti az államháztartását, beszedi annak jövödelmeit, móg oly kiadásokat is teljesít, amelyek külön törvényhozási elhatározástól wmIlim mwiiw, "1 —j——^ az ő rangja ? Kanász vott az apja, szolgáló az anyja. Azok is bagolyhiten éltek együtt. Hát majd adnak neki az uraságok egy kis bóreskonvenoiót, a nagy föld pedig a rengeteg fenyőallával együtt, emeli a család tekintélyét. A családi tanács, a tekintélyre való hivatkozással elhatározta, hogy engem taníttatni kell. Elvittek Kanizsára, gimnáziumba. Apám ós Ádám bátyám pedig azon tanakodtak, hogy hány esztendő alatt lehetek vicispán. Ezenközben összevesztek a Náncsi nénivel, aki — amióta az ura meghalt — tudatára ébredt annak, hogy mivel tartozik a családi hagyományoknak. Nem elégedett meg az örökösök által adott tartással; rangjához illő ellátást követelt. Ott a testámeutum Világosan beszél. Benne van a rang, az pedig nem kutya. Mit csűrjem csavarjam a dolgot, beleavatkoztak a vitába a fiskálisok. Egyik per a másikat érte. A dagadó parton vigan tenyészett a fenyőbokor, de azért a Náncsi néninek megítélte a rangjához illő tartást a biróság. A Gáspár bácsi házát cserépre kellett venni, a Náncsi néni hintón járt az egerszegi vásárra, meg a kánya vári búcsúra, az apám pedig hordta ki a pénzt hitelbe a nemesi kasszából, meg a takarékokból, hogy eleget tegyen a tekintólynek ós Náncsi néni követeléseinek. Lassanként az idők is változtak. Egy kó.