Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-24 / 39. szám

12 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. szeptember 17. denkor szeptember 15-én ugy a mindennapi, valamint az ismétlő tanfolyamon meg kell kezdődnie s általában az iskolaháznak az oktatás- és egészségügy követelményeinek megfelelő állapotba hozatnia. Ha a tanítás a sürgős mezei munka miatt egyes helyeken megkezdhető nem volna, az illető iskolaszékek a tanításnak október hó 1-isr elhalasztásáról az iskolamulasztások O után kirótt bírságot behajtó elöljáróságot és a kir. tanfelügyelőt tudomás és ellenőrzés céljából értesítik. Az iskolák lielyi hatóságai ismételten figyelmeztetnek, hogy a szorgalmi idő pontos betartását szigorúan ellenőrizzék s az iskola valláserkölcsi, hazafias és 6zellemi sikerének a szorgalmi idő pontos és kérlelhetlenül szigorú betartásában gyökerező egyik legfontosabb tényezőjét teljes odaadással érvényre emeljék. Az iskolamulasztási kimutatások a 4120. 1902. elnöki számú vallás- és közoktatásügyi ministeri rendelettel kiadott utasítás 22. §-a értelmében a községi elöljáróságoknak kiadandók, akik ugyanezen utasítás 23. és 24. §-ai szerint szigorúan eljárni tartoznak. A járási főszolgabirák a közigazgatási bizottság 1903. évi 3987. számú és 1904. évi 2980. számú határozatai kapcsán felhívatnak, hogy a fennebb érintett ministeri utasítás rendelkezése szerint, évenként legalább egyszer a helyszínén az iskolamulasztások nyilvántartó könyveit az elöljáróságnál átvizsgálják, aláírják s a mulasztó községi elöljárósággal szemben szigorú megtorlást alkalmazzanak. II. Felhivatnak a községi és felekezeti iskolák helyi hatóságai, gondoskodjanak arról, hogy a tanév elején minden tanuló a szükséges tankönyvekkel és Írószerekkel elláttassák. Evégből leghelyesebb, ha az iskolák gondnokságai és iskolaszékei az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 32. §-ának rendelkezéséhez képest megkeresik a községi elöljáróságokat, hogy a szükséges tankönyveket és Írószereket az összes tanulók részére mindenkor előre beszerezzék és az ekkép 1 beszerzett tankönyveket a tanulók közt, a tanítók által számadás mellett kiosztatják. A tankönyvek és Írószerek vételára a tandíjjal együtt szedendő be. A teljesen szegény tanulók részére' a legszükségesebb tankönyvek a községek által* ingyen szolgáltatandók ki. Minister ur utasította a m. kir. tudomány egyetemi nyomda igazgatóságát, bogy amennyiben a tankönyv megrendelés ott történik, a tankönyveket az egész járásnak, vagy az illető községnek félévi hitelre nettó árban szolgáltassa ki. III. Kir. tanfelügyelő felhívatik, hogy a kellő tanítási eredmény alapfeltételeit képező pontos beiskolázásra és a tanulóknak a szükséges tankönyvekkel és Írószerekkel ellátására vonatkozó intézkedései kapcsán a vármegye vegyes ajkú községi és felekezeti népiskoláiban, a magyar nyelv intensiv oktatása s a magyar tannyelviiségnek egységes és tiszta kialakulása érdekében a vallás- és közoktatásügyi Minister által, a királyi tanfelügyelőkhöz intézett 72.000 számú külön körrendelet értelmében és rendelkezése szerint a mi viszonyaink keretében eljárjon. A tan- és óraterv ellenőrzésével kapcsolatos, épp ugy az iskolalátogatás alkalmából felmerült, a közigazgatási bizottság tudomását és további intézkedését igénylő esetekről mindenkor jelentést tegyen. Ezen határozat az összes járások főszolgabiráinak, a városok polgármestereinek, a főszolgabirák utján az összes elöljáróságoknak, az összes elemi iskolák iskolaszékeinek illetve gondnokságainak közvetlenül, tudomás és miheztartás, a kir. tanfelügyelőnek pedig ellenőrzés végett kiadatik. Az egyházi főhatóságoknak pedig azon megkereséssel küldetik meg, hogy a föntebbiek szigorú betartására a főhatóságuk alatt álló iskolák elöljáróságait saját hatáskörükben is felhívják. Szállítások. Vaunak olyan panaszaink elég bokrosán, amelyeket nagy és kis újságok, hatóságok és testületek évről-évre felhoztak, felemlegettek a magas kormánynál, amely a legtöbbször osak türelemre intő vigasztaló szavakkal, vagy frázisokkal válaszolt a siránkozó gazdáknak és iparosoknak, mert a magyar kormány tagjainál hatalmasabb urak nem engedték a mi érdekeinket érvényesülni. De volt arra ia eset, hogy valamit tettek — papiroson. A jóakarat azonban olyan alakba volt öltöztetve, hogy a gyakorlati életben nem ért egv garast. "Évek hosszú során kereaztül küzdött a magyar gazdaközönség azért, hogy a hadsereg részére való szállítások előnyeiből a mi gazdáink ia részesüljenek; hogy azt a magasabb árt, amit a hadügyi kincstár a katonaság által elfogyasztott terményekért fizet, ne tisztán a spekuláció vágja zsebre, hanem jusson abból valami a termelőnek ia, akinek adójából fizet a hadügyminisztérium busás árakat. A követelés annyira méltányos volt, hogy az elől elzárkózni nem lehetett. Elvégre a gazdának elvitathatatlan joga, hogy ha már a katonaságért adót fizet, a pénzének egy része térjen hozzá vissza s a földet nyomó nagy teher legalább a földjáradék emelkedésével szolgálja a gazdák érdekeit is. Valamikor a magas katona urak egész mereven visszautasították, sőt ki is nevették a gazdák oktalan követelőzését. Ők csak nem fognak mótermázsaszám vásárolni s ezer emberrel alkudozni. Egy liferánsaal akarnak operálni. Eunek a gazdálkodásnak az lett a következménye, hogy egy bécsi pékből magyarországi nagybirtokos, egy másik hatalmas liferánsból báró, a harmadikból bankár lett, a gazdák pedig, különösen a középbirtokosok napról-napra szegényedtek. Azonban a szállítási, vagy nem szállítási üzelmekről itt-ott holmi megvetett firkász, akinek elég bátorsága volt a darázsfészekbe nyúlni, lerángatta a leplet a a nagy vagyonok nem egészen tiszta forrása jött napvilágra. A régi világ kaazárnya titkairól, a liferánsok garázdálkodásairól tudtak mindenütt; csak a legfelsőbb intóző körök előtt titkolgatták sokáig, hogyan használják fel azokat a milliókat, amelyekért szállítani kellett valamit. Mikor azután a régi pikkáuf urakat az ujabb képzett és nevelt férfiak váltották fel, lassanként decentralizálták a szállításokat; a nagy maffiák megszűntek, de a szállítás még mindig a spekuláció kezében maradt. És ott is maradna mindörökké, ha néhány magyar el nem kezdte volna feszegetni azt a kérdést: nem lehetne e közvetlenül a gazdáktól beszerezni a hadaereg terményszükaégletót. A hadügyminiszter nagyon méltányos volt ebben a kérdésben. Engedett a sürgetéseknek a elrendelte, hogy a gazdákat minden alkalommal Tettenérés. Öt fuvaros szekéren utazott Morzsay Alajos színtársulata a dányoai országúton, mely a Maros kanyargása szerint volt kénytelen irányát változtatni. A fuvarosok a Vemhes-csárda előtt megállottak és illő tisztelet nélkül tudatták, hogy két órai etetés lesz Ez ellen nem volt apelláta. A színtársulat tagjai vérmérsékletük szerint fürgébben, laaaabban ugráltak le a kocsikról. Az igazgató nagyot nyújtózott és körülnézett a festői tájékon, melyet eddig figyelemre ee méltatott. — Szép, hitemre szép ! Azok a kopasz sziklák . .. Miért nem tudnak nekem ilyen dekorációt festeni? Aztán a háttér, az égbolt, milyen hatásos. Ha ezl így, azon módon a színpadra lehetne vinni! A komikus megzavarta a szárnyaláat: — Direktor ur, jó lesz valamit enni. Elvégre, ha a lovak esznek . . . Az igazgató, ki szeretett maliciózus lenni, nem mulaaztotta el megjegyezni: — Nem tudom, milyen vonatkozásban áll ön a lovakkal? A ló kétségteleuül hasznos háziállat . . . De ha ön mindenáron enni akar . . . Valamennyien bementek a tágas ivóba. Rendeltek szalonnát, rántottát, bort. A naiva elég naiv volt kérdezni az öreg osárdástól: — Kérem, nem kaphatok buillont? A kooamáros találomra így válaszolt: — Bizony, kedves leányasszony, azzal most nem szolgálhatok. Épp a mult hólen fogyott el. A jellemszinész, Ucavay Ede, ki nagy gourmet hiróben állott, pirítóst rendelt foghagymával. A hölgyek erősen tiltakoztak a foghagyma ellen. A drámai segédanya eaküvel fogadta, hogy olyan embert, aki foghagymát eazik, meg nem csókolna egy rokoko-parókáért sem. — Még ez sem rettent vissza — mondotta a jellemazinósz. Egyébként a foghagymás piritoa sorsa nagyon különös fordulatot vett. A jellemszinész egy falatot aem evett belőle. A hölgyek elkoldulták előle. A naiva még a zsíros tányért is kimártogatta. A két óra már majdnem letelt, mikor ar. országúton kemény lódobogáa hallatszott. Hat lovas perzekutor állott meg a csárda előtt, élükön egy ijesztően hosszú bajuszos, marconaképü káplárral. A rendező meg is jegyezte : — Hogy túlozhatja valaki ennyire a maszkját? A perzekutorok mindegyike felhajtott egy liter bort. Csak ugy szárazon, lóháton. Sőt a káplár, miután nagy bajuszát rendbe igazította, megrepetálta az adagot. — Hozza csak, János gazda — mondotta — kemény munkánk lesz mindjárt. — A Szálkásba mennek ? — kérdezte a csárdás. — Oda, — válaszolta a káplár, — hatra viaszajövünk, ha ott nem hagyjuk a fogunkat. A perzekutor hetykén, rátartósan beszólt. Már csak azért is, mert látta, hogy hallgatják. — Tálán betyárok után mennek ? — kérdezte a jellemazinósz. — Olyanforma járatban vagyunk, aki rézgaraaos angyala van — hetykólkedett a káplár. — És gondolja, hogy elfogják őket? — Rajtunk ugyan nem múlik. Megszorítjuk őket egy kicsinyt, aki görbe kirelájszomjuk van. Azzal sarkantyúba kapta lovát éa elvágtatott társaival. Mikor a lódobogáa elhallatszott, a jellemszinész kijelentette, kogy ő nem megy egy tapodtat sem. Ott marad a csárdában, míg a perzekutorok el nem hozzák a betyárokat. — Már rógóta vágytam látni elfogott, megláncolt betyárokat. Az ilyeami kiváló tanulmány a színésznek. Az igazgató igyekezett észretóríteni a jellemazinóazt. — Eduárd — mondotta — ón már százazor láttam elfogott, megkötözött, sőt felkötött betyárt. Ha reggeltől-estig nézed, akkor ae tanulsz belőle semmit. A jellemszinész mereven visszautaaitotta az igazgató beavatkozását. — Te azt nem érted. Te a régi iskolához tartozol. Az ujabb iskola azt tanítja, hogy a