Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-17 / 38. szám

12 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. szeptember 17. Ha mindazt összefoglaljuk, amit a magyar mezőgazdaság egészének és különböző ágainak helyzetéről, fejlődéséről, bajairól az utóbbi években hallottunk és olvastunk, vagy tapasztaltunk, olyan következtetésekre jutunk, amelyek a földjáradék növekedését ós biztosságát tanúsítják. Magyarország mezőgazdasági terményeinek összege ugy teljes abszolút mennyiségét, mint a holdankénti hozadékot tekintve, évről-évre állandóan növekedik. Az bizonyos, hogy a megművelhető földek területe már nem igen növelhető, mivel már alig pár százezer holdnyi eke alá fogható föld hever feltöretlenül, de viszont a földművelés és gazdálkodás mai állapotában a fejlődésnek, haladásnak, tökéletesedésnek még igen nagy tere van. Ha közelebbről vizsgáljuk a magyar mezőgazdaságot, azt is látjuk továbbá, hogy a földművelés —- e földművelési ág természetéhez képest — meglehetős biztos és állandó jövedelemmel kínálkozik. A természettől gazdagon megáldott föld termékenysége, a kedvező talajviszonyok, a művelési ágak sokfélesége és megoszlása, a mezőgazdasági iparnak kedvező viszonyok és feltételek, a mindinkább biztossá váló piacok szinte kizárják ós lehetetlenné teszik, hogy Magyarország mezőgazdaságában általános s a mostani helyzetnél súlyosabb válság következzék be. A művelési ágak mindenütt változók és sokfélék ; alig van helyenként olyan eset, hogy ez vagy az a művelési ág annyira túlnyomó lenne, hogy nem sikerülóse az egész gazdaságot tönkretenné. A talajjavítási munkálatok, az okszerű trágyázás terjedése, a szakszerű gazdálkodás, a termények minőségének folytonos, gondos megválogatása, javítása és a tudomány vívmányainak alkalmazása a mezőgazdaságban egyre általánosabbakká lesznek; az állatorvosi szolgálat ma már gondos; a művelési ágakban mindenütt a belterjes módszer terjed, vagyis röviden a magyar gazda fokozatosan felszabadul a természet véletleneinek önkénye alól és jövedelme mindinkább biztosabb lesz, szóval a mezőgazdaság egyre jobban kezd hasonlítani a biztos, véletlenektől nem veszélyeztetett iparágakhoz. A statisztika adatai szerint a mezőgazdaság céljaira megművelt terület bruttó jövedelme Magyarországon körülbelül két milliárd korona. Ennek felét a gabonanemüek adják, egy ötödét a takarmánynövények, három tizedét a kereskedelmi és gumós növények. És ezt a jövedelmet még jelentékenyen növelik az állattenyésztés ós a mezőgazdasággal kapcsolatos iparágak jövedelmei. Ha számításba vesszük a termeléssel járó kiadásokat, költségeket s ezek összegét a bruttó jövedelem 75 százalékára tesszük, tiszta jövedelemként még mindig ötszáz millió korona marad a gazdaosztály javára. Névteíen fejfa ... Ide temettelek Szívem közepébe. Temetésed szépen, Mély csöndé' ment végbe. Neved nem mondom meg, Hogy senki se tudja. Hagyd el, hadd maradjon Névtelen a fej fal Legalább ha néha Egy-egy naplót irok, Nem tudja meg senki, Hogy — te és én — vagyok. Megunva a zajos, ideges városi életet, vonatra ültem és haza utaztam szülőföldemre, abba a csöndes, erdélyi kis faluba, melyhez ifjúságomnak legszebb, legboldogabb emlékei fűződnek. Testben és lélekben összetörve, sápadt arccal s beesett szemekkel siettem haza, azt híve, hogy a falusi magány helyreállítja fölzaklatott lelkem egyensúlyát s föltalálhatom otthon azt — mi után annyira vágyódtam — a nyugalmat. Csalódtam! A maga nemes egyszerűségével imponáló piros fedelű kis hajlékunk s a nagy park, melynek violagruppjait ezelőtt még osak egy évvel is A magyarországi földbirtokot az 1904. évi adatok szerint 888 millió korona jelzálogkölcsön terhelte. Tegyük fel, hogy a jelzálog tartozás ma már megüti az 1000 millió koronát; tegyük fel, hogy e kölosön kamata 5°/

0» vagyis 50 millió korona s akkor arra az eredményre jutunk, hogy az idegen tőkének fizetett kamat a magyarországi földbirtokok tiszta jövedelmének 10°/

0-át felemészti. Igaz hogy a mezőgazdaság ezen kivül még nem kebelezett tartozások terhét is viseli, — de viszont nem szabad feledni, hogy uern vettük számításba az erdőgazdaság, az állattenyésztés s a mezőgazdasággal kapcsol stos iparágak tetemes jövedelmét. Ezek a számok tehát csak megközelítő adatok, de alapjukban mégis valók s annyi mindenesetre következik belőlük, hogy a magyar földbirtok jelzáloggal ma még nincs túlterhelve, hogy a földjáradék nagyobbik része a földbirtokosoké B hogy a földbirtokra adott jelzálogkölcsönöknek biztos fedezetük van. Legjobban bizonyítja ezt az a tény, hogy a záloglevelek árfolyama az értékpapírpiacoknak sokszor igen kedvezőtlen helyzete mellett is az utolsó években is emelkedett s emellett a földbirtokot terhelő kölcsönt folyton csökkenő kamatlábbal konvertálták. A íálogleveleket kiboosátó bankok folyton alacsonyabb kamatlábbal bocsájtják, ki uj zálogleveleiket s amily mértékben lesz biztosabb a jelzálogkölcsönök jövedelmezősége, ugyanoly mértékben oserélik fel a bankok is magasabban kamatozó cimleteiket alacsonyabb kamatos papírokkal. Különösen nagy jelentőségű a bankok azon ujabb eljárása, hogy az engedélyezhető kölcsönök minimális összegét mérséklik s igy a kisebb birtokosoknak is hozzáférhetővé teszik a folyton olcsóbbodó hitelt, mert mezőgazdaságunknak eddig az a viszás helyzet volt a legnagyobb terhe, hogy a kisbirtokos, aki hitelszükségletét vidéki kisebb pénzintézetek közvetítésével volt kénytelen kielégíteni, mindig magas kamatot fizetett s a hitel olcsóbbodásánek előnyeit javára nem fordíthatta. A villamos világítás körül. Éveken keresztül tartott huza-vona, sok meudő disputa és aggodalmaskodás után végre odáig jutottunk, bogy Zalaegerszegnek megvan a villamos világítása — papiroson. A város képviselőtestülete megszavazta, a vármegye a határozatot — előző szakszerű felülvizsgáltatás után — jóváhagyta s miután a szerződéseket ós terveket a kereskedelmi minisztériumban felülbírálták, feltótlenül bizonyos, hogy az esetleges fellebbezésnek eredménye nem lehet. Ezt annyira biztosra veszi a vállalkozó oég, hogy — amint hallottuk — az építkezést a vármegye közgyülósónék lezajlása után azonnal el akarta kezdetni s a telket már meg is szerezte. oly vidáman, oly hűségesen öntözgettem, ápoltam: most mindmegann/i beszélő emlék lépten-nyomon valami kimondhatatlan fájdalmat éreztettek velem. Nem ért semmi osapás, nem sújtott sehogy az élet, mégis valami hihetetlen mélységet és hideg ürességet éreztem körültem s valami megmagyarázhatlan örök sóhajtás tört elő lelkemből. Hiába barangoltam reggeltől estig a parkkal határos ősi rengetegbe, hiába akartam megpihenni a himes réteken, hiába bámultam a csobogó csermelyt övedző fenyőket, az örökösen susogó platán fák s a természetnek pazar pompája emlékeimnek ezer meg ezer variansait juttatták eszembe s éreztették velem azt a nehéz fájdalmat, a mit a már egy kissé behegedt sebek felujulásáról érezni szokásos. Hiu könnyelműségből elhibázott életem minden vádoló fájdalma egész elemi erővel tört elő s megkínozva összetörte móg azt a kevés reménységet és hitet is, a mi még lelkemben ólt . . . És mialatt vérző szívem mélyéből fölhangzott az a fájdalmas, bugó zokogás — lelki szemeim előtt megjelent egy szegény szőke lány, ki nem is olyan régen — megcsalva önmagát, három esztendő után anyja parancsára — okkal — ok nélkül elhagyott. * * * Illetékes helyen hallottuk azt a kijelentést, hogy ha az építés azonnal megkezdhető lesz, a telep a jövő év első napjaiban már működni fog. Ezt a gyors kivitelt őszinte örömmel vettük tudomásul. Ha már egyszer elhatározta a város a villamos világítás létesítését, ne maradjon az papiroson, hanem rendezzék be azonnal. Ugy értesültünk azonban, hogy a kivitel elé ujabb akadályok gördültek. Kötelességszerüleg érdeklődtünk a dolog iránt, hogy tájékoztathassuk a közönséget. A villamos telepnek lehetőleg a város központjában kell feküdnie, hogy a vezeték aránytalanul drágába ne kerüljön. A város vezetősége s a vállalkozó cég igyekeztek tehát kedvező fekvésű telket szerezni s megvettók az izr. templommal szemben fekvő Bakonyi-féle házat és kertet. Megelőzőleg szó volt arról is, hogy a városnak a kert utca végén fekvő rétjón épüljön fel a telep, de ez 12.000 koronával emelte volna a berendezés költségeit, amit természetesen a városnak kellett volna viselnie. Nem maradt tehát más hátra, mint az említett telek megszerzése, mert más központi fekvésű üres hely nincs. Az építkezési költségek megtakarítása s az üzeni gazdaságossága egyaránt azt parancsolják, hogy a villamos teiep ezen a helyen építtessék fel. A zalaegerszegi zsidó hitközség több előkelő tagjától azt hallottuk, hogy a telepnek a templommal szemben való elhelyezése ellen ugy a hitközség, valamint a szomszédok tiltakozni fognak s azt lehetőleg meg is akadályozzák. Okul azt hozzák fel, hogy a telep zajt okoz, füstöt terjeszt, kormoz, ami nem csak a szomszédok nyugalmát zavarja, hanem az épületeket is rongálja. Természetes, ha ezek ai aggodalmak alap isaknak bizonyulnak, senki sem helyeselné a telepnek a város közepén, ugy a templommal szemben való elhelyezését. Magunk is hajlandók lettünk volna az ellentáborba állni, ha nem láttunk volna példát arra, hogy más városban szintén forgalmas helyeken és épületek között áll a villamos telep. Igy pl. Budapesten egy nagy villamos központ van a Pálffy téren, egy másik a Kertész utoában, mindegyik hatalmas épületek közé ékelve. Kaposvárott a telep a legforgalmasabb utcában, a piacon áll. Szükségesnek láttuk mégis a dologhoz értő szakemberek véleményét kikérni, hogy a villamos telep tényleg árthat e a szomszédos épületeknek s a szomszédok nyugalmának. Azt már azonban a saját tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy aki a zajtól fél, az móg aligha látott villamos telepet. A szegedi telepen — amelyet e sorok irója tavaly megnézett — több gép működik s annyi zajt sem okoz, hogy a szomszédos irodákban érezhető volna. A fenyőházai telep, amely az idén helyeztetett üzembe s egy 24 kilométer hosszú iparvasuthoz, egy nagy fürészműhöi éa Ott ültem künn a vad szőlővel sűrűn be futtatott verandán. A lombok között halovány fénysugarak törtek át, a lemenő nap bibor sugarai. Lent a völgyből friss széna illatot hozott a nyári szél s ón bámultam a távoli hegyek violakék ormait. Fölöttem és körültem az alkonyi levegőnek valami édes, érthetetlen s a lélekhez hasonló melankoliája terjengett szerteszét s lelkem újra megtelt azzal az érzelemmel, a mely ellenállhatatlan erővel vitt, ragadt vissza a múltba be. Hagytam, engedtem, hogy lelkem szabadon szárnyaljon a múltnak himes mezejón, melyet minden szomorúsága mellett is boldognak nevezek s vissza hozhatatlannak tartok örökre s egyszer csak a lágyan susogó esti szól méla furulya hangokat sodort felém . . . Figyeltem a hang után s borongó álmodozással hallgattam hogy: »Éjszaka volt a mikor én születtem.* És erre szemeim megteltek könnyekkel s görcsösen nyúltam egy levélhez, melyet violaszín pecsétjéről s osaládi cimeréről már ismertem s éppen azért fölbontani nem is akartam, de megsemmisíteni se tudtam sehogyse. Eltűnt körültem minden, osak a levél 8 annak hosszú mágnásos betűi reszkettek kezemben.