Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-17 / 38. szám

38. szám. Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : - Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk visaza ZALA VARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Események. Az egész ország feszült várakozással nézett szeptember 15-ikének nagy esemé­nyei elé. Amióta az alkotmányos küzdelem a képviseló'házból a vármegyék termeibe vonult, a vidék népe is úgyszólván tevékeny részt vesz a politikai élet minden mozdu­latában s nem csak az ó'si hagyományokon alapuló politizálásra való hajlandóság, hanem maguk az események visznek bele bennünket a politikába. Nem kellett szeptember 15-ikéig várnunk, hogy uj eseményeket kapjunk. A mult héten a meglepetések egész' sora zudult ránk, amelyek az optimisták szerint közelebb visznek bennünket a kibontakozáshoz, de nagyon könnyen ujabb bonyodalmak forrásai lehetnek. Forrong a közélet s hullámai hol tisztultabb eszméket, vagy gondolato­kat, hol pedig salakot vetnek fel, amely a politikai küzdelmek mögé elrejtett hatalmi vágyat, kapzsiságot leplez le s bepillan­tást enged abba a mélységes erkölcsi züllésbe, amelyet megvásárolható, mindenre kapható szolgalelkeknek minden téren való elszaporodása vitt bele Magyarország nyil­vános életébe. Magyarországot a kelet és nyugat közé ékelt területnek tekintik a kulturnemzetek. Kelet és Nyugat határa szerintük Buda­pest, amelyet a civilizáció már teljesen hatalmába vett, de még mindig ütköző pontja a kelet eszméinek és hagyományai­nak. Ezt a véleményt, amelyet legjobb bará­taink, a franciák is elfogadnak, mi termé­szetesen nem ismerjük el jogosnak. Magyar­ország teljesen civilizált ország, részese a nyugati kulturának és civilizációnak. Közéletünk azonban azt bizonyítja, hogy még mindig maradt nálunk valami a kelet népeinek szelleméből. Sehol annyi vak szerencsében bizó fatalista, aki érdemek és komoly munka nélkül, a hatalom kegyel­méből akar emelkedni; annyi megvásárol­ható, baksist leső kalandor nem képes nyilvános szerepléshez jutni, a közéletbe beleszólni, mint nálunk ; mintha a keleti államok hagyományai élednének fel, mikor egy-egy olyan alakról esik szó, aki elad mindent: becsületet, tehetséget, tudományt és az aranyborjúnak feláldozza az emberi lélek legnemesebb, legszentebb érzéseit. A mult héten elfogták Zigány Árpád irót, aki a legnagyobb cinizmussal jelen­tette ki, hogy megír akármit, csak fizesse­nek érte; aki a hirlapok hasábjain haza­fiságról és politikai erkölcsökről beszélt a nemzethez, közönséges bérenccé aljasul. És hány népboldogító apostol vezette azt az 50000 embert, aki óriási tömegben felvonult szeptember 15-én a képviselőház elé? Vajon hány volt köztük olyan, aki a szegény munkásoktól elszedett hatosok­ból uraskodik s busásan megfizetteti magá­nak az eszme szolgálatát? Légió azoknak a száma, akik tőkét és pénzforrást csinál­nak maguknak az erkölcsi javakból, ame­lyeknek tisztességes emberek szemében arannyal felmérhető ára nincs. Tőke a hazafiság is, tőke a népszerűség, a köz­tisztesség, amely a mai korban az igaz embereket tönkre juttatja, a lelkiismeret­leneknek azonban vagyont szerez. A Zeysig röpirat szerzője tudós, nagy­tehetségű ember, akinek a nemzeti dicső­séget, az ország javát kellett volna szol­gálnia és az egész művelt világ előtt megszégyenített bennünket. íme egy magyar iró, aki kialkudott bérért elárulja a hazáját! Ez volt a mult hét egyik szomorú szenzá­ciója. Ezután következett a Fejérváry kormány bukása. Nem a felháborodott nemzeti akarat söpörte el, mint ahogy alkotmányos állam­ban történni kellett volna, hanem meg­buktatta a demagóg szerep, amelyet a direktor nélkül és sugó nélkül, a maguk szakálára, rögtönözve akartak eljátszani a nemzettel szembe állított miniszterek. Bele- ^ szólt azonban a bécsi direkció s az acto- | roknak felmondott. Igy nem játszunk. A ! magyarok ugyan veszedelmes had, de a szociálisták még ezeknél is veszedelme­sebbek. Hát inkább a koalicióval alkuszunk még egy kicsit, mint azokkal a tisztelt urakkal, akik Ausztriában is felgyújtogat­hatnák a háztetőt. A Fejérváry kormány tehát megy. Talán örül is, hogy mehet, mert tehetetlenségé­ben roszul érezhette magát. De mi lesz tovább? Eddigi hirek szerint újból homo regius lép a porondra s folynak tovább a békülési kísérletek. Minden magyar ember szívében azt óhajtja, hogy a kibontakozás sikerüljön, mert most már elérkeztünk az utolsó állomásig. A fold. A gazdasági élet fejlődése különösen az utolsó évtizedek alatt átalakította a közgazdasági viszo­nyok képét s megváltoztatta a földművelés módját ós helyzetét is. Ez a változás nem hagyhatta érintetlenül Magyarország mezőgazdaságát sem, amelyre a világforgalom változásai, átalakulása szintén érez­tették befolyásukat. A válságok okait mindenki nagyon közel keresi. Politikai, társadalmi ós speciális gazdasági bajaink­ban keresik a válságok forrásait és nem akarják észrevenni, hogy az egész világ, minden állam kisebb-nagyobb mértékben krizis előtt áll, mert a gazdasági evolúció olyan viszonyokat hozott létre, amelyek a gyors átmenet minden bajait egyesítik magukban. Bizonyos, hogy ez a válság is, épugy mint minden más gazdasági krizis, muló jellegű, melyet előbb-utóbb ujabb fellendü­lés, tartós prosperitás fog követni, amidőn hazánk gazdasági életének ezen — valószínűleg még hosszú ideig — legfontosabb ága : a mezőgazda­ság, mint a közvagyonosodás egyik hatalmas tényezője a mai nehéz viszonyokat legyőzve tel­jesen felvirágzik. Azonban az átmenet, amely a kifejlődéshez vezet, már évtizedek óta tart és — a világ­verseny előre látható növekedése miatt — még sokáig tarthat. Hogy a mi gazdasági existenciáink a válságos időket könnyebben elviseljék, hogy a várt — egyik-másik irányban már meg is kezdődött — fellendülés a magyar gazdaosztályt az ősi tűzhelynél találja, birtokban, gazdasági erőben meggyarapodva: a mezőgazdaság érdekei­nek istápolása a megnehezült viszonyok közt az előbbinél még fokozottabb mértékű, körültekintő gondoskodást tett feladatává ugy a társadalom­nak, valamint a gazdasági élet vezetésére, irányí­tására hivatott kormánynak. Az elmúlt évtized nagy eszmeharcai, a kormány­nak épugy, mint a mezőgazdasági érdekképvise­leteknek élénk tevékenysége igazolják, hogy gaz­dasági életünknek minden faktora tisztában van ezzel a feladatával. A radio-activ Schmidtaer-féle = keserűvíz, reggel fél pohárral használva jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztitó, mint ivó kúra Karlsbadi és Marienbadi gyógy­mód meglepően gyors és sikeres helyettesítője. Az első magyar ásványvíz, amelyben RÁDIUM fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegekben. Főszétküldés a forrás.tulajdonos: Schmidthauer Lajo s gyógyszerésznél Komáromban. Mai számunk 12 oldala

Next

/
Thumbnails
Contents