Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-10 / 37. szám

12 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. szeptember 17. lyok, a vóderőről szóló törvények végrehajtása tárgyában kiadott utasítások lényeges intézkedé­seit módosítja és pedig a politikai hatóságok törvényszerű jogkörének rovására és az ország­gyűlés tudta nélkül, annak dacára is, hogy a majd egy emberöltő óta és minden esetre a kezdettől fogva érvényben állott s az ország­gyűlés által elfogadott szabályok lényeges változ­tatása az országgyűlésnek, amelytől a kormány a törvény végrehajtására a felhatalmazást nyerte, szükségkép bejelentendő lett volna. Hasonló elbirálás alá esik a honvédelemügyi Miniszternek 6654/eln. 1905. sz. rendelete, amellyel elrendeltetett, hogy azon behívójegyek, amelyek nem voltak kézbesíthetők, nem ugy mint eddig, az illetőségi községben, amely egyedül lehet hivatva az ily ténykedésre s amelynek közremű­ködése biztosíthatja legjobban az illetők érdekeit, hanem a csendőrőrsöknélfüggesztendők ki; vala­mint 7069/eln. 1905. sz. rendelete is, amelyben elrendelte, hogy a katonai behivójegyek, a köz­igazgatási hatóságok és közegek mellőzésével, postai uton kézbesítendők, jóllehet az 1886. 21. tc. 2. §-ának b) pontja és 18. §-a s az 1886. 22. tc. 2. §-a értelmében a törvényeket és kormány­rendeleteket a törvényhatóságok és községek vannak hivatva végrehajtani s a csendőrség fel­használása annak az 1881. 3. tcikk alapján ki­adott szervezési és szolgálati szabályaival is ellenkezik és illetéktelen kitágítása a csendőrség hatáskörének a hadsereg és honvédség tagjainak olyan viszonyaira nézve, amelyek tekintetében azok az 1889. 6. tcikk alapján polgári törvények éa hatóságok alatt állanak. A ministeri határozatnak a behivójegyek kéz­besítésének megtagadására vonatkozó intézkedése azzal van indokolva, hogy az e tárgyban kiadott kormányrendelet az 1886: 21. t.-c. 19. §-a értel­mében föltétlenül végrehajtandó és csak azután tehető vita és határozat tárgyává. Minthogy azonban ez a törvényszakasz meg­adja az utat és módot a törvényhatóságoknak arra nézve, hogy a kormány törvényellenes eljá­rásával szemben a képviselőháznál keressenek orvoslást, de a kormány az országgyűlést, a haza számtalan érdeke sérelmére már megnyitása nap­ján elnapoltatta királyi kézirattal s ezzel elvágta az útját annak, hogy a törvényhatóságok a gyors, hatályos és sikeres orvoslást megtalálják s ezen okból a törvényhatóságoknak alkotmányvédő hivatása kettős mérvben előtérbe lép; minthogy a kormánynak már kineveztetése alkotmányellenes volt, a kormányon való megmaradása pedig annak utána, hogy a képviselőház bizalmatlanságát fejezte ki irányában, egyenesen törvénybeütköző, mert sarkalatos alaptörvényekkel, köztük az ausztriai uralkodóház trónöröklési jogát megálla­pító törvényekkel, sőt királyi hitlevelekkel és koronázási eskükkel is biztosított ezeréves alkot­mányunknak egyik uj főintézményét az 1848: 3. t.-cikkel megalkotott felelős parlamentáris kor­mányrendszer képezi, ennek értelmében pedig a kormány osak akkor állhat meg és maradhat kormányon, ha a képviselőház többségének a bizalmát birja, vagyis csak akkor gyakorolhatja a végrehajtó hatalmat, csak akkor vezetheti az ország ügyeit, ha összhangban áll a nemzeti aka­rattal, melynek legilletékesebb és — az ország­gyűlés együttlétében — egyedüli kifejezője a képviselőház, melytől a föntidézett 1886: 21. t.-c. 29. §-a értelmében is — természetesen a parlamenti felelős kormányrendszer alapján — a kormányok sorsa függ ; a jelen kormány azonban nemcsak nem birja a képviselőháznak és a nem­zetnek bizalmát és támogatását, de arra nem is számíthat, sőt ezzel a tudattal lépett kormányra, ami az önkényuralom korszakát eleveníti fel s legszembeszökőbb megsértése alkotmányunknak és a legnagyobb akadálya a várva-várt kibonta­kozásnak: annak, hogy a korona és a nemzet a haza javára megértsék egymást; — minthogy ily körülmények közt a kormány voltakép oly önkényuralmi kormánynak tekintendő, amely magát politikai felelőssége, az országgyűlés tör­vényes ellenőrzése alól elvonja és a nemzet aka­ratával és érdekeivel ellentétben csakis a korona egyoldalú akaratának megvalósítására törekszik s egyedül abban keresi létjogosultságát; —mint­hogy ily kormánynak semmiféle intézkedése s eljárása sem nyugszik törvényes alapon: a vár­megye bizottsági közgyűlése a ministeri rendelet legutolsó rendelkezését is törvénybeütközőnek kénytelen kijelenteni. Ez a hazafias kötelessége a vármegye közön­ségének annál inkább is, mert a kormány eddigi eljárásából következtetve bizonyosnak kell vennie, hogy a kormány a tartalékosoknak és póttarta­lékosoknak még az időszaki fegyvergyakorlatokra való behívását is a hadsereg létszámának kiegé­szítésére használja fel, annak dacára is, hogy oly különös körülmények és oly elkerülhetlen szük­ség, amelyekhez a törvény a tartalékosok illető­leg póttartalékosok visszatartását, illetőleg behí­vását köti, sem a hazai, sem a külföldi politikai viszonyok szerint nem forognak fent s a törvény­hozás vonatkozó rendelkezésének különben sem az a célja, hogy a meg nem szavazott, a meg­tagadott ujoncjutalék az előadott módon pótol­tassák, mert különben az ujoncjutalék megaján­lása, illetőleg megtagadásának joga sem volna alkotmányjogi biztosíték. De a vármegye bizottsági közgyűlése nem hagyhatja figyelmen kivül azt sem, hogy a kor­mány az általános és titkos választói jog csal­étkével főként oly elemeket szándékozik a jogos nemzeti igények és törekvések érvényesülése, a magyar nemzeti állameszme megvalósítása elé gátul állítani, amelyeknél államalkotó, nemzet­föntartó erő és hajlandóság alig található. Ehhez járul, hogy a kormány számításba sem véve sajátos viszonyainkat, — pedig egy hazafias kor­mánynak ez a legeslegelső feladata és kötelessége — olyaténkép szándékozik a szavazati jog kiter­jesztésének nagy eszméjét keresztülvinni, hogy az magyar nemzeti életünket és létérdekeinket a legkomolyabban veszélyezteti. Pedig ez a legfőbb fontosságú érdek azt paranosolja, hogy ne indul­junk tetszetős, csillogó jelszavak után, hanem egyedül az vezéreljen bennünket, hogy a magyar államot ós nemzetet magyar nemzeti alapon erő­sítsük, naggyá, hatalmassá tegyük. A vármegye bizottsági közgyűlése azért is tör­vénybeütközőnek nyilvánítja a ministeri rendele­tet nemcsak legutóbb említett részében, hanem egész kiterjedésében, mert 13103/1905. sz. hatá­rozata nem támadtatott meg fölebbezóssel; nem is olyan, mely az 1886: 21. t.-cikk értelmében ministeri jóváhagyást igényelne; a vármegye főispánja sem rendelte el a hivatkozott törvény 57. §-a alapján annak felülvizsgálat végett leendő fölterjesztését s így az, csakis mint a közgyűlési jegyzőkönyv kiegészítő része volt fölterjesztendő és mint ilyen föl is terjesztetett törvényes határ­időben, de akkor már, tehát mielőtt az 1886: 21. t.-o. 10. §-a szerint az elintézések rendes folyamán a felügyeleti jogkörből kifolyólag felül­vizsgálat alá vehető lett volna, a törvényes jog­kör és eljárás túllépése, illetőleg mellőzése árán megsemmisítve volt, ami szembetűnő ujabb bizo­nyítéka annak, hogy a kormány azért, hogy mielőbb a hatalmi eszközökhöz juthasson, a leg­világosabb törvények, a vármegye ősi önkormány­zati joga megsértésére is kész. Végre a vármegye bizottsági közgyűlése a képviselőház alkotmányvédő határozata alapján is törvénytelennek nyilvánítja a ministeri rende­letet egész kiterjedésében. II. A vármegye bizottsági közgyűlése az ősök példáját követve, akiknek az alkotmányhoz való ragaszkodása és minden alkotmány- ós törvény­ellenes kormányzással szemben kifejtett ellenállása mentette meg századokon keresztül alkotmányun­kat, önállásunkat és függetlenségünket; másrészt pedig szemelőtt tartva azt is, hogy maga a tör­vény uralkodása is azt követeli, hogy a törvény­ellenességnek mindenki ellenszegüljön, bárhonnét jönne is az, mert nem a hatalomnak és nem is eszközeinek, hanem magának a törvénynek vagyunk alárendelve: az előadottak alapján: a) törvénybeütközőnek nyilvánítja a honvéde­lemügyi ministernek föntidézett 6654/1905. és 7069/905. sz. rendeleteit is; b) hazafias aggodalmát és megütküzését fejezi ki a szavazati jognak a kormány által hirdetett módon, az egyedül jogosult nemzeti irány mellő­zése mellett leendő kiterjesztésével és azzal szem­ben, hogy ez a nagy eszme a nemzeti törekvő sek ellensúlyozására, elnyomására használtassák föl; egyúttal pedig óva inti és kéri a vármegye hazafias közönségét, hogy az álprófóták hangza­tos Ígéreteit és csábításait — magyar államisá­gunk fenntartása és nemzeti érdekeink megóvása szempontjából — figyelemre se méltassák; c) újból bizalmatlanságát nyilvánítja a Fejérváry kormány irányában és kijelenti, hogy azt nem­csak nem támogatja, hanem minden törvényei ós alkotmányos módot és eszközt igény be vesz arra nézve, hogy törvényellenes kormányzata mielőbb megszűnjék; d) ujolag elhatározza, hogy a kormányt semmi­féle hatalmi eszközhöz sem juttatja s ennélfogva az országgyűlés által meg nem szavazott adókat, illetékeket stb. be nem szedeti, be nem hajtatja, be nem szolgáltatja, az országgyűlés által meg nem ajánlott ujonookat ki nem állítja s ahhoz, hogy az adó- s illetéktörvényeknek a kivetésre, beszedésre ós végrehajtás utján való behajtásra vonatkozó rendelkezései végrehajtassanak, hogy a hadsereg ós honvédség kiegészítésére, létszáma fenntartására, szóval a meg nem szavazott ujono­jutalók pótlására a tartalékosok, szabadságoltak vagy póttartalékosok visszatartassanak, illetőleg behivassanak vagy behivhatók legyenek ós önkén­tesek állíttassanak, a segédkezést, közreműködést minden irányban megtagadja; e) a vármegye alkalmazottait, a községeket s azok alkalmazottait az előző d) pontban foglalt elhatározás saigoni, pontos, lelkiismeretes betar­tasára utasítja és pedig az utóbbiakat egyrészt azon figyelmeztetéssel, hogy a vármegye határo­zatát az 1886: 22. t.-c. 30. §-a értelmében vita tárgyává sem tehetik, hanem föltétlenül végre­hajtani kötelesek; másrészt pedig azon utasítás­sal, hogy a fogyasztási és italadókat, amennyiben háztartásuk van szerződésileg vagy költségvetési­leg érdekelve, beszedjék ós gyümölcsözőleg kezel­ják; f) figyelmezteti egyrészt a vármegye adófizető polgárait, miszerint tekintettel arra, hogy az adófizetési kötelezettség az alkotmányellenes kor­mányzás megszűntével beáll: a legutóbb kivetve volt adóknak megfelelő összegeket azon célból, hogy honpolgári kötelességüknek mielőbb meg­felelhessenek, a jövő alkotmányos kormányt mentül hathatósabban támogathassák ós önmagukat is a fizetésképtelenség zavaraitól megmentsék, — gyü­mőlcBÖzőleg helyezzék el; másrészről pedig figyel­mezteti különösen azokat, akik a folyó évben kerülnek hadkötelezettség alá, hogy önként be ne lépjenek se a hadseregbe, se a honvédségbe; gj amennyiben a belügyi kormány ezt a hatá­rozatot is megsemmisítené, e tárgyban kiadandó rendeletét már most törvénybeütközőnek nyilvá­nítja, ezzel szemben ezt a határozatot fenntartja, azt a rendeletet nem hajtja végre, annak végre­hajtásától összes alkalmazottait, a községeket és azok alkalmazottait eltiltja és mindazokat e hatá­rozat további végrehajtására utasítja; a vármegye alispánját pedig felszólítja, hogy e határozat megsemmisítése esetén rögtön rendkívüli közgyű­lést hívjon össze; h) óvást emel az ellen, hogy amennyiben a határozat mégis megsemmisíttetnék, az e tárgy­ban kiadandó miniszteri rendelet az 1886. 21. to. 57. §-a i) pontjának alkalmazásával a vár­megye főispánja által hajtassók végre, valamint az ellen is tiltakozik, hogy a minisztérium az idézett törvény 64. §-a alapján felhatalmazza a vármegye alispánját arra nézve, hogy rendelete végrehajtása céljából a vármegye tisztviselőivel és közegeivel rendelkezzék ; de különösen óvást emel azzal szemben, hogy a kormány bármely más kónyszermódot vagy eszközt használjon avagy kormánybiztost, — amilyent a törvény nem ismer, — küldjön ki rendelete végrehajtására; i) az előző pont szerint a minisztérium által a vármegye főispánja részére esetleg kiadandó fel­hatalmazást, ugy nemkülönben a vármegye fő­ispánjának ama felhatalmazás alapján esetleg ki­bocsátandó rendeleteit, valamint a kormánybiztos esetleges kiküldését és annak rendeleteit törvénybe­ütközőknek nyilvánítja és a vármegye alkalma­zottait, a községeket és azok alkalmazottait ama rendeletek foganasításától eltiltja; j) amennyiben a vármegyei és községi alkal­mazottak e határozat betartásáért a hivatkozott törvény 65. §-a alapján állásukból felfüggesztet­nének, vagy elmozdíttatnának és állásaik másokkal töltetnének be, mindezen rendelkezéseket tör­vénybeütközőknek, végrehajthatlanoknak nyil­vánítja és nem veezi figyelembe; amennyiben pedig a megyei és községi hlkalmazottak e rendel­kezések avagy bármely más zaklatás következté­ben erkölcsi vagy anyagi károsodásoknak vagy hátrányoknak lennének kitéve: azok teljes ós minden irányban való kártalanítását a vármegyei becsület védpaizsa alá helyezi ós felhívja a 13103/1005 sz. határozattal kiküldött hatvanas bizottságot, hogy az említett alkalmazottak kár­talanításáról azon határozat szerint saját jogköré­ben s a vármegye közönségének terhére gondos­kodjék, szükség esetén pedig a közgyűléshez kellő időben előterjesztést tegyen ; k) számít a vármegye egész közönségének, ' összes községeinek, a vármegyei és községi összea

Next

/
Thumbnails
Contents