Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-10 / 37. szám

1905. augusztus 27. » Zalam egye, Zalavármegye Hírlap* 3 vényesen megszerzett, foltétlen követelési joga van: annyira felül áll minden kételyen, hogy azt senkisem akarta és nem is akarja elvitatni. Ámde az előadottak után éppen oly mértékben minden kétségen felül áll az is, hogy ama jog költségvetésen kivüli állapotban szünetel s egyáltalán nem gyakorolható és így ama hátralékok ez idő szerint be nem szedhetők, még ha önként fizettetnének, sem fogadhatók el, mert mindenben egy és ugyanazon tekintet alá esnek a folyó évre meg nem szavazott adókkal, illetőleg államjövödelmekkel, amennyiben az 1867. 10. teikk sem tesz különbséget ezek közt s az állami számvitelről szóló törvény 25. §-a értelmében a mult évi költségvetésen alapuló utalványozási jog csak a számadási évnek (a következő év március havának) végóig terjed, az egyenes adók bevételeire, azok előírására vonatkozólag pedig osak a naptári év végéig gyakorolható s ennélfogva a mult óvre megajánlott, de az alatt be nem folyt adók átesnek a folyó óvre s ennek a jövödelmeit fogják képezni, ha majd 1 öltségvetésileg megszavaztatnak, illetőleg a folyó évi költségvetési törvény megalkottatik, mert hisz az ebben födözetül kijelölendő jövödelmek közt az ország összes jövödelmei, tehát nemcsak a folyó évre kivetendő, hanem az előző évekre kivetett, de hátralékban maradt adók is benfoglaltatnak. Egyébként nem csupán ujabbi 1886. 21. törvényünk, hanem :iz 1504. 1. tcikk is világosan tiltja az országgyűlés részérői meg nem szavazott adó beszolgáltatását, sőt kimondja, hogy valamely vármegye valami adót, vagy bármi segélyt önszántából és nem az egész ország megegyezéséből és akaratából, t. i. az országgyűlésen kivül és így az ország régi szabadsága ellenére, ajánlana vagy szolgáltatna, bármi módon és akármilyen ürügy alatt, az ilyen vármegyét becsületének elvesztésében marasztalja, vagyis becstelennek nyilvánítja. Az 1790/1. 19. tcikk pedig: biztosítani méltóztatott Ő szent Felsége az ország és a hozzá kapcsolt részek karait és rendeit, hogy bármely néven nevezendő, akár pénzben, akár terményekben álló adók avagy újoncok sem fognak kirovatni, sőt szabad ajánlat örve alatt, vagy bármely más címen sem fognak országgyűlésen kivül szorgalmaztatni. Ezeket a törvényeket az 1545. 33., az 1583. 1., az 1597. 46., az 1635. 83., az 1681. 12. és az 1827. 4. törvénycikkek világosan lentartják és megújítják; az 1790/1. 12, tcikk pedig kimondja azt is, hogy Magyarországot rendeletekkel, vagy úgynevezett pátensekkel kormányozni nem szabad ós nem lehet; a végrehajtó hatalmat pedig csak a törvény értelmében lehet gyakorolni. Ami végül azon tényt illeti, hogy a legutolsó pár évnek költségvetésen kivüli időszakai alatt is elfogadtattak az önkéntes adófizetések: az az imént hangsúlyozott alkotmányos elvek és törvények ellenében — egyáltalán véve figyelemre sem méltatható, mert néhány év gyakorlata még magánjogi téren sem alkothat szokásjogot s anná' kevésbé dönthet meg közjogi törvényeket ós alkotmányos alapelveket. Ehhoz járul, hogy amaz időkben a kormánynak oly képviselőházi többsége volt, amely kész volt annak az utólagos fölmentvényt megadni, annak intézkedéseit szentesíteni; most azonban a kormány ily többségre, ily fölmentósre egyáltalán nem számithat. Mindebből az következik, hogy a miniszteri rendelet azon indoka, hogy az adók beszedése azonos az önként fizetett adók elfogadásával, ez pedig nem behajtási cselekmény, hanem oly kezelési eljárás, mely a költségvetésen kivüli állapottól független önkényes, elfogult, érdekelt magyarázaton alapszik, merőben helytelen és nemcsak a hivatkozott törvények szellemével, alapelveivel és világos rendelkezéseivel, hanem még szavaival is összeütközésben áll és nem más, miut célzatos törekvés a törvény megkerülésére, kijátszására azért, hogy a kormány az esetleg önként befizetett adók elfogadása utján oly hatalmi eszközök birtokába jusson, amelyeket tőle az országgyűlés, a vármegyék ós a nemzet egyaránt megtagadtak. A miniszteri rendeletnek az adókra vonatkozó része tehát törvénybeütköző s mint ilyen az 1790/1. 12. tcikk értelmében is semmis és érvénytelen. 2. A rendeletnek a hadsereg kiegészítésére vonatkozó intézkedése arra van alapítva, hogy a törvényhetóságok az 1886. 21. tc. 20. §-a alapján egyedül az országgyűlés által meg nem ajánlott újoncok tényleges kiállítását tagadhatják meg; azonban az újoncok »tényleges kiállítása* alatt kizárólag a fősorozás, az utóállítás, a korosztály- és sorsszám rendén kivüli állítás értendők éa következéskép az >önkéntes belépést körüli hatósági segédkezés nem minősíthető a meg nem ajánlott újoncok tényleges kiállítására irányuló tevékenységnek. A vármegye bizottsági közgyűlése ezen indokolás ellenében röviden a következőkre hivatkozik. A véderőről szóló 1889. 6. tcikk 14. §-ában tiz évre megállapítja az évi ujoncjutalékot azzal, hogy annak tényleges kiállítása csupán azon évben, illetőleg akkor történhetik meg, ha a törvényhozás azt azon évre már megszavazta; 16. és 17. §-aiban meghatározza azon módokat, amelyeken a közös hadsereg és a honvédség kiegészíttetik s amelyek közt, a fentemlített módokon kivül, az önkéntes belépés is benfoglaltatik; 42. §-ában elrendeli, hogy az ujoncjutalók évenkint aug. 31-ig végleg számbaveendő s ezen alkalommal azon besorozottak, akik mint fölös számúak, az ujoncjutalékon felül esnek, a közös hadseregből a honvédséghez, illetőleg ebből a póttartalékba helyezendők át. Ezek értelmében a szám szerint szorosan megállapított évi ujoncjutalók egyetlen egy emberrel sem emelhető fel s az összes besorozottak bármily módon, tehát ha önkéntes belépés folytán vétettek buták, oly nagyon buták. Nem megy semmi a fejükbe. A rájuk rótt büntetés azonban ugylátszik, nem fáj. Ma mintha nem volnának éhesek. Dél van s mind együtt maradnak. Tanulniok kellene, hogy tudják délutánra a leckét, de lopva folyton kibámulnak a kitárt ablakokon. Odaát is baj van. A munka lassan halad. Azok a haszontalan lányok minden öltést elhibáznak. Pedig sok a dolog és sürgős. Még ebédért sem lehet lemenni. Sietni kell. Hanem ezeken a fiukon|nem fog semmi. Mintha megbolondultak volna. Nem tudnak egy kukkot sem. — Menjetek napszámosnak, kutyamosónak! — mondja mérgesen a tanár ur. Hopp! ez valami. Milyen jó volna nem járni iskolába. Geréb Péter másnap nem is jön el. Elcsavargott a betyár a liget felé. Pors Jancsi látta is. Ott játszott egy nőszeméllyel labdát. A nőszemély Zsuzsi volt,Timár Zsuzskó, a ki pesztonka. De mi lett Pors Jancsival? Másnap már meg ő hiányzott. Ő is elkószált valamerre. A semmirekelő! No de nem lett semmi baja. Az apja azt mondta : Az ón fiamból ugy sem lesz püspök. Most újságot árul. A madám odaát nagyon dühös. Föllármázta az egész varrodát: — Hol marad a Liza kisasszony? -Legalább jelentené, ha beteg. De hiába volt dühös. Lizu kisasszony másnap se jött el. Találkozott az utcáu egy úrral, szép, fényes cilindere, lakkcipője volt az urnák, elment vele. Nem tudja senki, hova. Még az anyja sem. Egyszer a madám jött a hirrel : — No kisasszonyok láttam a Lizát. Bdvásá roltam a belvárosban. Ott ment el a bolt előtt kocsin. Olyan puccos volt. Egy gazdag fiatal ur ült mellette. És lám másnap kimaradtak a varrodából a Boriska éa az Aranka kisasszonyok is. Boriska kisasszony Bécsbe ment egy öreg német ur mellé felolvasónőnek. — De hisz ő nem tud németül! Aranka kisasszony pénztárosnő lett egy nagyon előkelő cukrászdában. Nagy protekcióval jutott hozzá. A kitárt ablakon át besurrant azillatos tavaszi levegő és mindenféle bolondos, izgató történeteket suttogott azokról,*akiket már magával vitt — a tavasz. Pakols József. is föl a hadsereg és a honvédség kiegészítésére azok kötelékébe, mind az évi ujonejutalékba számítandók ós éppen azért, hogy e jutalék száma pontosan betartassák, mindazok, akikre nézve a végleges számbavételkor kiderül, hogy fölös számban Boroztattak be, az évi ujonoj utalókból ki, vagyis a hadseregből a honvédségbe, annak kötelékéből pedig a póttartalékba helyezendők, amiből kétségtelen, hogy az évi ujoncjutalók végleges számbavétele után besorozottak már csak a következő óvi, tehát jelenleg a folyó évi ujonejutalékba volnának számíthatók, amely jutalék azonban nem lévén megszavazva, arra nézve, illetőleg a hadsereg folyó évi kiegészítésére semmiféle módon sem vehető fel, be nem sorozható senkisem. Ennek felel meg, illetőleg ezen alapul a jelenlegi honvódeleműgyi miniszter közvetlen hivatali elődjének 1300/VÍI1—a 1905. sz. körrendelete, amely azon indokolással, hogy a folyó évi ujoncjutalók nincs megszavazva, elrendeli, hogy a mult években a sorozáson meg nem jelent és utóállítás alá kerülő távollevő hadkötelesek nem vezethetők az utóállításokra, mert ha besoroztatnának, már a folyó óvi ujonejutalókra volnának felszámítandók. Ezen törvényes álláspontot azon ujabbi ministeri kijelentés, hogy az önként belépők csak akkor számíttatnak az ujonejutalékba, amikor az megszavazva lesz, addig pedig számon kivül vannak : egyáltalán véve nem döntheti meg, annál inkább sem, mert az 1889. 6. tc. 8. § a értelmében az önként belépők a besorozás napján veendők a hadsereg, illetőleg honvédség állományába éa szolgálati idejük az állománybavétel napján kezdődik, minélfogva számon kivül, vagyis ugy, hogy sem EZ előző, sem a folyó évi ujonejutalékba nem tartoznak, egy percig sem tarthatók. Eléggé kiderül mindezekből, hogy a miniszteri rendelet azon indoka, hogy az »önkéntes belépés* nem esik az ujoncállítás fogalma alá s ez okból a vármegye nem tagadhatja meg az önkéntes belépéshez a segédhezóst: téves, helytelen, merő ellentétben áll az idézett törvénnyel és azon tapasztalati tény folytán, hogy önkéntes belépők oly szórványosan jelentkeznek, hogy a hadsereg, illetőleg honvédség kiegészítésénél számba sem jönnek, csakis azt célozza, hogy azok, akiknek a hadkötelezettsége a folyó évben állott vagy áll be, a törvény megkerülésével és kijátszásával önkentes belépés címén besorozhatók legyenek azon ujoncjutalék javára, melyet az országgyűlés nem szavazott meg s amelynek kiállítását a vármegyék, mint az alkotmányosságnak a történeti mult alapján az 1848. 3. tcikk 26. §-ábau ós a 16. tcikkben megjelölt védbástyái, ezen hivatásukhoz híven, az 1886. 21. tc. 20. §-a és a fontidézett 1790/1. 19. tcikk alapján jogosan megtagadtak. S a kormány törekvése annál inkább is összeütközésben áll a véderőről szóló törvény alaprendelkezéseivel és szellemével, mert azok értelmében a hadsereg éa honvédaég kiegészítése legnagyobb részben a közigazgatási hatóaág közreműködésével történik; a kivételesen előforduló önkéntes belépéseknél azonban ez a közreműködés csakis abban áll, hogy a járási főszolgabiró, illetőleg városi polgármester belépési bizonyítványt állít ki és kiskorúaknál az atya, illetőleg gyám beleegyező nyilatkozatát hitelesíti, mely okmányok alapján az illető kizárólag a katonai hatóságoknál lesz megvizsgálva és besorozva. Eszerint a kormány azon törekvése, hogy a föntelőadottak szerint törvényellenes uton tömegesen szerezzen önként belépőket, a közigazgatási hatóságok törvényellenes mellőzésével jár, jóllehet e hatóságok részvétele a fő- és alkotmányszerü biztosítók arra nézve, hogy a törvény a törvényhozó akaratához képest hajtassák végre. S még tetézi a törvényellenes eljárást s egyúttal az országgyűlés akaratának és a vármegyék alkotmányhfí elhatározásának kijátszását célozza a honvódeleműgyi Miniszternek a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg ujabban kiadott 6376. eln. 1905. sz. rendelete, amelyben az kimondotta, hogy a fontemlített belépési bizonyítványt 8 az apai ós gyámi beleegyező nyilatkozat hitelesítését az önként belépni óhajtóval a honvéd, illetőleg hadkiegészítő parancsnokságnál fölvett jegyzőkönyv, illetőleg kót tanú aláirása pótolhatja. Mert e rendelet alapján a katonai hatóságok teljesen kizárják a közigazgatási hatóságokat a közreműködésből s a rendelet az általános és személyes védkötelezettsógnek az 1868. évben történt megállapítása óta érvényben állott szabá-