Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-10 / 37. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1905. szeptember * 10. sától — bezárólag a végrehajtási árverésig — biztosítja. A közadók kezeléséről szóló 1883: 44. t.-oikk sem ismeri sem az »elfogadás*, sem a »behajtás«, sem a »tényleges behajtás* fogalmait, hanem meghatározza 42. §-ában azt, hogy mely közegek szedik be az adókat; 52. §-ában pedig azt, hogy mely közegek vannak hivatva az adóknak végrehajtás utján való behajtására; emellett azonban 73. §-ában kimondja azt, hogy a végrehajtás utján befolyt pénzek is az adók kezelésére kijelölt közegeknek adandók át, önként órthetőleg azért, hogy azokat beszedjék, amiből kétségtelen, hogy a »beszedés* fogalma nem csupán az önként fizetett adóknak, hanem a végrehajtás utján behajtottaknak az átvételére is kiterjed. Az állami számvitelről szóló 1897 : 20. t.-cikk, amelyről, mint ujabb s az imént hivatkozott törvényeknél jóval később alkotott törvényről méltán föl kell tenni, hogy az időközben tisztult fogalmaknak megfelelően a helyes kifejezéseket használja, 19. §-ában előirja, hogy ha a költségvetési törvény azon év január havának 1-éig, amelyre szól, lótre nem jöhet, a kormány külön törvényjavaslatban felhatalmazást tartozik kérni arra, hogy a legutóbbi költségvetési törvény keretében az állam jövedelmeit folytatólagosan beszedhesse és kiadásait födözhesse. Ez a törvény tehát szintén a » beszedés* kifejezését használja az összes államjövedelmekre, tehát — a jelen esetet tekintve — ugy az önként befizetett, mint a végrehajtásilag behajtott adókra nézve ia, minélfogva minden vitán felül áll az, hogy a »beszedÓ8« fogalma nem szorítkozik az önként fizetett adókra, hanem a végrehajtásilag befolyt adópénzekre is kiterjed. Egyébként általános szempontból vizsgálva a ministeri rendeletben használt »behajtás* fogalmát: kiderül, hogy az sem az igazságszolgáltatás, sem a közigazgatás terén, tehát semmi téren sem azonos a végrehajtás utján való behajtással, mert a birói végrehajtási törvény csak végrehajtást ismer, közigazgatási uton pedig a behajtás fogalma — gyakorlati értelemben véve — még a közszolgálmányok természetével biró tartozáiok megállapítását is felöleli. Ha tehát az önként befizetni kivánt adók elfogadása csupán kezelési eljárás, akkor a végrehajtás utján befolyt adók elfogadása is kezelési eljárás, sőt mivel ez utóbbit végrehajtásnak kell megelőznie, a végrehajtási lépések is kezelési teendők és költségvetésen kivüli állapotban is meg vannak engedve, mert a fönt előadottak szerint ugy az önként fizetett, mint a végrehajtási kényszer utján befolyt adók elfogadása is a beszedés körébe tartozik, az adókezelósi törvónyen alapul és kezelési (könyvelési, nyilvántartási) teendőkkel jár. Ha pedig az adók országos költ- | sógvetós és országgyűlési felhatalmazás hiányában végrehajtásilag nem hajthatók be, akkor az önként fizetni kivánt adók sem szedhetők be, mert a kettő, az előadottak szerint, egy tekintet alá esik. ~ —

J"1 A1L a-»

"J. u."]g-.l

'l»' Kitárt ablakok. Két ház komoran nézett farkasszemet egymással a szük utcában. Valójában nem is nézték egymást. Az ablakaik be voltak csukva s csak a közelség révén tetszett ugy, mintha ez a két szemközti ház egymást bámulná. A két házra s az egész szük utcára is egyébként siváran nehezedett rá a külváros csöndje. Az élet ilyenkor a gyárakban torlódott össze. Ahol forog a kerék, fütyül a gőzsip és zug, reng, dübörög még a föld is. Kora reggel volt, csak némi élet a szük utcában. De ki látja ezt? Amikor gyáraiba, munkahelyeibe fut a gyűrött arcú munkásnép, szeneskocsik zökkennek végig az utoa rosz kövezetén, iskolába futnak az álmos, rosszruháju külvárosi gyermekek és fázva siklanak el a kartonruhás munkáslányok a gyalogjárón .Ekkor van az élet. De ugyan ki látja ezt? Aki benne van, az siet, egyrészt a hideg miatt, másrészt, mart hivja a dolga. Megfigyelésre itt nincs idő. De déltájban újra kinyilik a külvárosban az élet kapuja. Munkásasszonyok viszik az ételt az uruknak, iskolásfiuk szaladnak a levesosztóba, ahol finom asszonyok kanalazzák nekik ajóillatu köménymagos levest ós munkáslányok kukkantaHogy e kettő, vagyis az önkéntes ós a kónyszerlerovási módok közt alkotmányjogi szempontból semmi különbség sem tehető, eléggé kitűnik abból, hogy az állami számvitelről szóló 1897. 20. t. cikk 12. §-a szerint a költségvetési törvény állapítja meg az előirányzati évben fölmerülő állami kiadásokat és bevételeket és hogy az a törvény jelöli ki — más jövödelmek közt — bevételekként az összes egyenes állami adókat és földtehermentesítési pótlókokat, a fogyasztási ós italadókat, a bélyeg- és jogilletéket s a jövedékeket anélkül, hogy megkülönböztetést tenne a lerovási módozatok vagyis aközt, hogy önként befizettetnek, vagy kényszer utján hajtatnak-e be azok. De mellőzve a törvények magyarázatát annál inkább is, mert azoknak a képviselőház alkotmányvédő határozata megadta a leghitelesebb magyarázatot ós azt kutatva, hogy mi adott okot a hivatkozott 1848. 4. és 1867. 10. alapvető törvényeknek, valamint a velők kapcsolatos, a felelős minisztérium alakításáról szóló 1848. 3. tcikknek a megalkotására s ebből folyólag azt vizsgálva, hogy mi volt a célja e törvények megalkotásának : az ok abban található fel, hogy a megelőző századokban volt kormányok kizárólag az uralkodó kegyének alapján állottak, egyedül attól függtek és mivol az egyes országgyűlések által megszavazott adók a legközelebbi országgyűlésig beszedhetők voltak, rendszerint csak kivételesen, olyankor hivatták össze az országgyűlést, amikor rendkívüli segedelemre, jelentékeny áldozatokra, uj adókra e uj hadseregre volt szükségök. Ebből folyólag a cél csupán az lehetett és volt, hogy ezen, a nemzetnek ágy a törvényalkotásra, mint a kormányzásra befolyást biztosító ősi alkatmányunkkal ellenkező állapotnak és szokásnak egyszersmindenkorra vége vettessék. Erre pedig egyedüli alkalmas mód az országgyűlésnek a kormányzásra is befolyást biztosító felelős miniszteri kormányrendszer behozatala és annak kimondása volt, hogy az országgyűlés óvenkint megtartandó s addig, amíg az óvi országos költségvetés nincs letárgyalva ós a számadások jóvá nem hagyattak, az országgyűlést berekeszteni, feloszlatni nem szabad. Mindebből pedig nem következhetik más, illetőleg az idézett törvények céljának nem felel meg más magyarázat, mint az, hogy országos költségvetés, illetőleg országgyűlési fölhatalmazás hiányában semmiféle adó sem szedhető be, még akkor sem, ha önként fizettetnék is. De nem lehet más értelmet tulajdonítani e törvényeknek azért sem, mivel az államhatalom felelősségét az alkotmányt megállapító közjogi alaptörvények az alkotmányosság sértetlen föntartása és biztosítása érdekéből a legszorosabban magyarázandók s e részben a legparányibb kiterjesztésnek sincs helye, mert az alkotmánynak még a zománcát sem szabad — csak,egy lehelettel is — érinteni. Ha tehát a költségvetési törvény és az országgyűlési fölhatalmazás csakis arra volna szükséges, J. J.T '.ijx-J I'-J-J 'ÍM. a.-J—IJJ. I ,I. .AAII^^WB^ nak be a füszeresboltokba, összevásárolván a délebédet. És ebben az életben van része a két egymást bámuló háznak is. Az egyikből fiuk a másikból leányok surrannak ki. Áz egyik iskola, a másik varróintózet. Egymással nem törődnek, a két világ egymástól külön ól. Soha nem is találkoznak az életben. A dólidő volna talán rá az alkalom, de a gyomor láza sietve hajtja el egymás mellett a két különböző világot, a melyet pedig a fizikai törvény, az ellentétes erők vonzása összeköt. Pedig különböző neműek ós fiatalok. II. Kivirágzott a tavasz. A nap fénye mintha magába színá, elnyelné a gyárak nehéz füstjét. Fényes a levegő és a közelből ideszáll a kisarjadt fü nyers, izgató szaga. A szük utcában végigdöcög egy két kerekű furcsa kocsi, itt is, ott is megáll, az ablakok kinyiinak és sápadt fejek az ütemet verik. Az a furcsa kocsi zongoraverkli. És kinyiinak a két szemközti ház ablakai is. Az iskolában nyilván szünet van. Egy fiu hamis hangon a verkli után fütyüli a nótát. Szemközt a lányok gúnyosan rá nevetnek. Egyikük kinyújtja a

r

tnyelvót. Éles, kis, piros nyelve van. A fiuk mind átnéznek ós egy kicsit hogy az adók végrehajtásilag is beszedhetők legyenek és ha következóskép országos költségvetés, illetőleg országgyűlési fölhatalmazás hiányakor is lehetne az önként befizetni kivánt adókat elfogadni, az esetben alkotmányunk azon sarktétele, hogy egyedül a költségvetési törvény, illetőleg ors*ággyülési felhatalmazás ad jogot a kormánynak arra nézve, hogy az ország jövödelmeit beszedje, oly fólrendszabály, olyan korcsalkotás volna, mely nem felelne meg céljának és az alkotmányjogi biztosíték nevet egyáltalán nem érdemelné meg. Nem felelne meg céljának már csak azért sem, mivel az államjövedelmeknek csupán egy kis része lesz végrehajtás utján behajtva. És éppen azért, mivel csupán a költségvetési törvény, illetőleg az országgyűlési felhatalmazás az, ami az említett jogot megadja: kétsógbevouhatlan tétele alkotmányunknak az is, hogy ily törvény, illetőleg felhatalmazás hiányában az összes adó- és illetéktörvények s az azok alapján kötött szerződések is végrehajt,hatlanok, szünetelnek és csak olyan holt betűket foglalnak magukban, amelyeknek egyedül ama törvény, illetőleg felhatalmazás ad életet és hatályt. Eszerint az adókezelésről szóló 1883. 44. t. cikknek a miniszteri rendeletben hivatkozott szakaszai is szünetelnek, annál inkább is, mert az adók nem lévén megszavazva, ki sem vethetők és nem is válhatnak esedékesekké; oly követelést pedig, amelynek a befizetési ideje nem érkezett el, sőt amely még fönn sem áll, senkiBem köteles elfogadni; ha pedig eltogadja ezt, tetszés szerinti föltételekhez kötheti, amiből folyólag az önként befizetni kivánt adók átvétele is azon föltételhez fűzhető, hogy a majdan megszavazandó adók biztosítására lesz gyümölcsöző kezelésbe vóve, mert az adófizetők azon joga, hogy előre, vagyis a fizetési határidők előtt is teljesíthetnek fizetéseket, szintén szünetel, illetőleg azon okból, hogy az erősebb jog, a követelési jog, amit csak az országgyűlés adhat meg, nem áll fent, 'nem gyakorolható. Mindezek után nem szorul bizonyításra, hogy az önkéntesen befizetni kivánt adók elfogadása nem egyszerű ós nem is olyan kezelési teendő, amely a költségvetésen kivüli állapottól független, hanem ellenkezőleg olyan fontos jog, amely nagyon is függ a költségvetési törvénytől, illetőleg országgyűlési felhatalmazástól, mert kizárólag ezek alapján gyakorolható. Valamint nem kell bizonyítani azt sem, hogy az 1886. 21. t. c. 20. §-ában foglalt »tényleges behajtás* kifeje zésének oly értelmet tulajdonítani, minta miniszteri rendelet, o»ak a törvény félremagyarázásával, alaptörvényeink és alkotmányunk megsértésével lehet. Hogy az államnak a mult évről származó adóhátralékokra, vagyis a mult és előző óvi országos költségvetésekben megszavazott s annak alapján kivetett, de be nem folyt adókra — tekintet nélkül a költségvetésen kivüli állapotra — törLÜJ1

JI——^ zavart lesz a képük. Mind az ablakba gyűlnek Ott a leányok, itt a fiuk. Bámulják egymást. A verkli régen elhallgatott. Már más utcában járt. Az egyik fiu odafut a nagy fekete táblához ós krétával nagy betűket vet rá. A szemközti ablakból épen odalátni. A fiu ezt irta; — Én szeretem magát. A lányok nevetnek. A fehér ujaikkal valamit integetnek. Mintha a levegőbe rajzolnának egy betűt. Mi az? Kérdőjel. A fiu újra ir. Választ iija: — Azt a szőkét! A kék bluzont. A kékbluzos leány elpirul, a többiek újra kacagnak. Egy másik fiu ir a táblára: Én azt szeretem ki almát eszik. — Én a piros pántlikást. Mindenki szeret valakit. És a lányok is viszont az illetőt. Olyan furcsán, boldogan összenevetnek ; az egyik fiu csókot int, a többiek utána. A leányok visszaintenek. Zs . . . Szétrebbenek itt is, ott is. Vége a szünetnek. III. — Az egész osztály itt marad! ma nem mentek ebédelni. A tanár ur nagyon dühös. Ezek a fiuk ma