Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-10 / 37. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 szeptember 10. <güHB

Wi '

'

"'

n

aawwir

ii u_

LI;

_IHI. j I

n•I.

.

< i

.

n

l....

ri.ii,»»»»« Hirdetések : = Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér A vármegye és a kormány. A politikai helyzet napról-napra aggasztóbb, a kormány és a nemzet közti ellentét immár valóságos harccá fejlődött, amelyben — ugy fenyegetó'znek a hivatalos titkokat leső beavatottak — a kormány minden eszköz felhasználására kész, hogy letörje a vármegyéket, a resistentia bástyáit. Ha igaz, hogy a kormány el van határozva a legradikálisabb eljárásra, a gondosan rejtegetett terveknek ki kell derülniök már a jövő héten, mert a vád alá helyezési indítvány elől máskép kitérni nem tud. Ott fenn még titkolják, hogy mit szándékoznak tenni, lenn azonban, a vármegyékben az ellenállás ma már annyira megerősödött, hogy semmi kétség sem férhet a törvényhatóságok jövendő magatartásához. Mikor a vármegyék az imparlamentáris kormánnyal szemben állást kezdtek foglalni s kifejezték bizalmatlanságukat, az ügyvivő minisztérium atyáskodó kicsinyléssel nézte a mozgalmat. A félhivatalosak siettek kijelenteni, hngy a kormány' nem szándékozik a vármegyéket megrendszabályozni és nem akar radikális eszközökkel élni; nem gondol megtorlásra, annál kevésbbé törvénytelen eljárásra. A helyzet azonban alaposan megváltozott. Most már fenyegető hangok hallatszanak. A kormány belátta, hogy a vármegyék ellenállása olyan hatalom, amellyel szemben hiába hivatkozik a rabulisztikával agyongyötört és kiforgatott §-okra, mert a törvényeket a nemzet máskép értelmezi s a történeti fejlődés és alkotmányunk szelleme a vármegyék fegyvereit erősíti, nem a kormányét, amely ellentétben áll a nemzeti akarattal, a parlamenttel és törvényeinkkel. A közvélemény annyira kijegecesedett, hogy minden törekvés, amely a vármegyék megrendszabályozására irányul, kudarcot fog vallani. A megsemmisített határozatokat ujabb határozatok fogják követni s ha a felfüggesztések napirenden lesznek is, ha a tisztviselők egy része áldozatul esik is, az ellenállás még sem lesz gyengébb, mert az nem a tisztviselők, hanem a nagy [közönség magatartásán s a felzaklatott közvélemény törhetetlenségén alapszik. Zalavármegye határozatát is megsemmisítette a belügyminiszter. A törvényhatósági bizottság holnapi közgyűlésén azonban uj határozat készül hozni, amelyben lobbi álláspontját fenntartja s annak törvényes és jogos voltát törvényeinkkel bizonyítja. Hogy erre minő válasz érkezik, az szeptember 15-ikétől függ. Ha béke lesz, akkor a vármegye határozata egy jogfenntartó remek közjogi értekezés marad; ha tovább folyik az áldatlan küzdelem, akkor fgyver lesz, amellyel Zalavármegye védeni fogja magát a törvények erejével. Az állandó választmány által elfogadott határozati javaslatot 'a következőkben egész terjedelmében közöljük. A javaslat alapos törvénymagyarázattal bizonyítja be, hogy a kormánynak a vármegye előbbi határozatát megsemmisítő rendelete ellenkezik törvényeinkkel. I. Zalavármegye bizottsági közgyűlése a 80554. II/a-1905. sz. belügyminiszteri rendeletet, amelylyel 13103. 1905. jk. 404. sz. határozatának azon résszé, amellyel a vármegyei és köz3Őgi alkalmazottak eltiltattak attól, hogy állami adót s illetéket beszedjenek, önkéntes adófizetéseket elfogadjanak és kezeljenek, megsemmisíttetett s amely rendelettel egyúttal ama határozatnak a hadsereg kiegészítésére s a fegyveres erő tagjainak behívására vonatkozó tiltó rendelkezése is annyiban, amennyiben az önkéntes katonai szolgálatra jelentkezők részére szükséges belépési bizonyítványok kiállítására s a tartalékosok és póttartalékosok beliívójegyeinek kézbesítésére is kiterjed, szintén megsemmisíttetett, törvénybeütközőnek és mint ilyent hatálytalannak nyilvánítja. Mert: 1. A rendeletnek az adószedósre vonatkozó intézkedése arra van alapítva, hogy a törvényhatóságok az 1886: 21. t.-c. 20. § a alapján csakis az országgyűlés által meg nem szavazott adók tényleges behajtását tagadhatják meg; azonban az adók beszedése, az önként befizetni kivánt adók elfogadása egyáltalán nem behajtási cselekmény, hanem egy Jolyan, bárminő körülmények közt sem szünetelő kezelési eljárás, mely a költségvetésen kívüli állapottól teljesen független s ennélfogva a vármegye határozata annál inkább sem tartható fent, mert egyrészt az adófizetések nemcsak folyó részletekre, hanem a mult évről származó hátralékok törlesztésére is történnek, azokra pedig az államnak — tekintet nélkül a költségvetósenkivüli állapotra — törvényesen megszerzett, föltétlen követelési joga van ; másrészt pedig az 1883: 44. t.-c. 39., 42., 44—47. §-ai értelmében a községek, illetőleg közegeik az adókat beszedni, részletfizetéseket is elfogadni s az adóhivatalokba vagyoni s fegyelmi felelősség terhe alatt beszolgáltatni tartoznak. A vármegye bizottsági közgyűlése ezen, a törvényes kifejezéseket magyarázó érveléssel szemben — részben szintén ama kifejezések értelmét vizsgálva — a következőkre utal: Az országgyűlés évenkénti üléseiről szóló 1848 : 4. t.-cikk módosítása tárgyában alkotott 1867 : 10. t.-cikk kimondja, hogy az óvi költségvetésnek országgyülósileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed s ujabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni s behajtani nem lehet. E törvénynek »kivetni* és »behajtanic kifejezései^ kétségkívül a közteherviselés tárgyában alkotott 1848: 8. t.-cikken alapulnak, mert egyrészről ez az előző törvény is e kifejezéseket használja, amidőn kimondja, hogy a ministerium kidolgoztatja az adózási kulcsot s a kivetés a legközelebbi közigazgatási évtől kezdve már e kulcs szerint történik, addig pedig a már kivetett közterhek behajtandók; másrészről pedig e törvény gyökeresen átalakítván és uj alapokra fektetvén adózási viszonyainkat, egyedüli alapja lehet a későbbi törvényhozási meghatározásoknak. A közös ügyekről szóló 1867: 12. t.-c. 16. §-a értelmében a közös költségekből Magyarországra eső összeg kivetéséről és beszedéséről a m*gyar országgyűlés intézkedik. Ugyanazon törvény 17. §-a kimondja, hogy Magyarországnak a közöseken kivüli államköltségeit az országgyűlés határozza el s azokat, mint általában véve az adókat, a magyar ministerium saját felelőssége alatt veti ki, szedi be ós kezeli. Ugyanazon törvény 41. §-a kimondja, hogy a kivetés, a beszedés és az adórendszer megállapítása a közös költségekre vonatkozólag is a magyar országgyűlés köréhoz tartozik. E törvények tehát — pedig ezek mind sarkalatos alaptörvények — a »kivetés* kifejezése mellett, amely ag adóknak adótárgyak szerinti és egyénenkénti megállapítását foglalja magában és az adófizetési kötelezettségnek közvetlen alapja, az adók lerovása tekiutetében majd a » beszedés*, majd a »behajtás« kifejezését használják, de seholsem alkalmazzák sem az »elfogadás«, sem a »tónyleges behajtás*, sem a » végrehajtás* kifejezéseit, sem más kifejezéseket a »beszedés* és > behajtás* kifejezéseken kivül, ezeket pedig egy ós ugyanazon fogalomra használják, ami kétségtelenné teszi, hogy azoknak teljesen azonos jelentőséget, órtelmet tulajdonítottak és hogy azok alatt, mint gyűjtő fogalmak alatt, mindazt érteni kívánták, ami az adók lerovását, befolyását, azok kivetésétől kezdve, az önkéntes fizetés elfogad.íAZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*IZÚ TERMESZETES HASHAJTOSZER. Ma!, szAmtuiIc 10 oldali