Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-05 / 10. szám

1905. március 5. »Zalamegye, Zalavárroegyei Hírlap* 3 sorozatot, majd egy érdekes kis füzetet irt a ! néprajzi kincsek gyűjtéséről. Ezt a kis füzetet, emelyen a buzgó ügyszeretet ós a lelkesedós hangja vonul végig, a legnagyobb elismerés hangján ismertette Tóth Béla is a Pesti Hirlap hasábjain. Ha végig olvassuk, egy tanulságot mindenesetre levonhatunk belőle; azt t. i. hogy a világ legindolensebb társadalma mi vagyunk. A füzet elsorolja, hogy mi mindent lehetne megőrizni az utókor számára; az olvasó pedig mindjárt az első pillanatra belátja, hogy mindezeket bizony senki sem gyűjti, sőt érdekes dolognak sem tartja. Nálunk még az olyan embert, aki néprajzi adatokat, régiségeket, osigákat meg bogarakat gyűjt, félnótásnak tartja az előkelőség ós ősi virtus köpönyegébe burkolózó tudatlanság. Könnyű a németnek muzeumokat összehordani, mikor minden intelligens ember a muzeumok szolgálatában áll s készségesen segíti a gyűjtőket. De hányan akadnak nálunk, akik komolyan fogják tel s meg is értik az olyan lelkes felhívást, amilyent Sági János kis füzetében intéz a közönséghez ? Attól főiünk, hogy azoknak a száma sem lesz nagy, akik elolvassák. Pedig a Balatoni Muzeum megküldi mindenkinek ingyen. Sági János füzetének kivonatos ismertetésére nem tudtuk magunkat elhatározni. Nem voltunk képesek egyetlen oly sorát sem felfedezni, amely ne volna érdekes. Inkább sorjában leadjuk az ógész négy íves kis füzet tartalmát. Azt hisszük, hogy evvel is szolgálatot teszünk a jó ügynek. * * * A néprajzi muzeumokat a kulturnemz/itok legkiválóbb kincseik közó sorozzák. Azokban tükröződik vissza a népek nemzeti életének sajátossága. Az összehordott tárgyak mogvilágító sugarakat lövelnek a nemzetek messze múltjára, a társadalmi élet alakulására, a nép óletföltételeinek menetére és fejlődésére. A néprajzi tudomány ujabb keletű. Nálunk Magyarországban a nagy általánosság nem sokat törődik vele. Hermán Ottón s a Magyar Nemzeti Muzeum néprajzi osztályán ik buzgó tiszt-' viselőin kivül lelkes ügyszeretettel áthatott hiv.itottsággal, más alig kultiválja a nőprBjzi tudományt. A nagy közönséget, sőt még a falvaknak, a néprajzi sajátságok eme fészkeinek tanítóit, papjait, gazdatiszti osztályát teljesen hidegen hagyja a néprajzi tudomány fejlődésóuek ügye. Szinte nem is csoda. Az etnográfia népszerűsítéséről gondoskodás alig történt. Sem a fővárosi, sem a vidéki sajtó beható módon rá nem tereli a figyelmet az éppen nálunk roppantul fontos néprajzi ismeretekre. Nálunk a politika foglal el minden utolsó ujság3ort. A fővárosi muzeumok népszerű előadásait 20—'ó0 sorban említik meg, míg ha valamelyik honatya kurjant egyet-kettőt a parlament cifra tetőzete alatt, hasábokban tárgyalják ezt az egetverő eseményt. Mi is az a néprajz és miért fontos annak a művelése ? A néprajz a nép szellemének megnyilatkozását kutatja, a népélet rengeteg alaki- ós tárgyi jelenségeivel foglalkozik, búvárkodik, hogy az összehasonlításokkal, az okok ós okozati özszefüggések kimutatásával az egÓ3z emberiság múltjára, a nápeknek, habár különböző időben történt és egymástól független, de bizonyos közös törvényeken alapuló haladására, vagy akár elmaradottságára világot vessen. Szóval megismertesse az emberrel azt, aki őt mindig legjobban érdekelte: magát az embert. A néptan, mint összefoglaló tudomány, felöleli az antropoligát, a somatologiát, az anatómiát, a filologiát, a nép lelki világát kutató pszihologiát, a szociologiát ós az ősrégészetet. Ezeknek édes testvére a néprajzi tudomány. Valamennyi együttvéve az emberi testtel összefüggő és a kulturális jelenségeket tanulmányozza. Bennünket a szónak szorosabb értelmében értett néprajz érdekel különösebben. Össze kellene gyűjtenünk minden faluban a nép lakására, ruházatára, táplálkozására, a vadászatra, halászatra, a földművelésre, a kisiparra, a népszokásokra, a születési, házassági, temetési szokásokra, ünnepekre, babonákra, népies művéBzetre stb. stb. vonatkozó adatokat, leírásokat, tárgyakat, képeket. A magyar néprajznak nagy feladata pl. az, hogy megállapítsa, milyen volt a magyarság ősi háza, milyen hajlékban lakott az őshazában és milyenben élte napjait ezer esztendőn keresztül. Németországban a házak tanulmányozása valóságos tudománnyá fejlődött, a mit „Hnusforsehung" házbuvárlat név alatt ismerünk. A németek sok kötetre terjedő munkában lerajzolták, leirták Németország majd minden falujának házait, megállapították az érdekesebbnél érdekesebb germán-háztipusokat. Ki törődik nálunk a régi házakkal ? Ki irja le, ki fényképezi, ki ismerteti a falvak régi házail? Senki! Évről évre rohamosan pusztulnak a korábbi évszázadok házai, évről-évre közömbös lélekkel szaggatják el azokat a kapcsokat, amelyek a kutatót visszavezethetnék a messze múltba. Alig van a mi uri társadalmunkban valaki, aki figyelmet fordítana az ősrógisógekre, melyek irott följegyzések hiányában egyedül alkalmasak arra, hogy letűnt évszázadok, talán évezredekre fényt lövellhessenek. Néhány magyar tudós az országnak nagyjában való bejárása után elméleteket állított föl, amelyek egyre magyarázzák, hogy milyen is a magyarság ŐBÍ háza. Az elméletek azonban egymástól eltérnek. Egyik halomra dönti a másikat. Ez természetes is, mert ötletszerűségeken, egyéni impressziókon alapulnak. Az lenne tehát a feladata az értelmiségnek, hogy a falvak és városok tipusos ősi házait leírja, lerajzolja, lefényképezze, kicsibeu megkészíttesse. Parasztházaink rendszeres ismertetése sokat beszélhetne eleink életmódjáról. Kutassunk a házak tipusa után, azaz állapítsuk meg falvakként azt a házat, amely a többinek jellegzetességót viseli. Egy-egy régi parasztházról sokat olvashatunk. Figyeljük meg hol vannak tornácos, nyeregtetős, kontyos, (négy lejtős tetőoldal,) üstökös, oroinfalas házak. Hány ablaka van a lakásnak. A legtöbb zalamegyei régi házon pl. egy szoba, konyha és kamara van. E helyiségekből külön ajtók nyílanak a tornácra. A tűzfalon a szobába egy ablak világít, amely nem a középen, hanem kissó oldalt van. Miért? Azért, hogy a sarokban álló asztalra világíthasson. Tanulmányozzuk a ház szerkezetét. Sok helyen tapasztaljuk, hogy a házak falait meleget tartó hatalmas keméuyfa-padlókból tákolták össze. Miért? Mort abban az időben rengeteg erdőségek borították a falu környékét. Máshol a házakat »fecskerakás»-sal, »mórfal*-ból, vertföldből építik. Vannak azután „sövényfalak'', melyeket vesszőből fontak s azután besároztak. Írjuk föl, hogy u községekben az épületek egyes részeit miként nevezik ? A falu értelmisége óriási szókincset adhatna át ekként a nyelvészeknek, akik az összehasonlító nyelvészettel talán megtalálnák a kapcsolatot a mi házaink és a rokonnépek, az őshaza lakósainak házai között. Nekem feltűnt a nagykanizsai régi zsuppos házak bámulatos egyöntetűsége. Egyforma üstökös tető van valamennyin, az ablakok elhelyezése, a falak keményfa anyaga, a lakószoba, a konyha, a kamara beosztása sok házon ugyanaz. Ki gondolt pl. Nagykanizsán a sok műkedvelő-fényképész, különösen a hivatalos közegek között arra, hogy azokat az érdekes házakat lefényképezzék, megmentsék az utókor számára. Az a néhány ház teljesen világot vet a régi Nagykanizsa képére, életére. Igy vetnének fónyt az égés* ország régi képére, életére, kulturájára » többi helyiségek házainak megmentett képei. Azok az ős házak rohamosan pusztulnak. Helyettük az úgynevezett vasutmenti építkezés veszi át birodalmát, amely feledést borít a magyar nép lakás viszonyaira, a magyarság házára, ha csak nem akadnak a megyében lelkes férfiak, akik a magyar kultura szeretetétől áthatottan iparkodnak összegyűjteni az ország néprajzi kincseit. Ha meg akarjuk menteni Magyarország ősi házainak típusait, akkor le kell rajzolni a régi házak aiakjait. Meglepő, érdekes tanulmányt szerezhetünk ekként az oromfal-tornácos, a körültornácos, a két ós több helyiségből álló házakról. Ne beszéljenek addig a tudósok magyar háztípusról, mig össze nem hordjuk az egész Magyarország házaira vonatkzzó fény kópékét, alaprajzokat, leírásokat stb. Mentsük meg a falusi házaknak sokszor pompás díszítéseit. A tornác faragott faoszlopainak, a diszitett kapuknak rajzait, az orom-falon levő rajzolt, szinczett tulipánok és változatos virágmotívumok másolatait. Ha magyar építkezési stilt akarunk teremteni és fejleszteni, elkerülhetetlenül szükségünk van e rajzokra, melyek kótségbevonhatlanul a nép lelkéből fakadtak, tehát eredetiek és jellegzetesen magyarok. A magántisztviselők közgyűlése. Március elsején tartotta a Magántisztviselők Országos Szövetségének Nagykanizsai Bizottsága első évi rendes közgyűlését. Az egész évben tevékenyen működtek. Gyűléseztek jogaikért, lelkesitettók egymást szóval és tettel, gyűlésteremben és a Bajtóban és ennek szép eredménye máris mutatkozik ebben az előkelő helyet elfoglaló társadalmi osztályban. Maguk a főnöki testületek is pártolják már a komolyan működő bizottságot. A magánhivatalnokok, kevés kivétellel, rangkülönbség nélkül tagjai a szövetségnek. A közgyűlésről a következő tudósítást kaptuk: A magántisztviselők szerdán este a Kaszinó egyik termében tartották közgyűlésüket a tagok nagy érdeklődése mellett. Schulhof Ákos elnök éljenzóssel fogadott, megnyitójában örömmel és megelégedéssel üdvözli a szép számban megjelent tagtársakat. A nagy érdeklődésből látja, hogy a tagok felfogták érdeküket, mely őket a szövetséghez fűzi. Örömmel említi fel azt is, hogy a főnöki kar már tudatára ébred, hogy a szövetség nem ellentétes, hanem közös érdekért küzd. (Elénk »ugy van« kiáltások). Csak kölcsönös bizalom és szeretet lehet irányadó a működésben. A tagok lelkes működését továbbra is kéri s a közgyűlést megnyitja. Hochflus Soma titkár adta elő ezután az évi beszámolót. A gondosan megirt titkári jelentésből közöljük a következőket: Tisztelt Közgyűlés! E hóban lesz egy éve, hogy nagy lelkesedés közepette megalakítottuk a Magántisztviselők Országos Szövetségének Nagykanizsai Bizottságát. Megalakulásunkkor helyesnek és célravezetőnek ismertük el az országos Szövetség prograrnmját és most, midőn az elmúlt évi működésünkről beszámolunk, hangsúlyozva kell kijelentenünk, hogy a szövetségnek, illetve a vidéki bizottságoknak a magántisztviselők társadalmi életében óriási létjogosultsága van, hogy erős kifejezéssel éljünk, a szövetség működése a hazai magántisztviselői kar életkérdése. Az első ügy, melynek érdekében sikra szállottunk, a vasárnapi munkaszünet volt. A vasárnapi munkaszünetet szabályozó miniszteri rendeletet — elég sajnos — a vidéki rendőrhatóságok még nem igen hajtották végre. Mi kötelességünknek tartottuk Zalavármegye alispánjának figyelmét erre a sajnálatos körülményre felhívni. Az állástólan kartársaknak a bizottság az országos állásközvetítés utján igyekezett megfelelő állást kieszközölni. A bizottság legutóbbi tónykedése az volt, hogy a kerület országgyűlési képviselőjét, Zichy Aladár grófot átiratban kérte meg a jogos törekvések : a vasárnapi munkaszünet, kötelező nyugdíjbiztosítás s a jogviszonyok szabályozása pártolása érdekében. Ezután Villányi Henrik dr. köszönetet mond a választmánynak működéséért. A köszönetet annál is inkább megérdemli a választmány, mert nem zsíros tantiemokárt működött, hanem a szövetség eszméjéert. A vasárnapi munkaszünet szigorú betartását tűzte ki egyik feladatának. Igaz, a vasárnapi munkaszünet, törvényben gyökerezik, de a vasárnapi munkaszünetet a főnökök osak akkor fogják megtartani, ha annak szüksége az erkölcsi tudatba fog átszivárogni, ha mindannyian belátják, hogy az alkalmazottnak szabad napra van szüksége, hogy mint ember részt vehessen a társadalom, a kultura jótéteményeiben. Schulhof Ákos elnök a választmány nevében megköszöni a bizalmat. A siker nagy részét azonban a sajtó érdemének tudja be. A nagykanizsai magántisztviselők ügyét nem csak a helyi sajtó pártolta, hanem az egész megyei, sőt esetről-esetre a Dunántuii sajtó is. Indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel kimondta, hogy megköszöni az irányító, lelkesítő helyi sajtó, a hazafias megyei és Dunántuii sajtó eddigi pártolását és kéri továbbra is jóindulatát. Révész Lajos, mint előadó ismertette Gelléri Adolf szövetségi titkár nagy készültséggel megirt tanulmányát: »A magántisztviselők munkaidejének Bzabályozása« cimü munkáját. Az Országos Szövetséghez Rá vész Lajos előadása alapján a következő vélemenyt küldi fel a bizottság: a) A magántisztviselők, jelesen kizárólag szellemi irodai 'munkával foglalkozó kereskedelmi alkalmazottak napi munkaideje az időközi