Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-05 / 10. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap « 1905 február 5. Az elvek fenntartásával még nincs elérve az a cél, amelyre a pártok törekedtek. Valóra is kell azt váltani, amit a programmok hirdettek. És a nemzet most vár és remél. Ha az uj korszak a mult hibáitól és büneitó'l meg tud szabadulni: készségesen hajtja meg a fejét minden önzetlen magyar ember azok előtt, akik előbbre vitték a nemzetet. Ha csak bomlás fogja jelezni azokat a csapásokat, amelyeken a sérelmi politika előre tört: akkor a magyarság egy nagy csalódással lesz gazdagabb s a kiábrándulás keserű napjai után ismét keresheti az uj irányokat. Ezek az idők nem arra valók, hogy visszavonást, torzsalkodást, ellentéteket hirdessünk s pártszempontokból Ítéljük meg az ország helyzetét még mi is, akik csak egy hang vagyunk a népből. Pártoskodni ráérünk később, majd ha újra szilárd alapokra helyezkedett a politikai élet. Ma csak egy óhajtása lehet a népnek : kibontakozás és munka. Munka a népért, az országért, a magyarságért. És akárki kerül uralomra, csak a meddő politikai tülekedés érjen véget s térjünk vissza nagy Széchenyi elveihez: először jólétet a népnek, anyagi megerősödést, nemzeti kulturát; a többit majd megszerezzük magunk. Valami a selyemtenyésztósröl. Zalavármegyét a selyemtenyésztésre alkalmas területnek mondják a szakértők. Legutóbb Gelléri Mór az Országos Iparegyesülethez intézett jelentésében Zalát szintén azon vármegyék között említi, amelyekben a selyemtenyésztés sikerrel űzhető. Fájdalom azonban, a mi népünk ezt az elég jutalmazó mellékfoglalkozást nem méltányolja eléggé s nagyon lassan tud tért hódítani a selyemtenyésztés. A selyemtenyésztést a negyvenes években a halhatatlan emlékű Bezerédj István karolta fel a vállára, már nem bir fogékonysággal a farsang élvezetei iránt. Leckéket ad az ifjúságnak, pedig talán maga sem volt jobb azoknál, akiket ma leckéztet. Ha az ördög megöregszik, barát lesz belőle s prédikál. A fiatalságnak tanácsokat adni nigyon nehéz annak, aki maga sem volt örökké nagyképű bölcs. De hogy változni kellet az időknek azóta, amióta mi fiatalok voltunk, az bizonyos. A báli tudósításokból látom. Ezelőtt alig másfél évtizeddel a jelen volt kisasszonyoknak a neveit mind megtalálta az ember a kalendáriumban. Volt köztük Juliska, Malvin, Erzsi, Ilonka, Gizella, Jozefa, Margit, Vilma, Mariska, Anna, Emma, Ida. Nelli, Irén stb. stb. Ma ezeket a neveket mind nem találom a báli krónikákban. Teljesen uj nevek jelentek meg a parketten. Ugylátszik, még az egyház szentjeit is modernizálták. Mi régiek legalább nem ismerünk rá a védszentjeinkre. A jelenvoltak között csupa uj nevek szerepelnek. A megyebálon pl. ott voltak: Pepa, Eczi, Micu, írisz, Feri, Iczu, Zefi, Palika, Giti, Médi. Mimi, Ila, Mila, Kari kisasszonyok. Most már azután nem tudom, uj nevek jöttek e divatba, vagy a báli tudósítók lettek e éretlenebbek s az Ízléstelen elkeresztelésben lelik a kedvüket? először Magyarországon. Előtte csak gróf Széchenyi István foglalkozott a selyemtenyésztés kérdésével, Bezerédj azonban már gyakorlatilag is megvalósította a tervet. Jobbágyait magánszerződés utján felszabadította hogy ezek mellékkeresethez! jussanak, selyemfonodát és egy szövőszéket állított fel. Bezerédj István utóda Bezerédj Pál lett, aki a hetvenes évek elejétől kezdve folytonosan a selyemtenyésztést igyekszik előbbre vinni. Negyedszázados tevékenysége fényes eredményekkel dicsekedhetik s a szegzárdi központi telep ma már nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is elismert intézmény. A magyar selyem minőség tekintetében nem áll a Francia és Olaszországban termelt selyem mögött. Az ország kétharmad részének talaja alkalmas oly szeder fák nevelésére, amelyek tápdús lombot nyújtanak. Az éghajlat kontinentális voltánál fogva intenzíven melegebb és szárazabb az olasz klímánál. A Duna vize pedig a selyem feldolgozásához kitűnő. Ehez fogható lágy viz Olaszországban és Franciaországban alig található. A selyemtenyésztéshez szükséges összes természeti tényezők megvannak s Bezerédj Pál, a kormány támogatásával gondoskodott arról is, hogy egyéb tényezők se hiányozzanak. így a peték megvizsgálására Szegzárdon szervezte a Passeur rendszere ezerint berendezett górcsövezési telepet, amely legnagyobb a világon. 260 górcső van haszuálatban s 730 muukásnő nyer benne foglalkozást. Szervezte a tenyésztők felügyeletét, kioktatását, a selyemgubók feldolgozását, selyemfonodákat. A magyarországi selyemfonodák a legtökólyetesebben berendezettek közé tartoznak, amelyek a föld kerekén egyáltaljában léteznek. Általános tapasztalat, hogy a magyarországi munkásnők a selyemfonóiparra kiválóan alkalmasak. Fenomenális ügyességgel birnak a székely leányok, akik félannyi idő alatt képeztetnek ki, mint a külföldi munkásnők. A legnagyobb baj az, hogy a szederfa tenyésztése nagyon lassú lépésekben halad előre s a nép, a községek ügyet sem vetnek a szederfák ültetésére és ápolására. A selyemhernyó a selyemanyagot a szederfalevéllel veszi fel magába és mirigyeivel dolgozza fel selyemszállá. Amely hernyó tehát kellő táplálékot nem kap, annak a selyme gyengébb ós kevósbbé ruganyos. Az ilyen selymet »kiéhezett* selyemnek nevezik s ilyen nálunk nagyon sok van. Ez a Belyemtenyésztésnek szintén egyik nagy veszedelme. A selyemtenyósztés egyik főelőnye az, hogy befektetéssel nem jár s a mezei és ipari munkára alkalmatlan munkaerőt (aggokat és gyermekeket) foglalkoztatja. Hogy mennyire fontos ós értékes a szederfa, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy selyemtenyésztő országokban, mint pl. Olaszországban a szederfalomb ára mázsánkónt 12 —15 korona. És mily könnyű volna Magyarországon szederfalombhoz juttatni a népet, ha az utaknak a községekhez közel fekvő szakaszai mellett, közterek 6zélein stb. szederfákat ültetnének. Hogy milyen fontossággal bir a magyar selyemtenyésztésre és selyemiparra a selyem olcsó előállítása, bizonyítja következő: Franciaországban a selyem produkció visszaesőben van, mert a munkabérek magasak. A kormány évenkint 10 millió frankot költ a selyemtenyésztésre. Minden kiló gubó után fél frank prémiumot fizet a tenyésztőnek s minden üzemben levő orsó után 40J frankot a fonoda tulajdonosának. Olaszországban a produkció szintén csökkenik, ellenben emelkedik Anatolia, Siria, Saloniki, Bulgária, Szerbia, Románia, Görögország, Perzsia, Kina és Japán produkciója, mert itt a munkabérek olcsóbbak. Az egész világ selyemtermelése 8 millió kilóról 18 millióra emelkedett 25 óv alatt. Miután pedig minden kiló selyemfonál előállítására 12 kiló gubó szükséges, a gubótermelés 216 millió kilóra tehető. Minden adat azt bizonyítja, hogy az egész selyemtenyósztés a Kelet felé húzódik s ezt az irányt a fonóipar is követni fogja, mert ugy a tenyésztés mint a fonóipar a legolcsóbb munkabéreket keresi fel. Arra kell tehát nálunk súlyt helyezni, hogy a tenyésztő minél olcsóbban tenyészthessen, tehát hogy a szederfa lombhoz úgyszólván ingyen jusson. Fontos tudnunk azt, hogy a lyoni selyembörzén a magyar selymet drágábban jegyzik a világ legjobb selyménél, tehát ha a nép felkarolja ós szakértelemmel űzi a tenyésztést, az egy jelentékeny nemzeti jövödelmi forrássá válhatik. (Folyt, köv.) Városok szövetsége. A mult év nyarán Zalaegerszeg városából röppent el a városok szövetségének eszméje, mely szerte az országban lelkes visszhangra talált. A városok nagy lelkesedéssel karolták fel az eszmét, mely a szövetkezéssel a városok financiális rendezését, autonómiájuk kiterjesztését és ezzel kulturális fejlődésük előbbrevitelét, azonkívül a városi tisztviselők fizetésének egyöntetű rendezését tűzte ki célul. A városok a mult év augusztusában országos kongresszust tartottak Budapesten a szövetség létesítésének megvitatása céljából. A kongresszus Várhidy Lajos zalaegerszegi polgármestert bizta meg a szövetség alapszabáláainak kidolgozásával, Várhidy Lajos polgármester a tervezetet elkészítette ós azzal küldte meg a városoknak, hogy a tervezetre vonatkozó észrevételeiket március hó 15-ig juttassák el Zalaegerszeg polgármesteréhez. Az alapszabályok a városok szövetségének nagyszabású tervét és hivatását teljesen kimerítik ós így érdekesnek tartjuk ezek révén a szövetség korvonalait megrajzolni. A szövetség célja a városok érdekében reformokat kezdeményezni. Ilyen reform például az állami funkoiók fejében nyújtandó állami rekompenzáció kieszközlése, a városok financiális álla potainak javítása, szélesebb városi autonomia kieszközlése. A szövetség összekötő kapcsot fog képezni az ország városai és városi tisztviselői között, hogy azok jogos törekvéseit a szövetkezésben rejlő erővel támogassa. A szövetségnek hivatása iesz állandóan tanulmányozni és figyelemmel kisórni a városok közéletét, hogy a városok érdekeit miudig eredményesen szolgálhassa. A szövetség összekötő szerve a városok orsz. közgyűlésén, melyen a szövetség összes tagjai előterjesztik tapasztalataikat, indítványokat tesznek illetve azok fölött szavaznak. A szövetség tagjai azon városok küldöttei lehetnek, melyek 10 évre szóló kötelezettséggel 1000 lakosig 50 korona, 20.000 lakosig 100, 20.000-en felüli lakosig 200 korona tagdíjat lefizetnek. A tiszteletbeli tagokat a közgyűlés titkos szavazással választja. A szövetség élén a városok orsz. tanácsa áll, mely számadás és felelősség mellett intézi a szövetség ügyeit. A tanács 1 elnökből, 2 alelnökből, 12 rendes és 3 póttanácstagból áll ós uegyedévenkint egyszer ülésezik. A szövetség szakbizottságokat alakit, melyek hivatva vannak szaksz'TÜ fölvilágosításokat adni a városoknak a hozzájuk intézett kérdésekre ós ekkóp elősegítnni a városok kulturális fejlődését. Az alapszabály arra az esetre is gondoskodik, ha a szövetség működésének folytatása az állam, vagy a szövetségi tagok érdekeit veszélyeztetné. Ez esetben a kormánynak joga volna a szövetséget fölfüggeszteni, sőt u szabályos vizsgálat után fel is oszlatni. Ez a városok létesítendő szövetségének rövid vázrajza. Azok a nagyjelentőségű célok, melyek elérését ez a szövetség maga elé tűzte, minden oldalról a legmelegebb méltánylást és támogatást érdemlik meg. Néprajzi kincsek. A néprajzi adatok gyűjtésének kérdésével már több ízben foglalkoztunk lapunk hasábjain. Ezelőtt néhány hóuappal, amikor illetékes helyről azt az értesítést kaptuk, hogy a közoktatásügyi kormány, a muzeumok és könyvtárak országos tanácsának kezdeményezésére, megyei néprajzi muzeumok létesítését elhatározta, rámutattunk arra, hogy a zalai népnek karakterisztikus vonásai, ősi hagyományai is teljesen elmosódnak s a néprajzi emlékek megőrzésével alig foglalkozik valaki. Fetvetettük akkor azt az eszmét, hogy a j Balatoni Muzeum néprajzi osztályát megyei i ós állami segítséggel annyira kellene fejleszteni, | hogy az Zalavármegye néprajzi kincseinek tár; háza legyen. I Ezt az eszmét azután tovább fűzte Sági Jáuos, a »Keszthelyi Hirlap* derék főmunkatáisa s a Balatoni Muzeum néprajzi osztályának őre. Cikk-