Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-05 / 6. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap « 1905 február 5. zanak ki a politikai eszmecserékből mindenütt. Tény az, hogy teljesen uj áramlat van készülőben s függetlenségi eszmék hódítanak. Az érzelmi politika realizálódik s az óhajtásokból valóság lesz. Bűn volna azt vitatni, hogy a mostani politikai állapot nem jelent haladást. Közjogi viszonyainkban változásnak kell be- i állani. Hogy a jövő fejlődés csak 67-es alapon indulhat meg, ez szinte kényszerű igazság. Hogy mennyire lehet megközelíteni a 48-as eszméket, az nem csak a nemzet lelkesedésének fokától, hanem ezer más körülménytől függ. Hogy a 67-es pártok koalíciója, vagy a 48-as párttal való paktum utján keresnek e kibontakozást, az a nemzet jövő fejlődésére nézve akkor, ha céljait elérheti, közömbös; a legfontosabb mozzanataz, hogy uj irányban haladunk s minden uj irány tisztnltabb eszméket és helyzetet szül. Az a diadalmas érzés, amely a választások után úrrá lett az egész országban, természetesen nem fog sokáig tartani. A reményekből sokat el kell engedni s a lassú haladás nem elégíti ki a radikális érzelmű hazafiakat. A radikális átalakulás vágya uralja a kedélyeket, a politikusok azonban félnek a radikalizmustól. Nálunk a radikális felfogás felé hajlik a hangulat. Általánosan elfogadott hit volt, hogy a szabadelvű párt hatalma a korrupción és erőszakon alapult; politikai hitvallás volt az, hogy a szabadelvű kormányok nem nemzeti, hanem osztrák politikát csináltak. Ebből a hitből fakadtak a vádak s ez az oka most annak, hogy a közvélemény felszabadulásnak, a nemzeti akarat diadalmas előre törésének tekinti az ellenzék győzelmét. Alig hallatszik ellenkező vélemény; a kel és ismeretekkel ily nyomorgó állást kény- j •Kerül betölteni ? És igaza volt . . . Egy kegyetlen : »kell« kényszerítette azt az embert szolgálni, 1 oly gyalázatos fizetés ellenében, a mely szolgálatot máshol tízszeresen megfizettek volna. Főnökömről nehezemre esik beszólni, de nem hallgathatom el, mert a dologhoz tartozik. Talán sohasem sütött a napsugár elveteműltebb ábrázatra, mint az övé volt. A feje kopasz; arca rút; szemöldök ós szempilla nélküli szemei nyugtalanul forogtak, vértelen ajkai folyton rángatóztak; állkapcsa kiálló; kezei reszkettek, s inkább karmokhoz voltak hasonlók; a hangja rikácsoló; • alig vonszolta testét. Ezenkívül rövidlátónak ós nagyot hallónak tetette magát, számos áldozatot ép ez által csalva kelepcébe. Mindenki csak »vérebnekc nevezte; a házak előtt játszó kis gyermekek sivalkodva menekültek előle, ha jönni látták; az emberek keresztet vetettek magukra s elfordultak tőle, a midőn vele találkoztak, sőt a kutyák is megugatták. A titkár velem együtt szótlanul türt, de a fia valósággal reszketett a dühtől, ha csak főnökünk nevét hallotta, s fogadni mernék, hogy a »vérebc elnevezés tőle ered. Apja reggeltől késő estig dolgozott és sejtettem, hogy valami miatt lekötelezettje főnökünknek. Ha fia itt-ott el is adott néhány kisebb képet, egyetlen fillért sem tartott meg magának, hanem bort, hust, erősítő szereket vett anyjának ; hangulat teljesen ellenzéki, bár sokan vannak azok, akik olyan alakulást látnának legszívesebben, hogy a régi szabadelvű párt aktív részt vegyen az ország ügyeinek intézésében. A nemzet ítélete. (F.) Csikorgó hidegben, óriási lelkesültség mellettfolytak le az idei választások. Még csak néhány pótválasztás van hátra és befejeződtek a választások és vele együtt megkezdődik Magyarországnak új korszaka. Csodálatos nép et a magyar nép. Bársonyos kézzel, finom, simogató modorral talán mindenét elvehetnék ós csak akkor ébredne öntudatra, a mikor az ébredés már késő. Egy erőszakos tett, egy formasértés, a mely mögött igaz, hogy mély alkotmányjogi veszedelmek lappanghatnak, lábra állítja a nemzetet és olyan hősies elhatározásra birja, melynek következményeit előre senkisem ismerheti és amely elhatározás határkövet képezhet nemzetünk történetében. Sarkigazság az, a melyet még vitatni sem lehet, hogy minden' magyar lelkében, szivének legbensőbb zugában ott rejtőzködik a 48-as eszmények óhaja. Nem igaz érzésű ember az, a ki hazáját, nemzetét a boldogulás mesgyéjén régi formákra, törvényekre hivatkozva megállítani akarja, a ki midőn hazája nagyságáról van sző, az elért eredményekre utalva, a szebb jövő reményében bizakodó nemzetet visszarántja eddigi állapotába. A nemzetnek joga van várni azt, hogy az ő elhatározását tett követi. Hisz avval bocsátotta útnak a király a régi házat, hogy a nemzeti akarat megnyilvánulását várja. Alkotmányos országban a meglepetések napirenden lehetnek. A. mód megvan arra, hogy az ország nyilatkozzék, s hiszem azt, hogy a nyilatkozásnak, a nemzeti akaratnak érvényt is tud szerezni az a párt, a melyik pártot a nemzet ekarata érvényesítésével felruházott. A hatvanhetes alapon álló eddigi guvernementális párt kisebbség most. Többséget létrehozni nem tud, mert a hatvanhetes pártok koalíciójának reakcionárius, nemzetiségi ize lenne. Ettől pedig még az is kell, hogy irtózzék, a ki a hatvanhetes kiegyezés keretén belül vélte; feltalálni nemzeti aspirációit, a ki ezen alapon a nemzet feltétlen boldogulását, a nemzeti akarat feltétlen érvényesülését biztosítva látta. Hogy ez a koalíció a magyarság, a liberális eszmék szolgálatában nem állana, kétségtelenül kitűnik mindjárt, ha rátekintünk a választási térképre. A hatvanhetes alapot csak a nemzetiségi megyék fogadták el, ez tehát az államalkotó magyarság megnyilvánulásának alapját nem képezheti. Sőt ha szép idő volt, kikocsizott vele, virágot hozott | ablakába és az apa szinte irigykedett fiára, a miért keserves munkája után sem tud feleségé- j nek hasonlóan kedvében járni. Az évek multak, | a fiú sikerrel levizsgázott és már előre féltem, midőn a válás eshetőségére gondoltam. Tanulmányútra kellett mennie . . . Akkori időben a városban dühöngő roncsoló toroklob elragadta a osalád két legkisebb gyermekét. A váratlan csapás az amúgy is beteges anyát ágyba döntötte és az orvos feltárta a férj előtt a borzasztó valót. Borzasztó volt rá nézni, amint átszellemült testtel, elcsigázva feküdt a párnák közt. Számára már nem létezett remény . . . Az elitélt hirtelen a lelkész arcába tekintett, lesve az elmondottak hatását, de annak arcán egyetlen izom sem változott, s mozdulatlanul hallgatta a szerencsétlent. — Egy napon nyári zivatar dühöngött a város felett, a fiu és én az udvar folyosóján néztük az elemek bőszült harcát, midőnjj apja eltorzult arccal, mint egy őrült rohant el mellettünk főnökünk lakása felé. Némán tekintettünk egymásra és egyetértettünk. Óvatosan utána siettünk, meghuztuk magunkat az előszubában és hallga- | tóztunk. A titkár igen izgatott hangon beszólt I és nemsokára megtudtuk, hogy miért lekötele- j zettje annak a vérebnek . . . Fiatal feleségével j ós kis fiával évekkel ezelőtt eladósodva jött j ha tekintetbe vesszük, hogy az innen megválasztott képviselők csakis a konservativ párttal ós a nemzetiségekkel lehetne esetleg többség, eleve kell, hogy kárhoztassunk minden olyan irányú kísérletet, a mely a hatvanhetes alapot a szabadelvüség s nemzet érdekének föláldozásával akarná megmenteni. Csak ha ezen szempontból bíráljuk is a dolgok folyását, Andrássy meghívása a válság végleges megoldásának nem tekinthető. Ez legfeljebb csak expediens lehet a kibontakozásra, de nem végleges rendezése a válságnak. Magyarországon szerencsétlen politikai helyzetünk folytán a nemzeti akarat megnyilvánulása az ezen akarat feltétlen jogforrásául még most sajnos nem tekinthető. A nemzeti akarat keresztül vitelét békóba szorítja dualisztikus helyzetünk — legalább a jelenben és a nemzeti akaratot, mint jogforrást megszorítja a hagyományos bécsi |politika. Evvel kell számolni most azoknak, a kiknek kezébe van letéve a nemzet sorsa és ezen akadályt kell legyőzniük bölcs mérsékletükkel, higgadtságukkal azoknak, a kikre a nemzet legdrágább kincsét bizta. Szerencsétlennek tartjuk a választások eredményét épen ebből a szempontból, mert a választások eredményéből többséget létrehozni — a nemzeti akaratot feltétlen keresztülvezetve — uem lehet, oly elvi különbségek vannak az alapok között, hogy nemzeti engedményekkel legfeljebb osak közelíteni lehet a két alapnak egymáshoz, de evvel a közelítéssel az alapok közjogi helyzete mit sem változik. Még abban az esetben sem látjuk mi a megoldást végleg befejezettnek, ha a függetlenségiek által annyira emlegetett irányváltozás bekövetkeznék is, mert az irányváltozás sem jelentené a magyarság feltótlen érvényesülését. Pedig a választások eredménye, főleg az a jelenség, hogy a tiszta magyarság, a magyar vármegyék a 48-as alapot jelölték meg politikai hitvallásukul, a válság megoldását csakis a 48-as eszmék keresztülvitelével teheti lehetővé. És a 48-asok jelenleg még ép ugy nem rendelkeznek többséggel, mint a régi kormánypárt. Azt pedig, hogy a negyvennyolcasokat egy két tagjuknak a koaliciós kabinetbe leendő bevonásával a hatvanhetesek maguknak megszerezzék, gondolni sem lehet, mert evvel a negyvennyolcas párt eljátszaná teljesen a magyarság bizalmát és méltán lehetne őket vádolni avval, hogy személyi érdekekért feláldozzák félszázados politikai álláspontjukat. Annál kevésbbé gondolhatunk erre, mert az előbb említett alapelvi különbségek evvel uem enyésznének el ós a negyvennyolcas pártot méltán érhetné az a vád, hogy — a közjogi alapot tekintve — lábuk alól az első cirógatásra elvesztették a talajt. Önként következik a most vázoltakból az, hogy a válság az eddig megkezdett uton meg oldatni nem fog. hozzá. Az a lelketlen ember kihasználta a férfi szerencsétlenségét s a kölcsönzött összeg fejében, a melylyel ő adósságait rendezte, nyilatkozatot Íratott vele alá, a melynek értelmében kötelezi magát mindvégig nála szolgálatban maradni, a míg az adósság egészen törlesztve nincsen. Ez okozta a férj nyomorát, mert elvágta vele útját a jólét felé ós uem alapíthatta meg szerencséjót másutt. A gyermekek egymásután megszülettek, betegségek, csapások látogatták a családot ós az adósságból még a kamatokat sem tudta törleszteni. Beszédéből kivettük, hogy ő már többször könyörgött, de inkább magához az ördöghöz folyamodott volna, mint ahoz a gazemberhez. Most már nem könyörgött, hauem végső kétségbeesésében követelőzött. Csak azt a nyilatkozatot követelte vissza, a mely átokként semmisítette meg egész életét. A lelketlen bestia hallani sem akart róla, sőt azt is szemére vetette az apának, hogy koldus miért is nősül meg egyáltalában; ha felesége halálos beteg, kergesse el magától, ne tűrjön meg a családbau hiábavaló kenyérfogyasztót és végül kiutasította. Erre betellett a mérték ... A fiu, kit eddig erővel visszatartottam, hirtelen hátra lökött engem, berontott a szobába és mielőtt még valaki megakadályozhatta volna, felkapta az asztalon heverő revolvert és Habichtra emelte. A következő piliauatban az uzsorás holtan bukott az asztal mellé. A fiú