Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-11 / 24. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1905. junius 11. érdeklődést mutatja, amellyel a villamos világítás kérdésével szemben az egész város viseltetett. Jelen voltak a közgyűlésen Hollós József műsEaki tanácsos, mint a városi tanács által meghívott szakértő, továbbá Ur Ripka Fereno, a Ganz gyár főtitkára. Az ügyet Fülöp József aljegyző ismertette. Előadta azt, hogy Zalaegerszeg város már majdnem egy évtized óta foglalkozik a villamos világítás bevezetésének tervével; egy izben már nyilvános versenyt is hirdetett, de a beérkezett ajánlatok közül egy sem volt elfogadható. A képviselőtestület tehát bizottságot küldött ki azzal a határozott utasítással, hogy a Ganz és társa céggel tárgyaljon s ha elfogadható feltételeket kap, a szerződést kösse meg. A szerződés létre jött, azt a bizottság a műszaki tervekkel ós költségvetéssel együtt a kereskedelmi minisztérium szakértőjéhez küldte, akinek véleménye alapján a szerződés egyes pontjai módosíttattak. A szakéi tő véleménye szintén felolvastatott. Ennek jelentékenyebb pontjai arra vonatkoznak, hogy amennyiben a husz évi bérleti idő alatt az áram előállítása s egyáltaljában az üzem olcsóbbá válna, ennek előnyei a város részére biztosíttassanak s hogy az egységár az üzem fokozottabb kiterjedése esetén 7 fillérről 6 fillérre mérsékeltessék. Miután a gyár a szakértő által javasolt módosításokat elfogadta, a szerződés szövege véglegesen megállapíttatott s az némileg eltér a képviselőtestület tagjainak uyomtatásban megküldött szövegtől. Az előadó ezután ismertette azokat a módokat, amelyek szerint a magyarországi városok a villamos világítást bevezették. Első helyeu álla házi kezelés, amikor a város a telepet maga felépíteti ós maga kezeli. Adatok vannak arra nézve, hogy egyes városoknak a villamos telepek jelentékeny jövödelmi forrásai. Több város egyes válalatoknak koncessiót adott 40—50 év tartamára. Bebizonyított dolog azonban, hogv ez a mód a közönség érdekeinek nem felel meg B több város a koncessiókat nagy áldozatok árán visszavásárolta. A harmadik mód: az üzembérlet. A város megépítteti a telepet s azonnal bérbe adja az építő vállalkozónak. Zalaegerszeg vároa szerződése is ez alapon köttetett meg. A Ganz gyár a telepet 20 évre bérbe veszi, bér fejében fizeti a beruházási költség törlesztési részleteit, a város pedig a közvilágításért öt évig 6000 koronát, öt éven tul pedig 8000 koronát fizet a vállalatnak. A telep tiszta jövödelmóből a várost öt év után 20%, 10 év után 30°/

0 illeti. A villamos világításnak a képviselőtestületben több heves ellenzője volt. Nem csak azért, mert a telep beruházási költségeit, amelyek maximuma a szerződésben 300000 koronában vau megállapítva, magasnak s a szerződés egyes feltételeit WBHMHBS-iüJWUJ!. L fémetek között. Régen, nagyon régen, gimnázista koromban nagy bucsut tartott az apám. No — mert húgaim is voltak. Estefelé, mikor már rózsaszínben égett az egés

T, világ és a csanaki hegy, '3gy cigányasszony jött be az udvarunkra. Rögtön megszűnt a tánc. Hogyan? Egy kóbor cigányasszony miatt? Hja kérem, legyen igazság! A cigányasszony feltűnően szép volt. Innen van, hogy midőn jósló tehetségét kínálgatta, nem mondtunk ellent; sőt elöljáróban egy jó pohár bort is kapott. Mit mondott a többinek? nem emlékezem reá; de amit nekem jövendölt, arra az ottlevők közül mindenki emlékezik mind e mai napig. Mikor t. i. rám került a sor, végigjártatta gyönyörű szemeit a kövér képemen s a legtökéletesebb határozottsággal kimondta: — Iftyurám! Mágának tebb lesz á kiádásá, mint a bevétele . . . Tény, hogy azóta hitelezőim Brassótól Pozsonyig laknak s tárcám lapossága ismeretes Podolintól a Quarneróig és a Szunda-szigetcsoportig. De, amint a botnak két vége van, az én állapotomnak is csak az egyik vége fájdalmas, mig a másik elég örömteli. súlyosaknak, a világítást drágának találtak, hanem mert többen a városra nézve, nagyon kockáztatott vállalatnak tartják a villamos telep megépítését, miután annak jövedelmezősége eleve biztosítva ninos. Többen aggodalmakat tápláltak aziránt, hogy a villamos világítás nem ró e városra oly súlyos terheket, amelyek nehezebbé teszik Zalaegerszeg egyébként is nehéz anyagi helyzetét. Nem találtak a szerződésben garanciákat arra nézve, hogy az üzembórleti idő letelte után a város olyan állapotban kapja át a telepet, hogy az tovább fungálni ujabb jelentékeny beruházások nélkül is képes lesz. Az általános hangulat amellett volt, hogy a villamos világítás bereudeztessék ugyan, de többen azt más alapon kívánták megoldani, mint a hogy a képviselőtestület elé terjesztett szerződés tervbe veszi. Kevesen voltak azok, akik a tervet egyáltaljábau ellenezték, mert a város pénzügyi viszonyai miatt nem tartották időszerűnek a telep megépítéséhez szükséges ujabb kölcsön felvételét. Olyan hang is hallatszott, hogy a villamos világítási technika még nem tökéletes, és mindig a kísérletezés korát éli s a város, ha már most megépítteti a telepet, elzárja magát a tudomány későbbi és mindenesetre tökéletesebb alkotásainak felhasználásától. Azt az állítást is hallottuk, hogy a villamos világítás osak luxus, már pedig Zalaegerszegnek fényűzési célokra pénze nincs. A vita Faragó Béla felszólásával indult meg, aki mindenekelőtt azt kivánta konstatáltatni, hogy a képviselőtestület a szabályrendeletben megállapított számú taggal bir-e. Csertán Károly, Zalavármegye alispánja ugyanis a képviselőtestületi tagságról lemondott, helyére a póttagok közül senki be nem hivatott. Miután a polgármester kijelentette, hogy a képviselőtestület szabályszerűen van megalakítva s Csertán Károly alispán lemondása felett a képviselőtestület még nem határozott, tehát ezidőszerint még annak tagja: Fsragó Béla az ügy érdemével foglalkozott. Mindenekelőtt a város pénzügyi viszonyaival foglalkozott s azt bizonyította, hogy Zalaegerszeg annyagi helyzete annyira rosz, hogy ujabb terhet magára nem vállalhat. Az utolsó évi zárszámadás a város pénzügyi viszonyait nem a valóságnak megfelelően tünteti fel, tehát ha annak alapján óhajt a képviselőtestület kölcsönt felvenni, úgyszólván szándékosan tévedésbe ejti a hitelezőit. Áttért a szerződés pénzügyi oldalának bírálatára. Felszólaló szerint a beruházási összeg tulmagas ós ellenőrizhetetlen, mert azokat az egységárakat, amelyek alapján a beruházási összeg el fog számoltatni, a képviselőtestület tagjai nem ismerik. Kifogásolja azt, hogy a Ganz gyár a köponti ellenőrzés költségei fejében az üzem terhére évenként 3000 koronának elszámolására von jogosítva. A város részére biztosított haszonrészesedést értéktelennek tekinti, mert kizártnak tartja, hogy a telep akkora jövödelmet hozzon, hogy tiszta haszon is maradjon. Az egészséges verseny szabályozza az árakat s felszólaló meg van győződve arról, hogy nyilvános árlejtés mellett a telep a városnak jóval kevesebbe kerülne, mint a Ganz gyárral kötött szerződésbe felvett összeg. A szónok szerint: igenis kell világosság, de nem az utcák és terek, hanem a város szomorú pénzügyi viszonyainak megvilágitására. A szerződés megkötése ellen szólalt fel Reincz János is, aki elismeri, hogy a bizottság a legnagyobb körültekintéssels lelkiismeretes pontossággal járt el, de az általa kötött szerződóst elfogadhatónak még sem tartja, mert az uj teherben a városra nézve veszedelmet lát. Zalaegerszeg fényűzési beruházásokat nem tehet. Dr Grümvald Samu és Baly Béla szintén ellenezték a szerződés elfogadását. Dr Grünwald azt igyekezett kimutatni, hogy a szerződós kizárólag a Ganz gyár érdekeinek szem előtt tartásával köttetett meg. Kifogásolja azt, hogy a vállalatnak a városi pótadó elengedtetik. Nyilvános árlejtés kiírását kéri. A szerződést Boschán Gyula és Várhidy Lajos polgármester védelmezték s behatóan foglalkozott avval, valamint általában a villamos világítás kérdésével Hollós műszaki tanácsos. Megnyugtatta a képviselőtestületet aziránt, hogy károsodástól, ujabb megterheltetóstől tartani oka nincs. A tapasztalat azt bizonyítja, bogy ott, ahol a városok a villamos telepeket házilag kezelik, azok jövedelmi forrást képeznek, nemhogy a városoknak rá kellene az üzemre fizetniök. Ezért mindenütt a házi kezelést ajánlotta; miután azonban ezt Zalaegerszeg viszonyai nem engedik meg, az üzembérletet látja legjobbnak. A koncessiót nem aj álja, mert ezzel a város hosszú időre leköti magát s az ellenőrzés jogát kiadja a kezéből; a vállalattal szemben a közönség érdekeit kellőkép megoltalmazni nem tudja. Az az állítás, hogy a koncessiónál a vállalat adja a tőkét s a város csak jogot ad, nem felel meg a gyakorlatnak. A városok a koncéssiós vállalatnak a közvilágításért 40—50 évre lekötnek bizonyos összeget, a vállalat a városok kötlevelét leszámitoltatja valamely banknál s az így kapott pénzzel építi meg a telepet. Tehát a beruházási tőkét itt is a város adja. Tarthatatlan állítás az is, hogy a villamos világítás luxus. A városoknak kötelességük polgáraik igényeinek lehető legjobb kielégítéséről gondoskodni. Ha tehát a város oiyan világítást vezet be, amely a szobák levegőjét nem fertőzteti meg, tiszta és kényelmes s emellett alig drágább, mint a vele egyenlő értékű petróleum világítás: akkor osak a haladásnak és polgárainak tett köteles szolgálatot s nem pazarolt fényűzésre. Nem kelj zsirálnom s ha valamelyik jogász unokaöcsém pénzt kér, egy levelezőlapot irok neki a jól ismert mondattal: »Több a kiadásom, mint a bevételem c Mostanság azonban egy szabály erősítő kivétel történt velem. Azon elég jelentékeny összeg, melyet költség vetésem értelmében adóul kellett volna beszolgáltatnom, a szerencsés politikai viszonyok jóvoltából a zsebemben maradt. Miután kétivnyi levéllel Kohn Mórt is halasztásra birtam, fölötte gazdagnak éreztem magamat. De mást is éreztem. • Azt éreztem, hogy a szokatlanul nehéz összeg fölötte kiállhatatknul húzza a zsebemet, majd meg ugy kavargott és fickándozott benne, mint a esik a fazékban. Mindezekhez több körülmény járult. Nevezet szerint, hogy egészségem kitűnő, a dolgom kevés és hogy azok a bizonyos ekszisztenciák, akik Pozsonytól Brassóig laknak, szimatot kapva mozgolódni kezdtek. Gyorsan gyorsvonatra ültem tehát s egy kéjutazó társasággal Svájcba mentem. Mert való tény, hogy ez a kis szabad ország mindenha kiváló tárgya volt vágyaimnak. Svájo, hol a komoly Kuoni pásztor, a derék Stauffacher Verner aggódott hazája sorsán, ahol a merész Teli annyi biztossággal lőtte ki zsarnokölő nyilát, ahol a Stüssi vadász, Rcding Ital, Harrasch s a többi becsületes férfiú lakott, kik mindmeganynyian ós kivétel uélkül kedvelt ismerőseim s annyi idő multán is »csendes« inemzeti« alakok. Amint Zürichben kiszálltam, azonnal otthagytam útitársaimat. ! Egy alföldi vármegyét lehetett volna megváltani a kínokkal, amiket közöttük kiáltottam. Amint t. i. német földre értünk s az első alagútba vonatunk berobbant, a szép számmal jelenlevő hölgyek félni, remegni kezdtek, hogy rájuk szakad a hegy. Félelmük a férfiakra is átragadt, azokra t. i. akik még sohasem láttak alagutat. Ha pedig magas hegyoldalon száguldott gőzösünk, a lezuhanás veszélyének lehetősége rémítette útitársaimat. Örültem, mikor a zürichi grand hotelben (ho! nincs ma grand hotel?) tartott társasvacsora után megválhattam tőlük. Innen gyalog és kocsin utaztam, míg végre felcsillant előttem a viervaldstádti tó. Gyönyörű dolog, az bizonyos. Csak a folytonos kapaszkodástól és ereszkedéstől remegő térdeim bizonyították, hogy nagyon is szokatlan talajon járok s míg szemeim gyönyörködtek, lábaim sztrájkkal fenyegettek. Általános munkaszünetet adtam tehát nekik, csendesen meghúzódván egy >Schlag« nevü apró,