Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-11 / 24. szám

1905. junius 11. »Zalamegye, Zalavármegye Hirlapc 3 A szerződésnek vau egy pontja, amely a várost kötelezi arra, hogy lia az üzem kiterjesztése szükségessé válik, li 0.000 korona erejéig az uj beruházás terhét viseli. Erre vonatkozólag elhangzott az a megjegyzés, hogy ez a város ujabb megterheltetósének fenyegető vaszedelmét rejti magában. Hollós műszaki tanácsos ahoz, ha a kikötött 110.000 korona beruházásra mihamarabb szükség lesz, a városnak gratulálna, mert ez csak azt fogná bizonyítani, hogy vállalata életrevaló s az újból befektetendő összeg feltétlenül meghozza a gyümölcseit. A város pénzügyi viszonyainak a villamos telep felállításához közeli vonatkozása nincs s az uj kölcsön a helyzetet legfeljebb javíthatja. A felveendő összeg jövedelmező vállalatba lesz fektetve s az ellenérték a város tulajdona marad. Eddigi tapasztalatai azt igazolják, hogy a villamos telepen egyik város sem veszített. A Ganz gyárral kötött szerződést ós annak mellékleteit megvizsgálta s azt, a javasolt módosításokkal, előnyösnek találta. Ilyen kedvező szerződést az utolsó husz év alatt egy város sem kötött. Az összes városok és több vállalat szerződéseit hivatalból ismeri; utal több város példájára s legjobb tudása szerint állítja, hogy Zalaegerszeg kedvezőbb ajánlatot alig kaphatott volna. Hollós műszaki tanácsos fejtegetés^ és szakértői véleménye megnyugtatták és meggyőzték a képviselőtestület többségét arról, hogy a szerződés nyugodt lelkiismerettel elfogadható. A képviselőtestület legnagyobb része a villamos technikában s az üzleti kérdésekben járatlan tagokból áll, akik csak a szakértői vélemény alapján foglaltak határozott álláspontot. Ennek Boschán Gyula felszólalásában kifejezést is adott. Dr. Ripka fereno, a Ganz gyár főtitkára kijelentette, hogy amennyiben az egységárak, vagy költségvetés tekintetében a képviselőtestület bármely tagjának aggályai vannak, a szerződés mellékletei mindenkinek rendelkezésre állnak s hogy a vállalatot a szerződés megkötésénél nem kizárólag üzleti, hanem egyéb tekintetek is vezették s az a bizalom, amelyet a képviselőtestület a Ganz gyárral szemben akkor, amikor csak vele kivánt tárgyalni, kifejezett, azt a kötelezettséget rótta a cégre, hogy a lehető legméltányosabb alapokra helyezkedjék. Ezért szállt le a gyár a közvilágításnál az egész országban elfogadott árak alá. A képviselőtestület a vita után névszerinti szavazással jóváhagyta a szerződéseket s kimondta, hogy a beruházási összeget a Magyar Jelzáloghitelbanktól fölveendő kölcsönnel fedezi. A kölcsönt a bank ugyanazon feltételek mellett adja, mint a város előbbi kölcsönét. — — A magunk részéről ezekhez azt a megjegyzést fűzzük, hogy meggyőződésünk szerint a csinos falvacskában, mely ama körülménytől vette nevét, hogy határában egy hegyi patak zuhogott bele a tóba. Gazdám, akihez a »wirth« ajánlatára szálltam, régi, jó ismerős alakom volt a Fliegende Blátterből. Ugyanaz a zöld harisnya, a térdet fedetlenül hagyó bőrnadrág, frigiai sapka. Meg vagyok győződve, hogy az a sok kópé karikatúra-rajzoló mind ide jár mintáért. Pár napi pihenés után gazdául fiával elmentünk »nevezetesc helyeket nézni. Itt t. i. annyi a nevezetes hely, hogy nem nevezetes nincs is. Jó kétórai csúszás-mászás után egy szük völgyben állapodtunk meg, melybe a tó vize behatolt. — Itt ugrott ki a csónakból Teli — állítá vezetőm — miközben elleneit csónakostól a háborgó tóra lökte — s hogy a helyzet stilszerűbb legyen, tenyereit szájához emelve, egy havasi dalba kezdett. Míg vezetőm jódlizott, én elméláztam: — Teli 1 Teli 1 Mily kedves, ragaszkodó barátom vagy te nekem! Méltó vagy reá, hogy a német császár ós ón druszáid legyünk. A tavalyi bucsu alkalmával is mily hűségesen besétáltál két hős társad: Melchthal és Rudenz mellé harmadiknak. Csak ostoba véletlen, hogy ugyanakkor a vármegyei aljegyző három lovast kaparkópviselőtestiilet a város ós polgárainak érdekeit szolgálta akkor, amikor a szerződéseket elfogadta. Meg lehet, nyugodva minden polgár, hogy a város károsodni nem fog s ujabb teher senkire sem hárul. Mert lehetetlen az, hogy ami 122 magyarországi városban jó, az nálunk rosz legyen ; ami mindenütt jövedelmet hajt, arra épen csak nekünk kelljen ráfizetni. A bizottság egyébként több városhoz kérdést intézett aziránt, hogy a villamos világítással hogyan vannak megelégedve s mennyiben jövedelmező. Mindenünnét kedvező válasz érkezett, így válaszolt Versecz, Eger s még néhány város, amelyekből a bizottság egy tagja adatokat kivánt. Kár, hogy az előadó a közgyűlésen ezeket a válaszokat nem ismertette, mert leszerelte volna vele azt az állítást, hogy a világítás azokban a városokban rosz és drága. Csodálatos, hogy sokan mennyire irtóznak mindentől, ami a magyar városokat ki akarja vetkőztetni elmaradott formájukból. Ezelőtt néhány évvel az aszfalt burkolat okozott forradalmat, most a villamos világításról mondják, hogy Zalaegerszegnek nem való. Mert hát disznó orrán aranyperec, szamár hátán bársonynyereg nem vág össze. így irta tisztelt kollégánk, a »Magyar Paizsc. Efölött a kis szójáték fölött lehetne elméskedni is, de kár volna a tintáért. Csak azt jegyezzük meg, hogy Schweizban majd minden paraszt istálója is villamossággal van világítva s a falvak utcáin is szórja a fényt az ívlámpa. Nem kell feltétlenül világvárosnak lennünk, hogy a tudomány ós kultura áldásait biztosítsuk magunknak, különösen akkor, ha nem kerül nagy áldozatokba. Sokkal szebb látvány, ha a kunyhókat is villamos lámpa világítja meg, mintha sötétség honol mindenütt. Egyébként a jövő mindent igazolni fog. Néhány év múlva minden műhelyben villamos motor dolgozik B minden házat villamos lámpa világít meg. Van rá precedens, hogy az újítástól való idegenkedés nálunk mindig nagy, később azonban jól esik, hogy mások csináltak valamit. A. Dőli vasút Zalaegerszegen keresztül akarta vezetni a vonalát, csak 100 ezer forint segélyt kért. A város elöljárósága elébe állott a vasútnak, mert megijedt, hogy tönkre megy a piac. Később adtak 210 ezer forintot egy vicinálisért ós örülünk, hogy ez is van. A fuvarosok agyon akarták verni a vasúti munkásokat, mert a vaslótól féltették a kenyerüket. Néhány óv múlva pedig megkétszeresedett a keresetük. így leszünk a villamossal is. Egy évtized alatt el sem tudjuk képzelni: hogyan élhettünk meg nélküle. Gyermekvédelem. (A 7 éven felüli gyermekek eltartása.) A zalaegerszegi ós novai járási jegyző kör közgyűlésén Kumper Márton baki körjegyző a 7 éven felüli gyermekek védelméről s neveléséről értekezett. Előadásában több olyan gyakorlati értékű adat van, amely a gyermekvédelem szempontjából fontos. Az értekezésből az alábbi részletet közöljük. A nyilvános betegápolási költség fedezéséről szóló 1898 évi 21 t. e. 14 §-ának 4 pontjában nyert felhatalmazás alapján a Belügyminister által kiadott 5000/99 sz. szabályrendelet a 7 óven aluli elhagyott gyermekek gondozásáról rendelkezik. Maga a törvény üdvös, mert az 1875 óvi III. t. cikkel behozott rendszer uralma alatt a túlterhelt község helyébe az épugy túlterhelt vármegye lépett, s olyan feltűnő teherviselési aránytalanságok állottak elő, hogy a mig az egyik vármegyében egy, addig némely vármegyében 6—8°/

0-ra is felemelkedett a betegápolási pótadó ós mégis mivel a pótadók be nemfolytak, a vármegyék nem teljesíthették a kórházakkal szemben fennálló kötelezettségeiket, mert a betegápolási pótadó alapok,ki voltak meritve. Innét eredt azután, hogy a községek szabadulni akarván, különféle ürügyek alatt a szegény emberek illetőségének elfogadásától, csekély kórházi ápolási költségek behajtásából iratcsomók származtak; az ügy évekig elhúzódott s e mellett sok embert foglalkoztatott. A gyermekek védelméről egyáltalán szó sem volt. Azonban a fent idézett törvény és szabályrendelet valamint az 1/903 sz. B. M. rendelet az elhagyott gyermekek védelménél megszüntette ezen állapotot és intézkedett, hogy a nyilvános betegápolási költségek aránylagosan fizettessenek s az elhagyott gyermekek menházilag neveltessenek. Szükséges ós a társadalmi rend megkívánja, hogy a szegény elhagyott gyermekekről gondoskodjunk. Gondoskodtunk is, illetve gondoskodott és gondoskodik az állam. Ez az érem egyik oldala. Nem a 7 éven aluli, hanem a törvény ós szabályrendelet 7 éven felüli gyermekek gondozásáról vonatkozó részéről van szó, az érem másik oldaláról. Szükséges és fontos, de óriási költségekbe kerül s még sem vezet egészen a célhoz. Ha mára 7 éven aluli gyermekeket eltartják az állam költségén a 3—5°/

0-os pótadó egy részéből, ugy tartsák el 15 éves koráig egy megállapítandó 5—10°/

0-os betegápolási pótadóból. Azt kérdezhetné valaki, hogy mindent az állam viseljen? A mi különleges helyzetünknél fogva igen, gatott össze. Eleget gusztáltam, lestem, ha bejön-e negyediknek Gessler; de hiába! O nem szereti a te társaságodat még mosr sem, 600 óv multán sem és puszta antagonizmusból kimaradt; sőt ki is csúfolt, az idők foltán filkóvá degradált Redinget küldve be maga helyett. Mégis bízom benned! Majd csak kiköszörülöd a csorbát. Láttam a helyet, ahol Teli nyílvesszője a zsarnok szívét találta (bár ilyent még kettőt mutattak mások . . .), láttam az erdős feusikot, ahol összeesküdtek a svájci hősök, láttam — bár csak messziről — Morgartent, a hősök diadalának helyét. Jó háromheti kóborlás után osztrák határra értem. Utoljára intettem bucsut a hősöknek, kiknek kultusza annyira szívemen fekszik, mit sem törődve azzal, hogy e kultusz évente — átlag — két svájci tehenem árába kerül, nem is számítva azt a tiszteletreméltó summát, amit ezúttal a »helyszini szemlé«-órt fizettem. Tiroli kóborlásom csak megerősítette véleményemet, melyet Svájc szabad földón a német jellemről alkottam. Nagy kópé a német. — Ez itt a Rüttli — mondotta pár nap előtt svájci kalauzom. — Ez itt a Rüttli — mondotta, másnap egy másik. J — Ott a távoli fensíkon -— hallottam harmadnap — ott van a Rüttli . . . t Tatár vigye el! Már-már attól tartottam, hogy negyven kilométernyire az ős kantonoktól, a bodeni tó mellett is találnak fel számomra egy Rüttlit. Tirolban majdnem megöltek. Nem késsel, nem golyóval, hanem Hofer Andrással. Alig hatoltam félnapi járásra befelé, már fülembe csengett: — Geburtsorth des Laudwirths. Ezek után — számítva járatlanságomra — még legalább tizszer állították ugyanannyi változatban : — Hofer szülőháza. — Itt látta meg először a napot Hofer András. — Itt született a hős . . . Aztán jöttek a változatok: — Itt kapta első sebét hazájáért a hős. — Itt vívta első csatáját öt sebből vérezve. — Itt kapott mellébe veszélyes szúrást; itt mentették meg bátor atyáink rettentő kézi tusa után a biztos elfogatástól . . . Utóbb megmonntam a vezetőnek, hogy teljesen elég volt. Ne beszéljen többet Hofer Andrásról. Megígérte. De már fél óra múlva így szólt: — Megbocsáss, uram, ne haragudjál. Ezt már i