Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-04 / 23. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 junius 4. n—*~i Trnx~i—rr~zrrr n mi i M 23. szám. Előfizetési díj : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : - Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. A föld munkásai. (V. L.) Amíg ott fönn az urak politikai igazságokat keresnek, itt lenn, a nép lelkében folytonosan erősbödik az elégtelenség. Nem azért, mert az urak még mindig nem találták meg azt a bizonyos formulát, amely az alkotmányos életet rendes medrébe vezeti; hanem mert a nép nem találja meg a mindennapi biztos kenyerét, amelyet napról-napra véres verejtékkel keres. Zalavármegyében még senki sem halt éhen, az igaz. Ezzel a ténnyel szemben hiába is bizonyítgatom én azt, hogy a népnek nincs kenyere. Akik azonban körülnéztek a mi falvainkban s benéztek néha a bogárhátú viskók dohos szobáiba, azok látták már azt a küzködést, amellyel száz és száz család az éhenhalástól megváltja magát. A földnélküli proletár elem rettenetesen szaporodik a falvakban is. A zsellér, akinek a régi időben legalább a háza megvolt, semmi nélkül való napszámos lett, akinek a sorsa a véletlentől függ. A véletlennek segítenek a mi szerencsétlen gazdasági viszonyaink s az uzsorának százféle faja, amely a népet, annak munkaerejét zsákmányolja ki. Néhány népesebb községben jártam, amelyekből a nép lassanként szivárog kifelé, Amerikába. Sokan keresik, kutatják a kivándorlás okát. Azt hisszük, sokan meg is találták; de kevesen mondják meg. Mert erős vádat tartalmaz a válasz saját magunk ellen. Igy terelődött a figyelem kizárólag a kivándorlási ügynökök felé, akiket kitiltottak, megrendszabályoztak. Csodálatos azonban, hogy a kivándorlás nálunk éppen akkor erősbödött, amikor a hatóságok éberen kezdtek viselkedni az ügynökök garázdálkodásaival szemben. Mikor a hatóságok belenyúltak ebbe az országot ölő népmozgalomba, akkor már késő volt. A nép tudatára ébredtannak,[hogy nyomorúságán a tengeren tul segíthet; szívébe csepegtették a reménységet, hogy munkájának nagyobb jutalmát látja másutt, mint itthon. Egy nagyobb községen vezetetett keresztül az utam. A házak hosszú sorban, szorosan egymás mellé építve szegik be az országutat. A templom körül Jegy kis tágasabb tér. Ott áll a paplak, a nagykorcsma, az iskola, a nagy bolt és néhány uradalmi épület. A falu végén ringó vetés, buja rét, meg a temető. És ez a falu kétszáz esztendő előtt ugyanakkora területet foglalt el, mint ma. Csakhogy akkor még a jobbágynak, a zsellérnek tágas nagy belsősége, széles udvara, nagy kertje volt. A terjeszkedésnek útját állta a latifundium a falu mind a két végén. A paraszt nem tudott még házhelynek való területet sem szerezni s. mikor elszaparodott az istenadta nép, egy belsőségből lett négy. S ma már nincs akkora hely, hogy a következő nemzedék házat építhessen magának. Az elszegényedett paraszt házába beköltözött a »lakós*. Egy falusi iparos, napszámos, aki az adóra valót áreudában megfizeti. Az ilyen községben a szaporodás természetszerű következménye a kivándorlás. Az apa már csak egy család számára hagy maga után helyet; a többi gyermek kénytelen más vidéken vagy tul a tengeren helyet keresni. Ha ugyan van több gyermek. Sok helyen, egész vidékeken nincs. Malthus jóslata kezd beteljesülni s az emberi erkölcstelenség beleavatkozik a teremtés urának akaratába. A dunántuli kivándorlás a szőlőművelő vidékekről kezdődött s a hitbizományok tövéből folytatódott. A szőlőtermő vidékek a szőlők felújítása után újra benépesedtek, de azok a falvak, amelyekben a földszerzés, a terjeszkedés lehetetlen, folytonosan ontják a munkást Amerikába. Lelketlenség tagadni, hogy a népnek sok tekintetben igaza van, amikor panaszkodik. És mikor azt látja, hogy urai nem törődnek a bajaival, azok felé fordul, akik népboldogító álmokról beszélnek hozzá. A latifundiumok, az óriás kiterjedésű kötött birtokok mellett a paraszt terjeszkedni nem képes. Napszámra van utalva, mert földjének jövedelme nem elég családjának eltartására. Minél népesebb a vidék, annál olcsóbb a napszámos és a bér a birtok kiterjedésével fordított arányban áll. A nagy birtokok rendszerint kevesebbet fizetnek, mint a kisbirtokos. A kisbirtokon hire-hamva sincs már a 30—40 krajcáros napszámnak, ellenben a nagy latifundiumokon még mindig van olyan munkás, aki ősszel és tavasszal nem keres többet 40 krajcárnál. Ki veheti már most zokon egy ily silányan fizetett munkástól, hogy amikor a külföldi viszonyokról, 2—3 forintos napszámról hall, elkeseredik és siet vagy Amerikába, vagy a szociáldemokrácia táborába. A mezőgazdasági munkás viszonyai évrőlévre roszabbodnak. Az életviszonyok átalakultak ; minden produktív foglalkozás jövedelme megszaporodott; a fogadott mezőgazdasági cseléd bére azonban ma is majdnem ugyanaz, mint négy évtizeddel ezelőtt. Sőt kevesebb. A nagybirtokok régi urai megengedték a cselédeknek, hogy egy-két tehenet tartsanak, sertést, apró baromfit tenyésszenek. Ma már a cselédtől az állattartást, amely úgyszólván az egyedüli jövedelmi forrása volt, sok gazdaságban megtagadják. A napszámos, a szegény földműves az urodalmaktól kapott feles földet, feles rétet. Itt-ott ma is kap; de olyan terhes szolgálmányok fejében, hogy háromszorosan megfizeti a bért. Feles rét ma már nincs. A széna negyed, vagy ötöd részét kapja csak a munkás és még holdanként 4—8 napot szolgál, csirkét, tojást szállít be az uraság kastélyába. Ez a rendszer akkor kezdett először lábra kapni, mikor a nagybirtokok haszonbérlők kezébe kerültek. Egy-két lelketlen bérlő elkezdte, a többi folytatta s végre rendszer lett belőle, amely az egész országban meghonosodott. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. Mai számunk 12 oldal*