Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-15 / 3. szám

6 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1905 januárf 1. Elsült fegyver. Virág József vörcsöki uradalmi kocsis legény fia a szomszédban volt látogatóban. A házigazda megmutatta neki forgópisztolyát, amely állítása szerint elromlott, mert nem tudta elsütni. A legény ajánkozott, hogy megigazítja a fegyvert, amelyet magával is vitt. Otthon elővette és szét akarta szedni. 15 éves öcscse mellette állva nézte a munkát. A töltött pisztoly eközben elsült 8 a fiút szivén találta a golyó. Furcsa adás-vétel Két helybeli iparos kedélyesen beszélgetett a kévéházban. Mikor már a politikai helyzetet kellőképpen meghánvtákvetették, az üzletmenetre terelődött a beszéd fonala. Áz egyik úgy vélte, hogy ő ipara mellett üzletkötésekkel is foglalkozik. Vesz ő mindent úgymond, még az emberek lelke üdvösségét is. No, tódítja amaz a szót, én eladom a menybéli jussomat. És megegyeztek 20 koronában, a mit vevő nyomban ki is fizetett. Eladó zsebrevágta a pénzt és hazament. Később bántotta a lelkiismeret s azzal a kéréssel állított be iparostársához, hogy vegye vissza a pénzét, mert ő megbánta a dolgot. Ez azonban csak úgy volt hajlandó erre, ha kárpótlásul egy kis áldomást isznak, a mi meg is történt. Igy aztán megszüntették a jogügyletet. Acetyién robbanás. A „Csongrádi Lap" folyó hó 8-án megjelent száma irja: Folvó hó 6-án este 6 órakor ifj. Forgó József házánál bevezetett acetyién kazán felrobbant oly erővel, hogy a Nagy-utcán a kirakatok és ablakok az erős lökés következtében erősen megreugettek. Mint halljuk, az ijedtségen és egy kis égési seben kivül hála Isten, semmi baj sem történt. Hogy mennyire óvatosan kell bánni ezzel a veszedelmes gázzal, mutatja az is, hogy majdnem ugyanakkor Kaszaniczky István vendéglőjében is hasonló robbanás történt. A muraközi Níúzeum részére ujabban a következő tárgyak küldettek be: Fejér József mérnök úr a stridói vár romjai helyén talált cserépedényt, kályha diszítmónyt, patkót, sarkantyút, a Bánffy-kastélyban talált ajtó sarok vasat ós Stridó községnek 1763-ik évből való képét volt szives ajándékozni. Czvetkovics Antal úr, a Csáktornya vidéki takarékpénztár igazgatója, a kelmefestésnél használt 18-ik századbeli kézi nyomó mintákat, Wutsák Miksu úr pedig több régi pénzdarabot küldött a Muzeumnak. Az olvasó közönség figyelmébe ajánljuk a kir. postahivatal következő értesítését: Több külföldi állam a cimoldalon Írásbeli közleménynek szánt hellyel ellátott képes levelező-lapok forgalomba hozatalát megengedte. Minthogy ilyfajta , levelező-lapok használata sem a belföldön, sem j a külföld egyes országaiban általánosságban még ! megengedve nincsen, figyelmeztetjük a közön- ; séget, hogy ilyenek feladásától egyelőre a saját j érdekében tartózkodjék, mert azok pótdíjjal i lesznek megterhelve. Rosz testvérek. Kovács Károly a mult vasár- 1 nap mélyebben nézett a boros üveg fenekére, i mint kellett volna ós alaposan elázva bandukolt haza. Otthon várta József nevü öcscse, a kivel összeveszett s a két testvér úgy elverte egymást, hogy az utca népe összeszaladt a botrányra s úgy kellett a két verekedő testvért szétválasztani. I A haragosok. Régi haragosok voltak Szinger Mihály és Steiner Jakab korcsmárosok. Nem • laktak ugyan egy faluban, hogy a koukurrencia | tette volna őket haragosokká, hanem inkább ; azért voltak ellenlábasok, mert az öreg Steiner | egyik vidéki vásárban rátromfolt Szingerre, aki ott őgyeigett egy ficánkoló ló körül, hogy megvegye és folyton ócsárolta azt. A mult napokban összejöttek a haragosok és ekkor parázs csetepatét inszcenáltak, a melynek idegenek vetettek véget. Az italmérési engedelyek s az adó. Az pénzügyminiszternek alapos kifogásai lehettek az italmérők ellen, akik közül sokan szeretnek adóhátralékosok lenni. A miniszter tehát utasította az illetékes hatóságokat, hogy oly egyénektől, akik adótartozásukat, illetve az italmérési üzlet után kivetett kereseti ad jukat feltűnően késedelmesen fizetik, az italmérési engedélyeket vonják el. Oltványok ingyenes s kedvezményes kiosztása. A íöldmivelésügyi miniszter nagyobb mennyiségű ezől/íoltványokat szándékozik a vármegye szőlősgazdái között részint ingyenesen, részint kedvezményes áron kiosztatni. Azok a szőlősgazdák, a kik ilyen oltványokra igényt tartanak, forduljanak illetékes községük elöljáróságához, a hol bővebb felvilágosítást adnak. Az oltványok árai: I. osztályú sima vesszőnek ezre 6 korona, II. osztályúé 3 kor., gyökeres I. osztályú 12 korona, II. osztályú 6 korona. Katonatisztek adósságai. Akinek katonatiszt tartozott és követelését nem tudta azonnal megfizetni, feljelentéssel fenyegetőzött s ha tényleg fel is jelentette, azonnal megindították a késedelmes fizető ellen az eljárást. Akárhány fiatal katona áldozatul esett ilyenformán lelketlen uzsorásoknak, nemtelen boszunak s a katonai parancsnokságokat agyon zaklatták a feljelentők, akik sokszor igazságtalan követeléseiket feljelentéssel való fenyegetés ós feljelentés utján osikarták ki. Végre a hadügyminiszter belátta, hogy a hitelező dolga elbírálni, kinek hitelez, kinek milyen kölcsönt ad s aki könnyelműen hitelez, viselje annak a következményeit. Elvégre az adósság baj, de nem feltétlenül olyan hiba, amely valakit a tiszti kardbojtra méltatlanná tenne. Adósság miatt, amelyet egy életen keresztül még vissza lehet fizetni, existenciánkat tönkre tenni nem a katonai hatóság feladata. Ezért a hadügyminiszter rendelete alapján a jövőben a feljelentéseket egyszerűen megsemmisítik. Lopások. Jursics István göröghegyi és Simonics András györgyhegyi lakosok öt VI. hegykeriileti gazdának a Györgyhegyen levő szőllejóből 1094 darab szőlővesszőt loptak el 310 K értékben. — Tersztenyák Márton muraszerdahelyi lakos Gecsics József ugyanottani lakostól december 29-én virradóra különböző gabnát (búzát, rozsot, árpát és tengerit) 50 K értékben ellopott. — Hanzsekovics János zrinyifaluai lakos gróf Festetics Jenő ferencsáki erdejéből 70 K értékű tüzelő fát lopott. — Iliás József bányahegyi lakos özv. Ziegler Lajosné iskolahegyi szőlőjének vincellérjétől 1 drb 5 akós hordót lopott el. — Levicsics Imre szelencei lakos Singer Vilmos szelencei kőolaj báuya telepéről kőolajat, deszkákat ós gépszíjakat lopott el. — Cziráki István csáktornyai kocsis legénytől ismeretlen tettes 50 K értékű ruhaneműt lopott el. A szegény ember ravatala. Annak a szegény embernek, akinek az egész lakása csak egyetlen szobából áll, kedves halottjának elvesztése felett érzett fájdalmát rettenetesen kinosaá teheti az, hogy kénytelen a ravatal mellett tölteni 48 órát. Közegészségügyi szempontból nagy veszedelmeket idézhet fel az, hogy a felbomlásnak induló hullával egy szobában háljon gyakran egy népes család. Nem lehetne-e hatóságilag elrendelni, hogy olyan családoktól, amelyeknek osak egy szobájuk van, a halottakat a hullaházakba szállítsák ki s onnét temessék el? Időjárás. Az elmúlt héten derült téli időnk volt. A hőmérő állandóan fagypont alatt volt, de —5 fokon alul nem szállott. Tegnap heves északi szél hóvihart hozott. Panaszok földhitelünk ellen. Annál a jelentőségnél fogva, mellyel Magyarországon a földbirtok bir, érdekességre tarthat számot miudnz, ami a földbirtokkal kapcsolatos. Semmi sincs pedig a tőiddel szorosabb kapcsolatban, mint a hitel, melyet az élvez, s ebből folyólag azok az intézmények, melyek e hitelt szolgálják. Sok a panasz a talán épen agrár-körökben, hogy a föld a hitelt túlságosan is igénybe veszi, hogy a föld e hiteit nem élvezi, hanem nyög alatta s hogy a hitül a földet lassanként elnyeli. Pedig e panaszoknak nincs jogosultsága. Ha a hitel különböző forrásait ós eszközeit szemügyre vesszük, azt találjuk, hogy minden más hitel sokkal drágább, mint éppen a földhitel. Hogy csak a mai viszonyokat vegyük, tudjuk, kereskedőknek, iparosoknak a váltóját 4'/,—5°/

0-on számítolják le még fővárosi intézetek is, mig a földbirtokra adott törlesztési kölcsön kamutlába alig magasabb valamivel 4°/

0 nál. Alig magasabb mondjuk, mert bár maga a kamatláb csak 4°/

0, de ha a záloglevél-árfolyamveszteséget számításba vesszük, úgy négynél valamivel magasabb eredményhez jutunk. Nem lehetünk e számításnál tekintettel a kisebb vidéki takarékpénztárak 6—7°/

0-oa kamatlábára, melyet osak a könnyelmű földbirtokos vehet ma igénybe. Ma, a midőn nem csupán jelzálogintézeteinknél, de különösen a Magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankjának áldásos működése következtében minden valamirevaló vidéki hitelintézeténél is minden méltányos földhiteligény tárt ajtókra talál. S ezt nem osupán a százezrekbe menő nagy földhiteligónyekről, hanem a csak százakra rugó kisebbekről is állíthatjuk. Mert ha igaz ia, hogy nagy pénzintézeteink eddig — a príetor minima non curat — kényelmes álláspontjára helyezkedve, a kicsiny kölcsönöket elutasították: viszont ma cessio utján ezeket is szivesen átvállalják, tekintve, hogy az azokkal járó vesződség jórészt az engedményező intézetet terheli. A panaszok tehát nem jogosultak. A tőke elleni kirohanások nem igazságosak. Mert ha valaki hitolt túlságosan vesz igénybe, ugy, hogy ez romlását okozza, itt nem a hitellel való élésről, hanem az azzal való visszaélésről beszélhetünk. Már pedig az orvosság is méreg, ha nem csöppenként vesszük be, hanem üvegszámra hajtjuk fel! A mérsékelt, józan hitelnek senki még kárát nem vallotta. De azt igenis állíthatjuk, hogy az idejében igénybe vett s jól felhasznált hitel sok gazdagságnak lett forrása 8 hogy Magyarország földjén áldásthozó trágya volt az a sok millió, melyet földhitelintézeteink olcsó hitel alakjában a magyar föld szolgálatára bocsátottak. Sorscsapás és egyéni gyarlóság sok földbirtokost juttatott az igaz koldusbotra s ezeken az.tán a kölcsön se segíthetett. Legfeljebb egy erőszakos conversió a katasztrófát tartóztatta fel ideig-óráig. De ha az illető — bár érthető elkeseredésében — koldusbotját a tőke ellen fordítja, az mégis nagy igazságtalanságot követ el. Ő ugyanis osak azt látja, hogy hitelezője megütteti a dobot földje felett, de nem ad magának számot arról, hogy az árverés már csupán folyománya, elmaradhatlan okozata az ezen állapotot a hitelező közreműködése nélkül előidézett okoknak. Ép ily igaztalanul járna el az, aki fájdalmában a temetkezési vállalat embereit ütné agyon, a miért szeretett gyermekét tőle elszakítják s nem gondolná meg, hogy a drága halottat a pusztító kór tépte le szivéről 8 ezek már csak a változhatatlan végzet végrehajtói. Jó lélekkel állítható, hogy számtalan gazda pusztult volna már bele az exisztenoiákat őrlő nagy világversenybe, ha a termékenyítő tőke nem siet segítségére. Mert boldog az, aki „paterna rura bobis exercet suis"; de hát a kinek nincsenek ökrei ? ! Hogyan szántson, hogyan trágyázza az meg apáiról rámaradt földjeit?! Talán bizony feleseknek adja ki a földjeit? Hát biz' az elóg szomorú, ha a gazda erre szorul. Nincs az ilyen gazdálkodáson áldás. Sovány föld kevés magot ád; ugar soha nem marad; az ily feles gazdálkodás csak a vég kezdete. Még a bérbeadás is rablógarázdálkodás olyannál, aki birtokát maga is kezelhetné. Birtokon igaz csak a jó magyar közmondás, hogy gazda szeme hizlalja az ökröt! Hány gazda javította fel földjót s állott talpra azáltal, hogy földjót megterhelvén, ellátta magát a gazdaságban nélküíözhetlen élő ós holt fundus iustruktussal! Hány gazda épített kölcsönpénzből szeszgyárat s produkált állathizlalásból, marhatenyósztésbó'l s jól trágyázott földjeiből olyan eredményt, hogy pár év alatt az egész kölcsönt visszafizette! Hány gazda építtetett a jól felhasznált hitel segélyével levezető csatornákat, húzatott árkokat s csinált televéuyes szántóföldet az eddig állandóan inuuudált, hasznavehetetlen területből. Hány építtetett öntöző csatornákat s termel ma ezek segélyével rizst ott, ahol eddig a kukorioa is csak nehezen termett meg. Am Athénbe baglyot vinni, vagy a Dunába vizet hordani nem leune feleslegesebb, mint további példákkal bizonyítgatni a földhitel szükséges voltát. A felejtetteknél fogva tehát nem helyeselhetjük sem a tőkének, sem ajhitelnek semmiféle jogosulatlan támadását. Amint minden komolyságot nélkülözőnek Ítéljük azt a szélsőséget, melynek programmja a földosztás, ép oly jogtalannak és önzőnek tartjuk a másik extremuiuot, mely a föld tehermentesítését az ország többi teherviselőinek zsebe rovására szeretué megvalósítani.