Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-07 / 19. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 május 7. 19. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVA Politikai és társadalmi hetilap El HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. Uj idők. A képviselőválasztások után a szabadelvű politika hivei azzal vigasztalták magukat, hogy hiába verte meg az egyesült ellenzék a kormányt a választásokon, azért a 67-es alap és a szabadelvűség sértetlen maradt. És hirdette a szabadelvű sajtó, hirdettük mi is, hogy a liberalizmus ma is ugyanaz, mint volt ezelőtt s hogy a magyar államot átlengő szellem most is liberális. Ha azonban ma belemélyed az ember a politikai és társadalmi helyzet bonyodalmaiba, kénytelen lesz belátni, hogy beszélhetünk és Írhatunk akármit, sem a 67-es alap, sem a liberalizmus nem maradt változatlan. Hogy a közjogi alap mennyiben fog változni, az a szabadelvű pártra nézve lehet életkérdés, de a szabadelvű irányzatot és kormányzati szellemet még nem befolyásolná, ha le nem hanyatlott volna annak a szabadelvűségnek a napja, amely ezelőtt az egész közvéleményt uralta és irányította. A közjogi alap változása, amennyiben az nemzeti érdekeinknek kedvez és aspirációinkat jobban kielégíti, haladást jelentbet, de a szabadelvűség hanyatlása visszafejlődés. Nem beszélünk a felekezeti kérdés kiélesedéséről s a felekezeti szinezetii, valamint feudális izű szervezkedésről. Ezek csak sporadikus jelenségek, amelyek a magyar társadalomnak csak egy kis töredékében vannak otthon. A magyar intelligenciától távol áll a tul buzgóság és türelmetlenség. Nálunk soha sem fog túlsúlyra vergődni az az áramlat, amely például Ausztriában a gyűlölködést veti felszínre. A megváltozott korszellemről, azokról az uj problémákról és uj jelszavakról beszélünk, amelyek a magyar értelmiség zömét ujabban mozgatják. Es ez a korszellem nem kedvez a szabadelvűségnek, amely a rohamos szellemi és anyagi haladásnak s az egyén feltétlen érvényesülésének diadala volt. A változott korszellemet sem politikai okok, sem izgatás nem idézték elő. Annak forrása és mozgató ereje a gazdasági élet talajából fakad. A magyar birtokos osztály, amely még néhány évtizeddel ezelőtt a középosztály zömét képezte, egyes vidékeken csaknem tökéletesen elpusztult, másutt feltartóztathatatlanul hanyatlik. Ez az osztály, amely nemzeti tradícióink őre és letéteményese volt, nem ismerte fel megváltozott helyzetét s kizárólag annak a hivatásnak élt, amelynek apái éltek. S ez már tévesztett hivatás volt. A világ megváltozott, a pénz lett az ur, amelynek szerzéséhez és megtartásához a magyar ur nem értett, nem is akart érteni. Helyzetével tehát elégedetlen s bajaiért a rendszert vádolja. A magyar nagybirtokos osztály, a főurak és főpapok pénze Magyarországon nem szerepelt a közforgalomban. Természetes tehát, hogy előtérbe lépett egy uj elem, a vállalkozók, a gyárosok, a kereskedők osztálya, amely a világ mozgató ereje, a tőke felett rendelkezik. A szabadelvű irány vezérei ebben az osztályban látták természetes szövetségesüket. Látták, hogy modern és praktikus elem, amely a haladó kor eszméit gyorsan magáévá teszi és megvalósítja. Önként következett azután az, hogy ennek az osztálynak vált leginkább hasznára a liberális rendszer. A szabadelvű rendszernek azonban egy nagy sarkalatos hibája van. Nem tudta megtestesíteni a demokrata szellemet ugy, mint Amerikában, vagy akár Franczíaországban. S ezért a szabadelvű törvények sem tudtak soha teljesen érvényesülni, mert nem a demokratizmus forrasztotta össze a népet kormányzóival. Ez a hiba érthető. Magyarország soha sem lesz demokrata ország abban az értelemben, ahogyan a toasztok hangoztatják. A politikai demokrácia iránti érzék, ugy amint az Amerikában vagy Franciaországban meg van, hiányzik a mi népünkből. A gazdasági demokráciát, amely Angliában oly szépen kifejlődött, meg lehetett volna csinálni. De csak törvényeket csináltak ; a társadalmat, a népet magára hagyták. A nép demoralizálódott. Mindenki lusta volt ahoz, hogy rokonszenvét keresse. Keztyüs kézzel paroláztak vele, de a helytelen és igazságtalan megterheltetésen, a nyomorult munkásviszonyokon senki sem akart komolyan segíteni. A szabadelvűség a demokracia anyja; nálunk azonban meddő maradt, mert az egyén érvényesülésének jogát sokan azonosították a zsákmányolás szabadságával, ami rávezetett a korrupció útjára. Ezért kelt életre a reakció, ezért kell elbuknia a rendszernek, a vezéreknek, akik saját jóakaratukkal nem tudták féken tartani az önzést, amely a szabadelvű eszmék köpönyege alatt bujkált és zsákmányra lesett. Az önzés diskreditálta az elveket; a nagy uri hajlamox a demokratikus jelszavakat. / Es az utóbbi évek gazdasági válságai siettetik a bomlást, az uj alakulást. A gazdasági érdekek összekeveredtek a politikai törekvésekkel, társadalmi mozgalmakkal és nemzeti aspirációkkal. Az általános panasz hangjai hallatszanak mindenütt a társadalom minden rétegében. A birtokos osztály, a kereskedő, az iparos, a hivatalnok, a paraszt és napszámos mind a kormányzati rendszerben keresi bajainak okát. A rendszernek tehát buknia kell. Az átalakulás első stádiumán már tul vagyunk, de a teljes átalakulástól még messze. Es hiába mondják, hogy a politikai válságból újra a szabadelvű irány kerül ki győztesen. A válság útjait a legnagyobb és legértékesebb nemzeti vívmányok jelölhetik s rohamlépésekben közeledhetünk nagy nemzeti céljaink felé, de gazdasági és társadalmi téren a konzervatív irányzat I fog diadalmaskodni. O AZ EGYEDÜL Mai számunk 14 oldal.