Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-30 / 18. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1905 április 33. ——i —• A bizalmatlanság, amely az egyes társadalmi osztályokat elválasztja, ellenségeskedéssé fajul, mert az apostolok a gyűlölség szításából szerzik a népszerűség tőkéjét. Hiszen nincs egyetlen egy komolyan gondolkodó fő, aki azt vallja, hogy a mai gazdasági rend helyes; de nincs egy sem, amely azt hinné, hogy ezt a rendet társadalmi forradalommal helyes alapokra lehetne fektetni. Amint évszázadok kellettek a jogegyenlőség kivívására, épugy csak évszázadok lassú és ernyedetlen munkája lesz képes a gazdasági tényezők közti egyenlőséget is megteremteni. Fájdalom, a tömegek lelkiismeretlen vezetői nem átallják önző célokért a népet tetszetős jelszavakkal izgatni és ha a nép nem tudja megtartani a határt a jogosult és romboló törekvések között, ennek csak az az oka, hogy az izgatók garázdálkodnak, akik pedik ezeket ellensúlyozhatnák, nem foglalkoznak kellő jóakarattal a kérdéssel. A vörös zászló hódítását megakadályozni nem lehet, de rombolását igen. Csak emberszeretet kell hozzá. Egyenes adórendszerünk reformjáról. Irta: dr. Kneppó Sándor. (II.) A törvényhozások a gazdasági élet irányításával, a gardasági kérdések helyes megoldásával segítségére siethetnek a gazdasági létharcban küzdő osztályoknak. A támogatással éppen megfordított arányban hat a gyengébbek megadóztatása, a kik számban sokat tesznek ki, de az egyenes adóknál pénzügyi szempontból kevésbé jelentékeny bevételt biztosítanak. Az olyan adóztatási politika, mely az államkiadásoknak fedezésére szükséges bevételt az adózók minél nagyobb számára óhajtja alapítani ég a valódi adózóképesség mérvére, a nagy vagyonra ós a nagy jövedelemre különösebb súlyt nem helyez, nem igazségos és arra sem alkalmas, hogy az államkincstárt a megrázkódtatások ellen biztosítsa. Francziaországban az első forradalom hozta meg a közteherviselést, de ezenkívül egyebet is. A beállított coirtribution personelle et mobiliére célja volt megadóztatni azon vagyont és keresetet, mely az ingatlan adóban nincs megadóztatva. A Magyar Remekírók uj sorozata. A magyar irodalom remekíróinak nagyszabású gyűjteménye, a melynek kiadását Magyar Remekírók címmel negyedfélévvel ezelőtt indította meg a Franklin-Társulat, befejezéséhez közeludik. Most jelent meg a gyűjtemény hetedik ötkötetes sorozata, a mely Kisfaludy Károly műveinek első kötetével, Gyöngyösi István, Csokonai Vitéz Mihály, Katona József és Teleki László gróf válogatott munkáival s Arany János műveinek negyedik kötetével gyarapítja irodalmunknak ezt a kincsesházát. Katona József Bánk Bánját ós Teleki László Kegvenczét egy kötetbe foglalja össze az új sorozat egyik kötete, az egész gyűjteménynek 15. kötete. A Bánk Bán Katona lángelméjének legértékesebb alkotása, drámairodalmunknak legnagyobb szabású remeke, a Kegyencz a tragikus véget ért Teleki Lászlónak egyetlen irodalmi munkája, irodalmunknak egyik legérdekesebb, nagyszabású drámai terméke. Rákosi Jenő rendezte sajtó alá ezt a kötetet s ő irt hozzá két tanulmányt, külön egyet Katonáról s egyet Telekiről, megrázó színekkel festvén meg e két nagy tehetségünk lelki tragédiáját s a gyönyörű jellemrajzzal kapcsolatban hatalmas elmeéllel szabván meg a két műalkotás értékét és helyét irodalmunkban. Csokonai Vitéz Mihály munkáit Bánóczi József rendezte sajtó alá s látta el bevezetéssel, A con tribution mobiliére ép úgy, mint az ingatlan adó, az egyenlőség üdvös elvére lett fektetve. Semmi kiváltság, semmi kivétel. Minden lakósa ez országnak egyenlően kell, hogy hozzájáruljon azon terhekhez, melyeknek egyenlőknek kell leuniök. Igy szól azon utasítás, mely a forradalmi adókra vonatkozó törvényeket kisórte. De egyúttal oly fontos kezdeményezést is tartalmaz, mely minden modern törvényhozás szeme elftt méltán lebeghet. Azon polgár, ki napszámból él, kinek nincs vagyona, mentes az adó alól; kinek már van egy kis vagyona, nem fog többet fizetni, mint három napi munkabért. A gazdag ember már erősebben lesz megadóztatva szolgáinak, lovainak és jövedelmének fokozatos megadóztatása által. Nem egyéb ez, mint a létminimum adómentességének és a progresszív adózásnak programmja. Sajnos, hazánkban a jövedelmi létminimum adómentességének és a progresszív

1 adózásnak alig van nyoma. Egy hosszú évszázad kellett ahhoz, még a francia forradalom dörgő szózata a mi törvényhozásunk ajtajához eljutott. De itt oly szerényen húzódott meg, hogy alig lehet észrevenni. Az 1883. X. t. cz. a napszámosokat mentesíti az I. osztályú kereseti, tehát jövedelmi adó alól. Ezen törvény megalkotását is azonban nem azon nemes intenció inspirálta, hogy a napszámosok mentesítése által a jövedelmi minimum adómentessége egy konkrét alakot öltsön, hanem pusztán azon tapasztalati körülmény, hogy a napszámosokra kivetett I. osztályú kereseti adó azoknak gyakori helyváltoztatása ós vagyontalansága miatt behajthatatlannak bizonyulván, az adókivető és beszedő közegek hiábavaló munkától megkíméltessenek. Még egy rendelkezést találunk a jövedelmi minimum adómentességére nézve a tőkekamat és járadékadónál, a mennyiben a kamatjövedelem vagy járadék adómentes, ha az adóköteles mindennemű összes évi jövedelme 630 koronát meg nem halad. De ezzel a taxatív felsorolás tetjesen ki van merítve. A többi adónemeknél ilyen rendelkezés nincsen. A nélkül, hogy e helyen részletesen foglalkoznánk egyenes adórendszerünk összes adónemeinek B különösen adótételeinek bírálatával, csupán ezekne^ lényegesebb tévedéseire, fogyatkozására és káros gazdasági hatására fogunk kiterjeszkedni. Nem tudni, hogy a magyar pénzügyi politikát irányította-e valamely szociális érdekű vezérelv, midőn 1875-ben a jelenleg is érvényben levő I. és II. osztályú kereseti adókat megkonstruálta. A hetvenes évek hazánkban a gazdasági föllendülés és a tömeges beruházások korszakának a kezdetére esnek. Az államkincstárnak nagy bevételekre van szüksége, hogy az ezen időben keletkező beruházási törvények végrehajtásához szükséges jelentékeny összegeket előteremtse. Természetes cél: megadóztatni mindent, a miből bevétel nyerhető s főkepen megadóztatni az állama melyben mesteri egyszerűséggel és tömörséggel festi meg azt a kort, a melyben Csokonai halhatatlan munkáit irta, megrajzolja Csokonai életés jellemrajzát s ismerteti és birálja Csokonai egész irodalmi munkásságát. A vaskos kötet, a mely a gyűjtemény 8 kötete, egybefoglalja Csokonai legértékesebb alkotásait: a Lilla-ciklust, az anakreoni dalokat, az ódákat ós a Dorottyát. Gyöngyösi István munkáit (a gyűjtemény 3. kötete) Badics Ferenc rendezte sajtó alá az első kiadások alapján. Gyöngyösi, bár Zrínyinél sokkal kisebb tehetség volt, másfél századon át páratlan népszerűséggel, szinte egyedül uralkodott a magyar Parnasszuson. Egyes művei negyven kiadást értek. E népszerűség magyarázója gyönyörű költői nyelve, gördülékeny verselése ós lírai ieadülete. Műveit ma is haszonnal forgathatják költők és nyelvbúvárok ós gyönyörűséggel a nagyközönség is. Főművei: Márssal társalkodó Murányi Vónus és Kemény János emlékezete. E két hosszabb munkát foglalja egybe a vaskos kötet, melynek bevezetése terjedelmes, mélyreható korrajz, életrajz ós tanulmány. Kisfaludy Károly munkáinak két kötetnyi hely jut a Magyar Remekírók gyűjteményében. Az uj sorozatban e két kötet közül az első jelent meg, (a gyűjtemény 12. kötete). Heinrich Gusztáv rendezte sajtó alá és látta el értékes bevezető tanulmánynyal, a mely klasszikus tömörséggel rajzolja meg irodalmunk ez úttörő nagy alakjának változatos életpályáját és nagyarányú irodalmi működését. Ez az első kötet Kisfaludy összes költeményein kivül a költő legértékesebb polgárok nagy tömegeit, mivel így vélték az államháztartás egyensúlyát biztosítani. A vezérelv tehát pusztán financiális volt. S ha az államoknak momentán nagy bevételekre van szükségök, keveset törődnek az adók gazdasági hatásával, alkotnak törvényeket, melyeket csak a válságos idők súlyosságával lehet indokolni, remélve, hogy a pénzügyi helyzet javulásával jobbakkal pótolják. Nem helyes az 1875. évben alkotott I osztályú kereseti adó azon rendelkezése, hogy a cselédek, napidíjasok és a kisebb fizetésű segédek és segédmunkások is adókötelesek, nem helyes a III. és IV. osztályú kereseti adóknak minden oly rendelkeaóse, moly a létfentartásra nem elegendő jövedelmet megadóztat és végül nem helyes a II. osztályú kereseti adó ós a kereseti adók kebelében fennálló családtag adók általában. A II. osztályú kereseti adó fizetésére a földés házbirtokosok, a tőkekamat és járadókadót fizetők és a házközösségek fejei vannak kötelezve, tehát azok, a kik már ingatlan birtokuk, kamat vagy járadék jövedelmök után különben is megvannak róva más adónemmel. Ha valaki földje után 2 fillér földadót, házbirtok után 1 kor. 60 fillér házosztály adót, kamat vagy járadékjövedelme után 2 fillér adót fizet is és egyébként semminemű más adóforrással nem rendelkezik, ezen adóknak pótléka cimón, mert a II. oszt. kereseti adó valójában nem kereseti, hanem pótadó, II. osztályú kereseti adóban négy koronát köteles fizetni. Tehát a pótlék esetleg kétszázszor magasabb lehet, mint maga a törzsadó. Hány föld van, mely évenként nem jövedelmez négy koronát, hány viskó, melynek értéke alig haladja meg a négy koronát ! Ha még hozzávesszük, hogy a föld vagy ház birtokosának nagyobb számú, 16 évnél idősebb gyermeke van, kik vele együtt élnek, tehát a családfővel együtt adókötelesek, minek folytán a II. osztályú kereseti adó rendes tételéhez még a családtagok adója is járul, könnyen belátjuk, hogy ezen adónem egyike a leghelytelenebb adóknak. Nem-e megmagyarázhatatlan továbbá, hogy a II. osztályú kereseti adónak maximális tétele csak nyolc korona, tehát Magyarország leggazdagabb földbirtokosa vagy tőkepénzese évenként osaládtagok nélkül csak 8 korona II. osztályú kereseti adót fizet, midőn az ország legszegényebb fold vagy házbirtokosa vagy tőkepénzese, a kinek ily minőségben alig néhány fillér jövedelme van, II. osztályú kereseti adóban nem sokkal kevesebbet, évenként négy koronát köteles fizetni ? Hol van itt nz igazságos mérték, a jövedelemhez mórt arányosság? Vagy hol van itt az az elv, hogy az adók súlyát kiki jövedelméhez képest egyenlően érezze? (Folyt, köv.) tragédiáját, az Irénét és a Kemény Simont tartalmazza. Az Arany kötet, a mely Arany munkáinak negyedik, a teljes gyűjteménynek pedig a 44. kötete, Arany János elbeszélő költeményei közül a következőket foglalja egybe: Buda halála; Csaba királyfi ; Az utolsó magyar; Éd ua; Öldöklő angyal; Daliás Idők és Murány ostroma. Riedl Frigyes rendezte sajtó alá ezt a kötetet ópp úgy, mint a többi Arany kötetet, szakavatott kézzel, gondos szövegkritikával, a Csaba királyfi ós a Daliás Idők külömböző időből eredő kidolgozásait egymás mellé állítva a kötetben. Az új sorozatban levő arcképek (Katona József, Teleki László gróf, Kisfaludy Károly, Gyöngyösi István ós Csokonai Vitéz Mihály) R. Hirsch Nelli művészi rajzónját dicsérik. Az uj öt kötet a gyűjtemény eredeti programmjához híven az 55 kötetből a magyar irodalom különböző korú kincseit ragadta ki és sorozta egymás mellé e hetedik sorozat keretén belül. Az uj kötetek beleillenek a maguk helyére a teljes gyűjteményben, a mely időrendben foglalja majd egybe remekiróinkat. Az uj sorozat kiállítása a kiadó intézet hagyományaihoz illő. Csupa dísszel ékesített kötet, úgy mint a gyűjtemény eddig megjelent többi kötete. Az 55 kötetes teljes gyűjtemény ára 220 korona s az egész gyűjtemény, melyből immár 35 kötet megjelent, havi részletfizetésre is megrendelhető.