Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)
1905-04-30 / 18. szám
1905. április 23. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 7 30 Zalamegyei petróleum források. A petróleumot s a vele rokou gyantákat már j a legrégebbi korban ismerték az emberek s különféle célokra használták, sőt a történelem adatai szerint a régi egyiptomiak a múmiák készítéséhez is alkalmazták. Világítási célokra azonban csak 1857—58. után kezdették használni, miután vele sikeres kísérleteket tettek. A hatvanas évek közepén már általánosan elterjedt egész Európában s úgyszólván minden más világító anyagot háttérbe szoiított az akkori időbeu. A petróleumot ezen időbeu egyedül Amerikából szállították Európába. Nem osoda tehát, hogy Európa minden államában kutattak utána, mint rendkívüli mértékben fogyasztott s már nélkülözhetetlenné vált ásvány után, Magyarországon is megindultak a kutatások, különösen a galíciai petróleum telepek felfedezése után, azoknak szomszédságában, a Kárpátok dóli oldalán, ahol a galíciai telepeknek a folytatását remélték. A 70-es években már Máramaroa-, Ung-, Bereg-, Szilágy-, Sáros ós Zemplénmegyék területein találtak petróleumra, sőt már akkor tudták, hogy a petróleum nemcsak felső Magyarországon jön elő, hanem sokkal délibb íekvésü területeken is, u. m. Zalamegyóben (Poklenica) és Verőcemegyóben (Moszlavina) Horvátországban. Azóta még sok helyütt akadtak petróleum nyomokra, igy legutóbb 1904. évben Déva (Hunyadmegye) mellett is. A magyarországi petróleumterületek között a legtöbbet Ígérőknek tartották a máramarosmegyeieket s itt is főleg a tDagomór falva melletti királymezői és kőrösmezeieket, molyek azonban sajnos eddig egyáltalán nem elégítették ki a hozzájuk fűződő várakozást. Magyarország délibb fekvésű terütetei között, de valósrínüleg az egész ország petróleum területei között is ez időszerint legtermékenyebbnek Ígérkezik a zalamegyei muraközi (szeleucei) petróleum terület, ahol már századok óta gyűjti a nép a kocsikenőnek való kátrányt és kereskedik vele; a Szelence patak vizéről Szelence mellett pedig valóságos petróleumot gyűjt a falu lakossága, s azt nyersen világításra használja ősidőktől fogva. A Festetics család már 1830-ban kapott e vidéken bányamértóket, de azért bányászatilag soha sem művelték területeiket, hanem csak a kocsikenőcsnek való kátrányt gyűjtöttek s gyűjtik még ma is. A muraközi petróleum területeknek petróleum nyerése szempontjából való rendszeres bányászati művelése 1886-ban kezdődött, s ugy a kezdet, mint az eddig elért eredmény egyedül Singer pozsonyi születésű hazánkfiának az érdeme. Ugyanis Singer Vilmos, midőn 1882-ben Magyarországon a finomított petróleumot adó alá vették, francia tőkével megalapította a fiumei petróleum finomító gyárat s e gyárnak igazgatója lett. Mint e gyárnak igazgatója ajánlatot tett a gyárat alapító részvénytársaságnak, hogy Magyarországon délen, Fiúméhoz közelebb eső területeken kutassanak petróleum után. A részvénytársaság azonban ajánlatát nem fogadta el, mire ő 1884-ben kilépett a gyár kötelékéből és részvényesei közül s a maga rizikójára fogott hozzá tervének kiviteléhez. Kutatásait Muraközben Bányavár mellett kezdette meg. 1886-ban fúrtak itt először, de csak kenőolajnak alkalmas kátrányt találtak. Később egy 300 méteres mély fúrással már az amerikai petróleumhoz hasonló olajat találtak ugyan, mivel azonban Bányavártól mintegy 7 kilométernyire nyugatra a Szelence patak vizének felületén folyékony petróleum van, arra a gondolatra jött Singer, hogy Szelence környékén bizonyára a föld felszínéhez közelebb eső rétegekben lehet megtalálni a petróleumot, miért is további kutatásait ós fúrásait a vidéken folytatta ezentúl. Közben, 1888-ban a kutatásokat vezető akalmazottja, kit Singer a Szelence környékére terjedő zárt kutatmányi engedély kieszközlésóvel bízott meg, visszaélt bizalmával ós az engedélyt másnak szerezte meg, minek folytán a kutatásokat Singernek be kellett szüntetnie. Utódja azonban nem sokra ment. Rövid idő alatt felhasználta aránylag csekély vagyonát és a magyar kormánytól nyert állami subventióját s alig mintegy 40 vaggon nyers petróleumot bányászva 1892-ig teljesen tönkre ment, mikor azután Singer megvette tőle az úgyis jogtalanul eltulajdonított zárt kutatmányi engedélyt. A kutatások 1892 és 93-ban hasonlóképen nem kecsegtettek különösebb reménnyel, miért is Singer beszüntette azokat egy időre. A reményről azonban nem mondott le, mert hiszen a Szelence patak elég bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy e vidéken okvetlenül kell nagyobb mennyiségű petróleumnak leni s valószínű, hogy az addigi csekély eredményt nem a petróleumhiány, hanem a fúrási pontok célszerűtlen megválasztása, vagy pedig a nem elegendő mélyre fúrás okozhatták. E föltevés valószínűségét igazolni látszik azon tapasztalati tény, hogy a petróleum rendesen homokkövekben fordul elő nagyobb mennyiségben, u homokkövek pedig nem képeznek összefüggő rétegeket, hanem kisebb, nagyobb lencséket, s nem js egy szintben fekszenek, hanem különböző magasságokban, minek folytán a vóletlen elsőrangú szerepet játszik a nagyobb mennyiségű olajat tartalmazó rétegek feltalálásában. A legújabb kutatásokat s fúrásokat 1900. február havában Vargha Sándor bánya-igazgató vezetésével kezdették meg ismét, most már nagyobb sikerrel. Egyik kutat a másik után fúrták kisebbnagyobb mélységig s ma már20 kútból szivattyúznak több-kevesebb olajat. ü. kutaknak s mélységei 100 és 300 méter között váltakoznak s a petróleum itt homokos agyagban fordul elő. Mivel pedig az amerikai olaj-vidékek nyujtota tapasztalat szerint „nincs érdemes kőolajlelet homokkő előfordulás nélkül", azért azt következtetik, hogy e 100—300 méter mély homokos agyagban levő petróleum Dem itt képződött, hanem ide alsóbb rétegekből hasadékokon és átszivárgás utján jutott fel. E feltevést helyesnek tartják a telepen megfordult geologusok és szaktekintélyek. Igy Gesell Sándor m. kir. főbányatanácsos- ós dr Tietze Emil, a bécsi geologiai intózet igazgatója (utóbbi már több mint 30 éve foglalkozik a petróleum rétegek tanulmányozásával) 1903-ban látogatták meg a telepet és mindketten átlag 800—1000 méter mélységben tételezték föl az eredeti petróleum tartó réteget ós e róteg petróleum tartalmáról a legkedvezőbben nyilatkoztak. Ezen föltevések és nyilatkozatok alapján már most ujabb kutak fúrásánál nem törődnek a 100—300 méternyi rétegben található petróleummal, hanem ezen rétegen egyszerűen keresztül hatolnak és a kutakat a valószínűség szerinti eredeti petróleum rétegig, 800—1000 méter mélyig fogják lefúrni. Egy ilyen mélységű kut már majdnem teljesen el is készült, de szerencsétlenségre a mélyebb rétegek addig ismeretlen volta következtében fellépett nehézségek, valamint a fúrásnál alkalmazottak egyikének vigyázatlansága folytán éppen akkor dugult be a kut, mikor a legszebb remény kezdett valóra válni. — Ugyanis, midőn 780 m. mélységig lefúrtak és a fúrót felhúzták, a petróleum szökőkút módjára nagy robajjal s olyan erővel tört fel, hogy a munkások és az éppen ott időző lengyelek elfutottak a kuttól, miközben a petróleum mintegy 50 m. magasra szökve fel, nagy mennyiségben folyt ki. — A kut az első órákban óránkint átlal l l/ 2 vaggon (100—150 q) olajat szolgáltatott. Sajnos, csak rövid ideig, mert nemsokára viz tört be a kútba, (a víz legnagyobb ellensége a petróleumnak) s ezt kellett volna elzárni, mikor is az elzárást célzó munkálatok közben a osövek leszakadtak, s a kutat eldugaszolták. A leszakadt osövek felhúzása céljából foganatosított mindennemű mentő kísérlet meddő maradt s a kút, melynek fúrása mintegy 250.000 koronát emésztett föl, hasznavehetetlenné vált végképpen. A bedugult kut, — bár véletlenül — a legcélszerűbb ponton lett fúrva. Ugyanis a petróleumtartó rétegek ritka esetbeu vízszintes helyzetűek, hanem a legtöbbször, mint minden róteg, többé, kevésbbó ferde helyzetűek. Ha a kut ferde helyzetű rétegre talál, két eset lehetséges: t. i. vagy a róteg felső részébe nyúlik le, vagy pedig a középső, illetőleg az alsó részébe. Mivel pedig tudvalevően a nyers petróleumból külömböző könyü gázok (legnagyobb részben a methán sorozat legalsóbb rendű tagjai) szállanak fel, e gázok a ferde helyzetű réteg felső rószében gyűlnek össze s az alsó részben levő folyékony petróleumra állandó nyomást gyakorolnak. Már most, ha a kut a réteg felső részét éri, csak gáz fog feltörni s a gáz elszálása után még tovább kell fúrni, hogy szivattyúzni lehessen. Ellenben, ha a kut a középső vagy alsó részbe ér le, az alsó részben összegyűlt petróleumot a felette levő gáz, ha elegendő mennyiségben vau, nagy nyomásánál fogva a kúton keresztül a föld felszínére hajtja mindaddig, mig a kútban levő petróleum-oszlop egyensúlyt nem tart a gáz nyomásával, ilyenkor a petróleumot csak azután kell szivattyúzni. Az ilyen kut amellett, hogy egyideig önműködőlég hozza felszínre az olajat, azért is előnyös, mert addig, mig önmagától ömlik, aránytalanul nagyobb mennyiségű olaj jön felszínre, mint a szivattyúzással. — Ilyen kut volt a szerencsétlenül bedugult, és éppen azért ettől 30 méter távolban fúrják most a második mély kutat, hogy igy mőg a rétegnek ugyanarra a részére találjanak rá. Egyegy 800 méteres kut fúrási költségei, bele számítva a csövezést is, méterenként átlag 160 korona, azaz összesen 128000 koronát tesznek ki. Ez időszerint 20 kut van működésben, azaz 20 kútból szivattyúznak petróleumot ós pedig "gy, hogy egyszerro osak a kutak feléből szivatytyuznak, a másik fele pedig ugyanazon idő alatt tisztítás alatt van. A működésben levő szivattyúkat egy központból mozgattatják olyképen, hogy a gázmotor lendítő kerekének szijjazata egy a lendítő kerekénél jóval nagyobb átmérőjű vízszintes tengelyű kereket mozgat, mely Jkerók tengelyén mindkét oldalon 180" távolsággal egy-egy forgató kar van s e forgató karokra akasztott láncok egy vízszintes helyzetű nagy kereket váltakozó irányban ide-oda mozgatnak, mikor is e váltó kerék pereméről minden irányban elnyúló láncok a szivattyúkat hozzák működésbe. E váltó kerékre tetszésszerinti számú szivattyú láncot akaszthatnak a szükséghez képest egészen addig, mig csak a motor munkaképessége teljesen ki nincs használva. Minden kut mellett külön tartály van a kiszivattyúzott., petróleum számára, s a tartály fölött gazomóter. Az egyes tartályokban összegyűlt petróleumot egy gőzszivattyu a teleptől mintegy két kilométerre levő országút melletti nagy resevoirba gyűjti össze, honnan most még tengelyen, állati erővel, a muraszerdahelyi vasúti állomás mellett levő főgyűjtőbe szállítják. Mihelyest azonban a most fúrás alatt levő mólv kutak a hozzájuk fűződő várakozásnak megfelelő menyiségii petróleumot adnak, azonnal kiépítik a petróleumot összegyűjtő csőrendszert egészen a muraszerdahelyi vasúti álotnásig. A napi termék ez idő szerint a sekély kutakból 40—60 q; 2 évvel előbb átlag 100 q-a volt. A kutakat rendesen 8—8 napi időközben tisztítani kell. Ugyanis a kut aljában jennyi idő alatt nagy mennyiségű parafin gyülemlik össze, mely azután megakadályozza azt, hogy a petróleum a szivattyúhoz folyhasson. Mikor ez bekövetkezik, vagyis midőn a szivattyú már alig, vagy semmi petróleumot sem tud felszínre hozni, akkor az egész szivattyú készüléket felhúzzák ós a kut fenekén összegyülemlett parafint a fúrásoknál is használatos kiemelő kanalakkal kiszedik. Ha pedig esetleg a parafin még a kut alsó részén levő nyílásokat is ugy elzárta volna, hogy tőle a kútba sem folyhat be a petróleum, akkor a parafin kiemelése után a kútba forró gőzt bocsájtanak, mely azután a kut likacsait szabaddá teszi. Hogy ezt a tisztítási műveletet s az esetleg bekövetkező javítási vagy tovább fúrási munkálatokat kényelmesen eszközölhessék, minden kut fölé 10—löm. magas három láb állványt készítenek. Ez állványoknak a csucsaibau levő csiga köz vetítésé vei húzzák fel a szivattyúkat, kanalazzák ki a parafint svégzik atoyábbfurási munkálatokat. Bárha a most fúrás alatt levő mély kutak kielégítenék a hozzájok fűződő várakozást! Ez nemcsak a petróleumnak Magyarországon nagyobb mérvű előfordulása szempontjából, hanem helyi érdekből is kívánatos, legalább e vidék szegény népére is jobb napok virradnának. Dékány Mihály. Képviselőtestületi közgyűlés. Viharos közgyűlése volt Zalaegerszeg r. t. város képviselőtestületének a mult csütörtökön. A mult óvi zárszámadás volt napirendre tűzve, amelynek egyes tóteleit már a számvizsgáló bízott ság, valamint a jogügyi és pénzügyi bizottságok is kritika tárgyává tették s jelentéseikben feltárták a számadás hiányait. Ezek a hiányok legnagyobb rószben a helytelen könyvelésre vezethetők vissza, amely a város vagyoni állapotát nem a tényleges állapotnak megfelelően tünteti fel. A régi gyakorlaton alapuló könyvelési hibák
