Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-30 / 18. szám

XXIV. évfolyam 18. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések i = Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza Z A L A V A Politikai és társadalmi hetilap El HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. A vörös zászló. A tavaszi szellő a vörös zászlót lengeti holnap az egész világon, ahol a munkásokat nagyobb tömegekben zsúfolta össze az ipar. A szociálisták ünnepnapja május elseje, amely uj tavasz ébredését és uj eszmék születését jelképezi. Annak a nagy gazdasági haladásnak, amely az uj idők évtizedeit betöltötte, szülötte a szocializmus. A haladásnak kisérője, amely a gazdagság mellett kirívó nyomorból fakadt; a fénynek árnyéka, amely a társadalmi renddel elégedetlenek kunyhóiban lakik s onnét indul el az egész világot meghódító útjára. Mert a szocializmus, a piros zászló, amelyre a népjogok vannak írva, hódít napról-napra, halad lépésről-lépésre. Be fogja járni az egész világot, amelyet átalakít, uj eszmék szolgálatába hajt, uj rendet teremt. Azok a tanok, azok a törekvések, amelyek a mindennapi munkából élő milliókat tömörítik, csak azok előtt félelmesek, akiknek hatalma csak a mostani gazdasági rend mellett állhat fenn. Akik azonban maguk is a munka emberei s nem hódolnak meg feltétlenül sem a tőke hatalmának, sem az elavult kiváltságoknak, sem az előítéleteknek, azok nem félnek a szocialisztikus tanoktól és mozgalmaktól, amelyek természetszerű következményei az uj kor gazdasági átalakulásának. Amint a tizennyolcadik század végén a jognélküli millióknak a kiváltságos osztályok nyomása alól való felszabadítása mozgatta a tömegeket, épugy ad ma tápot a munkások mozgolódásának a gazdasági felszabadulás eszméje. Az individuális irány, amely az egyént teljesen a maga erejére bizza s kiszolgáltatja az erősebbnek, reakciót szült. Az élelmesnek, az erősebbnek nem akasztott ugyan kölöncöt a nyakába, mint a rendiség, a céhek és egyéb kiváltságok idejében, de nem is védelmezte meg abban a nagy versenyben, amely a kenyérért s a gazdasági hatalomért folyik. Szabad lett egyénileg a munkás, szabad a paraszt és az iparos, de a tömegek ellenálló ereje a tó'kével szemben napról-napra alább szállott. Az egyén elveszett a tömegben, amely fölött korlátlan úrrá vált a tőke, a gyár, a pénz, amely kisajátította a munkát és munkást. A kiváltságos osztályok megszűntek, a kiváltságokat eltörölte az egyenlőség eszméje, de a jogok egyenlősége a gazdasági téren a legkirívóbb egyenlőtlenségre vezetett. Az a rettenetesen nagy tömeg ember, amely napról-napra munkával keresi a kenyerét, tudatára ébredt annak, hogy egyenként nem számít semmit, tömegben azonban félelmes hatalom. Elkezdett szervezkedni a vörös zászló alatt. Olyan természetes és elkerülhetetlen következménye ez az uj idők alakulásának, hogy azt pusztán lelkiismeretlen izgatók munkájának tekinteni nem lehet. Az izgatók megrendszabályozása, a hatóságok minden erőlködése hiábavaló dolog. A szocializmus ma már élő elv és élő szervezet, amellyel foglalkozni kell. Nem csak ugy, ahogyan a csendőr szokott, hanem jóakarattal és bölcs előrelátással. Azon eszmék elől, amelyek a nagy tömegeket mozgatják, kitérni nem lehet és nem szabad. A mozgalmaknak békés mederbe való terelése érdeke nem csak azoknak, akik elégedetlenek a mai renddel, hanem a legkonzervatívebb elemeknek is. Az idő feltétlenül meg fogja érlelni a szocialisztikus eszméket de azok olyan alakban, mint ahogy a népámítók kiszínezik, megvalósulni nem fognak. Nálunk Magyarországon nagy baj az, hogy a szociális törekvéseket felülről a társadalom elleni merényletnek tekintik s azokat deressel és vasvesszővel szeretnék elfojtani; a tömeg pedig a felső rétegekben mindig ellenségeit látja s inkább hallgat a népámítókra, mint a jóakaratú tanácsra. Türelmetlen és erőszakos. Igy esik meg, hogy a szociális mozgalmaknak a legönzőbb emberek a vezetői s a legmunkátlanabbak az apostolai. Az az ember, aki türelemre, békés eszközökkel való küzdelemre int; a jólét kutforrásául a munkát jelöli meg, a legtöbbnek nem tetszik. Azt hiszik, hogy az a nép igaz barátja, aki sztrájkot és erőszakot hirdet; azt hiszik, hogy annak van igazi érzéke a szociális törekvések s a tömegek jogos követelései iránt, aki mindenkiről szeretné legombolni a jobb kabátot. Magyarországon nincs olyan szociális mozgalom, amelyhez csatlakozni dicsőség volna, mert mindig szem elől tévesztik az elvet s bálványt állítanak a legdurvább önzésnek. Azok az ideális lelkek, akik a társadalmi reformért, a gazdasági hatalom arányos megosztásáért lelkesednek, leszorulnak a küzdtérről, mert ott a szájhősök uralkodnak s mikor a munkakerülők ezrei dühödten ordítanak: panem et circenses, nem szabad munkáról és békés fejlődésről beszélni, mert betörik az ember feje. Az a baj, hogy az elv, ha fegyelmezett agyban és őszinte szívben él, nem érvényesülhet. A nemes értelemben vett szociálista legfeljebb elvonulva ábrándozhat a nép jogairól, mert rombolni s az anarkiának részese lenni nem akar. És amig körülöttünk zúg a tömeg, pusztít, rombol a társadalom kebelében az elégedetlenség, napról-napra szaporodnak az éhezők már azért is, mert a társadalom konzervatív elemei mindinkább elválasztják a nép érdekeit az őket fenyegető nép érdekeitől. íme az elv és az élet közti külömbség. Tudjuk, halljuk, hogy a szocialisztikus törekvések magja igazság, de megfontolt ember nem állhat a vörös zászló alá, mert azt a jelszót, amelyet a zászlóra írtak, meghazudtolják maguk a zászlótartók, mikor nem uj alkotásokat, hanem rombolást hirdetnek. A radio-activ Schmidtlianer-féle = keserűvíz, reggel fél pohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztító, mint ivó kúra Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesítője. Az első magyar ásványvíz, amelyben RADIUSVI fedeztetett fel. Gyógyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegekben. Főszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. Mai számunk 14 oldali