Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-16 / 16. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 április'16. Előfizetési dij : Egész évre 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér 16. szám. Hirdetések : = Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Magyar kereskedelem. (K.) Merész címet választottam ennek a cikkelynek, Először azért, mert a kereskedelmi érdekek védelmére kelni a mi viszonyaink között, ahol sok ember a kereskedelmet szükséges rosznak s a kereskedőt igazságtalan haszonból táplálkozó, improduktív herének tekinti, kockázattal járó vállalkozás. De merész a cím azért is, mert magyar kereskedelemről emlékezik, aminek a létezését sokan tagadják; azt állítván, hogy magyar kereskedők ugyan vannak, de magyar kereskedelem nincs. Osztrák kereskedelem van és annak magyarországi fiókjai, hajtásai, expositurái vannak elszórva e földön, amelynek egyedüli rendeltetése az, hogy csatornája legyen az osztrák iparnak és kereskedelemnek, amelyen keresztül magába szívja a magyar föld erejét, a magyar kéz munkájának gyümölcseit. Sötét kép és nem is egészen igaz. De minden auxésisben van az igazságnak egy parányi magva. Magyar kereskedelem is van már, de gyenge, mint a csecsemő. Arthat neki még a szellő is. Pedig nem sokára viharnak is ki lesz téve. A nagy gazdasági átalakulás, amely már a fejünk felett lebeg, uj viszonyokat fog teremteni a kereskedelemre is, amelyeket vagy ki tud gyorsan használni, vagy belepusztul mindaz, amit eddig alkotott. Egyetlen gazdasági ágban sem oly fontos a viszonyok gyors felismerése, a konjunktúrák kihasználása, mint a kereskedelemben, amelynek tulajdonképen ez a lényege. De a viszonyok változását s ennek következményeit a jó kereskedőnek előre is kell látni. Csak így képes megelőzni minden rázkódtatást. A magyar kereskedők jól tudják, hogy a közel jövő teljesen uj konjukturákat fog teremteni. Azt sem nehéz előre látni, hogy kénytelenek lesznek az osztrák járszalagot akarva nem akarva nélkülözni s megszakítani azokat a kapcsokat, amelyek Magyarország legkisebb boltját is Bécshez fűzik. Félnek s méltán félhetnek a saját szempontjukból attól, hogy a bécsi szállítmányoknak elébe áll a finánc |és vámmal terheli meg az árut, az árak emelkedése pedig lezökkenti a forgalmat. A régi viszonyt azonban ápolják tovább s bizony nem gondolnak arra, hogy meg kellene valahogyan előzni ezt a veszedelmet. Ausztriában szintén érzik az idők jelét és nem maradnak tétlenül. Az én apró cseprő tapasztalataim szerint legalább igyekeznek ugy berendezkedni, hogy a magyarországi piac esetleges elvesztése váratlanul ne érje őket. Első sorban azt tapasztaltam, hogy az osztrák gyáripar, amennyire teheti, mellőzi a- magyar nyersterményeket és félgyártmányokat. Igyekszik magának uj beszerzési forrásokat keresni a felállítandó vámvonalon belül. Eseteket tudok arra, hogy az osztrák gyáros magyarországi összeköttetétéseit megszüntette azzal az indokolással, hogy miután a vámsorompót belátható időn belül felállítják, szükségleteit otthon fedezi. Legutóbb vármegyénk területén fordult elő hasonló eset. |Egy nagykanizsai kiviteli cégnek az osztrák cég egyszerűen felmondta a barátságot. Nem kell neki többé magyar áru. A másik oldalon azonban rettenetesen előzékenyek. Minden áldozattal, a legmesszebb menő engedményekkel iparkodnak magukhoz kötni a magyarországi kereskedőket és szine lázas tevékenységet fejtenek ki azért, hogy gyártmányaikat Magyarországon helyezhessék el. Mert nem lehet tudni, mikor következik be a veszedelem s mely pillanatban csukódik le az utazók termetes ládái előtt a sorompó. Ausztriában egyik kereskedelmi és ipari testület a másik után nyilatkozik a vámközösség, vagy különválás kérdésében s így messziről is látjuk, a közelből látható jelekből pedig következtetjük, hogy oda át hatalmasan folyik a szervezkedés. És mit cselekszünk mi? Semmit. Azaz mégis. Aggodalmaskodunk és emellett megrendeléseket adunk le az udvarias bécsi uraknak, akik nálunk alázatos vigécek, odahaza pedig Lueger ur fanatikus hivei; amennyiben pedig a jeles polgármesternél bizonyos tekintetben civilizáltabbak s felekezeti ellentétek miatt nem árulhatnak vele egy gyékényen, valami más táborba állanak, amely nem kevésbétekintbennünket civilizálhatatlan hordának, mint Lueger ur. A magyar kereskedő egyszerűen várakozó álláspontra helyezkedett. Ur Isten mi lesz? Pató Pálék hagyományai még a kereskedők irodáiba és boltjaiba is belefészkeltek, pedig ott a legveszedelmesebbek. Rá érünk. Minek siessünk. Majd meglátjuk. Es ha csakugyan lecsapódik az a vámsorompó, akkor is kénytelen lesz Bécshez fordulni, mert idejekorán nem gondoskodott arról, hogy nélkülözhesse. A kereskedelem legfőbb érdeke volna az én szerény nézetem szerint, hogy már ma igyekezzék hazai beszerzési forrásokat keresni, biztosítani és fenntartani. Átmenet nélkül az uj rendszer bekövetkezni nem fog. A radikalismus gazdasági téren megboszulja magát, De az átmeneti időt fel kell használni minden tényezőnek, különösen pedig a magyar kereskedelemnek, amelynek függetlenítenie kell magát Ausztriától, amennyire a viszonyok megengedik. A kereskedelmet érzelmi momentumok nem irányíthatják. Számolnia kell a viszonyokkal. De ma már nem csak érzelmi szempontok, hanem fontos kereskedelmi érdekek követelik azt, hogy a magyar kereskedelem keresse és erősítse a hazai forrásokat. És akkor fogunk igazán magyar kereskedelemről beszélhetni, ha (a kereskedők munkája, a haszon minden fillérje a nemzet jövedelmét és anyagi erejét gyarapítja; ha a kereskedő nyereségének fele nem vánA radio-activ Schmidtlianer-féle = keserüviz, reggel fél pohárral használva, jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztító, . , — - mint ivó kúra Karlsbadi és Marienbadi gyógymód meglej ően gyors és sikeres helyettesítője. Az első magyar ásványvíz, amelyben RÁDIUM fedeztetett fel. Qyógyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegekben. Főszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthaue

r Lajos gyógyszerésznél Komáromban. " " Mai számunk 12 oldal*