Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-09 / 15. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 április 9. 15. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 1£ — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 l\ 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : Megállapodás szerint. _ Nyilttér soronként l K. Kéziratokat nem küldünk vÍH«za ZALA VARMEGYEI Hl Politikai és társadalmi hetilap. — iegjelenik minden vasárnap. Gazdasági önállóság. (Ili ) Előző két számunkban a gazdasági önál lóság kérdésével a mezőgazdaság szempontjából foglalkoztunk. Felsoroltuk azokat a főbb érveket, amelyeket az önálló gazdasági berendezkedés mellett és ellen felhoztak azok, akik a kérdést a földművelés nagy érdekeinek szempontjából bírálják. Azt igyekeztüuk bebizonyítani, hogy a közel jövőnek ebben a nagy kérdésben állást foglalni lehet, a politikusgkuak kell is, de az átalakulás eredményei kiszámíthatatlanok. Legjobban bizonyítja ezt már az a tény is, hogy áz agraristák véleménye is megoszlik. Akárhány neves és tekintélyes államférfi, aki az agrár törekvések buzgó védelmezője, ellenzi a különválást. Viszont azonban sokan fellendülést, okszerűbb gazdálkodást remélnek a különválástól. Más szempontok döntenek azonban akkor, ha ipari és kereskedelmi érdekek szolgálatáról és megvédelmezéséről van szó. Veszedelmes dolog ugyan az őstermelést az ipar és kereskedelmi érdekektől külön választani, sőt esetleg szembe állítani; de kétségtelen, hogy a különválás hatása egészen más lesz az iparra, kereskedelemre és őstermelésre nézve s számolnunk kell avval, hogy a külön vámterület kérdésében érdekeik egymással szemben fognak állani. Minden érdeket kielégíteni, minden termelési ágat egyformán szolgálni nem tud semmiféle vámsorompó. Az ellentéteket kölcsönös engedményekkel kiegyenlíteni lehet; de mindenkit megnyugtatni lehetetlen. Az önálló vámterület eszméje Magyarországon azért hódított annyira, mert ki vagyunk szolgáltatva Ausztria iparának. Az ujabb időben valóságos csapásként nehezedett Magyarországra az osztrák iparnak az a túlsúlya, amelyet a bár fejlődő, de erőtlen magyar iparral szemben szerzett. Ez a tutsuly, az a hatalom, amelyet politikai és földrajzi helyzetünk, évszázadokra visszanyúló harcaink úgyszólván ingyen biztosítottak Ausztriának, azért vált éppen a mult század második felében, de különösen a 70-es évektől kezdve annyira érezhetővé, mert a közgazdasági élet súlypontja az ingó vagyonra, a tőkére kezdett áthelyezkedni nálunk is. Oly gyorsan és oly váratlanul állott, be a fordulat, hogy egy emberélet emlékezetével is át lehet látni ezt az egész korszakot. Európa iparüző és kereskedő államai már néhány évszázaddal előbb gyűjtötték a hatalmas tőkéket; alapították a gyarmatokat, amelyekben ipari termelésük feleslegét elhelyezhessék s amelyek uj működési teret biztosítsanak a kereskedelemnek. Európa egész közepe már koutinentális helyzeténél s az akkor még tőkéletlen és szárazföldi közlekedési eszközei miatt sem volt alkalmas terület arra, hogy rajta az ipar és kereskedelem oly mérvben fellendülhessen, mint a tengermelléki államokban. Meseszerű volt Spanyolország gazdagsága abban az időben, amikor nálunk a jobbágy a legprimitívebb eszközökkel túrta a földet. A kis Portugália kincsesház volt; Belgium, Hollandia, Anglia olyan kereskedelmi társaságokat alkottak, amelyeknek magánbirtokai felértek néhány német nagyhercegséggel ; de vagyonuknak súlypontja hajóikban, tárházaikban és pénzükben feküdt. Ausztriában s a politikailag és közgazdaságilag hozzákapcsolt szerencsétlen Magyarországon az ipar és kerekedelein hatalmát, a tőkék értékét sokáig nem ismerték el. Az osztrák politika látóköre közgazdasági tekintetben nagyon szűk volt mindig s amíg avval vesződött, hogy az államraisonnak érvényt szerezzen, tökéletes bürokráciát és rendőrállamot szervezzen, elszalasztotta a gazdasági evolúció legjobb alkalmait, lemaradt és lemarasztotta, a maradiságba leszögezte a dinasztia uralma alatt álló országokat is. Még nem olyan nagyon régen volt, amikor a bécsi nép szemében a császár után leggazdagabb ember volt a Fürst Eszterházy, mert annak volt a legtöbb földje. Elképzelhetetlen idea volt az akkor még nálunk is, Ausztriában is, hogy akkora vagyont, mint az Eszterházyaké, iparvállalatokba és ingó értékekbe is össze lehessen zsúfolni. Mikor azután a vasutak legyőzték a távolságokat, a tudomány az ipar és kereskedelem szolgálatába állott, Ausztria észrevette elmaradottságát. Csak Ausztria! Magyarország később kezdett ébredezni. Megindult a szomszédban az iparfejlesztés. Mikor a gyárak ezrei füstölögtek és ontották hozzánk az iparcikkeket s keresték nálunk a feldolgozandó nyersanyagot, Magyarországon még mindig egyedüli érték, a tekintélynek egyedüli alapja a földbirtok. Es a hagyományokhoz való ragaszkodás, a konzervativizmus, az örökös gravaminális politika, a nemzeti büszkeségnek az uri virtusban, az időpazarlásban való keresése azután megboszulta magát. Ausztria minden zaj nélkül megteremtette a maga iparát, erős kereskedelmét s mi pedig megmaradttunk egyoldalú agrár államnak s ebből a helyzetből rázkódtatás nélkül kikeveredni nem is tudunk. Azért kell most a földművelő Magyarország sok jeles közgazdájának aggodalmaskodni, mert a rázkódtatás hatását és eredményeit kiszámítani nem lehet. A szomszédban sem kisebb az átmenet veszedelme, mint nálunk. De nekik könnyebb lesz kiheverni a legrosszabb következményeket is, mert az ingó vagyon s az ipari munkás könnyen változtat helyet. A föld azonban itt marad. Amiket ujabban a vámközösség és önálló vámterület kérdésére vonatkozólag olvashatunk, két vezető gondolatot domborítanak ki. Egyik a földművelési érdekek féltése, a másik az iparfejlesztésre yaló törekvés. Aki fekete szemüvegen át néz, az félti a földművelő Magyarországot, akinek rózsaszinü üveget tesz a szemei elé a bizakodó optimizmus, az a hatalmas magyar ipart látja a közeli jövőben, a vámsorompókon belül. Es körülbelül bizonyos is, hogy a vámsorompó az iparnak hasznára válik. Akik a közösséget tüzzel-vassal védik, az ipar és kereskedelem szempontjából csak arra utalnak, hogy az ország fogyasztó képessége a föld jövedelmének csökkenésével leszáll, tehát esnek a munkabérek s a nép nem lesz képes az iparnak munkát és kenyeret adni. Az önálló vámterületen tehát csak ez az egyetlen veszedelem fenyegetheti a magyar ipart. az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer. Mai számunk 12 oldal*