Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-02 / 14. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 április 2. Előfizetési dij : KgtSsz ívre . 10 Ív — f. Fél évre . . 5 K - f. Negyed évre. 2 K 50 f. Rgyea száni ára 20 lillér 14. szám. Hirdetések : .Megállapodás szeriül. : Nyilttér soronként l K. Kéziratokat nem küldíink vis^/.a Politikai és társadalmi hetilap. YEI Megjelenik minden vasárnap. Gazdasági önállóság. (II.) Mult számunkban a gazdasági önállóság kérdésével foglalkozva, rá mutattunk a váraközösség híveinek egyik-másik argumentumára. Ezek az argumentumok csak elméleti értékűek, amelyeket az élet könnyen lecáfolhat. A közösség hivei azonban álláspontjukat számadatokkal is védelmezik. A statisztika azt mutatja, hogy nyersterményeink kivitele a nemzet legelső' jövödelmi forrása. Akik tehát attól félnek, hogy különválás esetén elvesztenénk nyersterményeink legközelebbi külföldi piacait, nevezetesen Ausztria fogyasztását, azok határozottan katasztrófának tartják a vámsorompók felállítását. A két utóbbi év átlaga szerint évenként négy és fél millió métermázsa búzát, két és fél millió mm. rozsot, két millió mm. árpát, két és negyed millió mm. zabot, 200 ezer mm. kukoricát, hat millió és 200 ezer mm. lisztet visznek ki Ausztriába. Főzelék, gyümölcs, növények és növényrészek kivitele átlag három millió mm. Vágó és igásállatokból való kivitelünk 80°/o-a Ausztriába megy, ami mintegy 920 ezer darab állatot tesz ki 200 millió korona értékben. Élő szárnyast pedig 4 millió darabot exportálunk Ausztriába. Zzirból és szalonnából 130 ezer métermázsa a kivitel. Hordóbort pedig az utolsó esztendők alatt, amikor az olasz borok versenyével is meg kellett küzdenünk, 700 ezer métermázsát szállítottunk Ausztriába. Ezek a roppant számok mutatják, hogy mit jelent Magyarország gazdasági életében az Ausztriába való kivitel. Azok részéről, akik meg vannak győződve arról, hogy az önálló berendezkedés versenyképességünk csökkenését vonja maga után s az osztrák piacokról leszorulunk, nem tartjuk túlzottaknak az aggodalmakat. Különösen a középbirtokos osztályra nézve tartják a kockázatosnak a szakítást, amely meggyöngített gazdasági ereje miatt a krízissel szemben kevés ellenálló képességet tudna kifejteni. - Mindezekkel szemben azonban nem szabad kifelejtuei a számításból azt, hogy nem csak mi vagyunk Ausztriára utalva, hanem Ausztria is kényszerhelyzetben van Magyara országgal szemben. Évszázadokra visszanyúló gazdasági kapcsokat a vám sorom pók szét nem vághatnak. Ausztria lekötötte a magyarországi fogyasztást iparának ; viszont azonban Magyarország századokon keresztül Ausztria éléstára volt. Innét szerezte be mindennapi fogyasztási cikkeit s iparának nyers anyagát. Mind a két állam kénytelen volna tehát különválás esetén módot keresni arra, hogy kölcsönös érdekeit biztosítsa, A gazdasági krízisnek tehát élét vehetné egy okos és körültekintő vámpolitika. Ugyanannyira, hogy a szakítás következményeit tulajdonképpen a gyakorlati politika, annak sikerei és baklövései szabnák meg. A vámközösségnek manap nagyon kevés híve van Magyarországon. A közösséget lehet sok tudással és lelkesedéssel védelmezni, de sikerrel alig. Az összes argumentumokkal, mint minden gyakorlati kérdéssel szembe állítható egy másik igazság. És nálunk nagyon megszoktuk, hogy a társadalmi és gazdasági kérdéseket egyéni hajlandóságaink, pártállás,nemzetiségi szempontok szerint bíráljuk el. A vám közösség védelmezése céltalan és haszontalan munka volna. A gazdasági szétválás kérdése előttünk áll; még ha akarnánk sem térhetnénk ki előle. Evvel tisztábau vau mindenki. A közvélemény sürgeti s hivei többségben vannak a parlamentben is; mert hiszen a szabadelvű kisebbség egy része szintén az önálló vámterület híve. Aki azután szeret felkapaszkodni a népszerűség vesszőparipájára, az gondolkodás nélkül beledobja magát a népszerű áramlatba és semmiféle ellenvéleményt meg nem hallgat. Megingathatatlan hitévé válik, hogy a különválás Magyarország gazdasági erejét meghatváuyozza. Emiékeimből. (2) — „Uraim tisztelt Gyapjas Gyurka úr 1 Szállok az Úrhoz 1 Ez mai izent napon felvirradván, s mutató ujjommal homlokomra bökvén, minek is nagy jelentőséget tulajdonítván Kis-Pál Antal mendikáns, kitaláltuk, hogy e mai napon a mi mindennap megoldalgatott, nevetve püfölt lakótársunknak, az osztály hátulsó padja szemefényéne'u, a collegiumi osengő tiszteletbeli kezelőjének s az eltéveledett malacok, libák, réozék ritka ügyességű elkezelőjének stb. stb. úgynevezett Hurka Jóskának, tisztességes nevén kisürögdi de nagyürögdi Ürögdi Boldizsár Jóskának nevenapja vagyon. Ürítem e D. város arany homokjában termett tokaji vinkót az ő nagyrabecaült egészségére s felszólítom Dudás G. Ferencet, hogy az ünnepelthez intézendő ódáját elzöngeni ne terheltessék." S csengett a vinkóval telt pohár, kirepült a dévaj jókedv a- fiuk lelkéből. Tréfál óztak, ettek, ittak, énekeltek s elhatározták, hogy ha pénzük akad, no meg Mntkóné néni, a színház jegyszedőnője kegyelméből, ha megcirógatják, ingyen is elmennek az ünnepelt tiszteletére a szinházba, III. Richárd előadására s a nevetve csodált Rónai, a tragikus színész meghallgatására. Csak Egri Ferkót nem lehetett látni a mulatók társaságában. Dijat tűztek ki — egy nagy libacombot — annak a részére, a ki előteremti. Hasztalan. — Hagyjátok, ne keressétek — szólt a eoetus dirigense komolyan : Ő már ismerte Ferkó b ját — m m fi <gj ál ok őt megtalálni, ha tűvé teszitek is azt a nagy rezidenciát. — Azt mondom, ne bántsátok most az a gyereket, mert különben . . . . s ütésre emelte öklének csontos buzogányát .... — De hol is lehet az a kölök, — mormogta magában — ma délután még nem láttam. Most pedig — szólt aztán társaihoz — pakoljatok össze mindent, s megyünk a szinházba. Alkonyodott már ekkor a nap,; piros fényének utolsó sugarai erőtlenül küzdöttek a diák szoba füstfelhőjével. A ládákba vándoroltak a lakoma maradékai, s a dévaj játékok, nóták hangjaiból csak egy-egy érdes dallam utolsó hullámai vergődtek még a komor falak fülkéiben. — Lassan szállingóztak haza a többi szobák lakói az esti sétából s a diákság egy-egy szobába összegyűlve űzte a maga szokott foglalkozását. — Csak az Egri Ferkó szobája volt üres; lakói rajongtak a d. színház tragikus színészéért, Egrossy Gábor méltó utódjáért s ott ültek a diák-karzat tisztes magaslatán. Sötét, néma volt a nagy kollégium ; egy-egy elkésett diák lépteinek kopogása szokástalanul hallatszott néha, az is elhalt csakhamar valamemelyik szoba ajtója mögött. Fönt a hold vesződött a beborult égen, egy-egy kis nyíláson kiszökkent sudara éles fehér vonalat rótt a barna föltlön, o ijesztgetve a lappangó titkot; utat mutatva az Úttalan vándornak; rémképeket festve a nyugtalan, hánykódó képzeletnek. A néma, hűvös folyosón, az oratórium ajiaja í tájáról, hova az ifjúság vasárnaponként is.teni tiszteletre gyül össze, nehéz sóhaj szált a csöndben. Ki leh"t az a sorsüldözte lélek, itt az ifjúság gondtalan tanyáján s miért kergette, mily sors zavarta ide, e szent hely ajtajába ily késő alkonyatban ! ? Isteut, vagy embert keresett, mert itt kincset nem halmozott össze a művészi ihlet! Most lassú, támolygó lépések követik a sóhajt; az alkony gyönge fényében, a fehér falak mentén egy vékony alak körvonalai vehetők észre. Lassan halad tovább-tovább, végig a néptelen udvaron * eltűnt a lakószobák folyosóján. — A szobák zaja csöndesedik; a pislogó lámpáknál egy-egy álmos diák bólogat az eiőtte levő könyvbe. — Az előbb oly hangos szoba még üres; víg lakói elmerülve élvezik a művésí alkotását. De ime lassan, halk nyikorgással, mintha az önmaga zajától félne, kinyilik a szoba ajtaja s bus sóhnj száll el ismét az éjji csöndben; majd lassú zokogássá erősödik, s a szegény Egri Ferkó alakja oda hull a szegényes szalmaágyra, hogy hulló könnyeit odatemesse, bánatát annak elzokogja az édesapai ház egyetlen emlékének. - :ÓI i, jó apám, ha látnád fiadat, kinek kezét annyiszor kulcsoltad imára, ha éreznéd elhagyatott sorsának kínjait; ha tudnád, hogy szemed fénye itt szenved, hogy fiadat az éhség kinjai gyötrik se... gondolatnál ismét zokogva hullott párnájára. Az éhség elgyöngitette már erejét; könnyei kezdtek fölszáradni a so. ány arcon ; tompa érzéketlenség zsibbadása nehezedett testére; a máskor szelíd, gyöngéd vonalak tor/.alakokká vonaglottak arcán. — Istent imádtam s mintha elhagyott volna; pedig láttam az ég dörgésébeu, hallottam szavát kis lakásunk falán, ott ült magas trónusán, s Ma? számunk 52 oldal.