Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-26 / 13. szám
1905. március 26. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 lom, keresetforrás sok; ahol a muaka jutalma kielégítő, csak a kalandorok keresnek új hazát és új teret. De a kalandorok tömegekben nem vándorolnak. Magyarországból pedig nagy tömegek igyekeznek az új világba. Kétségtelen azonban, hogy a kivándorlás szerfelett való megkönuyítése nagyon sok olyan embert ösztönöz az átköltözködésre, akiknek ninos okuk ax-ra, hogy itt hagyják szegényes, de biztos existenciájukat a nem is jutott volna eszükbe a kivándorlás, ha az könnyű és olcsó nem volna. Elmennek szerencsét próbálni, világot látni. Amig az útlevelet nem osztogatták olyan könnyen s a Cuuard Linenem vitte 170 koronáért az embereket New-Yorkba, minden béres embernek és napszámosnak nem volt Amerika az ideálja. A humanizmus ós a szabadelvűsig elvei érvón}esülnek az uj rendben. Ha azonban mérlegeljük azokat a nagy közgazdasági hátrányokat, amelyek a kivándorlás emelkedésével járnak, kivánatosuak tartjuk, hogy az elvek némi korlátok között érvényesüljenek. A nemzet érdekeit nem szabad feláldozni csak azért, hogy az egyéni akarat feltétlenül érvényesülhessen. A feltétlen szabad mozgás nagy iparüző országok részére erőforrás, ránk nézve erő veszteség. Könnyen beszélhet az elvek tisztaságáról az, akinek az elvek még hasznot is hoznak. A yankee nem szorult arra, hogy munkaképes emberek szabad mozgását a legkisebb mórtékben is akadályozza; a munkára képtelent ós a koldust azonban már nem ereszti be a dollárok szent hónába, mert az nem produkál, nem visz be tőkét, csak fogyaszt és elvinni akar. Lám mi megfordítva cselekszünk. A munkaképes elemnek utat nyitunk a kivándorlásra, a koldusainkat pedig megtartjuk magunknak s nem állunk útjában annak a rengeteg parazitának, amely ezrével tódul Magyarországba. A nyakunkon van a cigány horda, amely folyton szaporodik, mert ha nem tűrik meg Németországban és Ausztriában, betelepszik hozzánk. A Romániából való áttelepülés is egyre tart s nincs olyan város, ahol egy osomó külföldi ember ne találna kenyeret és jólétet. A mi munkaerőnk pedig átszivárog lassanként Amerikába. Egy rövidlátó statisztikus kiszámította, hogy a kivándorlásból nekünk még hasznunk van, inert hány milliót küldenek és még hányat hoznak haza az amerikai magyarok! Tehát szaporodik a nemzeti tőke. Azt azonban nem számította ki a nagy nemzetgazda, hogy mit vesztünk avval, ha a nemzet fogyasztó képessége nem emelkedik, ha az intenzív gazdálkodásra munkaerő hiánya miatt egész vidékek nem tudnak áttérni. Amíg Magyarország őstermelésének produktumait önmaga elfogyasztani vagy feldolgozni nem tudja, addig gyarmat marad s hiábavaló minden önállósági törekvés. Felállíthatjuk a vámsorompókat, de iparunkat mindig kénytelenek leszünk kiszolgáltatni a külföldnek azért, hogy legalább a föld jövödelmező legyen, mert ezt az egy biztos jövedelmet még ideig óráig sem nélkülözheti a nemzet. Azok a hazaküldött milliók csak szerény kamatjai a mi veszteségünknek. Nem akarunk reakcionárius elveket hirdetni. Aki menni akar, azt erőszakkal visszatartani nem lehet. De az könnyelműség, hogy az állam s a hatóságok maguk élesszék a kivándorlási kedvet. A számok nem h- zudnak. A kivándorlás legújabban nagyon emelkedett. Arra számítottak, hogy a visBzavándorlá8 is emelksdni fog. Ez a számítás be is vált. A visszavándorlás szintén fellendült, de csak azokat hozzák vissza ingyen a Cunard hajói, akiket Amerika ba nem vesz, vagy akiket ottkünn letipor a kérlelhetetlen verseny. Erek a számok arra intenek, hogy a kivándorlás megkönnyítése ellen állást kell foglalni minden tényezőnek. A nemzet érdeke azt követeli, hogy szegényen is itthon maradjunk. Talán a mai generációnak zokon esik a küzködés, de az utódok csak akkor veszik hasznát a munkának, ha ennek az országnak népessége szaporodik, fogyasztóképessége emelkedik. A keresetforrások szaporodására csak sürü népesség mellett lehet várni. Igenis védelmezze az állam kivándorolt fiait, de öngyilkos politika az, mikor megengedi, hogy e/rével toborozzák a hajóra a munkabiró népet, amelynek majd csak hogy ugy nem kinálják az útlevelet, a kivándorlási tanácsokat ós egyéb szükséges jókat. Még csak angol nyelvmester kellene minden faluba, aki a Cunard ügynökségét is elvállalná. Legalább minden ember, aki előbb Amerikáról J sommit sem tudott, kedvet kapna ogy kis tengeri útra, eladná a kis földjét, házát, tehenét s vagy i amerikai polgár lenne belőle, vagy visszajönne községi szegénynek. Az amerikai gyöngyéletről, busás napszámról sokan beszélnek a népnek, de a kivándorlók nyomorúságáról vajmi keveset. Azaz hogy talán mégis ... A kormányrendeletek a hivatalos lap hasábjain elmondják, hogy Canadábnn kellemetlen a klima, Alaskában gyilkos hideg van s Brazíliában becsapják az ültetvónyesok a munkást. A vasúti várótermekbon ós korcsmákban pedig ezép cifrára lestve ott díszeleg a kivándorlók hajója avval a biztosítással, hogy az utas bort és cognacot is kap. Persze ezt meglátja a paraszt ember, ellenben a hivatalos rovatokat nem olvassa. Hát csak had menjenek. Mi pedig, akik itthon maradunk, ábrándozhatunk arról, hogy mikor lesz Magyax-országból Belgium? A vámsorompók felállítása után azonnal; vagy még várni kell egy kicsit? Legalább addig, amig a kivándorolt munkaerőt Csehországból és Ausztriából importált uj magyarokkal pótoljuk. Képviselőtestületi gyűlés. Zalaegerszeg r. tan. város március hó 20-án rendkivüli közgyűlést tartott, amelynek fontos tárgya a nyugdíj szabályrendelet megalkotása volt. A képviselőtestület tagjainak egy harmad része volt csak jelen a közgyűlésen, amely élénk vita között délután egy óráig tartott. A póttárgvsorba felvett ügyekre nem került a sor B a közgyűlést másnap délelőtt folytatták. Várhidy Lajos polgármester ismertette s előterjesztette a nyugdíj szabályrendelet tervezetét, amelyet a tanács kidolgozott, a pénzügyi és jogügyi bizottságok pedig egyes részeiben módosítottak. A tervezet főbb vonalaiban a megyei szabályrendelet alapján készült. A nyugdíjazási szabályok ugyanazok; kivéve azt a pontot, amelyben a városi tisztviselők szolgálati idejének 1885 évtől való beszámítása mondatik ki. A nyugdíjalapot a város akként létesítené, hogy 50.00J K tőkének évi 5°/ 0-os kamatjáért szavatottságot vállalna, tehát 2500 koronát venne fel évenként a nyugdíjalap javára a költségvetésbe. A tisztviselők fizetésük 4 ul 0-á\-a.\, fizetésemelkedés esetén az emelkedés 10 u/ 0-ával s a jövőben megválasztandó vagy kinevezendő tisztviselők évi fizetősüknek szintén 10°/ 0-ával járulnának az alaphoz. Nyugdíjra jogosult minden rendszeres állásban levő tisztviselő és szolga. A tervezet, amelyet a polgármester tanulmányozás végett a képviselőtestület tagjainak megküldött, nem találkozott a képviselőtestület általános helyeslésével. A nyugdíjalap létesítésétől ugyan egyetlen képviselőtestületi tag sem zárkózott el, de első pillanatra nagyon súlyosnak tűnt fel az a teher, amelyet a város a nyugdíjigények kielégítésével magára vállal. Ez a felfogás annál is inkább jogosult volt, mert a tervezet a 25. §-a kimondja, hogy ha a létesítendő alap jövedelmének, illetve a város által megszavazandó óvi 2500 koronának és a tisztviselők járulékainak 90°/ 0" a a nyugdíjigényeket nem fedezné, ebben az esetben a város a hiány fedezéséről pótadó kivetésével gondoskodik. Faragó Béla kimutatta, hogy az alap a nyugdíjigények fedezésére már az első pillanatban sem volna elég. Magasnak találja a nyugdíjigényeket 8 alacsonynak a tisztviselők hozzájárulását. A tervezetet pusztán pénzügyi szempontból bírálja 8 miután olyan intézményt akarna létesíteni, amely feltétlenül reális alapokon nyugszik, erre nézve pedig a tervezetben garanciákat nem lát, azt kéri újból való átdolgozás végett bizottsághoz utasítani. A városnak t'idnia kell, hogy az alap létesítése mekkora áldozatokat követel; ennek a kiszámítását, sőt a valószín tiségi számítást is kizárják a tervezet egyes szakaszai. Nevezetesen kifogásolja, bogy azok nyugdíjigénye is honoráltatik, akik közválasztásnál kimaradnak s hogy a régibb tisztviselők szolgálati ideje husz évre visszamenőleg beszámíttatik. Dr. Kele Antal első sorban megjegyzi, hogy a tervezet teljesen a megyei nyugdíj szabályrendelet alapján készült ugyan, de abból a tisztviselőkre nézve terhesebb szakaszok kihagyattak. Nevezetesen a tervezet nem ismeri a kordíjat, amelyet azok a megyei tisztviselők kötelesek a nyugdíjalap javára fizetni, akik megválasztásuk vagy kineveztetésük alkalmával 40-ik életévüket betöltötték. Fizetés emelkedés esetén a városi alkalmazottak a külömbözet 10°/ 0-át volnának kötelesek fizetni, holott a vármegyei tisztviselők 30°/ 0-ot fizetnek. Az állam pedig a külömbözet 33°/ 0-át vonja le. — A régi tisztviselők összes szolgálati idejének beszámítását méltánytalannak találja a fiatalabbakkal szemben, mert az ezek fíltal fizetendő összegeket az esetleg rövid idő mnlva nyugalomba vonuló alkalmazottak nyugdíjai emésztenék fél. — Kifogásolja azt is, hogy a tiszteletdíjat élvező tisztviselők sziutén nyugdíjban részesíttessenek. A városi ügyész, orvos, bába, állatorvos existenciája nem a várostól kapott tiszteidíjra van alapítva, ezek tehát nyugdíjra számot sem tarthatnak. Dr. Obersohn Mór a tervezetet elfogadásra ajálja. Szerinte ebben a kérdésben nem a Faragó Béla által hangoztatott finánciális szempontok a döntők, hanem a városnak az az erkölcsi kötelessége, hogy alkalmazottait öregségükre a koldusbottól megmentse. A képviselőtestület a város érdemes tisztviselőinek eddig is adott kegvdíjat, amelynek összegét a tervezetbe lefektetett elvek szerint állapította meg. A megterheltetéstől nem kell tartani, mert alig három-négy olyan tisztviselője van a városnak, akik a szabályrendelet életbelépése alkalmával azonnal nyugdíjigényt szereznek. A többi fiatal ember, akik hosszú időn át fizetik a hozzájárulást s mire nagyobb mérvű megterheltetés fog bekövetkezni, az alap annyira megszilárdul, hogy a terhet el is bírja. A vitában részt vettek dr. Czinder István, Hajik litván, dr. Rosenthál Jenő, Baly Béla, dr. Csák Károly. A polgármester védelmezte a tanáos álláspontját, de hozzájárult ahoz a javaslathoz, hogy a tervezet újból bizottsághoz utasíttassák, ámbár azt a jogi és pénzügyi bizottságok már tárgyalták. Egyelőre tehát a nyugdíj-tervezet lekerült a napirendről, de a polgármester gondoskodott róla, hogy az ügy el ne posványosodjék. Mult szerdára összehívta a bizottságokat, amelyek a tervezetet már át is dolgozták. A módosításokat más helyen közöljük. Ezután az aggápolda ügyének rendezése következett. Emberemlékezetet mogkaladó idő óta a vármegyeházzal szemben egy kis földszintes ház s vele kapcsolatban kis kápolna állott. A házban a város szegényei, elnyomorodott, munkaképtelen öregek laktak, akikről a város gondoskodott. A nép ispitának, a hivatalos terminológia aggápoldának hívta a kis házat. A vele összefüggésben álló kis templom „ispita kápolna" volt mindig, amióta Írásos nyomokat lehet találni. Az aggápolda fenntartására felhasznált összegeket a város külön számolta el s azokat a hagyományokat és adományokat, atnelyok az ispita Lázárai részére a városi pénztárba folytak be, külön kozelte. így lassanként megszületett az „aggápolda alap-" Boldogult Btftffy Lajos polgármester a város közepén fekvő aggápoldát felépíttette. A szegények részére bérházat szereztek 8 az ispita helyén épült házba beköltözött a postahivatal és rendőrkapitányság. Az épületet az aggápolda tulajdonának vélték. A vártnegye azonban azt sürgette, hogy a város állapítsa meg: honnét származik nz aggápolda alap s mire volt az rendelve? A nép ispitának hívta a régi házat; nem volt-e az valaha tényleg kórház s nem volna-e joga a közkórháznak a/ alapot bekeblezni ? Fülöp József aljegyző felkereste a város levéltárában a legrégibb Írásos emlékeket s megtalálta az ó-ispita, amínt akkor nevezték, koldusai részérő kiadott összegekre vonatkozó számadásokat 1784 évtől kezdve. Ezek a számadások igazolják, hogy az ispitának alapja soha sem volt. 1784-ben a város adott a koldusok részére 562 frtot s a város tartotta el azokat részben saját pénzéből, részben adományokból. Pintér Máté püspöki urodalmi tiszttartó hagyott először nagyobb összeget -- körülbelül 7—80U forintot az „ispitabeli koldusoknak.« A hagyományt a város vette át s ezen szerezte az aggápolda telkét a Tüttősy örökösöktől. Innét származhatott az, hogy az aggápolda alapot Tüttősy alapnak is nevezték.
