Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-26 / 13. szám

4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. április 16. A számadások mind azt bizonyítják, hogy az aggápolda alapítványi jelleggel soha sem bírt. A telek már a helyszinleléskor a város közönsége nevére kebeleztetett be. A képviselőtestület kimondta, hogy az agg­ápolda alapot megszünteti s az ezen cimen szereplő készpénzt a szegényalapba "beutalja. Az 1904 évi gyámpénztári számadást és mér­leget a képviselőtestület jóváhagyta s azt a tör­vényhatósági bizottsághoz felterjeszti. A dr. Mangin Károly-féle ovodai alapítványára vonatkozó alapító levél, a volt állami szőlőtelep haszonbérbeadására s a vágóhid felé vezető uton eladott házhelyekre vonatkozó szerződések jóvá­hagyattak. A város nyugdíjalapja. Zalaegerszeg város pénzügyi ós jogügyi bizott­sága szerdán foglalkozott a városi alkalmazottak nyugdíj szabályrendeletének tervezetével s azt hisszük, sikerült olyan megoldási módozatokat találnia, amelyek a képviselőtestület minden tag­ját megnyugtathatják s a szabályrendelet a bi­zottságok által javasolt formában megalkotható lesz. A bizottság legelső sorban megállapodott abban, hogy nyugdíjban csak rendszeresített állásra meg­választott vagy kinevezett tisztviselők és szolgák részesíttessenek. A tiszteletdíjasok, tehát a városi ügyész, orvos, bába ós állatorvos, valamint a rendőrlegónység azonban nyugdíjat ne kapjanak. Eszerint a városnak nyugdíjra jogosult tisztvi­selői ós alkalmazottai: a polgármester, egy tanács­nok, pénztáros, ellenőr, számvevő, adótiszt, három irnok, mérnök, városkapitány, körgyám, város­gazda, végrehajtó és négy szolga. A jegyzők a megyei jegyzői nyugdíjintézet tagjai, tehát ezek a várostól nyugdíjat nem igényelnek. A jövőben megválasztandó jegyzők­nek 15 nap alatt nyilatkozniok kell, hogy a városi, vagy megyei nyugdíjalaphoz akarnak járulni. A rendőrlegónység nyugdíjigénye tekintetében a bizottság egyelőre azért nem határozott, mert a közrendészeti szolgálatnak a kir. csendőrséggel való ellátása van tervbe véve. Ha a lépések sikerre vezetnek, a városnak legfeljebb négy polgári rendőrre lesz szüksége. A bizottság hang­súlyozta, hogy a szolgálatban maradó rendőrök nyugdíjigényét szintén elismeri, miután azonban ezúttal még a szükséges létszámot nem ismeri, a kérdést függőben hagyja. A szervezési szabály­rendelet módosításával módjában lesz a képvi­selőtestületnek később is a rendőrlegónység nyug­díj ügyében határozni. A bizottság ezután azt igyekezett határozottan megállapítani, hogy a nyugdíjalap létesítésével a polgárságra mennyi teher hárul. Tekintettel arra, hogy a valószínűségi számítások nem vezet­tek megnyugtató eredményre, a legcélszerűbbnek látszott a hozzájárulásnak adó százalékban való kifejezése. A bizottság tehut azt javasolja a képviselőtestületnek, hogy a nyugdíjalap javára az összes állami adók 2°/ 0-ának megfelelő össze­get ajáljon fel. Vagyis évről-évre 2''/ 0 pótadónak megfelelő összeg állíttassák b& a költségvetésbe a nyugdíjigények fedezésére. Ez természetesen nem jeienti a pótadó emel­kedését mindaddig, amig a nyugdíjalaphoz való hozzájárulás fedezésére akár a város egyéb jövö­delmeiben, akár megtakarításokban keilő fedezet lesz. Vagyis nem 2°/ 0 pótadó emelésről, hanem 2°/ 0 pótadónak megfelelő összegnek a költség­vetésbe való beállításáról van szó. Hogy a várost ennél az összegnél nagyobb megterhelés ne érhesse, a bizottság arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a város a nyugdíj­igények teljes kielégítését nem biztosítja,"hanem ha a 2°/ 0 s a tisztviselők járuléka a szükségletet nem fedezi, a nyugdíjak aránylagos leszállításá­nak van helye. Az eddigi szolgálati idő beszámítására nézve a bizottság u y módosította a tervezetet, hogy azoknak a tisztviselőknek ós egyéb alkalmazot­taknak, akik tiz évnél régebben szolgálnak, 10 évet számít be; a tiz éven aluli szolgálati ;dő pedig teljesen beszámítandó. A tisztviselők hozzájárulása tekintetében a megyei szabályrendelet intézkedései fogadtatnak el; avval a külömbsóggel, hogy akik a szabály­rendelet életbeléptekor 40 évesek elmultak a már a város szolgálatában állnak, kordíjat nem űzet­nek, mert ez esetben az egyébként is csekély fizetés 14°/ 0-át kellene levonni a nyugdíjalap részére, a mi a megélhetést tenné lehetetlenné. A hozzájárulás tehát állandóan az évi fizetés 4°/ 0-a; belépési díj gyanánt egyszer ós minden­korra a fizetés 10%-a; fizetés emelkedés esetén a külömbözet 30°/ 0-a. A kordíj a jövőre nézve 10°/ 0-ban állapíttatott meg. A nyugdíj mérve, az özvegyek és árvák el­látása, a nyugdíj igény beállta stb. tekintetében a szabályrendelet teljesen megfelel az állami tisztviselőkre fennálló törvénynek s a megyei szabályrendeletnek. Azt hisszük, hogy ezzel a kérdés meg' is van oldra. A polgárság ujabb terhet alig vesz ma­gára s amennyiben ujabb megterheltetésről lenne is szó, az az aggodalom, hogy a kötelezettség fokozódhatik s a fokozás határa előre meg nem határozható, el van oszlatva. A város képviselő­testülete kimondja, hogy 2°/ 0 pótadónak meg­felelő összeget ad, többet nem. Ha nem volna elég, a nyugdíjigényeket kell leszállítani, mert a terhet fokozni nem lehet. Nem vitatkozunk afelett, hogy méltányos e a nyugdíjak leszállítása, vagy nem. Kényszer intéz­kedésről van szó. 76°/ 0 pótadó mellett tudnia koll a polgárságnak, hogy mennyi terhet vállal magára, mert a 76°/o már nem messze van a végső határtól. Nem tehoti meg azt, hogy olyan kötelezettséget vállaljon, amely folyton növeked­hetik. A bizottság módot keresett ős talált is arra, hogy a kötelezettség mérve fixirozva lpgyen. Á tisztviselőknek pedig legalább néhány e: er korona biztosítva lesz a nyugdíjak fedezésére. De a bizottság számítása szerint az így biz­tosított bevétel — a legrosszabb esetekot ki­véve — nem csak arra lesz elég, hogy nyug­díjakat fedezze, hanem még tőkekópzósre is marad valami. A város terhe tehát csak csökkenhet, de nem emelkedhetik. A tervezetet mostani formájában a képviselő­testület bizonyosan el fogja fogadni s ezzel régi tartozását rója le, amelynek beváltását ön­maga is sokszor sürgette, de eszközök hiánya miatt nem valósíthatta meg. Most találtak rá módot, hogy megvalósulhas­son; most már csak jóakarat kell hozzá. Nemzeti ünnep. A zalaegerszegi ifjúsági egyletek mult vasár­nap délután ünnepelték meg a szabadság napját. A legőszintébb örömmel olvastuk a meghívót, amely öt egyletnek a hazafias érzésben való össze­forrásáról beszéit a közönséghez. Más utakon járó, más ós más célok szolgálatában álló egye­sületek együtt akarták megülni március 15-ikét, mert a külömböző élethivatás, a külömböiő fel­fogás és szervezet elválas7,thntja őket az életben, az esztendő minden napján, de március 15-ikéuek dicsfényében egygvé kell olvadni a szívek minden érzésének a nemzeti eszme szolgálatában. Lehet­nek külön jelszavaink és külön zászlóink, de március 15-én csak egy zászló loboghat ebben a hazában : a diadalmas trikolor; és egy jelszava lehet minden magyar szívnek: éljen a haza, a szabadság, egyenlőség, tsstvériség! A tiszta lelkesedós, a testvéri ölelkezós szép napja volt a vasárnapi ünnep, amelyet a kath. legényegylet, a kereskedő ifjak, az iparos ifjak a szabóm unkások és építő munkások együtt rendeztek. A rendezésből ós szer -plésből kivette a részét miudegyik egylet, de különösen elismerés illeti a vezetőket : Kun Vilmos főgimnáziumi hit­tanári (a kath. legényegylet elnöke), Horváth József tanítót (a kath. legényegylet karmestere), Porkoláb Gyula ág. ev. lelkészt (az iparos ifjak önképző egyletének elnöke), Balassa B nő keresk. iskolai tanárt (a keresk. ifjak egyletének elnöke), Fenyvesi Józsei" pénzügyi tisztviselőt (az egylet igazgatója), Stern Pál szabót (a szabómunkások szakegyletének elnöke) ós Baranyay Péter kő­művest (az építő iparosok egyletének elnöke), akik az ünnepélyt létrehozták. Az „Arany Bárány" díszterme ezrekre menő embertömeget fogadott magába. ü,gy talpalatnyi hely sem volt üres. A karzaton is szorongott a nép. Az ünnepély a „Hymuusszal" kezdődött, a melyet a legényegylet vegyes kara énekelt Horváth József tanító vezetése alatt. Fenyvesi József sikerült megnyitó beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy a magyar ifjúság a haza szeretetében mindenkor egyesül s ha kell , életét és vérét is feláldozza március szent hagyományaiért. Sipos Ernő Ábrányi Emilnek '„Glória" cimü költeményét szavalta mély érzéssel, nagy hatással. Baranyay Péter a „ Nfemzeti dalt," Stern Pál pedig Petőfinek „Egy gondolat bánt engemet" cimü költeményét szavalták. Porkoláb Gyula ev. ref. lelkész mondta az ünnepi beszédet. A szeretetről beszélt, amely március 15-ón diadalt ült Magyarországon, Mert a szeretetből fakad a szabadság, az egyenlőség, a testvériség. A haza szeretetét a szívekbe oltotta az Isten és hiába mondja valaki, hogy nincs hazája, azt a földet, amelyben őseinek csontjai porlanak, amelyen gyermek éveinek ártatlan örömeit élte, lelkében mindig hazájának vallja. A magyarnak kétszeresen kell szeretnie ezt a földet, mert nincs rokona, nincs barátja. Végleg le kell döntenie azokat a válaszfalakat, amelyeket március idusa tört keresztül. Ne legyen válasz­fal köztünk; legyünk mindnyájan magyarok s leikeinkben ápoljuk a szeretet tűzét, amely meg­teremtette március 15-ikét. Uralkodjék minden magyar lelkén a hazaszeretet s legyen szabad és hatalmas a'haza. Szalay Samu tanító (Petőfi) és Zimicz Annuska (a nemzet géniusza) Porkoláb Gyulának „A honvéd álma" cimü párbeszédét adták elő. A költői mű telve van hazafias hévvel, magasan szárnyaló lelkesedéssel. Szalay Samu érzelmes előadása és a bájos géniusz kedves szavalása nagy hatást keltettek. Szalay még Petőfi aroát is utánozta. Sikerült Petőfi maszkja volt. A géniusz bájos, kedves jelenség s előadásán.meg­látszott, hogy szíve érzi, amit ajka mond. A zárszót Kun Vilmos hittanár mondta. A hazaszeretetről beszólt az ő megszokott higgadt modorával, amely mégis lelkesít, mert őszinte és keresetlen. A dalárda a Szózatot, utána a Kossuth nótát énekelte. Az ünnepélyt társasvacsora követte, amely éjfél után egy óráig a közönség jó részét együtt tartotta. Hivatalos-rovat. i. Közhirré teszem, hogy az 1888 óvi VII. t o. 17§-a, az 1894. óvi XII. t. c. 23 §-a, az 1900. évi XVII. t. c. valamint a nagyméltóságú m. kir földmivelésügyi minister 104300/111. 2. 1901. sz. rendelete értelmében a tavaszi haszon­állat vizsgálatot Zalaegerszeg r. t. város terüle­tére f. óvi április hó 16-ára tűzöm ki. A lovak vizsgálata a vásártéren április hó 16-án reggel 7 órakor veszi kezdetét ós d. e. 1/ a 11 óráig eszközöltetik. A szarvasmarha, juh, sertések vizsgálata ugyan­ezen napon d. u. az állatok tartózkodási helyén fog eszközöltetni. A fent hivatkozott ministeri rendelet értelmé­ben a haszonállat vizsgálatra a következő irányelvek mérvadók: A lovak elővezetése akként eszközöltetik, hogy az egyes ál latbirtokosok állat állománya egymás­sal ne érintkezzék. Azon állatbirtokosok, kik lovaikat a kijelölt vizsgálati helyre és időre elővezetni nem akarják, kötelesek ebbeli szándé­kukat a rendőrkapitányságnál a vizsgálat meg­kezdése előtt Írásban bejelenteni és állataikat saját költségükön a vizsgálatra illetékes állat­orvos állal 8 napon belül megvizsgáltatni. Azon állatbirtokos, aki állatorvossal rendsze­resen és állandóan felügyeltet állataira, nem tartozik lovait a tavaszi vizsgálat alkalmával a kijelölt vizsgálati helyre elővezetni, azokat a kezelő állatorvos köteles a tavaszi haszonállat vizsgálat határnapját megelőző 3 napon belül darabonkint megvizsgálni és az eredményt a vizsgálatot teljesítő állatorvossal közölni. A tavaszi haszonállat vizsgálat alkalmával a m. kir. állatorvos (Polgár Arnold) a már puszta szemmel is észrevehető szemhibában szenvedő és az állatbirtokosok áital a befedeztetés szem­pontjából kivánt megvizsgálás végett elővezet­tetett kancákat, főleg a szemhiba keletkezési oka, illetve átöröklő természete (havi vak) tekin­tetében alaposan megvizsgálni ós az eredményről igazolványt kiállítani tartozik. Az ezen alkalom­mal végzett ilyen vizsgálat és erről kiadott igazolvány dijmentos. Ugvancsak köteles a vizs­gálatot. teljesítő állatorvos ez alkalommfd az állatbirtokos által betag vagy beteggyaausaak

Next

/
Thumbnails
Contents