Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-26 / 13. szám

XXIV. évfolyam Előfizetési díj : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : - Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza Politikai és társadalmi hetilap. — iegjelensk Gazdasági önállóság. (I.) Nem volnánk méltók arra, hogy nemzetnek neveztessük, ha gazdasági ön­állóságra nem törekednénk. Annak a nem­zetnek, amely gazdasági önállóságát kivívni és biztosítani nem tudja, léte problema­tikussá válik abban a nagy harcban, a melyet a népek az anyagi gyarapodásért, gazdasági megeró'södésért folytatnak. A jelen a gazdasági harcok kora s min­den nemzet arra törekszik, hogy magát anyagiakban megeró'sítse, mert a jövó'beii azé lesz a hatalom, amelynek segélyforrá­sai legbó'vebbek; amelynek gazdasági érdek­köre minél nagyobb, népének produktív ereje és fogyasztási képessége arányosan emelkedik. Nekünk magyaroknak is a legelső törek­vésünk kell hogy legyen a gazdasági önálló­ság megszerzése és biztosítása. Hogy erre melyek a legjobb eszközök; vajon a közös vámterület, vagy a gazdasági külön válá->, a védó' vámos rendszer, vagy a várnháboru vezethetnek-e bennünket célhoz, ez lehet nézet dolga; a cél azonban csak egy: fel­szabadulni a járszalag alól; kibontakozni abból a helyzetből, amely gazdaságilag gyarmattá tette Magyarországot. Téves nézet az. hogy a vámsorompók megszüntetnek egy csapásra minden bajt. A vámsorompó is csak formalitás lenne akkor, ha a kényszer olyan szerződéseket diktálna ránk, amelyek felnyítanák a sorompókat a külföld érdékei előtt. De viszont a közös vámterület sem jelent ki­zsákmányolást egy erős és egy gazdag nemzetre nézve. A gazdasági önállóság nem a vámsorompó körül dől el. A mai forgalmi viszonyok és igények mellett teljes elzárkózás lehe­tetlen és nyomorúságra vezet. A vám­politika előségítheti ugyan a haladást, de nem teremtheti meg azokat az előfeltéte­leket, amelyek egy nemzetet gazdaságilag önállóvá tesznek. A politikai válság napirendre tűzte a gazdasági külön válás kérdését. A poli­tikusok egy része az önálló vámterület, más része a vámközösség híve. Mindkét ál­láspontot tekintélyes, széles látókörű férfiak védik. Egyik a különválástól mindent vár, a másik mindent félt. Hogy kinek a részén van az igazság, megmondani már azért sem lehet, mert félig prófétának kellene lennie annak, aki meg tudja jósolni, mit várhatunk a különválástól. A nemzetközi Emlékeimbői. Irta: Kiss Lajos. Egyszer volt, hol nem volt, a nagy Magyar Alföld mezején, az arany kalásszal ékes róna kebelén, „melynek felette lenge délibáb enyelegve űz tündérjátékokat", —játszva a kanyargó Kőrös vidékén — eldugva (egy csendesen álmodozó magyar róna) egy kis falucska éli százados tör­ténetét. A 60-as években nem háborgatva még a rohamosan haladó század zajától e kis falucska 6—700 lakója a régi idők egyszerűségében nem törődött a polgárosodás vívmányaival; roskadozó kis nádfedelü iskolája talán legelhagvatottabb épülete volt a falunak; alig látogatta tavasztól őszig egy-egy odatévedt módosabb gyermek; de a tél elég zajos volt ; ősszel megnépesedett a kis hajlók, mert messze földön hires volt Egri mester úr gyönyörűen zengő hangjáról, mely az áhitatos lélek emelkedett érzéseit tolmácsolta vasárnapon­ként a falu csinos kis „templomában. Meg is tanultak ő tőle szépen énekelni a falu ifjai s leányai s a vasárnapi ós a sátoros ünnepek gyönyörű énekei a távol vidék lakóit is becsalo­gatták az Egri uram falujába. Az istentisztelet említett örömein kívül volt még egy öröme Egri uramnak, mely éjjele álmaiba, nappala gondjaiba mélyen beszövődött; melyről együtt álmodoztak, tervelgettek gondos, szerető élete párjával, a gyermekek „Lidi nóni"-jével. Egy 8 éves kis szöszke fiúcska volt ez, ki pajkos lármájával a roskatag hajlék csendjót, egyhangú unalmát el-el zavarta, a késő fórfikornak késő hajtása, de a nevető dédelgetósnek anuál kedve­seb!) tárgya volt. Nőtt nőtt. a kis gyermek; tavaszi lepkével, zümmögő bogárral, dúdoló szellő­vel telt meg kis világa ábrándos lelkének; beszé­des ajkáról egyre szállt a víg dal, ének ; s midőn alkony szállott a vógtelen síkra, mely tarka játszi lepkét, szellőt fészkébe űzött, a gondos apa ölbe fogta kis fiát s mesélt neki a hetedhót ország bűvös tájairól osodálatos dolgokat; majd a saját életéből mondott el egyet-mást, mint küzködött ő az élettel, szegénységgel, de beoíületes maradt a kisértések között is, mint a bibliai Jób s az Isten meg is áldotta, mert bár szegény, de boldog, megelégedett. Aztán felhangzott a zsoltár ; szállott a gyermek üde, ártatlan hangja csapongva, édesen, majd lágyan nyomába lépve hajlott zúgva, szeretettel az apa férfias, érces kisérete s csak olykor szűrődött át az ajtón a harmadik, az édes anya gyönge remegő szava, ki szorgos mun­kája közben is belevegyült a zsoltár esdő, epedő istenes szárnyalásába. — Édes apám, Te oly sokszor beszéltél már nekem a jó Istenről, lehet őt látni? mutasd meg egyszer nekem — szólt ilyen alkalommal a tudni vágyó gyermek. — Hát nem láttad még fiacskám ? Ugy-e hogy megijedtél a múltkor, mikor a réten a lepkét kergetted s megdörrent fölöttünk az ó^. Ő szólott akkor hozzánk, Ő küldte az esőt a rétre, vetésre, hogy legyen jó kenyerünk. Vagy emlékszel még a te kis könyvedre, az ember teremtésére, az özönvízre. Vagy nózd, ott a falon, azon a képen, az utolsó ítéletet; látod, mint hullanak le a gonosz emberek az örökké tartó tűzbe, mert hazudtak, loptak, bántották szüleiket, Istent, ne légy te olyan, édes gyermekem, szeresd te az Istent, szüléidét, az embereket. — Én — édes apára, nem lopam soha — szólt apjához közelebb húzódva az élénk képzelmü vasarnap. viszonyok alakulása, a konjunktúrák vál­tozása nem függ a mi akaratunktól, nem alkalmazkodik óhajainkhoz ; a gazdasági élet ezerféle szövevényében előre látni alig lehet. Kishitünek lenni azonban nem szabad. Az élet elibénk állította a problémát. Meg kell oldanunk. Azt érezzük, hogy a mai helyzet ránk nézve kedvezőtlen. Keressünk jobb megoldást. Miudenesetre káros és helytelen ezt a kérdést pártpolitikai szempontból felfogni és tárgyalni. A hangzatos jelszavak és politikai frázisok nem valók a gazdasági térre. Itt a számok és tények, nem óhajok, és vágyak a mérvadók. Bizonyos, hogy a közel jövőben mélyre­hatógazdasági átalakulások várhatók. Érzik ezt Ausztriában is, amelynek politikai, ipari és kereskedelmi körei egymás után vonulnak fel, hogy a gazdasági különválás tekintetében álláspontjukat hangoztassák. És ezt teljes egyhangúsággal és együtt­érzéssel teszik. A nagy osztrák ipari egyesületek ki­mondották, hogy ha a gazdasági külön­válás bekövetkezik, abba átmeneti idő nélkül, egy csapásra kell Magyarországot belekergetni. gyermek, én . . . ugy-e ... én nem megyek oda, oda ni, ... ón nem bántok senkit, a kis lepkét a múltkor Szabó Nagy Pista vette ei, aztán eltépte a szárnyát, ón nem báutom senkiét. — Nem, nem kis fiam, te jó vagy, ne félj. Isten csak a gonoszokat bünteti meg; téged szeret. Jer, imádkozzunk s feküdjél le. így multjk az évek a szegény falusi tanító szerény hajlékában s elhozták, érlelték a szülők gondjait, terveit s ha esténként elbeszélgettek szegény sorsukról s gyermekük jövőjéről, ezer meg ezer szép tervel építettek az ő pályájáról s öregségük gyámoláról. — Lásd édes anyja — szólt ilyenkor Egri uram — a mai világban nehéz boldogulni a tanult embernek; más szolgája, csakhogy úr legyen; ón ősz fejemmel mire haladtam; görnye­dek a munkában, míg nektek ezt a sovány kenyeret megkeresem. Az a kérges kezii mester ember is dolgozik napestig, de szabad, ura magá­nak s ha szorgalmas, körültekintő, józan, egy kis házat, földet, aprómarhát szerez magának, mint a városon Büki uram, kiuok már a má­sodik háza épül. — Édes uram, hiszen mind igaz ez — csen­gett „Lidi néni" — de lássa Bárdos ügyvéd is szegéuy legény volt s mily szép vagyont kupor­gatott össze; a mi Ferkénk is okos gyerek, aztán szegéuy olyan gyönge, vózua, megölné a nehéz munka. Jobb lenne, ha tanulna. Édes jó uram, ne öljük meg a mi egyetlen reményünket. — így folyt köztük napról-napra a csöndes vita. Végre az anya könyei legyőzték az Egri uram érveit s elhatározták, hogy a jövő évre beadják a d . . . i kollégiumba. Mai számunk 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents