Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-19 / 12. szám

XXIV. évfolyam 12. szám. Előfizetési dij : Egész évre 10 E — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések: : Megállapodás szeiiút. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza Z. G. E. A mult héten tartotta közgyűlését a Zalamegyei Gazdasági Egyesület. Vármegyénknek ez a közérdeket szolgáló egyesülete nagy érdemeket szerzett a magyar gazdák, a magyar nép érdekeinek védelmében. Mozgalmakat kezdeményezett, a gazdák óhajait és jogos követeléseit közvetítette felfelé; ahol tehette, segédkezet nyújtott a népnek s igyekezett ugy a kormánytól, mint a vármegyétől a kisbirtokosok, a gazdaközönség jogos érdekeit szolgáló és előmozdító intézkedéseket kieszközölni. Akcióképességének azonban szük határokat szabott az anyagi eszközök hiánya. Legnagyobb részben a tagdíjakra volt utalva, a tagok száma pedig hosszú időn keresztül alig emelkedett; sőt néha visszaesés is mutatkozott. A társadalom tétlenül nézte az egyesület törekvéseit és munkásságát és nem csak hogy nem sietett a vezetők segítségére, hanem gyakran kicsinyléssel nézte a haszontalannak vélt erőlködést. Az uj idők gazdasági életét a nagy tőke s a nagy szervezetek uralják. A szétforgácsolódott gazdasági erő a mai korban értéktelen; a szervezetlen társadalom erőtlen s a magára hagyott gazdálkodó egyedek a verseny kiszolgáltatott zsákmányai. Az egyesülésben s különösen az egyes társadalmi osztályok, vagy gazdasági érdekkörök szervezésében rejlő erő óriási hatalmat bizonyítja az élet. Legelőször szervezkedett a tőke, amelynek szervezete a pénzintézetek nagy gazdasági erejében jut kifejezésre. Az egész világot átölelő, a termelést és forgalmat uraló nagy érdekközösség a tőkét s annak tulajdonosait annyira tömörítette, hogy a gazdasági harcok nagy küzdelmeiből, az óriási válságokból mindig diadalmasan kerül ki s a pénzválságok összes áldozatainak száma sem közelíti meg azt a nagy embertömeget, amely a magukra hogyott kis existenciák tönkrement elemeiből a proletárság táborában gyűl össze. Szervezkedett az ipari termelés, amely a részvénytársasági szervezetben, a trustökben, a kartellekben kezet fogott a tőkével. A munkások óriás tömegeinek szervezkedése is megindult s minden nap láthatjuk azokat az eredményeket, amelyeket a munkások kivívnak. Úgyszólván háborút viselnek a nagyipari vállalatokban összehalmozott tőke ellen s ugy csikarják ki a jövedelem egy részét munkaadóik és a tőkepénzesek kezéből. A gazdasági élet az érdekellentétek örökös küzdelme, amely akkor szolgál általános emberi és nemzeti célokat, ha egyik termelési osztálynak sem sikerül a másikat elpusztítani, kizsákmányolni. A küzdelem összhatása, ha lehetőleg egyenlő erők mérkőznek, mindig haladás. Az államok gazdasági politikája oda irányul, hogy az erőket egyensúlyban tartsák s anélkül, hogy a küzdelmet megbénítanák, a hatalom segítségére legyen a gyengébbnek. Tömegek és nagy gazdasági érdekkörök, termelési ágak védelmezése az állam feladata. A kisebb érdekkörök védelme, helyi célok, az egyének támogatása az egyesülés által már társadalmi feladat. Ahol a társadalomban van elég akarat, ott a társadalom meg is' erősödik s meg tudja magát védelmezni. Ahol azonban nincs sem akarat, sem önbizalom, sem az erőbe vetett hit, ott könnyen beáll a tespedés, ezt pedig követi a visszafejlődés. Magyarország gazdái évtizedeken keresztül tétlenül szemlélték a világ átalakulását, a nagy gazdasági szervezkedést. Mikor már az uj gazdasági eszméknek apostola támadt nagy Széchenyiben, akkor is guny, kis-, hilüség, bizalmatlanság kisérte a nagy ember intelmeit. Az élet azonban keserű tanulságokat hozott az egész országnak. A magyar középosztály lábai alól kezdett kicsúszni a föld; a parasztság züllött vagyonban és erkölcsben. Az okot egyedül a viszonyokban keresték. Aki azonban elolvasta Széchenyi István Írásait, az okokat a magyar társadalomnak a gazdasági problémák iránti érzéketlenségében is kereste. Nagyon későn indult meg a céltudatos munka és a szervezkedés. Nem gyűjtött a magyar középosztály idejekorán elég erőt arra, hogy a viszonyokat irányíthassa; a gazdasági élet szekerének forgásába belenyúlhasson. A viszonyok, a tőlünk teljesen független, nem befolyásolt, ki nem használt konjunktúrák lettek úrrá felettünk. A búzát termelő, a kúriájában jólétben élő, pénzre nem szoruló magyar egyébként megvetett minden elméletet, minden papolást és oktatást. Büszke volt ahoz, hogy támogatást és segítséget keressen; hogy üzletet csináljon a gazdáikadásából s azt hitte, hogy a buza értékesebb az aranynál is. Az ősi ábrándozásból felébredt, világot látott, tapasztalt uj generáció észrevette, hogy sokat mulasztott és lázas munkához látott. És Magyarország, a magyar gazdaosztály rövid idő alatt óriás lépésekkel haladt előre. Megértette azt is, hogy szervezkedésre van szüksége, hogy érdekeit hathatósabban védelmezhesse s a magyar középosztály ősi gerincének fenntartásáért, a föld megmentéséért, az utódok biztosításáért egész erkölcsi súlyával, egész anyagi és szellemi erejével állhasson a gazdasági élet küzdelmeibe. Magyarország agrár állam. Nálunk még a legtulzóbb merkantilista irány sem ment és nem mehetett addig, hogy a földet egyszerű áruvá tegye s a földművelési érdekeket, amelyek úgyszólván össze vannak forrva a magyar nemzeti politikával, olyan álmoknak áldozza fel, amelyek Magyarország gazdasági nagyságát a merkantil ideák diadalától várják. Tisztában kell lennie minden józan magyar embernek azzal, hogy létünk alapja a föld, amelynek védelmezése a merkantilizmusnak ép oly érdeke, mint az agrár politikának. A gazdatársadalom ujabb szervezkedése meghozta a gyümölcseit. Haladás tapasztalható minden téren; különösen pedig ott, ahol a gazdaosztály erkölcsi súlyának érvényesítéséről van szó. Hogy milyen hatalmas akciót tud kifejteni a gazdaosztály; hogyan magával tudja ragadni az egész társadalmat s meg tudja hódítani a közvéleményt, láttuk az olasz borvám ügyében; láttuk a szövetkezeti mozgalomban; s az állattenyésztés nívójának emelésében láttuk a pozitív munka eredményeit is. A gazdasági egyesületek tevékenységének nyomai meglátszanak mindenütt az országban. És hiába mondják a pessimisták, a konzervatív magyarok s az ősi gazdálkodás hivei, hogy ezeknek az egyesületeknek nincs akkora haszna, mint az elméletek emberei állítják. Hatalmas gondolat és erős szervezet ez, amely ha nem képes ugy mozogni, ahogy kívánatos volna, csak a gazdák lehetnek az okai. Mai számunk 12 oldah