Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-11 / 37. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. szeptember II. 37. szám. Előfizetési dij : Kgész évre 10 K — f. Fél évre 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. ICgyes szám ára 20 fillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszei 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. ZALÁMÉ GTE A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 52. sz.i, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Szövetkezetek. Az európai nemzetek szövetkezeteiuek küldöttei Budapesten tartották meg nemzetközi kongressusukat. Evvel az alkalommal sokat foglalkozott a sajtó a szövetkezeti kérdéssel, amely Magyarországon annyi gazdasági, társadalmi, politikai, só't felekezeti viszályt vetett felszínre és élesített ki, hogy az utóbbi idó'ben a szövetkezeti kérdést gyanúsítás és gyanusíttatás nélkül tárgyalni alig lehetett. Akik a szövetkezeti üggyel elméletben foglalkoztak, bőven hajigálták a jelszavakat, a népnek a nagytőke kizsákmányolásától való megmentésére feltétlen biztos és egyedüli eszköznek tekintették a szövetkezést. Az igét hirdetők után következtek a jóhiszemű alapítók, akik nem ismerve a gazdasági élet legprimitívebb követelményeit sem, szívesen hoztak anyagi áldozatokat, készségesen fáradtak, hogy a féktelen gazdasági szabadság kinövéseinek, a visszaéléseknek s a kapzsiságnak áldozatul dobott népnek segítségére siessenek. Es ez volt nálunk a szövetkezeti mozgalom első nagy baja. Amíg a sociális kérdések hivatott művelői tájékozatlanul állottak s nem mertek nyilatkozni arról, hogy mit lehet várni és remélni a szövetkezéstől, a könnyenhivők és könnyen lelkesedők vették kezükbe az ügyet. A másik baj az volt, hogy a mozgalmat, amely pusztán gazdasági kérdés, társadalmi, politikai és felekezeti tendenciákkal kapcsolták össze. Ezt tagadni szokás, de letagadni nem lehet. A szövetkezeti ügy felkarolása politikai programúi pont lett s a legtöbb szövetkezeti mozgalom háta mögött ott lappangott a politikai cél és felekezeti gyűlölködés. A magyar ember, a magyar társadalom gazdasági célokért nehezen mozdul meg, nehezen birható tömörülésre. A merkantilizmusnak és agrárizmusnak politikai és egyéb tartalmat is kellett adni, hogy tömegekbe verődjék a nép. A szövetkezés horderejél nem tudta megérteni, nem ismerte annak a lényegét, nem csábította a példa. Érezte az élet nyomását, de nem tudta, hogy az honnét ered, hogyan és ki ellen védekezzék. Nos hát a szövetkezeti mozgalom vezetői megmutatták neki az ellenséges politikai pártot s a kereskedőket. A merkantilizmus és agrarizmus nálunk nem csak gazdasági irányt és érdeket jelentett. A merkantilista kozmopolita is volt az agráristák szemében, aki illendő haszonért az erkölcsi javakat is áruba bocsátja; a túlzó merkantilisták pedig minden mozdulatot, amely esetleg nem kedvezett az érdekeiknek, azonnal a szabad verseny korlátozásának, jogaik megsértésének deklaráltak. A szövetkezetet Magyarországon legelőször az agrarizmus karolta fel. Ezért az egyik oldalon már születésekor gyanús és félelmes volt ez a mozgalom; amikor pedig kipattant az a titok, hogy az apró-cseprő szövetkezeti csoportok célja nem éppen gazdasági érdekek szolgálata, akkor természetesen nagy lett a lárma és vádaskodás. Láttuk, tapasztaltuk magunkon. Nem kell messze mennünk példák után. Mind a két fél tévedései és hibái szembeszöktek. Aki híve volt a szövetkezeti eszmének, akár öntudatosan, akár csak azért, mert az uj divatot mindenben szereti, azt rögtön a szabadelvüség ellenségének, felekezeti türelmetlenséggel szaturált feudalistának kiáltották ki; aki azonban egy szót mert szólni a méltatlanul vádolt nyomorult szatócs érdekében, vagy nem hitt a szövetkezés feltétlen hatalmában, nem látta benne azt a népboldogító arkánumot, aminek hirdették, hát az abban a szempillantásban hazaárulóvá lett. A gyanúsításnak, az erőszakoskodásnak a salakja keveredett bele ebbe a nagy kérdésbe, amely a jelenkor egyik legfontosabb gazdasági mozzanata. Politikai pártok s a reakció fegyverévé akarták tenni azt az eszmét, amelyet a gazdasági élet uj iránya szült s nem az önzés, nem a hatalom, hanem az élet kényszere fog nagyra nevelni. Ettől a salaktól meg kell tisztítani a szövetkezeti mozgalmat. Nem szabad azt sem politikai, sem társadalmi, sem felekezeti szempontból tárgyalni és kezelni. Maradjon pusztán gazdasági kérdés s ha higgadtabban nézzük a szövetkezés okait és célját, fel is használhatjuk annak áldásait anélkül, hogy rombolnánk. A korlátlan szabadság, a verseny feltétlen szabadsága csődbe került. Nem nyújt annyi aktív hasznot, mint amennyi existenciát tönkre tesz. Az individualizmus, amely az egyén jogait biztosítja ugyan, de a gyengének nem megy segítségére abban a harcban, amely kegyelmet nem ismer, korlátlanul nem tartható fenn. Ezt érzi minden józanul gondolkodó fő. A korlátlan individualizmus ellen keres védelmi eszközöket a szövetkezés, hogy a sok kis ember közös ereje szembe állhasson a nagy molochhal, amely hatalmába kerítette az emberiség termelésének legnagyobb részét. A szövetkezeti eszmét maga az élet szülte. Meg kellett annak születnie mindenütt, ahol a modern gazdasági elvek alapján rendezkedett be az élet. íme a most lezajlott kongressus bizonyítja, hogy mindenütt ugyanazonos elvek és érdekek mozgatják a szövetkezést. A szövetkezeteknek tehát jogosultságuk van, sőt azok határozottan szükségesek. A szövetkezés fogja átalakítani a gazdasági rendet. A kongressus tárgyalásaiból azonban újra csak az a tanulság szűrődött le, hogy Magyarországon a szövetkezeti mozgalom nem helyes nyomon halad. Nem ott kezdték, ahol kellett volna. A leghatározottabb hivei vagyunk a tisztán gazdasági célzattal előretörő szövetkezeti mozgalomnak, amely a nép részére uj keresetforrásokat teremt, munkájának nagyobb jutalmat biztosít. A gazdasági megerősödés lehet csak a szövetkezés észszerű célja. Az észszerüség arra utalja a kis emberek nagy tömegét, hogy a termelés fokozására s az előnyösebb értékesítésre törekedjenek. A hitelszövetkezetek a gazdasági haladással önként megteremnek; addig pedig, amíg tagjaik hiteligényeit kielégíteni nem képesek, nem sokat érnek. A termelési és értékesítő szövetkezetek, gabonaraktárak, tojás, tejszövetkezetek, iparosok raktárszövetkezetei mellett az apró cseprő falusi boltok bizony nagyon alárendelt jelentőségűek. Nálunk azonban ezeknek akkora fontosságot tulajdonítottak, hogy óriási nagy eredménynek tekintették a szövetkezeti boltokat. Fájdalom a magunk kárán láttuk be, hogy szakértelem híján a lelkesedés nem sokat ér. Akinek megadatott a sorstól, hogy a nép érdekeivel közvetlenül foglalkozhassék, Mai számunk 12 oldal*