Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-07 / 32. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. augusztus 7. 32. szám. Előfizetési dij : Kgész évre . 10 IC — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 lillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszn 18 tillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellen,i részét illi ti', közlemények a szerkeszt őséghez i Wlassics-utca 52. .-iz.i, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-uiea 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vinsza. ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Az igazság. Az igazságszolgáltatásról beszéltek a mult héten a képviselőházban. Az igazságügyre szükséges milliókat nagyobb emóciók nélkül megszavazták ugyan, de a beszédekből azt érthette meg az ország, hogy az igazságügy terén nagy és mélyreható reformokra van szükség, amelyeken szorgalmasan dolgoznak a kodifikátorok s dolgozik első sorban a tudós miniszter, Plósz Sándor. Hogy mi a hiba a perrendtartásban, végrehajtási törvényben, az igazságszolgáltatás adminisztrációjában, arról jogászok és államférfiak köteteket irtak és még többet beszéltek. Ez a rengeteg kritika meg is hozza a maga áldásos gyümölcseit, de a pörösködő kis ember kritikája szintén sokat ér, ha megszivlelik az intéző körök. A bíróságok és hatóságok ajtóit nyitogató göcseji ember mindegyre azon panaszkodik, hogy drága az igazság és sokáig tudja k-itiporni a jussát a szegény ember. Aki ismeri a parasztperek sorsát, igazat ad az atyafinak. Ha pere akad valami apró követelés miatt, sokáig megsinyli a felperes is, alperes is. A szegény embernek nincs nagy követelése; az ügyvéd pedig nem hajlandó a biróság által megállapított díjért perelni; a költségek oroszlán része tehát a felperesre esik, aki egy két száz korona követelésének felét elfizeti, mire hozzájut a pénzéhez. Az alperest pedig agyonnyomorítják a végrehajtási költségek, amelyek sokszor, nagyon sokszor meghaladják a tartozását. Az iparos apró követeléseinek behajtása szintén nehézkes és drága. A kisebb követeléseket nagyon sok ember inkább veszni hagyja semmint perre vigye, mert nem csak költségbe, hanem sok utánjárásba is kerül a behajtás. A szegény ember tehát legelső sorban olcsóbb igazságszolgáltatásért könyörög, hogy. érdekeit jobban megvédelmezhesse. Legindokoltabbak azok a panaszok, a melyek a törvény hiányainak a szédelgés, a lelkiismeretlen visszaélések által való kihasználását sorolják fel. Régen ismert tény, hogy a szédelgők, uzsorások zugirászok a törvények hiányos intézkedéseit évtizedek óta a maguk javára zsákmányolták ki s nagyon sokan vagyont szereztek azoknak a kisembereknek a rovására, akik a törvényeket nem ismerték. Bőven ismeretes dolog nálunk az is, hogy a gépügynökök hogyan csapták be a földművelőt, sőt az értelmesebb birtokost is. Mindenki tud akárhány esetet arra, hogy a váltókkal rászedett parasztot hogyan forgatták ki mindenéből az élelmes és lelkiismeretlen ügynököket utaztató gyárak. Napról-napra látjuk, hogy a végrehajtásoknál, árveréseknél minő visszaélések harapózhatnak el teljesen büntetlenül. Láttunk esetet arra is, hogy a népboldogító szövetkezetek hangzatos jelszavai csak arra szolgáltak, hogy száz és száz ember perköltségeket fizessen. Tapasztalhatjuk az életbiztosító ügynökök üzelmeit. Bőven szedi áldozatait a gabona uzsora s a szegény ember apró kölcsönei után fizetett törvényellenes kamatokból még mindig lehet vagyont szerezni. A mi törvényeink hiányai miatt törvényes mezben folyt a fosztogatás és folyik még ma is. Hány tudatlan ember esik áldozatává egy aláírásnak, amelyet .jóhiszeműen kapart egy ártatlannak vélt okiratra, TÁRCA. A világ. Rados Gáspár tanár úrékat otthagyta a régi szobaleányuk. Zsófi éppen öt esztendeig lakott a tanáréknál egyfolytában. Szép, jó, dolgos lány volt, a kire aggodalom nélkül rá lehetett bizni a dobos-torta készítést és a szappanfőzést egyaránt . . . Egy napon felmondott. Okát sem adta, csak elment. Megunta a szolgálatot. Ép ennek a felmondásnak a történetét beszélte el a kis tanárné a sógorasszonyának, Miillernének. Müllerné még mindössze egy nap óta van Pesten, de eddig jóformán arra sem ért rá, hogy kissé körülnézzen a városban. A töméntelen izenet, meg az özön pletyka teljesen lefoglalta a két asszony idejét. Radosné egy épen nem rövid, de annál kimerítőbb referáda keretében már elmagyarázta az ángyomasszonynak, hogy kik és mik laknak a házban. Ezek közül ki nem él az urával? Ki lakik „csak ugy" ezzel vagy amazzal? Melyik szomszédasszonynak nincs mosó teknője és kik szokták á szomszédból kölcsön kérni a vasalót s a dagasztó tálat. Mikor a két asszony ezeket a tagadhatatlanul nagy fontosságú kérdéseket töviről-hegyire megvitatta, végre arra a meglepő eredményre jutott, hogy minden férj kártyás. Ez a férjeket a sárgaföldig lesújtó Ítélet különben logikai összefüggésben volt azzal, hogy mig cseléd híján Radosnénak otthon kellett ülni és Gyurkát őrizni, addig a kegyetlen tanár valamelyik klubban boldogan verte a blattot. Gyurka ugyan nem szorult az őrizetre. Az anyja szavai szerint ama kevesek közé tartozott, akik soha sem feledkeznek meg gyermeki kötelességeikről. Áldott jó fiu, aki soha sem sir. Nem dúskál az ételberf, sőt a levest is megeszi, ami a mai gyermekeknél ritkaság. Ami pedig az észt illeti, ámbár csak négy éves, már is olyan okos, mint egy zsebszótár. Noha a kis mama szavaiban nem kételkedett senki, Gyurka mindazonáltal jónak látta beigazolni az anyja állításait s olyan zsivajt csapott a szomszéd szobában, hogy az ángyomasszony majd megsiketült tőle.Egy-egy erőteljesebb kurjantásnál a mama egy pillanatra abba hagyta a beszédet s ragyogó arccal magyarázta: — Hallod lelkem; Gyuri vonatot játszik. A roBz posztó a székeket egymásra rakja s nagy fiityölés és csilingelés közben versenyjátszást rendez egy assztal körül. O maga a vonat, a masiniszta, a mozdony, a csengő . . . Hát mondjad lelkem, létezik még több ilyen aranyos gyerek a világon ? Az ángyomasszony ugyan ismert még néhány ilyen aranyos gyereket, mindazonáltal nem szólott. A helyzethez illő komolysággal hallgatta a Gyurka dicséretét s csak egy-egy „hm, hm" és „na, na" szóval vitte előbbre a szükséghez képest a beszéd fonalát. Epen a cselédügy ma ós a cselédügy a régi jó időben cimű soha ki nem meríthető kérdések fejtegetésével volt elfoglalva Radosné, mikor halkan kopogtattak az ajtón. — Ugyan ki jöhet? — riadt fel a két asszony. ízlésesen öltözött fiatal hölgy lépett be. Sugár termetére rásimult a divatos lilaszinű ruha. Formás arcocskájához illett a bóbitás kalap. — Jónapot nagysága! A tanárné tágranyitott szemmel bámult a jövevény elé. — Maga az Zsófi? Alig ösmertem meg. — Igen is, én vagyok. Meg akarom mondani a nagyságának, hogy nagyon sajnálom, de nem jöhetek el ma délután Gyurkára peszrálkodni, mert már magam is — nagysága vagyok. Leste a hatást. Bogár két szeme megvillant, mikor ezeket mondta, jól esett neki, hogy a volt asszonya bosszankodik. Radosné még hellyel is megkínálta, Zsófi azonban nem ült le. — Köszönöm szépen, nagysága — mondta mosolyogva — nem fáradtam el, kocsin jöttem. A tanárné egyik ámulatból a másikba esett. Most már az asszonyi kíváncsiság is csiklandozta. Tudni akart mindent. Zsófi folytatta. — Először a szobalányomat akartam elkülMai számunk 10 oldali