Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904 december II. 50. szám. Előfizetési dij : Kérész évre . 10 lí — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 lillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszei 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 tillér. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 52. sz.), laz anyagi részét illető köz emények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hullámok. Belekerültünk mi is, szerény vidékiek, a politikai élet hullámverésébe. Nagy hullámokat ver a politikai élet, amely a képviselőház üléseinek szünete alatt kiszorult a parlamentből a pártkörökbe, a vidékre, az utcára s talán nem sokára a választókerületekben fog összpontosulni mindaz a szenvedély, törekvés, ellentét, amely a hatalmi kérdés körül a képviselőházban felszínre vetődött. A magyarnak szenvedélye a politika. Ezeréves alkotmányunk kifejlesztette a közügyekkel való foglalkozás szeretetét s mikor a misera contribuens is belül került az alkotmány sáncain, a hatalom és tradiciók örökös urai nem mulasztották el a népet is beleoktatni a politizálásba. Talán jól is van így. Foglalkozzék mindenki a haza sorsával, hogy önérzetre ébredjen a nemzet minden tagja azon tudat által, hogy neki is van beleszólása a közügyekbe. A közszabadság csak akkor hatalom, ha annak élő lelke van a nemzeti öntudatban, a polgári önérzetben. Az öntudat kifejlődésének azonban előfeltétele az egyénnek politikai függetlensége s az egyéni jogok, a vélemény és meggyőződés teljes szabadságának ^elismerése és tisztelete. Ha azonban őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy nálunk az egyéni meggyőződés tisztelete nem áll a legmagasabb fokon. Nem hiszünk egymásnak s nem bizunk egymásban. A meggyőződés tisztaságán sokan mindenkor a foltokat keresi s feltámad a gyanúsítás, a rágalom és a gyűlölködés. Ez is magyar nyavalya, amely ezeréves történelmünk minden lapjára szomorn eseményeket jegyzett fel. Ha ennek a nemzetnek annyi hazaárulója lett volna, ahányra a torzsalkodás hevében rákiáltották ezt a megbélyegző nevet, mi volnánk az utolsó nép ezen a világon. Ezekben a szomorú napokban pedig ugyancsak hullik a hazaárulás vádja a legártatlanabb fejekre. A terrorizálás közkeletű módja ez a vád, amely nagyot és kicsinyt egyaránt érhet, ha talán más véleményen találna lenni, mintazokén az igaz hazafiakén, akik a nemzet nemes tradiciói, a hazaszeretet és honfi erények kizárólagos letéteményeseinek képzelik magukat. A gyanúsításból és másoknak méltatlan megvádolásából politikai rendszer lett Magyarországon. És ennek a rendszernek szomorú következménye nem fog elmaradni. Az érzékenyebbek, akiknek lelkébe fulánkot ver a gyanúsítás, vissza fognak vonulni a politika nagy szinpadáról s az ország sorsát, a nemzet jólétét, jogait és törekvéseit teljesen kiszolgáltatják a plutokráciának, vagy a demagógiának. o O Ha nekem olyan hangom volna, hogy megballná a nemzet minden igaz fia, azt kiáltanám mindenkinek, azt tanítanám mindenütt: Először higyjük el egymásnak, hogy magyarok vagyunk mindnyájan, akik szeretjük a hazánkat, nemzetünket, országunkat, alkotmányunkat; ne gazemberezzük egymást lépten-nyomon, hanem az argumentumok fegyvereivel s az elvek jogosult harcával igyekezzünk megtéríteni azokat, akik nézeteink szerint tévutakon járnak. Evvel a tudattal, evvel a céllal álljuk a harcot. Férfiak küzdőtere a politikai élet; mérkőzzenek az erők, mérkőzzék a hazafiság, de ne a terrorizmus eszközeivel, gyanúsítással, lealázással. Gyakran felhangzik a vád, hogy a hatalom bérencekkel veszi magát körül s titkos nyomással az állam szolgáit meggyőződésükkel ellenkező politikai magatartásra kényszeríti. Aki hiszi, higyje; aki bizonyítani tudja, bizonyítsa be, hogy ama sokat hánytorgatott, sokszor emlegetett titkos rendeletek léteznek. De hogy az igaz hazafiak is igyekeznek a gyanúsítás eszközeivel és a hazaárulás vádjával a kö^véleméuyre ránehezedni, az már bizonyos, sokszor j tapasztalt tény. i 1 Szatmármegye közgyűlésén esett meg, hogy gróf Károlyi István a kormány ellen felszólalt s vele szemben állott a fia, gróf Károlyi György. És ez a két magyar mágnás ak

;k a magyarság egy régi nemes törzsének hajtásai, akiknek önzetlenségében, io-az szándékában kételkedni senkinek sincs O oka és joga, bizonyosan nem tartja egymást sem hazaárulónak, sem bérencnek. Ahol fenkölt gondolkodással állnak egymással szemben az ellenfelek, ott a közélet mindig tiszta marad és soha sem rakódik le a szenvedélyek salakja; a meggyőződés szentségébe és a hazafiságba vetett hit soha meg nem rendül s nyilt sisakkal, bátran és férfiasan igyekszik mindenki legjobb meggyőződését követni, elveit diadalra segíteni. — — A politikai élet hullámverése a hivatalokban, sőt az iskolában is mozgalmat okozott. A zalavármegyei megyei és állami ellenzéki tisztviselők a »Magyarország* szerint Holló Lajos képviselőhöz levelet intéztek, amelyben az egyesült ellenzék zászlója alá esküsznek. Szabad országban élünk; szabad a meggyőződés; szabadon választhat mindenki politikai hitvallást. Nem értjük tehát azt a bujkálást, amellyel a levelet iró ellenzéki tisztviselők többi kartársaik háta mögé rejtőznek. Mire való a gyűjtőnév, mikor bárki odaírhatja a nevét a politikai pr igrammja alá. Igaz ngyan, hogy a Tisza István-féle titkos nyomással mentegetőznek, de először is ebben a titkos nyomásban ma már senki sem hisz; másodszor pedig azokat, akik kijelentik, hogy kenyerük és állásuk kockáztatásával is készek elveiket követni, nem rettentheti vissza a titkos nyomás. Vallom és követem, hogy minden igaz politikai meggyőződé? tiszteletre méltó. Tisztelem az ellenzéki tisztviselők megg}

ruződését is. De a bujkálást nem tisztelem. Emelt fővel, bátor szóval, uraim, ám mérkőzzenek az elvek. Ki akar jobbat, ki tud többet ? Egyének eleshetnek, nagyságok eltörpülhetnek, hatalmasok elbukhatnak, de elvek harcában az egyén, a nagyság, a hatalom, a kenyér, a rang, az előmenetel mellékes. Önök is ezt vallják. Mire való tehát a bujkálás? Hiszen több tisztviselő van az önök álláspontján, akik nem bujkálnak. Igaz, hogy azért politikai leveleket nem írnak. A zalaegerszegi főgimnázium ifjúságát is elfogta a politizálás vágya. A nemzet reménye tiltakozó táviratot bocsátott útnak, mert ő félti az alkotmányt. Érdekes epizód a mai lázas időben ! Mit tudnak ők, a sürgönyözök, a magyar alkotmányból? Bizony még keveset. Mit ismernek az életből s mennyire tudják méltányolni a napi politiüa eseményeit? Mai számunk 12 oldah