Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-11 / 50. szám

6 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1904. november 2. De a gimnáziumi ifjúságot magával ragadja a példa, az egyetemi hallgatóság szereplése s nemes idealizmusát a napi politika torzsalkodásaira pazarolja el. Korán van még, kedves ifjú barátaim, nagyon korán. A Zalavármegyei megyei és állami ellenzéki tisztviselők aláirással a „Magyarország" december hó 9-én megjelent száma a következő levelet közli: „Nagyságos Holló Lajos országgyűlési képviselő urnák Zalaegerszeg. — Zalavármegye ama megyei és állami tisztviselői, akik fennen nem hirdethetik és kifejezésre nem juttathatják — a Tisza István-féle titkos nyomás miatt — ama lángoló hazafiúi honszerelmüket, mely lelkeik és sziveik minden atomját betölti, vérük minden parányi cseppjét átitta, arra kérik fel Nagyságodat, hogy tolmácsolni kegyeskedjék a mai nap megtartott népgyűlés alkalmával ama szent eskünket az egyesült ellenzékkel, mely szerint, ha majd itt lesz az idő s amelynek el kell jönnie, kilépünk e ránk erőszakolt némaságból férfiasan, büszkén a küzdelmek ama terére, (ha tán kenyerünket, jövőnket fogjuk is elveszíteni), ahol honszerelmünket, ahol életünket arra az oltárra fogjuk vinni és feláldozni, melyen Kossuth, Apponyi, Ugrón, Zichy gróf, Holló és a többi nagyok neve láugbetükkel vannak felirva. — A zalavármegyei megyei és állami ellenzéki tisztviselők." A levélre vonatkozó megjegyzéseinket más helyen elmondtuk. Itt még csak azt füzzük hozzá, hogy tisztviselői körökben a levélről nem tudnak. A vármegyei közp. tisztv. között egyáltalában nincs gazdája, mert ha vannak is ellenzéki érzelműek, de ezek se választanák elveik kifejezésre juttatására ezt a módot. Meglehet, hogy az egész csak mistifikáció, vagy valami jókedvű asztaltársaság pillanatnyi elhatározásának szüleménye. Megjegyezzük még azt is, hogy a vármegyei tisztviselők egyértelmű nyilatkozata szerint ama bizonyos titkos nyomásról senki sem tud; erre példa Zalavármegyében soha sem volt és most sincs. Az egész nem egyéb, mint roszakaratu gyanúsítás, vagy meggondolatlan ráfogás. A helyzethez. *) Népgyüléseket tartani igen könnyű. Kinyomatnak néhány plakátot, kifüggesztik az utca sarkokra, megküldik a községekbe, s ha éppen hetivásár is van, meg van a nép, a melyhez szónokolni lehet, s meg van a bizalmatlansági Vármegyénk egy nagybirtokosától s jeles publicistától kaptuk ezt a cikket. TARCA A kártyavár. — Az ördögbe is, hát vágtass beléje. — Kiáltá egy fiatalember, amint kihajolt a hintó ablakából. Az egyenruhás kocsis hozzá volt szokva a feltétlen engedelmességhez, megindította a lovakat ós a következő pillanatban fülsiketítő recsegés, ropogás, üvegcsörömpölés, egy átható kiáltás és nem válogatott káromkodás volt hallható. Az urasági hintó mitsem törődve a szerencsétlenséggel, tovább vágtatott, mig az az egy fogatos, amely elzárta az utat, roncsokban hevert az ut közepén. Sűrű néptömeg torlódott össze; egy rendőr alakja is feltűnt a láthatáron, aki azonnal tisztában volt azzal, hogy a szerencsétlenség oka egyedül az egyfogatos; azt az előkelő hintót csak nem lehetett okozni. S mig a rendőr a legnagyobb nyugalommal elővette jegyzőkönyvét és ceruzáját, idegen emberek vették pártfogásukba azt a két hölgyet, akiket a kocsi romjai maguk alá temettek. Az egyik elájult, a másiknak az ijedtségen kivül nem történt semmi baja . . . szavazat is, melynek tartalmát rendszerint csak néhány ember ismeri, de azért, ha a közel álló néhány ember „elfogadjuk"-ot kiált, „elfogadjuk"-kal helyeselnek a tovább állók is. De ha kérded tőlük, hogy mit is fogadtak el, nem tudja megmondani a tizedik sem. Azt pedig, hogy hány a szavazó közöttük, ne is kérdezd, mert igen kellemetlen csalódás fog érni. Ez az úgynevezett népgyűlések képe itt is, másutt is, ahol az ilyen gyűlések nem zárt helyiségben tartatnak. Komolyabbak azonban a törvényhatóságok nyilatkozatai. Itt is rendszerint úgy alakul ugyan a többség, hogy melyik párt a mozgékonyabb, melyik párt tud több vidéki embert betoborzani és zajosabb szónokokat desigálni, de lényegében mégis el kell ismerni, hogy komoly factor nyilatkozik meg. Jó tehát, ha a nagy közönség mielőtt leadja a szavazatát, megismerkedik a helyzettel s nem indul a szónokok után. A helyzet ez. Minden parlamentáris alkotmánynak úgy nálunk, mint máshol is az egész világon a többségi elv képezi az alapját. Ez az elv már a görögök és rómaiak alkotmányában is alapelv volt. Pars major, pars senior. Igy volt ez évszázadok óta nálunk is. Ezen alapelvre van fektetve az 1848-iki alkotmány is. A négy év előtti országgyűlési választások alkalmával azonban több nagyhangú urnák sikerült bekerülni a képviselőházba, mint máskor. Ezek az urak nem birtak ahhoz sem képzettséggel sem képességgel, hogy komoly kérdések alapos megbeszélése által érvényesüljenek. De szerepre mégis vágyakodtak. Gorombáskodtak, közbeszóltak, zavarták a tanácskozások rendes folyását, sőt komolyságát is. Majd pedig kilesték a házszabályok gyengéit s azok utján lépten-nyomon, hetekre, hónapokra megakasztották a törvényhozás egész működését. Közgazdaságunk, kulturánk, iparunk, kereskedelmünk, hitelünk fejlődése megállt. A vállalkozási szellem elernyedt, a külföldi államokkal való viszonyaink rendezése megakadt. Csak a kivándorlás, mint a köznyomor eredménye és legbiztosabb mutatója fejlődött, sőt ijesztő mérveket öltött. De azokat, akik lármát csaptak az ex-lex miatt, sőt izgattak mindenfelé az adók megtagadása mellet — de maguk szépen felvették képviselői fizetésüket, sem a nép nyomora, sem az ország jó hirneve és hitele nem indították meg, hanem kisebb-nagyobb szünetekkel folytatták ::z obstrukciót. S midőn a beszédekkel való obstruálásban kifáradtak, rá tértek a technikai obstrukcióra, vagyis a legbutább osztrák találmáryra, amelyhez sem ész, sem tudomány, sem szónoki tehetség, hanem csak furfang és erőszakoskodás szükségesek. S ezzel a furfangos eszközzel meg volt adva a mód, hogy 20—25 ember jegyzőkönyvi kifogásokkal, napirend előtti felszólamlásokkal, névszerinti szavazásokkal, zárt ülésekkel, bármikor megakaszthassa hetek, hónapok, sőt évekre a magyar törvényhozás működését. Hogy a házszabályokat, melyek ilyen felfordulást lehetővé tesznek, meg kell változtatni, tisztában állott minden komoly ember előtt, akár tartozott a szabadelvű párthoz, akár az ellenzékhez. Most is elismerik a házszabályok módosításának szükségességét az összes komoly hazafiak, az ellenzékiek is. Midőn tehát Tisza István benyújtotta volt indítványát, hogy a Ház egy vegyes bizottságot küldjön ki, melyben minden ellenzéki árnyalat képviselve legyen s ennek hivatása az lett volna, javaslatot tenni, a házszabályok miként legyenek módositandók, hogy a képviselőház munkaképessége biztosítva legyen, nagyon meg volt lepve az egész nemzet, hogy az ellenzék egytőlegyig kijelentette, hogy a kiküldendő bizottságba nem megy bele. Hiába jelentette ki Tisza, hogy kikapcsolja abból az újonc megajánlás kérdését. Nem ment bele. Hiába jelentette ki a ministerelnok, hogy semmi utasítással sem köti meg a bizottság kezét, javasoljon az azt, amit jónak lát. Megmaradtak amellett, hogy nem mennek bele. Az a terv tehát, hogy a különböző pártok kölcsönös kapacitáció mellett alkotják meg a szükséges házszabályreviziót, igy dugába dőlt. Még nagyobb meglepetés volt azonban a n:igy közönségre az, hogy az ellenzék azt is megakadályozta, hogy a Ház többsége küldjön ki egy bizottságot, amely javaslatot tegyen a házszabályok módosítására. Világos volt, hogy ismét megakadályoztatik a többség abban, hogy jogait érvényesíthesse. Megkezdődött ismét a technikai obstrukció zárt ülésekkel, névszerinti szavazásokkal ós furangokkal. Ekkor aztán az történt, a mi hasonló esetben bármely más gyülekezetben megtörtént volna. A töbség szavazást kért. S az elnök szavazásra bocsájtotta a Dániel féle határoz-iti javaslatot. A Ház többsége pedig elfogadta azt. A formasértés abból áü, hogy egy néhány beszéd még meghallgatandó lett volna. De az nem kétes, hogy a többség szavazott a Dániel-féle javaslat elfogadása mellett. Az sem kétséges, hogy ez a házszabálymódosítás csak ideiglenesen s csak addig tart, mig a Háznak módjában lesz a házszabálymódosítást rendes uton letárgyalni. — Gróf Ilosvay Anasztáz! — jelenti az egyenruhás szolga, feltárva az ajtót és beengedte a magas vendéget. A dúsgazdag kereskedelmi tanácsos azonnal elóje sietetl és megkülömböztetett tisztelettel üdvözölte vendégét. A fiatalember bizonyos leereszkedéssel fogadta az öreg úr hódolatát és fölényes mosollyal tekintett szét a vendégek közt. Azonnal észrevette a kereskedelmi tanácsos leányát és feléje tartott. A legmélyebb tisztelettel hajolt meg a leány előtt és óvatosan ajkaihoz emelte kezét. Mindenki tudta, hogy az eljegyzés csak napok kérdése. A gróf sablonos bizelgések közt elkérte a leánytól táncrendjét és hanyag kézmozdulattal odakanyarította nevét. — On nem épen szerény, — mondá a fiatal leány egy pillantást vetve az elefántcsont lapocskára, midőn a gróf visszaadta. — Mindjárt négy táncot foglal le magának? Annyira bizik beleegyezésemben ? — Csakugyan nem félek, kedves Thea, hogy megvonja tőlem kegyét. Kocsisom elkésett, de majdnem halálra hajtattam lovaimat, csakhogy megakadályozzam, hogy más valaki megelőzzön . . . — Ennyi áldozatkészséget természetesen nem lehet jutalmazatlanul hagyni, gróf úr . . . — válaszolá a leány és karját nyujtú egy másik fiatalembenek, a kivel e táncra foglalkozottA pazarul kivilágított és feldíszített termet fülbemászó keringő hangjai töltötték be és a táncosok vigan hullámoztak fél alá. A kereskedelmi tanácsos egy pálmához támaszkodva megelégedéssel nézte a mulatozókat, mert azon emberek közé tartozott, kik sokat adnak a külsőségre. Theát visszavezette táncosa helyére, s azonnal jelentkezett egy második, egy leányos arcú, fiatal tiszthelyettes, ki igen esetlenül mozgott és még nem tanulta meg, mint kell magába fojtani a legelrejtettebb gondolatokat. Thea jól tudta, hogy a fiatalember fülig szerelmes az ő kék szemeibe, cseresznyepiros ajkaiba. Máskor jól mulatott ily néma hódolaton, most azonban ártatlan kacérkodással még jobban szította a tüzet, mely a tiszthelyettes szivében azonnal óriási lánggal lobogott. A tánc utáu a fiatalember télre nem érthető sóhajtással mondá: — Ugy van kedves Thea nagysád, amint mondottam. Nekem nem tetszik itt ez az egyhangú élet és változatosságot szeretnék. Olvastam a lapokban a legújabb afrikai expedícióról és mindjárt készen voltam tervemmel. Elvezet lehet tigrisekre, oroszlánokra vadászni, beubzülöttek ellen harcolni. Azonnal jelentkeztem, de már elkéstem. Biztosítom kod-