Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-04 / 49. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1804. november 6. mely engem, ki egész politikai pályámat e párt kötelékében töltöttem, erre kényszerített. Elmondja a november 18-iki ülésen történt erőszakosságot. — Törvénytelen, tehát jogilag nem létező, senkire nem kötelező jogszabályt tettek — úgymond — a napirendre kerülő ügyekben hozandó képviselőházi határozatok alapjává. Ez nemcsak jogi lehetetlenség, hanem egyúttal oly szerencsétlen tény és precedens, mely ebben az országban az állam és jogrend felforgatására vezethet, mely megrendítheti a magyar nép kebelében a törvénytiszteletet és oly nagy erkölcsi és eszményi kárt okozhat a jogrend sérthetetlenségében, melynek következményei kiszámíthatlanok. Én bizom nemzetem értelmiségében ós komolyságában, és kérem is arra, hogy a polgároknak a törvény ós jogrend iránt köteles tisztelete meg ne lazuljon ós ezt senki, ha összeütközésbe jő a jogrenddel, magára nézve mentségül ne tekintse. Ez a tény különben is önmagában hordja semmiségének feltételeit. Ameddig a kormányelnök úr azt tűzte ki célul, hogy a házszabályokat módosítsa : ebben a céljában egyetértettem vele. A házszabály módosításának szüksége pártkülönbség nélkül általános követelmény. A mérték iránt lehetnek eltérő vélemények, de általános meggyőződés, hogy attól az áldatlan állapottól, hogy a Ház egy kis töredéke megakaszthassa a parlamenti munkát, meg kell szabadítani a magyar parlamentárizmust, mely alkotmányunk tengelye. Ez oly elementáris óhaja a közvéleménynek, mely teljesítetlenül nem maradhat. Ha volnának mégis olyanok, akik a mai házszabályt változatlanul fenn kivánnák tartani, azok fölött igazán napirendre térne a közvélemény megnyilatkozásának ereje. De arra nem gondolt a miniszterelnök úr, hogy ha a magyar közvélemény elfordult is a szertelen obstrukciótól és erős falanxként áll a házszabály oly módosítása mellett, mely lehetetlenné tegye, hogy még folyó ügyek se tárgyaltathassanak a parlamentben: nem ragadta el ez a teljesen jogos hangulat annyira, hogy a jogrend alapvető feltételeit, a jogelv sértetlenségébe vetett hitet rakja arra a máglyára, melyen elégetni akarják a túltengő obstrukciót. Feledte, hogy ennek a hazának a függetlensége, szabadsága, alkotmánya nem a nyers erő hatalmán nyugszik, hanem a törvények erkölcsi erejében. Azt fejtegeti Wlassics, hogy az exlex állapot, melyre Tisza mint precedensre hivatkozott, nem igazolja azt, hogy a Ház határozathozatalainak törvényes kellékeit forgassa fel Tisza erőszakosan, jogellenesen. Az úgynevezett exlex állapot — folytatja — melynek rendes, normális, törvényes voltát senki sem állítja, éppen nem szolgálhat precedensül, vagy mentségül arra, hogy a képviselőház határozatokat hozzon a házszabály világos és határozott félretételóvel. Amely kormány az események kérlelhetetlen végszüksége folytán oly feltételek mellett folytatja a különben fennakadt, ós ezt a fennakadást semmiféle más módon el nem hárítható kormányzást, hogy a képviselőházat együtt tartja, minden nap minden tényéórt felelősségre készen áll, hosszabb időre még el se napolja a képviselőház üléseit, midőn a múltban már megállapított költségvetés keretét tartja irányadónak, midőn a miniszteri felelősség, és ennek minden következményeivel, tehát a politikai és büntetőjogi felelősség egész súlyával helyt áll kormányzati intézkedéseiért, — az egészen más, mintha a házszabály világos és határozott félre- ' tótelével az elnök jogszabályok alkot ának alapjául szolgáló határozatot hirdet ki, mely a határozathoz?.ial egyetlen kellékének sem felel meg, ós a mely törvénytelen határozatot nem tehet törvényessé még a választók többségének nyilatkozata sem. Az elkövetett törvénytelenség nem biztosítja a „salus reipublieae"-t, mert ha csak a nemzet választói a maguk összeségében nem helyeslik ( az elkövetett jogsértést, ha akad az uj Házban tiz képviselő, ki a november 18 iki házszabályt törvénytelensége miatt' nem létezőnek tekinti, nyugalom a Ház tanácskozási rendjében nem képzelhető. A képviselőház törvénytelen határozatát legitim határozattá a választók többségében megnyilvánuló nemzeti akarat se teheti. A határozat illegitim mc.rad azután is. A „Quod initió vitiosum est" . . . árnyéka reáborul és a törvénytelenséget csak maga a Ház hozhatja helyre, ha semmisnek nyilvánítja. A választóközönsógben megnyilvánuló akarat nem fedhet be semmiféle törvénytelenséget. Nem fedheti be, — hogy egy példát hozzak fel, — egy miniszter törvénytelenül kiadott rendeletét sem, hiába szavaz neki j bizalmat a nemzet összesége, a biró van hivatva { konkrét esetben eldönteni: törvényes vagy tör- j vónytelen- e a rendelet. Két megjegyzésre kell kitérnem. Az egyik az, J miért nem akadályozták meg a november 18-iki esemény után kilépettek már előbb az úgynevezett »erőszak* politikáját. Erre az a válaszom, hogy én se hittem, más se hitt a kilépettek közül abban, hogy az erőszakos lépés föltétlenül bekövetkezik. Föltehet- j tük, hogy az taktikai fegyver csak, melyet Damokles kardjaként kezel a minisztelnök úr. Annál inkább feltehettük, mert hisz ugyanezen év márciusában is visszavonta a rendkivüli eszközök igénybevételére szóló javaslatát, és ez máibevált a béke megszerzésének eszközéül. Ily helyzetben, midőn a kitűzött célt, t. i. a házszabály revízióját óhajtottuk, a beavatkozásnak nem volt jogosultsága. Követtem is őt és követte mindegyik a kilépettek közül a jog utjának utolsó állomásáig. Azt pedig sohasem titkoltam, hogy az erőszakos lépés elválaszt bennünket a célhoz vezető uton. A másik megjegyzés, melyet Széli Kálmán és Andrássy Gyula gróf kilépését igazoló nyílt levelekre hallottunk, az volt, hogy a kibontakozás útját a két államférfiú nem jelölte meg. Széli Kálmán letette mandátumát. Világosan megmondta, hogy politikai működésre nem talál teret. Ezt az elhatározást mélyen fájlalhatjuk, de megérdemli, hogy azt mindenki tisztelettel vegye tudomásul. Andrássy Gyula gróf ellenben kijelentette, hogy kettős óéinak fog szolgálni. Az egyik az, hogy a formák megsértésével létrejött határozat ne váljék jogforrássá. A másik cél az, hogy a nemzetnek nap-nap után mind hangosabban nyilvánuló azon akarata, hogy a házszabályok a szólásszabadság megóvásával módosíttassanak, érvényesüljön. Ennél többet ez idő szerint alig mondhat az, aki, mert meggyőződése tiltja, hogy a most küzdő táborok bármelyikéhez csatlakozzék, néhány rokonfelfogású képviselővel pártonkívüli állást foglal el. Nyilatkozata világos, hogy első feladat a megsértett jog reparációja és soha ós semmi szín alatt más nem, mint a parlamentárizmus megengedett eszközeinek igénybevétele. Nekem is kötelességem választóimmal szemben megjelölni az utat, melyet követni akarok. A miniszterelnök úr — mint többszörös kijelentései tanúsítják — elhatározta, hogy merész koncepcióját és ennek következményeit teljes eréllyel keresztül viszi. A november 18-iki határozati javaslatot érvényesíteni akarja. Ezen az alapon több törvényjavaslatot óhajt keresztülvinni, tni kétségtelenül az erőszakos lépések egész sorozatát feltételezi. Ezt az utat nem követem, nem követhetem. Az erőszak első alkalmazásánál levontam magamra nézve a következményeket. A másik ut az, melynek határjelzői e néhány pontba foglalhatók : Az első feltétel az, hogy a november 18-iki határozat jogforrás nem lehet. A másik az, hogy a szólásszabadságot biztosító, a házszabályokkal való durva visszaélést lehetetlenné tevő revizió lehetőleg pártközi egyezség utján jöjjön létre. Szükséges mindenesetre, hogy ismerje meg az egész ország azokat az alapelveket és főbb részleteket is, melyeket a végleges házszabálymódosítás tartalmazni fog. Ha ilyen eljárás mellett is a házszabály-revízió ellen obstrukció törne ki: akkor van helye apellálni a nemzetre, hogy nyilatkozzék meg a nemzeti akarat, hogy azt a zászlót kivánja-e szolgálni, mely lehetővé teszi, hogy egy kis öreaék technikai obstrukcióval megakaszthassa a Ház munkarendjét, vagy azt a zászlót, mely biztosítani akarja nemzeti létünk palládiumát: a parlamentárizmust. A nemzeti akarat Ítélete itt oly súllyal nehezedik mindenkire, hogy a házszabály-revizió ellen újra obstruálni az erkölosi lehetetlenségek közé tartozik, de a már törvénytelenül létrejött képviselőházi határozat törvényessé tétele végett nem szabad v, kormánynak a nemzetre apellálni, mert olyan verdiktre hivná fel a választók többségét, melyet az a magyar alkotmány értelmében meg nem adhat. Nem tudok más utat, mint a jogelv helyreállításának útját. Nincs más eszköz, mint a parlamentárizmus megengedett eszköze. Ez az ut, mely megnyugvásra vezet, de nem az, hogy törvénytelenül létesítsenek egy ideiglenes házszabályt, ennek drákói szigorával, kitiltásokkal, kivezetésekkel s megcsonkított parlamenttel szav8ztassák meg a Ház rendjót, a végleges házszabályt, pénzügyi felhatalmazást és egyéb törvényjavaslatot. Ezzel nem lehet elérni mást, mint elkeseredettséget, visszavonást, az állami jogrend nagy erkölcsi értékeinek megcsorbítását, a jogok és kötelességek összhangjának megzavarását. Ebben a politikában nem kívánok részes lenni. Eljárásomat önök vannak hivatva megítélni. ítéletüket nyugodtan várom. Kelt Budapesten, 1904 évi november hó 28. Hazafiúi üdvözlettel Wlassics Gyula. Járványok. Zalavármegyének nagyon sok községében évről-évre megjelenik a skarlatina s a difteritis. A mult hetekben Zalaapátiban, Alsópáhokon s a keszthelyi járás több községében fordultak elő vörheny megbetegedések, Zalaegerszegen difteritis. A modern hygiénia, amely bacteorológiát ismer, tudja éa bizonyítja, hogy a ragályozás bacillusok, mikróbák ós egyéb betegségtermelő szervezeteknek egyénről-egyénre vaió áttelepítése utján jön létre; tehát a modern egészségügyi rendészet a védekezésnek teljesen ellenkező módját alkalmazza, mint pl. egy nagy tudásáról híres orvos in illo tempore. Ha valamelyik gyermek fertőző betegségbe esett, hozzátartozói rögtön a beteg mellé internáltattak, hogy egy füst alatt, egy vesződséggel, egyszerre essék át valamennyi a nyavalyán, mikor úgyis holt bizonyosra lehet venni, hogy rájuk is átragad. És a nagytudású doktor eme rendelkezését minden család mukkanás nélkül végrehajtotta, elszenvedte. A modern egészségrendőri intézkedés a szigorú elkülönítést irja elő. A fertőzött gyermek elkülönítendő és ápolójának a külvilággal érintkezni szigorúan tilalmas — volna. Mert hát, egy német közmondás szerint, itt van a kutya eltemetve. Ebben a szerencsétlen országban, ahol a hidegvérű mének és melegvérű kancák idillikus viszonyáról egyetlen vármegye gyűlésen többet szónokolnak, mint a közegészségügyről egy teljes esztendőben, ebben a szerencsétlen országban az államhatalom törvénybe foglalt intézkedések helyett rendeletekkel kormányoz. Természetes, hogy egy rendelet legelőször is abban külömbözik a pótolni szándékolt törvénytől, hogy mig az utóbbi bizottságok, ankétek és az országgyűlés tárgyalásainak retortáin át szűrődik tisztábbá, világosabbá, addig a rendelet egyetlen egy embernek, a megbízott referensnek, vajmi gyönge ellenőrzés mellett készített, s a készítő speciális egyéni felfogását visszatükröző és az egész országra rátukmált felfogásának a szüleménye. Már pediglen, hogy az emberi bölcsesség mily szük határok közt mozog, mily egyoldalú és gyarló, — ezek a rendeletek gyakran és csalhatatlanul tanusínák. Eminenter a járványok dolgában. A vörheny súlyosabb lefolyású kóralakjainak leggyakrabban előforduló kísérői a vesék megbetegedése ós a dyphtéria. A dyphtéria! Minden rémek közt a legfólelmesebb réme a szülőknek — valamikor. Még a halál angyalai közt is a primipilus! A vörheny lázzal, torokfájással indul. A gondos orvos folyton vizsgálja a beteg torkát, nem jelentkezik-e az indiai fojtogató thug, a dyphtéria. Mert ha igen, akkor jogában van egy belügyminiszteri rendelet értelmében még rendőri karhatalom igénybevétele mellett is a vörhenyes dyphtéria-beteget a fertőző kórházba beszállítani. De arra, hogy u dyphtéria szülőanyjával, a vörhennyel fertőzött beteget beszállíttassa a kórházba dyphtéria nélkül, és ez által a további infekciónak gátat vesseu, arra nincs joga, ha-