Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. november 27. 48. szám. Előfizetési díj : [Vész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Kgyes szám ára 20 tillér Hirdetmények : 3 husábos petitsor egyszei 13 fillér, többszöri hirdetésnél 14 tillér. ZALA A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségi! z (Wlassics-utea 5'2. sz.i, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. j /.. küldendők. Kéziratokat nem küldünk visaza AP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. A vidék hangulata. Nagyon érdekelheti az ország atyáit a vidék hangulata, mert ugyancsak sürün hivatkoznak rá. A lapok hasábokban közlik a bizalmat és bizalmatlanságot szavazó nyilatkozatokat, az üdvözlő feliratokat és táviratokat, amelyek a vidék hangulatát tolmácsolják. Ezekből merítenek erőt pro és kontra. Ezekből olvassák ki az egyik oldalon azt, hogy a házszabályok megsér- i tését a nemzet nem tekinti az alkotmány halálának, sőt attól várja a parlamentarizmus megmentését; a másik oldalon azonban ugy látják, hogy a közvélemény a fenekéig el van keseredve s ősi alkotmányának sírját már megásva látja. A vidék hangulatáról kommentárt irni könnyű dolog annak, aki nem tartja szükségesnek, hogy az igazsághoz ragaszkodjék. Egy bizalmi nyilatkozatból sokat lehet kiolvasni, ha az ember felteszi a pártpolitika szemüvegét. Az általános hangulatot megítélni azonban nagyon nehéz. Nálunk a nagy bomlás óta még nem esett sem népgyűlés, sem egyéb sokadalom, amely alkalommal a ha/afias aggodalom és közérzület előre megszerkesztett, a vezérek j által felolvasott s a szavazó polgárok ezreinek lelkesedése mellett közfelkiáltással elfogadott. határozati javaslatokban szokott ! megnyilvánulni. Nincs támpontja a köz- J hangulat kialakulásának. De azért, megközelítőleg mégis tudjuk, hogyan gondolkodik a nép s miképpen vélekednek a nagy eset felől a politikailag számottevő körök. A nép, a földet turó, becsületes lelkű j magyar, a politikai láthatár elborulásáról nem tud semmit. Nem is akar róla tudni. Az egész politikát az urak huncutságának tartja ; abban a tekintetben pedig, hogy ebbe a huncutságba nem jó belekeveredni, keserű tapasztalatai vannak. Ezek a tapasztalatok azután egy kicsit furfangossá és politikailag megbizhatatlanná tették a népet. A népgyűlést szereti; az urak szavazását is szívesen meghallgatja, a végén szavaz bizalmat is, bizalmatlanságot is, már amilyen határozati javaslatot elébe terjesztenek. Ezért a politikai hangulatok festéséből hagyjuk ki a népet. Mert ha elmagyarázná neki valaki, hogy az ellenzéki urak agyon akarják beszélni a kormányt, bizonyosan azt mondaná rá, hogy jól teszi, ha nem hagyja magát; ha pedig úgy adják be a témát, hogy Tisza István gróf nem engedi szóhoz jutni a balpárti urakat, azt felelné, hogy kiáltsanak nagyobbat. Az a szegény nép bizony csak a terheit érzi a magas politikának s azt tudja, hogy sok az adó, nehéz a megélhetés. Amikor tehát arról esik szó, hogy milyen a vidék hangulata, keressük csak azt, mikép gondolkodnak a vidéki urak? Tagadhatatlan, hogy az egymásra torlódó politikai események kellő közepén beállott váratlan fordulat, a házszabályok merész átvágása akkora meglepetést okozott, hogy egy pillanatra megbénult minden gondolat, A magyar emberrel vele született, százados átöröklés által megerősített jogérzék, amely a közjogi formalitások tiszteletében épugy érvényesült, mint a jogfolytonossághoz való szivós ragaszkodásban, nem tudott egyszerre háttérbe vonulni a politikai raison előtt, amely a salus rei publicae elvével tudta csak megiudokolni a formák megsértését. Hogy a legelső hangok a legszélsői>b ellenzéki kifakadások voltak, az csak természetes egy olyan vármegyében, amely még D^ák Ferenc korában is ellenzéki szellemmel volt telítve. Nagyon sok a híve Apponyi Albert grófnak. Ellentmondásnak látszik ez az állítás Zalavármegyében, amely öt néppárti képviselőt választott. De mikor Apponyi gróf hiveiről beszélünk, arra a régi közjogi elvre gondoltunk, amely szerint vota non numerantur, sed pouderantur. Nálunk pedig nagyon sok ponderáns, legalább is a vármegyei és társadalmi életben számottevő férfiú tekinti vezérének Apponyi grófot. Nem állítjuk határozottan, de valószínűnek tartjuk, hogy néppárti képviselőink közül Szüllő Géza és gróf Vilczek Frigyes magatartása közelítette meg leginkább választóik hangulatát, mert nem pártpolitikai szempontból, hanem a legprimitívebb választói felfogás szerint azoknak, akik az ok nélkül való technikai obstrukciót, mint a nemzet nagy érdekeit romboló, a parlamentarismust aláásó veszedelmet a mi különleges viszonyaink által indokolt határig korlátok közé akarják szorítani, még az előzetes tárgyalásoktól is elzárkózni, bizottság kiküldését mereven ellenezni nem lehet. Azt vitatni, hogy a miniszterelnök s a szabadelvű többség helyesen cselekedett-e, amikor a házszabályok megsértésével törte le az obstrukció lehetőségét; hogy ennek a cselekedetnek alkotó vagy romboló hatása lesz-e a jövőre nézve, ezerféle szempontból lehet. De azt, hogy az obstrukciónak minden alakja, minden kinövése hasznára volna a nemzetnek, megmagyarázni lehetetlen. Amint a szabadelvű pártnak megvannak a maga dissidensei, itt lent is megoszlanak a vélemények. Abban egyek vagyunk, hogy a házszabályokat módosítani kell s a nemzet elhidegült már a hazafias jelszavak cégére alatt csinált személyi és pártpolitikától. Sokan vannak azonban, akik megijedtek a merész lépéstől s hajlandók elhinni, hogy abban a pillanatban, amikor a házszabályokon csorba esett, meghalt a magyar alkotmány. Ahoz, hogy valaki ezekben a kritikus időkben kitartson a szabadelvüpárt és a kormány mellett, bátorság és a jövendőbe vetett erős hit kell. El kell hinnie azt, hogy az erélyes kezet hazafias szándék vezeti, hogy a formákon elkövetett erőszak, vagy a formák megsértésével való joggyakorlás kevesebb veszedelem a formákkal való visszaélésnél. Aki ezeket nem hiszi, vagy nem meri hinni, az dilemmába kerül. Gróf Andrássy Gyula választóihoz intézett levelében a következőket mondja: »Nálunk a végső következményekig vitték az ellenállást és a túlzás szelleme az állami élet törvényes alapjait is megingatta*. »Az ellenzék egyes részeinek magatartása növelte naggyá ezt a reakciót, mely a többséget olyan tettekre ragadtatta, amelyekre előbb még gondolni sem mert volna. A kár, amelyet a kisebbség az obstrukciónak fegyverével a nemzet testén okozott és a többségnek abból eredő keserűsége, hogy törvényhozói kötelességét nem birta mindig teljesíteni, lettek melegágyává azon erőszakos szellemnek, amely összetörte a házszabályt. « íme a dilemma. Egyik oldalon az indokolatlan örökös obstrukció réme, a másik oldalon az erőszak. Mai számunk IO oldal.