Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-30 / 44. szám

1904. október 16. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 5 tűntek. Imrédy Pálnó Zalaegerszegen ment férj­hez s évekig itt lakott, de midőn férjét, aki pénzügyi titkár, innét elhelyezték, elvált tőle 8 azóta a fővárosban tartózkodik. Papp Ferenc Zalavármegye árvaszókénél volt jegyző, de állá­sától hivatali visszaélések miatt kénytelen volt megválni. Az ellene lefolytatott bünperekben ki­derült, hogy mielőtt hozzánk került volna, sikkasz­tásért és csalásért két évet töltött a fegyházban. Hogy mikép jutottak az ókszerek Imrédy Pál­néhoz s hogy neki és Papp Ferencnek minő része van az ókszerlopásban, még nincs megállapítva, mert tartózkodási helyük ismeretlen; csak annyit tudnak, hogy 25 én Budapestről Bécsbe utaztak. Jótékonyság. Rotorban sok kárt tett az árviz. Sok szegény embert kiűzött hajlékából az ár s nem volt mit enniök. A nyomor enyhítése végett alsódomborui Hirschler Miksa szekérszámra küldte a kenyeret az árvízkárosultaknak s a nyomorgó családok között pénzsegélyt osztott ki. Hirschlerék jótékonyságát áldva emlegeti a muraközi nép. Minden alkalommal érzik a jó szivek melegét, valahányszor a sors csapásai ránehezednek a népre. — Dr Szüllő Géza országgyűlési képviselő is felkereste az árvízkárosultakat s megígérte, hogy segélyakciót indít a sújtott vidék felsegó­lyezése érdekében. A vendég. A magyar embernek vérében van a vendégszeretet, amelyet azinte félelmessé és veszedelmessé tud fokozni a murci. A leteny rei hegyen egy gazda az uj bort kóstolgatta, amikor bevetődött egy horvát utas. A gazda levezette a jövevényt a pincébe ós alaposan megkóstoltatta vele a zavaros italt. Azután krumplit sütöttek és újra ittak. A vendég estefelé útnak akart indulni, a házi gazda azonban nem eresztette. Mit volt mit tenni, a vendég ivott tovább. Végre azonban megsokalta a jót s minden áron távozni szándékozott. A murci erősen dolgozott, az atyafiakban felforrott a virtus. A gazda mérges lett, a vendéget irgalmatlanul összeszidta. »Nem hiába horvát vagy, nem is tudod mi az ember­ség.* Nagy csata támadt erre. Először csak a kanoBÓ törött össze, később már a bot is, meg a székek is. A vendég erősebbnek bizonyult s alaposan helybenhagyta a házi gazdát, akit keresésére indult hozzátartozói találták meg a pincében. Véres volt a feje, de nem annyira a vórvesztés, mint a muroi miatt hevert dísztelenül a földön. Az emberséges horvát pedig folytatta az útját s miután a vendég nevét sem tudják, keresni sem lehet. A vendégszerető gazda meg­fogadta, hogy többé nem tartóztatja a távozni készülő vendéget. Betörés. Spiegel Rezső tapoloai kereskedőnél a minap betörő járt. A tolvaj valószínűleg a pincében rejtőzött el s onnét ment be az üzletbe, ahonnét 1800 K készpénzt és 4000 K értékű értékpapírt vitt el. A nyomozás eddig nem veze­tett eredményre. Leszakadt part. Bolla József tapolcai fuvaros földet akart kocsijára rakni s hogy könnyebben menjen a munka, az aláásott part mellé állította a szekeret s elkezdett dolgozni. Alig tett néhány kapavágást, mikor a föld megcsuszamlott s Bollára zuhant. A lovak ijedten rohantak el a fuvaros fölött, aki teljesen föld alá került. A közelben dolgozó emberek gyorsan kiásták az eltemetett Bollát, aki súlyos sérüléseket szen­vedett. Hamis ezüst pénz. Megírtuk, hogy ujabban sok hamis ezüst forintos ós korona van forgalom­ban. A pénzek cinkből készülnek s be vannak ezüstözve. A nyomás nagyon ügyes és teljesen tiszta, csak a körirat van elmosódva. Miután ezek a pénzek legsűrűbben a veszprómmegyei Nagyvázsony vidékén bukkannak fel, a hamisító­kat is ott kutatják. Azt gyanítják, hogy a hami­sítványokat egy jól szervezett hamisító banda kószítk, amelynek révén hozzánk eljutnak a cink forintok és koronák. Őszi viharok. Elkésett nyári viharok tévednek vissza a levelek hullásának szomorú napjaiba. Villámlás, dörgés, záporeső tört ránk a mult héten, pedig idestova tél lesz már. Közel a zala­megyei határhoz, Andrásfa mellett a villám le is csapott. Hol legdrágább a hus? Az utolsó hivatalos kimutatás szerint a húsárak az egész Magyar­országon Nagykanizsán a legmagasabbak. Egyet­len vidéki város sincs, amelyben a marhahús ára elérné a nagykanizsai piaci árakat. Még Zala­egerszeg sem, pedig a mi mészárosainkban is megvan a hajlandóság az árak fokozására. Leg­utóbb a marha ára nagyot esett, a hus árak azonban alig változtak. A husdrágaság egyes városokban annyira nyomasztó volt, hogy a helyi hatóságok kénytelenek voltak a közélelmezés kérdésébe nagy eréllyel beleavatkozni. Zombor­ban városi mészárszéket állítottak fel, amely akkor, amikor a mészárosok 1 K 20 f—1 K 80 fillérért adták a marha és borjúhúst, képes volt veszteség nélkül 84—96 filléres árakkal dolgozni. Három hónapi fennállás után a városi mészárszék megszűnt, mert a mészárosok normálisra szállí­tották le az árakat. A kereskedelmi miniszter kimondotta, hogy a helyi hatóságoknak nemcsak joguk, hanem kötelessógük is a húsárakat szabá­lyozni, ha azok mesterségesen és jogosulatlanul emeltetnek. A városokat tehát attól, hogy ható­sági mészárszéket állítsanak, eltiltani nem lehet. A Mura halottai. A bisztriczei murai révet Czigány István birja haszonbőrben. A révnél két legény szolgált \Csalapin András és Balazsicz Iván. A Mura a mult hetekben nagyon meg áradt s a révkötelek a vizbe merültek. A két legény beevezett a Mura közepéig, hogy kiemel­jék a köteleket. Amint evvel vesződtek, a csónak felborult s bár mind a két legény kitűnő uszó volt, nem tudtak a sebes árral megküzdeni s elmerültek. Holttestük eltűnt. A napokban Hét­ház község határában levő szigeten megtalálták Csalapin András holttestét, Balazsicz Iván teteme azonban még nem került elő. Közös rosta. A Baksán lakó Molnár testvé­rek közös buzarostát vettek. Mindegyiknek sür­gős szüksége lett volna a rostára, mindegyik használni akarta. Az elsőbbség kérdésébe bele­szólt a fejsze. Az egyik Molnár úgy vágta fejbe a másikat, hogy az most a halállal vívódik. Szeretőnek jobb a menyecske. Balika Jancsi­nak ez volt a nótája s életének princípiuma. Sok hódítás emlókóvel dicsekedhetett s dicsekedett is. Eddig azonban csak szivekre pályázott, de a minap arra az elhatározásra jutott, hogy a szere­lemből meg is akar élni. Egy idősebb menyecské­nek tette a szépet, aki szívesen látta a sudár legényt s ami pénzt tejért, vajért, csirkéért össze­árult, mind a lelkem Jancsira költötte. A férj megneszelte a viszonyt- s lesbe állott. A szerel­mesek a kapu mellett beszélgettek. A legény pénzt kórt s az asszony átadott 10 koronát, mikor rajtuk ötütt a gazda. A szép Jancsi nem szép többé, mert levágták a fülét; pénze sincs, órája sincs, mert kártérítés fejében elszedte tőle azokat a gazda. Az asszony nem ápolhatja szerelmesót, mert az ütlegektől betegen fekszik. Elfogott zsebtolvaj. Kis János mázoló segéd, de emellett nagy passióval üzi a zsebtolvajlás mesterségét. Budapesten már többször meggyűlt a baja a rendőrséggel. Szemmel tartották. Mű­ködésének szinterét tehát vidékre tette át. A Dömötör napján tartott országos vásárra Sümegre érkezett s a tömeg között ődöngött. Kiment a marhavásárra is, jóllehet sem eladni, sem venni nem akart. Egyób üzletet keresett. Egy gazda ember mellé állt, akinek ökreire alkudozott valaki. Az eladás megtörtónt s a gazda száz korona foglalót kapott, amelyet Kis János egy szem­pillantás alatt kilopott a gazda zsebéből. A körülállók azonban észrevették, irgalmatlanul el­verték s átadták a csendőröknek, akik bekísér­ték a kaszárnyába. Alig értek vele a szobába, a tolvaj a véletlenül nyitva volt ablakon ki­ugrott ós futásnak eredt. A csendőrök üldözték s az üldözőkhöz csatlakozott Somogyi Ferencz levélhordó is, akibe Kis János majdnem bele­ütközött. A tolvaj beszaladt egy ház udvarába, ennek kerítésén átugrott s Fischer Mór ecet­gyáros szobájába osont. Senki sem vette észre a hivatlan jövevényt; sem a konyhában fogla­latoskodó cseléd, sem a másik szobában időző gazda. Az üldözők nyomában voltak a tolvajnak s csakhamar megérkeztek Fischerékhez. Keres­tek, kutattak, de hiába. Eredmény nélkül távoz­tak. Fischer azonban észrevette, hogy egy ruhás szekrény ajtaja roszul van betéve. Kinyitotta s ott találta Kis Jánost, aki könyörgésre vette a dolgot. De nem irgalmaztak neki. A visszahívott csendőrök bilincset tettek rá ós bekisértók. Ritka szerencse. A m. kir. osztálysorsjáték hétfői húzásán nagy szerencsében részesültek a 98924 számú sorsjegy tulajdonosai. Ugyanis ez a szám, melyet Schulze Vilmos osztálysorsjegy fő lárusítónál (Budapest, Rógi-posta-utca 6 sz.) veitek, nyerte a 600,000 korona jutalomdíjat. A következő sorsjáték első húzásához eredeti sorsjegyek márkaphatók e szerencsés főelárusító­nál, egész 12 K, fél 6 K, negyed 3 K, nyolcad 1.50 koronáért. Elcsípett tolvajok. Nyakas István és Bogdán István szentkozmadombjai lakósok folyó hó 21-én Zalaegerszegre jöttek, hogy itt gabonájukat érté­kesítsék. Az eladás jól sikerült, minek örömére betértek özv. Molnár Vendelné korcsmájába, hogy a szokásos áldomást megigyák. Mialatt az itókát fogyasztották, ki-kinóztek az udvarra, a hol szemükbe ötlött egy is, más is. Ugy gon dolkodtak, hogy az udvaron levő zsákoknak, tartóláncnak, nyaklónak, petróleum lámpának és üveg poharaknak nagyon is mindegy, akár az ő birtokukban van az, akár Molnárékóban. Elha­tározták tehát, hogy ezeket a tárgyakat maguk­kal viszik és meg is tették. Károsult azonban észrevette a lopást, kocsira ült és Boczföldnél elérve őket, a lopott tárgyakat megtalálta a kocsijukban. Munkás cigányok. A cigány nem szereti a rendszeres munkát s inkább koplal, mint dol­gozik. Voltak azonban egyes törzsek, amelyek iparral is foglalkoztak, üstöt foltoztak, primitív kovácsmunkát végeztek. Ezekot hívták kolompár cigányoknak. Ujabban majdnem teljesen nyomuk veszett. Eltűntek a cigánykovácsok, az üstfolto­zók. Ivadékaik itt-ott rendes iparosokká lettek, vagy visszatértek a kóborlókhoz. A minap azon­ban mégis láttunk három sátoralja üstfoltozó cigányt, akik nem csak a kolompár mesterséghez, hanem az aranyművessóghez is értenek. A vajda hatalmas ezüstgombokkal diszített ruhában járt munka után. Ahol nem merték rábizni a javítandó tárgyakat, azok kétszeres, háromszoros értékét készpénzben letette biztosítékul. Mesterségükben igen ügyesek 8 modern szerszámokkal dolgoznak. A kóborlásról azonban nem tudnak lemondani. Állandó műhely nem kell nekik; a sátor előtt dolgoznak, rendesen guggolva. Megbokrosodott lovak. Géczy Kálmán m. kir. honvéd huszár százados lovai a minap a Kazin­czi-téren valamitől megbokrosodtak. Ürült vág­tatásban rohantak a Széchenyi téren át a Kossuth Lajos-utcába. Útközben a kocsis leesett a bak­ról, azonban lábainál függve maradt a kocsin, a lovak pedig tova rohantak, maguk után hur­colva a szerencsétlen embert. A Kossuth-utcában sikerült a lovakat megfékezni. A kocsis súlyos sérüleseket szenvedett. Elvi határozat. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter f. évi október hó 18-án kelt 70566/VII. 904. számú rendeletében, egy konkrét esetből kifolyólag kimondotta, hogy a kantinos, a mennyi­ben kereskedést is tíz, az általa gyakorolt keres­kedésre nézve a vasárnapi munkaszünet tekin­tetében ugyanazon korlátozás alá esik, mint más kereskedő; vagyis kereskedői tevékenységét vasárnapon délelőtti tiz órán túl nem folytat­hatja. Végrehajtás akadályokkal. Az idei rossz ter­més különösen sújtotta F. M. földesurat, kinek birtoka tul volt amúgy is terhelve és a végre­hajtások napirendben voltak nála. A végrehajtó, ki a szomszéd városból jött mindig a tanyára, nagy előzékenységet tanúsítót mindenkor a föld­birtokossal szemben, ugy hogy mindig egyedül végezte feladatát és se becsüs se fiskális nem kísérte útjára. Azért meglepte, midőn egypár héttel ezelőtt a régi kúria kapuit éppen a szeme előtt zárták be és az uraság kocsisa a rácson át megmagyarázta, hogy a végrehajtót kísérettel együtt nem engedi át a nagyságos ur a kapun. Hiába magyarázta a végrehajtó, hogy az a két ur, ki vele jött, előtte teljesen ismeretlen s csak véletlen alkalmatosságot használva ki, hozta őket az ő kocsiján az urasághoz, a kocsis nem nyitott kaput, mert a kérdésre, hogy mit keres akkor itt az a két ur is, azt a választ kapták, hogy ők az urssággal hatszemközt intézhetik el jövetelük célját. Majd a végrehajtó az idegenek­től bocsánatot kérve egyedül ment be a földes­úrhoz és felvilágosította a ház urát a künn várakozó két ur kínos helyzetéről. A házigazda ezek után egy külön szobában fogadta a két látogatót. Ezek megkérték, hogy most már tekintettel arra, hogy végrehajtó van a háznál, zárná be ezen lakosztályhoz vezető ajtókat, mert előbb nem mondhatják el jövetelük célját. A látogatók rejtélyes magaviselete nagyon izga­tottá tette a földesurat. Az izgalom azonbanj a szóval ki nem fejezhető öröm hatása alatt csak fokozódott, midőn megtudta, hogy ezek a vendé­gek Török A. és Társa budapesti bankházából jöttek, hogy kifizessók neki az előző napon nyert

Next

/
Thumbnails
Contents