Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-30 / 44. szám

6 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap « 1904. október 9. legnagyobb 400.Ü00 koronás főnyereményt. A végrehajtó segédszemélyzetének tartott vendégek — most már a szerencse követei, árverési jegyzőkönyv helyett hálalevelet vittek el a Török bankháznak. Arany-árkeietpótlék november hóra. A vám­illetékeknek ezüstben történő fizetésénél vagy biztosításánál szedendő árkeletpótlékot november hóra löV^/p-ban állapították meg. Vetőmagvak ára Mauthner Ödön budapesti magkereskedő értesítése szerint Budapesten nyers áruért 50 kilogrammonként: vöröshere 70—80 K, lucerna 50—58 K, téli borsó 10—12 K, téli bükköny 13 14 K, szöszös bükköny 24 K, muhar­mag 12—13 K. brtza roas árpa zab tengeri minŐHég Rzer.r.t Piaczi áraink a legutolsó hetiYásá/oii 50 kilogrammoniiní. fCor.-tól í<ct t 6 —970 —•— —•— 7-30 —•— 6-50 —•— 7-— Nyilt-tér.*) Legtőkelelesebb tápszer csecsemők részére. Kísérleti czelokra fél dobozok ál Korona. /I tisztelt szülésznőknek probadobozok ésrópi rátok ingyen rendelkezésre állnak a NERUDA NANDORNAL fele S £» főraktárban BUDAPEST, ÍV.Kossuth La jos utcza 7sz.;fl Válasz a „Magyar Paizs" 43. számában „Egy iparosnak a furcsa esete" cim alatt megjelent cikkre. Ugy látszik, a M. P.-nak elég egy besúgás, valótlanságokkal telt panasz arra, hogy valakit megvádoljon. Én azonban ugy tudom, hogy a hirlapiróuak kötelessége teljes tájékozást szerezni arról, amit lapjába fölvesz, mert az egyoldalú információ annyira megtévesztheti a7 irót, hogy valótlanságokat ir és személyeskedik. Most is feleslegesnek tartotta a cikkíró Kaszás bognár dolgának a végére járni. Bizony ez a jámbor és szorgalmas iparos a szomszédsággal folyton civakodik, pereskedik. Mikor a szomszéd­ságba költözködtem, már javában folyt az ellen­ségeskedés Kaszás ós házi gazdám között a kert, csatorna, mesgye és még egyebek miatt. Kaszást többször fel is jelentették s tnindig el is marasz­talták, ezért azután boszut esküdött házigazdám ellen. Én akkor meg Kaszással, mint egykori iskola pajtásommal, jó viszonyban voltam. A műhelyét az én lakásomtól egy vékony fal választja el. Kaszás elkezdett éjszakákon át dol­goztatni, de nem ugy, mint a M. P. hiszi. Nem f'tirt, faragott, hanem úgy döngetett, hogy rez­gett bele ajtó, ablak. Azt se higyje a M. P., hogy egy-két órával hosszabbította meg a munka­időt csupa szorgalomból, hanem minden éjjel estétől reggelig dolgozott, illetve dolgoztatott a legényeivel és inasaival. Először megkértem Kaszás bognárt, hogy hagyjon fel a pokoli zajjal. Megigérte, de igé­retét nem tartotta meg. Mikor a feleségem bete­gen feküdt, újra elmentem hozzá, hogy legyen tekintettel legalább a betegre. Ezt is megigérte, de éjjel újra döngetett. A feleségem beteg volt, magam ideges lettem, a cselédein felmondott. A házi gazdáinhoz fordultam segítségért. Kaszást feljelentették és két izben meg is büntették. De újra kifogott rajtunk. Nem dolgoztatott ugyan minden éjjel, hanem a segédje néhány társával 10 —11 órakor furulya, harmonika kíséret mell<;tt hangversenyt rendezett, amelyhez az inas kalapáccsal verte a taktust. Ismét felkerestem a jó szomszédot. Természetesen nem tudott az éj­szakai hangversenyekről s megigérte, hogy jövő­ben nem engedi meg a dorbéz olást; de azért folyt az hetekig. Kaszás kijelentette, hogy az én kedvemért megtenné ugyan, hogy éjjel nem végeztetne za­jos munkát, mert még sürgős munka idején is i be tudná osztani nappalra a teendőit, de házi gazdámnak meg akarja mutatni, hogy kidöngeti a lakóját. Mit szól ehez a cikk iró? De még többet is mondhatok. Kaszás épített is már az udvarban külön egy műhelynek szánt épületet; mondta is nekem, hogy műhelyét abba helyezi át ós a mi­kor egy izben kérdeztem tőle, hogy miért nem fejezi be teljesen az uj műhelyt és miért nem használja? azt válaszolta, hogy eszközöljem ki a házigazdámnál, hogy adjon neki 100 forintot, akkor kötelezi magát, hogy két hét múlva nem lesz ott a műhelye, mert ha a műhelyében meg­marad, akkor a lakása űgy is üresen fog állni. Hát mit szói ehez a cikk iró? Ezen eljárás­hoz csak nem kell kommentár? Természetesen Kaszás a 100 forintot nem kapta meg, tehát éjjelenkint Isten igazában tovább is részesített bennünket a döngetés éjjeli zenéjében, a melyhez hasonló élvezetet a cikk Írójának szívből kívá­nok, hadd tudja meg, mi a külömbség az éjjel,! zene és az éjjeli döngetés között. Ne higyje a cikkíró, — és csodálom, hogy elhitte — hogv valakit megbüntetnek azért, mert dolgozik. Sen­kinek sem juthat eszébe egy iparost munkájában gátolni; de Kaszás nem csak maga van a vilá­gon, hanem vannak mások is, a kik élni akar­nak és ha ő nem szereti, hogy zaklatják, hát más sem tűrheti, hogy miatta családostól szen­vednie kelljen. Az éjjeli döngetés Kaszásnál tovább is folyt és mert házigazdám kijelentette, hogy ő Kaszás­sal, a ki őt uton-utfélen sértő megjegyzésekkel illeti, a hatóság előtt szembe állni nem akar, kénytelen-kelletlen magam tettem meg a feljelen­tést, a melynek kifolyása a szóban forgó alispáni döntés. Megjegyzem még, hogy egyik éjjel 2 órakor 2 raudőrt hívtam lakásomra, akik, azt hiszem, nem voltak idegesek. Konstatálták, hogy ilyen döngetés mellett képtelenség a lakásban meg­maradni, annál kevésbé aludni, mert már fenn az utcán megütötte fülüket a nagy zaj. Még egyet meg kell említenem. Az a végzés, amelyet a városi tanács 517. kig. szám alatt Marton Lajos kérvényére hozott és a cikkiró idéz, nem az éjjeli csendháborításra vonatkozik, hanem arra, hogy Marton Lajos a házára káros­nak tartotta azt a nagy rázkódtatást, amelyet Kaszásnak döngetéssei járó mestersége okoz és a mi miatt a lakója is elhurcolkodással fenye­gette. Kaszás műhelyének az eltávolítását kérte. De ebben a végzésben nem foglaltatik az, hogy Kaszás a saját házában is egész éjjeli döngeté­sévei mások nyugalmát zavarhatja. Ilyen formán egy puskaműves egész éjjel lövöldözhetne a mű­helyében, próbálgatván a fegyvereket, mert az a mesterségéhez tartozik. Tehát most én is elmondtam a tényállást. Meg­ismertettem a cikkíróval az érem másik oldalát. Ezen felül, ha annyira szivén fekszik a dolog, betekintheti a hivatalos iratokat; azt hiszem készségei megmutatják neki. Most ha igazságos akar lenni, akkor Ítéljen. Lehet, hogy az elmon dottak dacára több hitelt ad Kaszás állításának, mint az enyimnek, mert hisz Kaszást jól ismeri, engem pedig nem. Ebben az esetben Ítéljen ezen ügyről a nagy közönség. Sommer Sándor. Felelős szerkesztő: dr. Csák Károly. Társszerkesztő ée kiadó : Udvardy Ignác £ Ügynök kerestetik. J Egy üzemképes, jó hírnévnek ^ örvendő pezsgőgyár vezetősége az eddigi közvetítőnek elhalálozása fy következtében Zalaegerszeg ás vidé­4) kére, esetleg egész Magyarország területére 5 alkalmas ügynököt ^ keres. ^ Az ajánlatok német nyelven irva % e lap kiadóhivatalába adandók be. s f | Értesítés. f SE: Van szerencsém a n. é. közön- ^ ség szives tudomására hozni, hogy ^ £L Zalaegerszegen levő Ola-külvárosi 3 | vendéglőmet 1904. evi november hó 1 -tol kez­t dődőleg saját vezetésem alatt foly­^ tatom. ^ Miután ezt a n. é. közönség szi­^ ves tudomására hozom, egyúttal ^ biztosítom, hogy úgy az ételeimet, ^ valamint kitűnő boraimat a leg­^ lelkiismeretesebben s tisztán fogom ^ rendelkezésre bocsátani. Sr Szives pártfogást kérve vagyok kitűnő tisztelettel fr SZALAY JÁNOS vendéglés. mi mmmmmmmmm\ Köhögésben szenvedők használják a kitűnő jóságú és kellemes izü Kaiser-féle Mell karamellákat *) r/ A í\ szavahihető bizonyítvány ^ • szól ezen szer biztos ha­tásáról köhögésben, katarrusban és elnyálkásodás esetén. = Egy csomag 20 és 40 fillér. = Csak az a valódi, melynek véd­jegyén „három fenyő" van. Kap­ható Zalaegerszegen Schmidt Győző cukrásznál. 5553/tkv. 1904. szám. Árverési hirdetményi kivonat. A tapolczai kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság közhirré teszi, hogy a tapolczai takarék­pénztárnak — öreg Eder Imre elleni i20 korona 8 járulékai iránti végrehajtási ügyében az árve­rés a tapolczai kir. járásbiróság területén levő, a kisapáti 351. sz. tjkvben 777. hrsz. alatt adós tulajdonát tevő szőlő pincével a kisapáti hegyen 1022 koronában ezennel megállapított kikiáltási árban elrendeltetik s hogy a megjelölt ingatlan az 1904. évi december hó 30 napján d. e. 10 Órakor Kisapátiban a községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni fog. Az árverezni szándékozók tartoznak a kikiál­tási árnak 10°/ 0-át készpénzben, vagy óvadék­képes értékpapírban a birói kiküldöttnek kezé­hez lefizetni, esetleg a biróságnál való előleges letételét hitelt érdemlőleg igazolni. Az árverési feltételek alulirt telekkönyvi hatóságnál és Kisapáti községházánál betekinthetők. A kir. járásbiróság, mint telekkönyvi hatóság. Tapolcza, 1904. évi október hó 14-én. Pap, kir. járásbiró. Egy jő házból való fiu tanoncnaK felvétetik Neufeld Izidor szabó-cégnél Zalaegerszegen.

Next

/
Thumbnails
Contents