Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 27-52. szám)

1904-10-16 / 42. szám

6 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap « 1904. október 9. fától tüzet fogott. Valaki a dombról látta, mint lobog » láng a mező közepén s messze világít a aötét éjszakában. Ásót, kapát fogott és másnap éjszaka két öles gödröt ásott a mezőn. Kincset természetesen nem talált, a told gazdája azonban betemettette vele a gödröt. — Lakik azonban a Göosejben egy professionátus kincskereső is. Évek óta foglalkozik evvel a hóborttal, amely éjszakának idején az erdőkbe vezeti. Ujabban csalhatatlan bizonyságra akadt. Egy legényt besoroztak katonának Az iíju Hári János az erdőn keresztül vette az útját. Nagy búsan ballagott; nem nézett a lába alá. Otthon járt az esze. Egyszerre nagyot botlik, utána zuhant le a föld mélyébe. Egy nagy üregben találta magát. Szerencsére volt vele tüzszerszám. Meggyújtott egy ágat, amelyet esése közben magával sodort s körül nézett az üregben. Egy nagy pincét látott maga előtt. Nagy hordók állottak az agyagfal mellett. A fadongák elmállottak már, de a borkő összetartotta a nemes italt. Meg is kóstolta a bort s kitűnőnek találta. A pince végében egy kőhombár állott szinig tele arannyal. Elkáprázott a szeme a fényességtől. Három nap, három éjjel lakott a legény a föld alatt, mig végre talált egy lenyúló fagyökeret, amelyen kimászott a szabadba. Egy nagy fa tövében, bokrok között van a kijárás. A regruta sietett katonáékhoz, ahol már nagyon várták s azonnal külön szobát adtak neki. Elmesélte utazásának történetét, de nem hitték el a/, nrak ós becsukták. — Igy irta meg a legény az ő kalandját és szomorú katonaéletét szerelmeséhez intézett levélben. Hamar hire ment a dolognak. Járták azután az erdőt sokan. Mindenki belefáradt, csak egy hivő nem. Csinált egy három öles földfurót és szorgalmasan fúrja a földet, de csaknem talált kincsre. Pedig de jól esnék a rengeteg kincs mellé az a vén bor, amelyet még a török járás idejében rejthettett el arany ezüst marháival együtt valami menekülő főur. Táncoló majmok. Piszkos, züllött, nyomorult alakok járták az utcákat. Két asszony ós egy férfi. Mindegyik egy lesoványodott majmot vezetett. A kis rabszolgáknak vaskarika volt a nyakukon, amelyre lánc volt fiizve olyan szánalmat gerjesztő módon pislogattak az ostorra, amely gazdáik kezében suhogott. Megszólalt a ház előtt a dob, lecsapott az ostor a nyomorult állatra, amely bukfencet hányt és táncolt az utcagyerekek nagy gyönyörűségére. A jobb érzésű emberek undorral fordultak el az állatkínzó, munkátlan kóborlóktól, akik a nyomorult állatokat egyik utcából a másikba hurcolták. „Táncolj Jancsi" ezt a két magyar szót tudták ós ismételgették, ez volt a refrainje annak az állati bődülésnek, amellyel a majmoknak talp alá való muzsikát szolgáltattak. Mennyi parazita él ezen a szegény országon! A magunk szegényei éheznek, a majomtáncoltatók kalapjába meg hullik a garas és az állatkínzásért, amelyért be kellene zárni az utjáró csavargót, fizet a magyar. Verje el a portája elől minden jobb érzésű ember az ilyen népet, amely a kulturát csúfolja s egy nyomorult majom esetlen ugrásaival keresi a kenyerét. Ne engedje meg senki, hogy gyerekei az állatkínzásban gyönyörködjenek. A városkapitány urat kérjük, ne szabadítsa rá a közönségre az ilyen fajta élősdieket. • Betörés. Mérei Ignác keszthelyi könyvkereskedő este tiz óra tájban tért haza. Amint raktára előtt elhaladt, észre vette, hogy annak egy ablaka ki van törve. Rosszat sejtve, bement az üzletbe, ahol a betörés nyomait azonnal észrevette. A pénzes fiók fel volt törve s az ablakon volt sorsjegyek és körülbelül 600 K készpénz hiányzott. Mérei azonnal a csendőrséghez sietett s két csendőrrel a helyszínére ment. Gyanúba is fogott valakit, akit a csendőrök kíséretében fel akart keresni. Amint az utcán mentek, egy alak jött velük szemébe. Amint Méreit észrevette, a hóna alatt vitt ládikát eldobta és megfutamodott. A csendőrök utánna lőttek, de a sötét éjszakában a gyanús alaknak sikerült elmenekülnie. Mérei a menekülőben kerékhajtóját vélte megismerni. A csendőrök elmentek a kerékhajtó lakására. Éppen leakart feküdni. Ugy tett, mintha csodálkoznék a gyanúsításban és tagadott. A csendőrök azonban megtalálták a pénzt részben a szalmazsákban, részben a padláson. Nem használt a tagadás, bevallotta tehát, hogy ő volt a betörő. „Véletlenül" a pénzzel együtt sorsjegyeket is hozott el s éppen ezekkel igyekezett Mérei lakása felé, hogy a dobozt az udvarba bedobja. Mikor csendőrökkel találkozott A betörés sikerült, a gavallérián azonban rajta vesztett. Ellopott arany óra és lánc. Németh Gábor helybeli lakos kályhás mester szép aranyóráját s ugyan ilyen láncát letette a lakás egyik ablakába ós dolga után látott. Valakinek a szeme megakadt a csinos aranynemüeken, felnyitotta az ablakot és elemelte azokat. A káros 130 koronára becsüli értéküket. Csaló fiu. Fűzik Dezső helybeli fiu, a kinek már többször meggyült a baja a rendőrséggel, megint rosz fát tett a tűzre. Elkóborolt Zalaszentmihályra, s ott Baksa Sándornak egy gyűrűt kinált megvételre. A fiu váltig az hajtogatta, hogy a gyűrű arany s csak szorultságából adja ezt el. Baksa hallgatott a fiu szavára 1 K 60 f-órt meg is vette a gyűrűt és csak később tudódott ki, hogy a gyűrű rézből való. A csaló fiu ellen megindították a nyomozást. Talált póstabélyegek. Valaki több darab levélbólyeget talált az utcán és átadta a rendőrségnek, a hol jogos tulajdonos a hivatalos órák alatt átveheti. Feloldott hetivásár. Zalaegerszegen az uralgott sertósvész járvány miatt a lezárt hetivásárokat, a betegség megszűnése következtében, a hatóság feloldotta s igy a sertések felhajtása minden akadály nélkül eszközölhető. Elveszett broche. Aranyozott kengyeles kosarat ábrázoló broche, melyben valódi türkizekből nefelets csokor van, elveszett. — Felkéretik annak találója, hogy ezt a lap szerkesztőségének átadni kegyeskedjék. Árvizek. Az esős idő annyira megduzzasztotta a folyókat, hogy azok mindenütt kiöntötték. A Zala több helyen elárasztotta a völgyet. Itt azonban komolyabb veszedelem nincs A Dráva s a Mura mentén több ponton az uttestet a vasúti töltést. Kotornál pedig a község egy részét is veszélyezteti az árviz. Kotornál egy méter magasan áll az ár s 200 ház áll vizben. Félő, hogy a vasúti töltés átszakad. A letenyei murahid ós a község között az állami ut szintén egy méter magasan van elárasztva. Az államépitészeti hivatal intézkedett, hogy a gyalog közlekedés csónakkal tartassák fen. Aluraszerdehely ós Alsólendva között öt helyen öntött kí a folyó az úttestre- Legújabb jelentés szerint az árviz ezeken a pontokon 30 centiméterrel apadt, de még mindig akkora, hogy a kocsiközlekedés megakadt. Egy vásáros szekér beledőlt a vizbe s csak óletveszedelem árán lehetett a lovakat megmenteni. — Csertán Károly alispán és Lányi Kálmán kir főmérnök az államépitészeti hivatal főnöke, a helyszinére utaztak, hogy a védelmet szervezzék, a szükséges intézkedéseket megtegyék. A régi magyar kódexek tüzetes ismertetése eddigelé igen nehezen megoldható feladata volt a középiskolai oktatásnak, minthogy azok drága kiadásait a tanulók nem igen szerezhették meg. Most a „Magyar Könyvtár" e téren igen üdvös segítséget nyújt, midőn nyelvünk e becses emlékeit bő szemelvényekben, alapos jsgyzetekkel a legolcsóbb áron teszi hozzáférhetővé. Az első ily füzet most jelent meg és Balassa József kiváló nyelvtudósunk szerkesztésében a régi bibliafordításokból nyújt mutatványokat. A „Magyar Könyvtár" e havi sorozatának két más munkája szépirodalmi, az egyik eredeti, a másik fordítás. Amannak cime: Az élet folytatásokban, szerzője pedig Tábori Róbert, aki ebben a könyvében igen szellemesen mondja el egynehány ember történetét, akik a francia forradalom idején elaludtak és csak száz évvel később ébredtek fel. Sok szociális fejtegetést is igen ügyesen sző e jeles munkájába, melyet az a tisztesség ért, hogy egyike a legelterjedtebb német vállalatoknak, e „Meyers Volksbücher" kiadta fordításban. — Az angol regény 1. P. Smith munkája, a ki mestere annak, hogyan kell egy látszólag egészen egyszerű mesét a lehető legórdekfeszitővó bonyolítani. A Különös Házasság — ez a cime — annak idején méltán keltett szenzációt az angol könyvpiacon. — A „Magyar Könyvtár" e füzetekkel elérte a 392 számot; mindannyiról teljes jegyzéket minden könyvkereskedés ingyen ád. Egy szám ára 30 fillér. Vetőmagvak ára Mauthner Ödön budapesti magkereskedő értesítése szerint Budapesten nyers áruért 50 kilogrammonként: vöröshere 65—-75 K, lucerna 50—60 K, téli borsó 10—12 K, téli bükköny 13—14 K, homok bükköny 24 K, muhar 12—13 K. Állategészségügy. A földmivelésügyi minisztériumhoz beérkezett hivatalos jelentések szerint vármegyénk területén október hó 9-én 1 községben veszettség, 2 községben takonykór ós bőrféreg, ^községben ragadós száj-és körömfájás, 8 községben ivarszervi hólyagos kiütés, 1 községben rühkór, 23 községben sertésorbáno és 78 községben sertósvész volt. Múzeumok és Könyvtárak. (A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának 1904 évi működése,) A hazai múzeumok és könyvtáraknak Wlassics Gyula titkos tanácsos elnöklete alatt működő nagyfontosságú intéző fóruma, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa terjedelmes jelentésben számol be egyéves működéséről. A dr Fodor Oszkár szerkesztésében közrebocsátott e jelentés kiemeli az év ama legkiemelkedőbb mozzanatát, hogy a Tanács volt elnöke, Berzeviczy Albert 1903 óvi november hó 3-án vallásés közoktatásügyi miniszterré neveztetvén ki, lemondott a Tanácsnál viselt elnöki állásáról s helyébe a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének bizalma WTassics Gyula volt közoktatásügyi minisztert választotta meg. Berzeviczy Albertet azokért a nagy szolgálatokért, amiket a hazai múzeum és könyvtárügy terén az Országos Tanáccsal kifejtett, azóta, hogy Széli Kálmán utódaként átvette a Tanács vezetését, a legmelegebben méltatja a jelentós. Wlassics Gyula, a Tanács uj elnöke, a közoktatásügyi kormányzat éléről került a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa és Szövetsége élére s az ő áldásos működése teremtette meg javarészben e két kulturális intézményt, a melyekre jelentékeny kulturális feladatok megoldását ő ruházta rá, g egyszersmind mint közoktatásügyi miniszter, ő bocsátotta rendelkezésre mindazokat az eszközököt, amelyekre a Tanácsnak szüksége volt, hogy fontos feladatai megoldásában eljárhasson. Az Országos Tanács azon hagyományokhoz híven, melyek Széli Kálmán és Berzevicey Albert neveihez fűződnek, haladva ós munkálkodva Wlassics Gyulával az élén, ebben az esztendőben munkájának már positív eredményeit is bemutatja jelentésében. Az Országos Tanács paját kebeléből két szakbizottságot: a tudományos és nem tudományos jellegű gyűjtemények szakbizottságait küldötte ki, a melyek ez évben is szakszerűen készítették elő az Országos Tanács számára a hatáskörükbe utalt egyes ügyeket. A magyarországi népkönyvtárak állapotáról hű képet kívánt a tanács összeállítani s felhivást intézett a forgalmi adatok közlése céljából a népkönyvtárak kezelőihez, s a beérkezett statisztikai adatokból állította össze a népköuytárak 1904 évi állapotának jelentését. Elkezdette az Országos Tanács a megyénként való csoportosítását az ország területén működő összes könyvtáraknak. A Tanácsnak már ez évben sikerült számos helyen az olvasási kedvet annyira fokozni, hogy az általa felállított népkönyvtárak könyvanyagának a gyarapításáról kell már a közel jövőben gondoskodni. A helyek, a hová ez évben a Tanács uj népkönyvtárakat küldött, mindenkoron vagy helszini tanulmányozás, vagy a közigazgatási hatóságok véleményadása alapján választattak ki s a megválasztásnál irányadó szempontokul vétettek első sorban az illető vidék lakosságának érdeklődése a népkönyvtár iránt, továbbá tekintettel volt a Tanács arra, hogy ugy a tiszta magyar, mint a vegyesajkú lakossággal biró helyek, valamint a nagyobb városok és kisebb községek is egyenlő arányban jussanak népkönyvtárakhoz, melyeknek gyarapítása azonban a költségvetésbe felvett összeghez képest csak fokozatosan történhetik. tiz évben először bocsátotta az Országos Tanács a külön-külön szekrénnyel és mindennemű kezelési nyomtatvánnyal felszerelt vándorkönyvtárakat körútra, s ezek elhelyezésénél is az volt az irányadó szempont, hogy a tiszta magyar községeken kivül egyes nemzetiségi vidékek is könyvtárakhoz jussanak, a mi által a magyarságnak megvédését is vélte a Tanács szolgálni. A könyvtárak e nemét Magyarországon a Dunántúli Közművelődési Egyesület honosította meg. A vándorkönyvtárak alapgondolata az, hogy szegényebb községekben, ahol a lakosság száma nem nagy, s ezen felül a lakosok évtizedeken keresztül alig mozdulnak ki községükből, 1 továbbá egyes bizonyos tanyákon és telepeken