Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-21 / 8. szám

1904. február 21. > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapi 11 menhelyre találnak, jövőt alapítanak, s ugyanakkor egy hazánkfia szájából veszik ki a kenyeret. Ha tehát a magyar kultura véd bástyáját, mely ugy is gyenge, ily idegen szellem fogja támogatni, a délen meggyújtott tüz lassan, de biztosan terjed tova, égetve útjában mindent, ami magyar. Ha pedig a bástya rommá lett, nyitva az ut és folytathatja romboló munkáját tovább. Ide irányuljon tehát a kormány figyelme, itt kell védbástyákat emelni a magyar kulturának, hol ugy politikai, mint anyagi szükségek kívánják. Hild László áll. tanító. Események. A világ legnagyobb és legérdekesebb eseménye manap kétségtelenül a japán—orosz háborít, amelyről mindenki beszél, mindenki hireket közöl, de bizonyosat senki sem tud. Még a lapok is csak kombinálnak, másod, harmad kézből vett értesüléseket közölnek és aszerint, amint orosz vagy japán barátság uralja a redakciók hangulatát, az oroszok vagy japánok győzelmeit hirdetik. Igaz, hogy a táviró nagyon közel hozta egymáshoz a világrészeket, de a drót nélkül való táviratozás még nem foglalt akkora tért, hogy a drótot kiszorította volna s azt az egy szál drótot könnyű elvágni. Korea, Mandzsúria ós Japán pedig nagy hajítás Európa nyugati részétől s mire onnét megbízható híradást kapunk, máirégen tönkre verhették egymást a hadakozó felek. Japán nem szereti, ha mozdulatait, terveit és vereségeit Európában kürtölik s amint a nagy világlapok írják — szigorú cenzúrát gyakorol a hadi tudósítások felett. Csak azt a hirt engedi továbbítani, amely dicsőségét hirdeti, terveit el nem árulja, katonáit nem demoralizálja. Az orosz valószínűleg még jobban félti titkait s az ese ményeket nem szeretné olyan szinben feltüntetni, mintha vereséget is szenvedhetne. Ezért nem lehet ezidőszerint a lapok hireire sokat adni. Hosszú idő telik el addig, amig az eseményeknek teljesen hű képét kapjuk. Addig ráérünk afelett is gondolkodni, hogy miről jó az emberiségnek a háború ? Van-e annak haszna, ha egyik nemzet a másik rovására csupa hatalmi vágyból mérhetetlenül terjeszkedni akar, ha ezer és ezer emberéletet áldozatul dobnak a hatalmi törekvéseknek; milliárdokat érő értékeket semmisítenek meg, süIjesztenek a tenger fenekére, mikor millió azok száma, akik hiába imádkoznak a mindeunapi kenyérért. A mai kor háborúihoz a népek lelkének vajmi kevés közük van. A túltengő hatalmi dölyf idézi föl a háborúkat, amelyeket a katona parancsszóra vív meg a nélkül, hogy tudná, miért áldozza fel az életét. Ahol a lelkesedés vezeti a harcoló — Gyere Muki, hagyjuk itt ezt a boros kancsót. És bizony ott hagyták. Mi is, mert az éles fütty kiemelt a drámai hangulatból, tudatta, hogy a vámházhoz értünk. Megfelelő számú passzív és aktiv könyökdöfések között szerencsésen a partra vergődtem. Mint hangyaboly, ugy hemzsegett a kikötő előtti tér a kirándulók sokaságától. E derék emberek most bizonyosan hazasietnek, ha ugyan a táutorgást sietésnek lehet mondani. Otthon, a családi tűzhely enyhe ölén édesen pihenik ki a nap izgalmas emócióit. De bizony nem mennek haza, hanem elszélednek a külvárosi kávéházakban, hol fojtó gőzpárábau, cigánymuzsika mellett, reggelig hörpent.ik a snapszot. Ah, mily utálatos az a tivornya . . . Hohó! Hátrább az agarakkal ! Ne nagyképű ködjünk. Ezek mind derék munkás emberek, kik verejtékes homlokkal keresik kenyerüket. Hat napig szakadatlanul dolgoznak. Miért irigyeinők tőlük azt a szelid polgári élvezetet, hogy a hetedik nap kiüthessék a felebarátjuk zápfogát. Lucián. tömegeket, nem a vak fegyelem, rendszerint ott az igazság, mert a háború borzadalmait legalább az eszményi céllal mentegetni lehet. Oroszország a legnngyobb világhatalom. Karjai két világrészt ölelnek át és összeroppantanak mindent, ami közéjük kerül. Mandzsúriában, Koreában összeért az orosz kéz a japánéval s nem barátságos kézszorítás, hanem háború lett a vége. A japán—orosz konfliktus okainak megértéséhez nem szükséges a diplomáciai tárgyalások szövevényes szálait összeszedni; elég egy pilantás a térképre s Japán legújabb történetének könyveibe. Japánnak negyvenhét millió lakosa van otthon, a szigetországban. Ezen kivül még néhány millió japán él Koreában, Mandzsúriában, Amerikában s Európában. Ez a roppant néptömeg terjeszkedni akar, mert az országa nem nagy s rohamos szaporodása, valamint erőteljesen fejlődő uj kuiturája arra utalja. A legtermészetesebb törekvés, hogy a Japán tengert uralni akarja; gyarmatosításra területet keres s keleti Ázsiában hegemóniára törekszik. Japánnak missiója Kína reorganizálása, mert szellemi fölénye arra utalja, hogy a sárga faj vezető nemzete legyen. Japán terjeszkedésének természetszerű utja a Koreai félsziget, amelyet rövid tengeri ut választ el a szigetországtól. Korea népe is japán befolyás alatt áll ; a kultura áldásait Japánon keresztül kapja. Japán terjeszkedésének ós befolyásának azonban útját állja az orosz hatalom, amely keleti Ázsiában megvetette a lábát s Koreát, Mandzsúriát uralni és Kínára befolyást gyakorolni igyekszik. Az ellenségeskedésnek, tehát ki kellett törnie. Majdnem kétségtelen, hogy a harc Japán vere Bégével fog végződni. A félvilág tele van ugyan a kis sárga emberek iránti szimpátiával, de ez nem sokat fog rajtuk segíteni. A hatalmak semlegesek és sorsukra bízzák a küzdő feleket. A hatalmas orosz birodalom pedig végre mégis csak legyőzi Japánt. Nálunk senki sem igyekszik Japán mellett hangulatot csinálni, a közvélemény mégis melléje állt. Érezzük, hogy az a gyengébb; ez a szimpatia oka. A prágai községtanács azonban a muszka fegyverek diadaláért imádkozik s a győzelmet talán buzgó imádságának fogja betudni. A bolgárok, szerbek mind az atyuskáért imádkoznak, mert benne látják legerősebb támaszukat. A magyar határról visszaküldték két waggon disznót, mert a szerződés szerint 120 kgr. súlynál könnyebb sertések nem hozhatók be. Nosza rögtön kitört a lárma, hogy ha az atyuska keze nem volna Japánban megkötve, nem merték volna a disznókkal ezt cselekedni. Francziaország, mint hű szövetséges, szintén az oroszok győzelmét óhajtja; ellenben Angliában és Amerikában oroszellenes a hangulat. A német sajtó legújabban szintén csendesebben szimpatizál a japánokkal, mint a háború kitörése előtt. A magyar lapok közül a félhivatalosok óva intenek a semlegességgel ellenkező érzelmi kitörésektől, mert az orosz mégis osak szomszéd; Japán pedig messze van. De hiába! A japánok iránti szimpátiát bajos lecsendesíteni olyan nemzetnél, amely mindig annak az átkát cipelte, hogy ellenségei tulhatalmasak voltak. És meg is érdemli az a furcsa sárga nép a rokonszenvet. Néhány évtized alatt a civilizáció bámulatos fokára küzdötte fel magát. Még él az első reformátor, Ito márki, aki Európában leste el a civilizáció titkait és ma már modern kultur nép lakja Ázsia szélső szigeteit. Élénk eszű, munkás nép. Magyarországon több japán tiszt tartózkodott, különösen az állami ménesbirtokokon. A lótenyésztést tanulmányozták. Európai értélemben művelt, rokonszenves emberek voltak, akik jó emlékeket hagytak maguk után. A csáktornyai katonai gyakorlatok alkalmával nálunk is megfordult egy japán tiszt, akivel a zalai urak ismeretséget kötöttek. Poharazás közben a japáni hazájáról beszólt érdekes dolgokat s oly lelkesedéssel, szeretettel, hogy a hazáját szerető magyar ember megszerette a messze ázsiai országot is. A hazaszerető, lelkesedni tudó nép pedig megérdemli a rokonszenvet. Vérbe fog fúlni a japán nép s civilizációja megakad, visszaesik, talán örökre el is vész, hogy egy nagy világhatalomnak még negyobb legyen az ereje, dicsősége. * * * Magyarországnak ismét van egy uj politikai pártja. Uj párt a neve, báró Bánffy Dezső a vezére. Szabadelvű, 67-es alapon álló ellenzék lesz, ha akcióba tud lépni; ha bejut a parlamentbe is, ami nemcsak hogy kizárva nincs, sőt erőre is kaphat. A programmot és vezetőit megbírálta már illetékesebb toll. Nem fárasztunk senkit a mi vidékies politikánkkal. Sőt nem is foglalkoztunk volna az uj párt ügyeivel, ha nálunk nem volna annyira aktuális minden uj politikai áramlat. Mert eddig még az volt a szokás, hogy az uj pártok nálunk azonnal meleg fogadtatásra találtak. A régi soha sem volt jó; az újról azt hitték, hogy jobb, mint a régi. Az a programm, amelyet az uj párt kiadott, bizony nem rosz. Hogy beváltja-e a párt, a jövő titka ; hogy ki bízik benne, egyéni dolog. Uj azonban az uj párt programmjában nincs. Felszínen levő eszmék azok mind. Egy van benne megkapó: erős nemzeti politikára való törekvés.' A programm főbb pontjai egyébként a következők : Az állam egész szervezete nemzeti legyen. Az állami nyelv, a nemzeti műveltség s a magyar hazafiság uralkodjék minden intézményben. Külső országokban a magyar birodalom nyelve citnere és lobogója olyan joggal és akkora mértékben érvényesüljön, mint Áusztriáé. A hadsereg magyarországi része legyen igazán magyar nyelvben, oktatásban, tisztikarban, katonai szolgálatban. A népoktatás mezején tanulja meg mindenki az állam nyelvét. Ahol e célból szükséges, az állam állít és vezet elemi iskolát. A választói jogot ki kell terjeszteni, a választókerületeket újból kell rendezni, képviseletet kell adni külön irányban azoknak is, akik választói joggal nem birnak. A római katholikus egyháznak legyen önkormányzata. A nem katholikus egyházak állami segélyben részesüljenek, hogy lelkészeik jóléte biztos legyen, hiveik pedig az egyenlőtlen terhektől megszabaduljanak. Legyen magyar jegybank, önálló vámterület, független gazdasági berendezkedés, Ausztriával méltányos kereskedelmi szerződés. Telepítsünk nemzeti érdekből; szaporítsuk a kisebb mezőgazdaságokat; védjük meg a kisbirtokot; törvénnyel védjük meg a megélhetés szükséges eszközeit. Adjunk munkát a munkásnak, építsünk közmüveket, védjük meg a magyar ipart, honfiaink ne költözzenek el idegenbe. A korszerű munkásügyi intézményeket alkossuk meg. Az igazságszolgáltatás legyen olcsóbb és egyszerűbb A közigazgatást az állam vezesse és szervezze. A helyi önkormányzatnak s minden jó közszabadságnak kimélet és tisztelet adassék. A köztisztviselők felelősségét, függetlenségét és szolgálati rendjét meg kell alkotni. Fizetésüket rendezni s az alsóbb fokon jelentékenyen emelni kell. A városok ós községek kárpótlást nyerjenek az állam részére teljesített s költséggel járó munkáért. Uj adórendszer. A nagyobb jövedelem fokozatosan nagyobb adót viseljen. A földadó legyen arányos. A fogyasztási adókat az életre szükséges cikkeknél le kell szállítani. Egyetértés és együttérzés a fölséges királlyal ós családjával. Királyi udvartartás az ország fővárosában. Fölséges uralkodónk az esztendő felében lakjék közöttünk. * # * Zalavármegyében megmozdult az ősi ellenzéki szellem. Bizalmas értekezletek folytak itt is, ott is. Először Pacsán, azután Zalaegerszegen jöttek össsze a függetlenségi és 48 as párt vezérférfiai, Tanácskozásul?: eredménye most pattant ki. Szervezik a zalavármegyei függetlenségi és 48-as pártot. A levegőben van, folyton kisórt az országgyűlés feloszlatásának lehetősége. Ugy látszik arra törekszik az ellenzék, hogy az uj választások szervezve, a küzdelemre készen találják. Okult a múlton. Miután pedig a szabadelvű tábor is levonta a legutóbbi választások konzekvenciáit, valósziuüleg szintén erősebb akciót fog kifejteni, jobban szervezkedik s igy a nép-