Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-31 / 5. szám

1904. január 10. > Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 7 vágy, elvhűség és elvek tisztelete osillogott tö- ! kéletes szónoki formába állított beszédéből. A fóispán beszédét azószerint közöljük : I Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! ő csász. és kir. Felsége apostoli magyar | Királyunk által mult évi deoember hó 19-én j kelt legfelsőbb elhatározásával a magas kor- j mány előterjesztésére szülő vármegyém főis- : pánjává legkegyelmesebben kineveztetvén, a | tekintetes törvényhatósági közgyűlés szine előtt imént letett hivatalos esküm után, — midőn e széket elfoglalom, mindenek előtt oly kötelesség teljesítéssel akarom munkásságomat kezdeni, aminek nem csak készséggel és örömmel teszek eleget, de a mit mélyen és igazán át is érzek: — ez legmélyebb hódolatouinak és hazafias jobbágyi hűségemnek legalázatosabb kifejezése Ó csász. és apóst. kir. Felségének ezen legkegyelmesebb kineveztetésemért; — mint őszinte köszönetemnek nyilvánítására a magas kormánynak előterjesztésében megnyilatkozó bizalmáért; — ugy a szomszéd törvényhatóságokból megjelent küldöttségek tagjainak; — volt képviselő társaimnak; — mint általában kedves vendégeinknek, kik e szives és baráti megjelenésükkel megtisztelték vármegyénket és annyira kitüntettek engem. De vegyék még legíorróbb hálámat és köszönetemet törvényhatóságunk bizottságának tagjai, vármegyém és székhelyem közönsége, a kegyes és nagyrabecsült fogadtatásért, melyben részesítettek; — zálogául tekinthetem ezt annak, hogy szeretett vármegyénk közügyeinek intézésében mindig számíthatok arra a hazafias ée áldozatkész támogatásukra, amit tudom, hogy megnyerhetek, ha pártatlan és részrehajlatlan eljárásomban a kötelességtudás érzése és teljesítésének akarata, képességeimnek teljes kihasználásával fogja vezetni munkásságomat! S most, tisztelt törvényhatósági Bizottság! engedtessék meg nekem, hogy midőn szeretett szülő vármegyém közügyeinek kormányzását átveszem, egész őszintén és nyiltan számot adhassak azon szigorú lelki vizsgálódásom után beállott és beismert tudatnak, hogy egyedül az én szellemi erőmet, képességemet, és tudásomat ezen helynek méltó és eredményes betöltésére elégségesnek nem tartottam és nem tartom. — S midőn a magas felszólításra meggondolás és magamba szállás után mégis vállalkozni mertem, arra nem a »könnyelmű elhatározás és a kitüntetés csábja* ingerelt, a mit talán önkénytelenül is éreznem kellett, midőn az előtt állottam, hogy oly nagy történeti missiót betöltött vármegyénk élén a főispáni széket elfoglalhatom, hanem dacára az annyira súlyos helyzetnek, a megfontolás és lelki mérlegelés alatt beállt biztató és talán nem csalóka körülmények érlelték meg elhatározásomat, hogy merészebb legyek, mintsem talán képességeim könnyűsége a nehéz feladatoknak betöltésére vállalkozásomat indokolttá tette! És köteles nyíltsággal kell számot adnom ezen körülményekről, hogy mintegy belevezessem a törvényhatóság tisztelt bizottsági tagjait belső lelki világomba, hogy amint magamat meggyőztem, azonképen meggyőződhessem Önöket is arról, hogy ezen körülményekből elhatározásomra biztatást meríthettem, hogy ha az én csekély erőm de sok akaratom egybeforradhat megyénk minden tényezőjének összesített nagy erejével és egységes akaratával, akkor erősek és egyek is leszünk törekvéseinkben és célunkban, szeretett vármegyénk közügyeinek és önkormányzatának érdekében. Megkönnyítette feladatomat, bármily nagy és nehéz legyen is az reám nézve, hogy ami a magas felszólítás folytán elém tüzetett, nem volt, minthogy nem is lehetett más, mint a jognak oltalma, a törvények alkalmazása, és az igazságnak keresése, vármegyénk közügyeinek, de kiválóan közigazgatásának ellenőrzésében és felügyeletében. De befolyásolta elhatározásomat az a tudat is, a mit eddigi, bármily szerény közéleti működésem alatt mint biztosítottat megsze- I rezhettem, hogy egy olyan tisztikarnak mun- | kásságára, képzettségére és vezetésében olyan ! odaadásra számíthatok, a mi által az előbb j jelzett feladatoknak ily vállvetett törekvéssel i megtelelni nem lesz lehetetlen; és ez annál inkább, mert hiszen ismertem vármegyém lelkes, hazafias közönségének tettre kész és tettre képes erejének magas mértékét, a mivel a közügyeknek intézésében mindig a Hazának és e vármegyének önzetlen szolgálatára állottak. Kedvezőnek kellett tartanom azt az áldásos körülményt, hogy életemnek már első hajszál gyökerei ebből a szeretett földből szívták táplálékukat, hogy fejlődésük ben elválaszthatlanul ide kössék ehhez a talajhoz ós ehhez az égaljhoz, amelynek összetételéből és öszhatásából nőtt meg az a hagyományos szeretet és ragaszkodás, ami minden tenyészetnek feltétele! Ezek az életgyökerek szívták fel lelkembe a múltnak emlékeit, a miket a talajba szórtak és vetettek el Zrínyi, Festetich György, Kisfaludy, Csányi László ós Deák Ferenc, s megannyi más nagyjaink, hogy az elszórt porból is belélegzeni tudjuk a hazaszeretetet, a közügyeknek szolgálatát s vármegyénk dicsőségéti S én a fiatal szervezetnek tele tüdejével szívtam ez emlékeket magamba, ós azt akarom, ós arra törekszem, hogy vérré váljék bennem s lelkemben egy oltárt emeljek a nemes traditiók cultusának ós ezekből átvigyem a modern goudolkodás és kornak keretébe mindazt, ami csak szép, jó és igaz, s a minek örök becse mindig alkalmazható és minden időkre fennmarad. De biztatólag s mintegy hivólag intett felém, lelkemnek e komoly mérlegelése és tusája közt gondolataimban egy emlék, — édes atyámnak emléke. Az érzelmeknek legszentebbike, melyet Isten ojtott belénk, a gyermeki szeretet, tisztelet és hála megnyitotta szivemet egy férfias kötelességérzet előtt, és lelkemet egy talán nem elitélhető, de nemes ambitió előtt: elfoglalni és megérdemelni - ugyanazon helyet, a melyet ő, egy a közügynek szentelt életpálya önzetlen és közhasznú szolgálatában betöltött, 8 az ő emlékének tenni egy szent fogadalmat, hogy példáján indulva a közélet tevékenységének fórrá sát nem a már elnyert hatalom erejében, hanem vármegyém közönségének megnyerendő szeretetében, becsülésében és támogatásában kell keresni. S talán meg lehet bocsátani nekem, ha annyi példa közül, ami szintén méltó magasságban és becsülésben áll előttem, kiváló elődeimnek nemes törekvésében, odaadó munkásságában és kiérdemelt közszeretetében, — ha őt a gyermeki hála megnyilatkozásában kiemelni mertem. Elhatározásom indító okainak ezen őszinte és igaz feltárása után, kötelességemnek vélem röviden, de ép oly őszintén nyilatkozni az iránt, hogy elfoglalt állásomban minő irányelvek fogják vezetni tetteimet? Mint főispánnak politikai álláspontomról kevés az, mit mondanom kell, hiszen a közéletben töltött szereplésem a tekintetes törvényhatóság előtt nyitott könyv lehet; de azon határozott kijelentésre kell szorítkoznom, hogy én minden igaz politikai meggyőződés előtt tisztelettel hajtom meg a sajá' politikai meggyőződésemnek zászlóját, mert hiszen nem a kitűzött cél, csak az egyformán nehéz, de kölönböző utak megfutása választja el egymástól e téren a küzdőket, és épen ugyanazon célnál akarunk találkozni, vagy egymást megelőzni, amely végcél: „a Haza üdve". És e nemes versenyben nem szabad a nemtelen fegyvernek hesználatára : a gáncsvetésre gondolni sem, hanem bízzék mindenki csak a saját lankadatlan erkölcsi edzésében ós kitartásában ; s midőn én e versenyben soha sem kivételes eszközökkel, sem a hatalom előnyével részt venni nem akarok ós nem fogok, akkor hiszem, hogy mint egyenjogú munkása a közügynek és tagja a törvényház''- tgunknak, én is kérhetem azt, hogy utam megválasztását, mint saját és csakis egyéni meggyőződésem tisztaságának consequentiáját, kegyeskednek nekem is megengedni. Már vármegyénk kormányzatában ellenőrzési ós felügyeleti jogomnál, de kiválóan nagy kötelességeimnél fogva, nemcsak egyéni, de hivatalos tevékenységemnek összes energiáját kifejtve és lekötve látom a jövőben; — mert nemcsak megyénk közigazgatásában, hanem társadalmi és közgazdasági, eulturális és humanitárius ügyeiben is oly feladatok hárulnak reám, a mely ügyek vezetésében és irányításában minden tényezőnek ős erőnek helyes felhasználását és közremunkálását kell kórnem, s még inkább azért, mert jól tudom, hogy nekem még időmet ós tevékenységemet azzal is ki kell merítenem, hogy pótoljam tehetségemnek hiányait tanulással és kutatással, hogy ez utóbbi által felismerjem, az előbbi által pedig alkalmazhassam mindazt, a mivel szolgálhatunk vármegyénknek. Közigazgatásunkban megkönnyíti nekem kötelességeim teljesítését, mint már erre hivatkozni volt és lehetett is szerencsém, az a lelkes és munkás tisztikar, a kire, élén a közbizalom és közszeretet által odaállított alispánunkkal, a vármegye önkormányzatában tudom, hogy mindig számíthatok; de tudom azt is, hogy mi ismét a tisztikarral együtt, a tisztelt törvényhatósági Bizottságnak támogatásában és közreműködésében oly erős segítséget fogunk nyerni, ami azután biztosíthatja, hogy az immár annyira kiterjedt ós sokoldalú teendőknek megfelelni képesek leszünk. A tisztviselői karnak eddig is tapasztalt munkásságát még fokozottabb mérvben annál inkább remélem ós elvárom, mert vármegyénk Közönsége túlfeszített áldozatkészséggel csak nem régen biztosította, ós a kormány is megoldandó feladatai közé felvette a közigazgatási tisztviselőknek annyagi gondoktól való függetlenítését, hogy teljes odaadással szentelhessék magukat nehéz, és őket teljesen igénybe vevő hivatásuknak. Kiváló gondot akarok fordítani a járási közigazgatásra, a hol annak oly sok ágazatai és szálai concentrálódnak; és ha ezen sokoldalú és nehéz eljárásban a megyének nagy Közönségét megélhetésében és megelégedésében oly közelről érdeklő ügyek ellenőrzésében a pontos és törvényszerű végrehajtást, és méltányos elbírálást szorgalmazom és megkívánom, igy ez által buzdítom és irányítom, azt hiszem szolgálatot teszek vármegyém közönségének ; de a fáradtságot nem ismerő tevékenységgel példát is akarok adni, ós osztozni az egyforma sorsban, mert a hivatal hivatást szül, a minek teljes odaadással kell magunkat szentelnünk. A járásokban pedig különösen is a körjegyzőségek és a községek administrátiójának vizsgálatára lesz gondom és időm. Itt van az alapja önkormányzatunknak, a honnét ha a szálak rendesen, becsületes gonddal és lelkiismeretes pontossággal futnak össze, akkor a járási és megyei központban megoldhatlan csomók nem fognak összegömbölyödni. — Jó jegyzői kar áldása lehet községeinknek ós népének, és én reményiem, hogy jegyzői karunk sem fog reám szomorú alkalmat és kötelességet hárítani, hogy a törvényes szigort kellene alkalmaznom, hanem ezen vizsgálataim nekem csak örömet, községeinknek jólétet, és önmaguknak a becsületes munka teljesítésében feltalált megelégedést fognak okozni. Nagy súlyt helyezek megyei oktatásügyünknek fejlesztésére, mert kétségtelen az, hogy a jó iskola, melyet a szülői ház jó példája ós nevelő hatása támogat, — alapját képezi nemzeti művelődésünknek! És azért a különböző jellegű iskolák és fenntartóik nemes vetélkedésétől várom oktatásügyünk nagyarányú fejlődését és erkölcsi hatását, és arra fogok törekedni, hogy ezen feltótelek megszerezhetósére, hol a községek nyomasztó helyzete vagy az iskolafenntartók jogos óhajtása igényli, az állam segélyében részesüljenek. Népoktatási alaptörvényeink ama rendelkezéseinek szigorú érvényesülését azonban mindenkor meg fogom követelni, hogy a hazaszeretet és a valláserkölcsi nevelés szövetségében, a magyar kultura, az egységes magyar állameszme megerősödése az iskolákban, templomokban és a családi tűzhelyben egyképen biztosítassék ! Ezen törekvésemben kérem a nagyon tisztelt lelkészi és tanítói kartól önmegtagadó munkásságuknak teljes kifejtésót, hogy szép de oly tövises pályájukon és hivatásukban, a melynek egész életüket feláldozzák, engem támogassanak, útba igazítsanak, ösztökéljenek, esetleg felettes hatóságuk közbejöttével, hogy én viszont segítségükre lehessek, a mennyire nekem arra mód adatik.