Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-31 / 5. szám

2 >Zalaraegye, Zalavárni egyei Hirlap* 1904. január 24. Közgazdasági, közegészségi és társadalmi tevékenységünkben és intézményeink fejlesztésében azután már igen kérem, ne méltóztassanak bennem mást keresni és látni, mint egyik napszámosát közszolgálatunknak, ki vármegyém Közönségével egy munkasorban akarok dolgozni és haladni, hogy egy azon buzgósággal mivelhessük ós termékenyíthessük meg azt a talajt, a mely megyén - középosztályának és népének megélhetését biztosítani és jólétét megteremteni van hivatva; — de gondoskodjunk mindannyian együtt és kezetfogva azon eszközökről, a melyek szolgálják iparunkat és elevenné teszik kereskedelmünket, hogy ezen keresetforrások egymásra utaltságában és összhangjában elérhessük a társadalmi érintkezés mivelő hatását, és a vagyoni függetlenségben a magyar nemzeti érzés terjedését és erejét! Végül tekintetes törvényhatósági Bizottság ! azt hiszem általános kijelentéssel és fogadalommal tartozom: Addig akarok és fogok csak e helyen maradni, a meddig szülő vármegyémnek és a Köznek hasznára lehetek; mig a vármegye igazán vára lesz a magyar alkotmánynak és a meddig érzem és látom, hogy birom és megszerezhetem azt a bizalmat és támogatást fennt és lent, a mi nélkül megbénulva, meddő lenne minden erőfeszítésem. Erőszakot csakis önmagam ellen fogok alkalmazni, hogy legyőzzem önmagamat ha kell, de meggyőzzem minden esetre a tekintetes törvényhatósági bizottságot, hogy phisicai és szellemi tehetségemnek megfeszített törekvése egyedül megyémé és a közügyé leend, és hogy én nem jövök más fegyverrel, mint egyik kezemben az igazság mérlegével, a másikban a törvények könyvével; ezzel akarom vármegyém kormányzatát átvenni és vezetni, abban az erős reményben és szent hitben, hogy dacára a nehéz helyzetnek és a még nehezebb kibontakozásnak, nem lesz a multó a költőnek jóslatszerüleg is a jelen időben fogalmazott szálló igéje: él magyar áll Buda még, ormán a magyar királyi vár magasba nyúló kupoláján a szent koronával, a melyről az Isten napjának melege és fénye aranysugarakban megtörve áradnak szét egyforma erővel a magas Kárpátokról a mély Adriáig, a művelt nyugattól az ébredő keletig, a mely határok közt e fogalom: — „Magyar haza", testté vált, s a mely testből, a magyar haza földjéből szívja táplálókát, veszi erejét és meríti boldogulását minden, ami Magyar! A munka jegyében, hazámnak ós szülő vármegyémnek szeretetében végeztem beszédemet és kezdem meg működésemet, azon benső fohásszal, hogy a Mindenható adjon nekünk közös erőt és kitartást, hogy munkásságunkból áldás fakadjon megyénkre. A törvényhatósági bizottság üdvözlése. A törvényhatósági bizottság nevében Árvay Lajos főjegyző üdvözölte az uj főispánt. Beszédének azon részénél, amelyben a vármegyék múltjáról, nemzet fenntartó hivatásáról beszélt s a főispánt arra kérte, hogy a vármegyére támaszkodva, kezdje meg és folytassa hivatalos működését, a hatás frenetikus tüntetésben tört ki. A beszédet itt közöljük: Méltóságos Főispán Ur! Zalavármegye közönsége szivből üdvözli Méltóságodat azon alkalommal, hogy Méltó ságod a vármegye főispáni állását elfoglalta. Nem üres pompa, nem is semmitmondó alakiság, hanem fölötte fontos ünnepélyes tény ez a székfoglalás. Hisz Méltóságod a vármegye közönségének törvényes képviselete előtt esküt tett arra, hogy az ország törvényeit megtartja ós minden személyválogatás nélkül jogot, igazságot szolgáltat; egyúttal pedig férfias komolysággal és a meggyőződés hangján kinyilatkoztatta, hogy a vármegye érdekeit szivén hordja; ugy nemkülönben a vármegye közönségének tudomására hozta s ezzel alkotmányos szokás szerint annak megbirálására bocsátotta mindazon elveket, módokat és eszközöket is, amelyekkel Méltóságod a vármegye javát előmozdítani szándékozik. Viszont a vármegye közönsége hagyományos szokását követve, kifejezést ad Méltóságod iránt táplált érzelmeinek, Méltóságodhoz fűzött reményeinek és mindazon vágyainak, amelyek megvalósítására törekszik a amelyek Méltóságodnak imént hangoztatott érzelmeivel és óhajtásaival a haza és a vármegye szeretetében, mint ezen vágyak közös alapjában egyesülvén, a tiszta szívből bemutatott áldozatok magasan fellobogó lángjaiként fohász alakjában szállnak az egek felé, áldást könyörögve vármegyénkre ós a magasból hirdetve, hogy ma oly frigy létesült Méltóságod és a vármegye közt, amely erőinket és tevékenységünket is összesítvón, hinni, remélni s a szeretet világánál előre látni is engedi, hogy vállvetett munkálkodásunk üdvöt hoz drága megyénk honszerető népére. Ezen ünnepélyes alkalommal elkerülhetetlen egy pillantást nem vetni a vármegyei intézmény múltjába, mert hisz egyrészről ez a hossza, a történetírás itélőszékón átment és szerfölött tanulságos mult jelölheti meg legbiztosabban azt az irányt, amelyet követnünk kell, ha ezt a tüzpróbát kiállott intézményt meg akarjuk tartani annak, amivé ezer óv alatt kifejlődött: nemcsak egyszerű közigazgatási szervnek, hanem az egyéni és társadalmi függetlenség és szabadság biztosítékának és olyan templomának, melybe azonképen, miként a rómaiaknál a dicsőség templomába, csupán az erény templomából lehet átjutni; másrészről pedig csakis ebből a múltból meríthetjük azt az erőt, álhatatoseágot ós lelkesedést, amely nélkül a vármegyei intézménnyel történetileg összeforrt nagy fontosságú feladatok hazafias betölté8e nem ia képzelhető. Ez a majd ezer éves mult arra tanít bennünket, hogy a vármegyei intézmény nem annyira írott törvényen, mint inkább a haza, alkotmány és szabadság iránti szereteten s ebből folyólag a közjó és közérdek megvalósítására irányzott törekvésen, tehát — hogy ugy mondjam — a honfiak közérzületén épült fel nemzeti és állami életünk oly szilárd oszlopává, melyen a legsötétebb időknek mindent lerombolással fenyegető legádázabb viharai is megtörtek a amelynek ma nem kevesebbet, mint legdrágább és legféltettebb kincsünket: hazánk, nemzetünk és ősi alkotmányunk fennállását köszönhetjük ! Igaz, hogy ennek a páratlan hosszú múltnak sötét pontjai is vannak, melyeket a széthúzás, a visszavonás szült. Ámde hatalmas folyónk, a Duna is lerakja iszapját hosszú folyásában és a napnak is vannak foltjai. Azért ne is takargassuk ez árnyakat, hanem inkább okuljunk ós vonjuk le tanulságul belőlük, hogy semmi más, csak a közérdek lebegjen szemünk előtt, mert nemzedékek megkeserülhetik, hogy — Eötvös szavaival élve — bűnösek voltunk. Egyedül az említett értelemben vett közérzület lehetett az a dús talaj, melyben erős gyökeret verhetett ez az intézmény; a vármegye, amely — hasonlóan a szabadon tenyésző óriási tölgyhöz — azázado8 viharok nyomait viseli ugyan, amely azonban éppen ügy, mint a hatalmas tölgy, mégis bámulatot kelt erejével, nagyságával és életképes marad, üde lombokat, illatos virágokat és dús gyümölcsöt hoz mindaddig, amig az éltet adó talaj terméketlenné nem válik; amig az említett közérzület ki nem hal keblünkből, mert hiszen minden magasztos eszmének és nagy tettnek, amely az emberiség, vagy egyes népek sorsát előbbre vitte, ősidők óta kizárólag a honpolgároknak a közjó és közérdek iránti érzülete adott létet. Ez a történeti mult kétségenkivül biztos záloga a jövőnek, ha a salus reipublicae, a haza és a vármegye üdve, a közjó és közérdek vezérel ben minket, ez esetben teli reménységgel bizhatunk abban, hogy vármegyénk a nagy múlthoz méitóan és hiven fogja betölteni magas hivatását. A közérzület mellett a törvény, jog éa igazság magasztoa eazméit kell követnünk eljárásunkban, ami azt jelenti, hogy az állami akaralot kifejező törvényeknek a jog ós igazság aarktételei azerint kell érvényt szereznünk, hogy ezzel a törvény uralmát, az igazaágot, ami az államok alapja, biztosítsuk. De nem szabad figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a közigazgatás úgyszólván maga az élet, amennyiben folyton érintkezik azzal éa hogy az élet napról-napra változik, a folyvást módoauló viszonyokhoz képest, a maga sajátos követelményeivel. A közigazgatásnak tehát amellett, hogy jelentékeny tényezője az állam fenntartásának, az előrehaladás úttörőjének kell lennie és mint ilyennek számolnia kell a kor szakadatlanul fejlődő igényeivel, amelyek szükségszerű érvényesülése a méltányosság gyakorlását is előirja azon határok közt, amelyeket a legékesebben szólóan s egyúttal a legigazabban is megvont egy nagy nevű francia államférfiú azzal a mondásával, hogy a közigazgatásnak az állam lelkiismeretét kell képviselnie. Végül az elénk szabott kötelesség pontos betartása az, amit mindenkitől meg kell várnunk, mert Cicerónak örökké megszívlelendő szavai szerint a kötelesség teljesítéséből származik az élet minden tisztessége, elhanyagolásából minden gyalázata. Méltóságos Főispán Úr! Az előadottakban a főirányelvek szerint vázolt feladatoknak annál könnyebben megfelelhetünk, mentül nagyobb mértékben fog Móltóságod bennünket támogatni. E tekintetben .nemcsak reményt táplálunk, egyrészt Méltóságod imént elhangzott szavaiban, másrészt pedig azon tényben, hogy Móltóságod eddigi közpályáján is a komoly tettek s az előrehaladás embere volt ós gazdag tapasztalatait, megedzett erejét hozza szeretett vármegyénk felvirágoztatásának szentelt munkánk istápolására. De biztosítékot látunk abban is, hogy Méltóságod, mint vármegyénk szülötte, oly feloldhatlan kapoccsal van a vármegyéhez fűzve, hogy bizonyára nincs és nem is lehet nemesebb vágya és lángolóbb óhajtása annál, hogy a vármegyét nagyságra és dicsőségre, arra a dicsőségre és nagyságra vezérelje, melyben Móltóságod ahhoz a művészhez hasonlóan, aki nemcsak eszméjét, hanem saját nevét ia megörökíti halhatatlan művében, önmagának fog ércnél is tartósabb oly emlékoszlopot emelni, amely a késő utókornak is a mű és mester nagyaágát hirdeti. Azon tényből kifolyólag, hogy Méltóságod e vármegye keblén növekedett fel ós zalamegyei, egyáltalán nem kelthet minálunk visszhaogot az a régi mondás, hogy: nemo profeta in patria sua. Sőt ellenkezőleg ez az örvendetes tény viszont a vármegye közönségét is Móltóságodhoz köti olyan szorosan, hogy Méltóságod biztos lehet abban, hogy amint Antaeos, a félisten, mindaddig leküzdhetlen volt, amig anyját, a földet érinthette, amely uj és uj erőt adott neki minden érintésnél, azonképpen Méltóságod is mindaddig, amig a vármegyére támaszkodva és azzal egyetértve működik a haza ós a vármegye boldogságára ós jólétére, mindig uj és oly uj erőt gyűjthet e vármegye ragaszkodásában, elismerésében és hálájában, amely csak diadalra segítheti Méltóságodat uj közpályáján. Adja a Mindenható, hogy így legyen. Isten hozta, Isten áldja éa tartsa itt Móltóságodat ! Csertán Károly aliapán indítványára a törvényhatósági bizottság ugy a főispán, mint a megyei főjegyző beszédeinek kinyomatását elrendelte. Ezután a közgyűlés Hertelendy Fereno éltetésével szétoszlott. Tisztelgések. A közgyűlés befejeztévél a főispán a küldöttségek üdvözlését fogadta. Először Vas- és Veszprémvármegyék küldöttsége fejezte ki szerencsekivánatait az uj főispánnak. Vasvármegyét Bezerédj István alispán, Chernel Antal, Hertelendy Gyula, Mesterházy Gyula, «^koliesányi Dénes, Mesterházy Jenő, és dr. wstőy Lajos, Veszprémvármegyót pedig Kolossváry József főispán ós Reó Jenő képviselték. Ezután a vármegyei tisztikar tisztelgett, Csertán Károly alispán vezetése alatt. Az alispán a tisztikar részéről biztosította a főispánt, hogy a közérdek előmozdítására irányuló minden tevékenységében Zalavármegye minden egyes tisztviselőjét maga mellett fogja találni s a munkából a tisztviselői kar ki akarja venni a részét. A főispán avval válaszolt, hogy ő a tisztviselőkkel szemben hátrányban van, mert neki a vármegye bizalmát még csak ezután kell kiérdemelnie; de bizik abban, hogy a bizalmat — Zalavármegye buzgó tisztikarának segítségével — meg fogja szerezni.