Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-24 / 4. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. január 42. 4. szám. Előfizetési dij : Eeész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Bgyes szám ára 20 fillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utcá 25. sz. . az anyagi részét illett) közlemények pedig n kiadóhivatalhoz (Újváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALA VAR Ml EGYE! HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Politikai jogok. A közvélemény által régen sürgetett politikai reform megvalósítása felé az intéző körök megtették az első lépést. Ez az első lépés nálunk mindig ankét alakjában jelenik meg. E héten adta hirül a fővárosi sajtó, hogy a választói jog reformja tárgyában megtartották az első ankétet. A képviselő választói jog kiterjesztése, illetve a választó-kerületek helyesebb kikerekítése elodázhatatlanná vált. Nem csak a parlamentben sürgetik, hanem érzi, tudja mindenki, hogy a mai' rendszer tarthatatlan s nem alkalmas sem arra, hogy a nemzeti akarat a maga valóságában megnyilvánulhasson, sem arra, hogy nemzeti érdekeinket megoltalmazza. A rendi alkotmány romba dőlésével a népképviseleti rendszer alapján rendezkedtek be az államok. A rendi alkotmány a politikai jogok teljességét a nemeseknek adta meg. Amikor a kiváltságokat, az osztályok előjogait megszüntette a civilizáció, a jogegyenlőség elvét hirdették és vallották az uj állami rend alapjának, de a politikai jogokat az uj kor sem általánosította, hanem azokat csak szélesebb körre terjesztette ki s azok gyakori ásáff az állammal szemben tett szolgálatoktól tette függővé. A politikai jogok a rendiség s a hűbériség, az absolutizmus eltűnésével sehol sem lettek egy csapásra egyenlők, mert a történelmi fejlődésben a merész ugrások, a végletekben való mozgás megboszulták volna magukat. Az osztályok kezéből kiesett a hatalom, de nem szállt vissza annak igazi forrására, az egész népre, hanem csak annak egyes rétegeire, amelyeket e jogok gyakorlására méltóknak s éretteknek talált a törvényhozó hatalom. A politikai jogok gyakorlásának előfeltételei megváltoztak. Előbb királyi kegyelem, ősi jog, a születés, a rendiség felbomlása után az államnak teljesített szolgálatok szabták meg, hogy a politikai jogok teljessége kiknek jut osztályrészül. Ezeket a szolgálatokat az általános teherviselési kötelezettség elvének elfogadásával az állam terheihez való hozzájárulás mértékével mérték s a jogokat azoknak biztosították, akik az állami terhekhez bizonyos összeggel hozzájárultak, bizonyos minimális adót fizettek. A rendiséget, a hűbériséget az absolut uralmat demokratikus alkotmány váltotta fel s a politikai jogokban való részesedés általános alapja legelső sorban mindenütt az adó lett. A demokrácia törekvése azonban mindig az ideális egyenlőség, amely különösen a politikai jogok gyakorlatának mind szélesebb néprétegekre való kiterjesztéséhen nyilvánul legelőször. A végső cél mindig az, hogy az állam minden cselekvésképes polgára egyforma jogokkal birjon. Egy lépéssel előre haladt | a kor, amidőn az értelmiségnek, az adóra való tekintet nélkül, politikai jogokat biztosított s ujabb haladást jelent az, hogy az adó azon mérvét, amelyhez a politikai jogok gyakorlása fűződik, leszállítani, demokratikusaidban kezelni törekszik. A végső állomás pedig az általános szavazati jog behozatala lesz. Az elv érintetlen és sérthetetlen mindazok előtt, akik a haladásnak, a demokratikus fejlődésnek hivei. Az ideális célt minden fellvilágosodott ember óhajtja s elérni törekszik. Az államférfiak azonban, akik nem elméleti igazságokat, hanem gyakorlati sikereket, békét, haladását biztosító eredményeket keresnek, első sorban a célszerűségi szempontokat tekintik s csak akkor hajolnak meg az elméleti igazságok előtt, ha azok érvényesülése rázkódtatással nem jár. Magyarországon nagyon sok híve van az általános szavazati jog elvének, de ennek behozatalát kevesen sürgetik. És bármenynyire hive is valaki az elvnek, ha közelebbről ismeri az életet, kénytelen belátni, hogy az általános szavazati jog behozatala, sőt annak nagyon nagy mérvben való kiterjesztése ma még több veszéllyel, mint előnnyel járna. Különösen nem volna előnyös nemzeti érdekeinkre, mert a választók száma nem a tiszta magyar vidékeken emelkednék legjobban, hanem azokon a helyeken, ahol nagyobb ipartelepeken a legmegbizhatatlanabb, örökké mozgó, felerészben hazátlan elemek vannak összezsúfolva. Ilyen választókra pedig Magyarországnak szüksége nincs. A szavazati jog nagy mérvű kiterjesztése csak ott és abban az esetben volna indokolt, ahol az nemzeti érdekeinket nem csak nem veszélyeztetné, hanem előbbre vinné. A tervezett reformnak tehát összhangban kell állnia a nemzeti érdekekkel. Első sorban ezek s csak ezek után az elméleti igazságok lehetnek az irányadók. A mai választási rendszer egyik legnagyobb hibája az adócenzus aránytalansága s a kerületek helytelen kikerekítése. Egy izben már rámutattunk arra, hogy Zalavármegyében egymással közvetlen szomszédos, teljesen azonos gazdasági viszonyok közt levő községekben milyen aránytalanságok vannak a választói jogot megállapító cenzusban. S ez így van az egész országban. Az uj rendszer egyik sarkpontját tehát ezen aránytalanságok kiegyenlítésében kell keresni s evvel kapcsolatban meg lehet találni azt a mértéket is, amely a választói jog nemzeti és faji érdekeink veszélyeztetése nélkül kiterjeszthető. A kerületek mostani beosztása még a rendiség maradványa. Nem a választók számától tették függővé azt, hogy mely községek választanak egy-egy képviselőt, hanem kontingentálták a képviselők számát s a rendi alkotmány előjogai alapján néhol alig néhány választó adhat mandátumot, másutt ezrekre megy a választók száma. Fájdalom, ez csaknem mindenütt a tiszta magyarság rovására megy. A kis kerületek csaknem mind nemzetiségiek, a legnagyobbak pedig magyarok. Ezeken az állapotokon változtatni kell. Egy jó s nemzeti érdekeinknek megfelelő választási rendszer védelmezheti csak meg érdekeinket és szegheti nyakát a nemzetiségek politikai túlkapásainak. Az adó és értelmiségi cenzus leszállítása, egyenlősítése, a kerületek arányos beosztása lehetnek csak az uj rendszer helyes alapjai, mert Magyarország az általános szavazati jog behozatalának lehetőségétől értelmiségi, gazdasági és nemzetiségi viszonyai miatt még messze áll. A tapolczai mandátum. Olvasóink a napilapok utján már tudomást szereztek a tapolczai választás eredményéről. A szabadelvű párt jelöltje, Makfalvay Géza foldmivelésügyi államtitkár került ki fényes győzelemmel a küzdelemből. Ellenfele volt Pék János mindszentkállai gazdag foldmives, függetlenségi programmal. A választás este 7 órakor ért véget. Leszavazott összesen 2017 választó; Makfalvay 1415, Pék János 602 Mai számunk 14 oldal.