Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-12 / 24. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. junius 12. 24. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények i 3 hasábos petitsor egyszet 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassies-utca 52. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz. küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVARMEGYE! HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Zrínyi Miklós. Ezt a nagy nevet Magyarország történetének két ragyogó alakja viselte. Mind a kettő hőse volt a magyarnak. Az egyik Szigetvárnál halt meg a haza védelmében, ezt a szigetvári hősnek nevezi a történelem. A másik háborúban karddal, békében tollal szolgálta nemzetét; ennek a költő nevet adta a nemzet. Életének, nagy harcainak, tragikus végének szintere Zalavármegye volt, amelynek főispáni székében is ült. Csáktornya, Uj-Zerinvára volt otthona, amely egyik központja volt a török ellen folytatott nemzeti ellenállásnak; ahol a hős élt, hogy felébressze a magyar tetterejét, erősítgesse önmagába vetett bizodalmát. A kursancsi erdőben rohant rá a gyilkos vadkan s ott lehelte ki nemes lelkét ősi vára falai alatt. Csáktornyán temették el; ott porladtak el egyik legnagyobb magyarnak, történelmünk egyik legideálisabb alakjának földi maradványai. Csáktornya város és a Muraköz hazafias népe Zrínyi Miklós nagyságának örök emlékezetére szobrot állított, hogy hirdesse a késő unokáknak a hős és a költő soha el TÁRCA. A kutya. Az öreg Ribeaud Péter Normandiában lakott. Nem messze Rouentől, amerre a meredek országút Havre feló emelkedik. Földje mellett folyt el a Szajna, amely már itt nagy, szóles ós dühös folyó. Ribeaud Péter foldmives ember. Birtoka nagy, de terméketlen. Erősen kavicsos és csak kitartó szorgalom tette azt jól termővé. A gazda télennyáron korán kelt ós későn feküdt. Dolgozott, felügyelt, ott izzadt munkásai ólén a mezőn, a folyó mellett, a ház körül. Felesége rég elhalt. Ugyanakkor, midőn egyetlen fiának adott életet. Az öreg Ribeaud busult egy ideig, de aztán gyorsan felejtett. A kis Róbertet kiadta dajkaságba egy komájához. Nem tűrhette a gyermeksirást. Jól megfizetett érte. Midőn nagyocska lett, beadta egy nevelő-intézetbe. Minden évben haza hozatta vagy nyolc napra — ez ép elég az apai szeretetből. Az apa nem szerette a fiát — a fiúnak sem volt igen ideje megszeretni szülőjét. De azért senki sem vethette szemére — még fia sem, hogy fukar lett volna egyetlen gyermekével szemben. Pedig fukarsága éa fösvénysége különben példaszerű volt a faluban. Igaz, mindenkivel szemben az volt, — de fia sohasem érezte. Még később is, midőn bekerült nem muló dicsőségét. A Muraköz nagy fiának emlékezetére nagy ünnepet ül ma. A hazafias áldozatkészség adományaiból emelt emlékmű körül Zrínyi Miklósról emlékezik s amikor felidézi dicső nagy lelkét, nemes alakját, a hazaszeretet lángja megégeti a szíveket s a Magyarságnak ez a végvára, Muraköz derék népe méltó marad nagy hősének és Muraköz múltjának emlékezetéhez. Legyen ott lélekben mindenki a Zrinyi Miklós emlékoszlopa mellett. Szenteljük meg a földet, amelyen élt, azt a hantot, amelyen meghalt; mert nagy hőse volt a nemzetnek; nagy költője volt a magyar'nak. Mert kardjának minden csapása, szívének minden dobbanása, tollának minden vonása a haza felszabadítását, a haza dicsőségét, a nemzet boldogulását szolgálta. Zrinyi Miklós, a költő, az Ur 1620-ik évében született s korai árvaságra jutott. Pázmán Péter, a nagy pap vezetése, védő szárnyai alatt nevelkedett. Ennek a környezetéből vitte magával az élet útjaira a magyar nyelv és költészet iránti rajongást. Alig multak el az iskolai évek, az ifjúnak már a harcmezőn kellett karjának erejét kipróbálni. A török befészkelte magát Róbert a katonai iskolába, ott is mindig bőven volt pénze. Husz éves korában a fiatal Ribeaud már a párisi helyőrség egyik legköltekezőbb hadnagya volt. Az öreg paraszt — önmagában dulva-fulva — de mindig postafordultával küldte hadnagy fiának a sok szép arany Louis d'or-t. »Senkise mondhassa, hogy a gazdag Ribeaud paraszt nem nevelte urimódra fiát« ! Bizony, hadnagy fia uri módon is élt. Szeretőt is taitott — szépet, előkelőt. Éjjelezett, kártyázott, ivott ós dorbézolt. Szeretője Deliers asszony, Páris legszebb cocottja. Legalább Róbert és a szép asszony még egy fóltucat szeretője azt tartották róla. Deliers asszonynak voltak Róbertnél gazdagabb szeretői is, de egyiket sem szerztte ugy, mint őt. Máiamennyire egy ilyen nő szeretni képes. Két évig tartott viszonyuk. Egy nap azután Róbert vért köpött. Ép szeretőjénél volt. A kereveten feküdt a szép asszony, Róbert meg a kezeit csókolta, amikor reá jött egy köhögési roham. Megaludt, sötét vércsomót lökött ki tüdeje. Oda lökte a bűzhödt vért a szép asszony selyem, illatos pongyolájára. Az asszony rémült sikollyal szökött fel helyéről. Sikolyára a kerevet mellett fekvő hatalmas dogg — Nero — is felrezzent, Róbert halálsápadtan nézett szeretőjére. Deliers asszony másnap elutazott egy gazdag angollal Londonba. Róbertnek egy búcsúlevelet a Muraközbe. Az alig 18 éves hős serege élén jelent meg ősi birtokain s elkergette a pogányt. Örökös harcban állt a törökkel, akitől megszabadítta Horvátország széleit. A határszéli harcokban megedződött az ifjú szíve és karja. A hír szárnyára kapta a nevét s a nemzet már ekkor benne látta nagy küzdelmeinek egyik vezérét. Ifjú korát a háború zaja, dicsősége töltik be s mikor Horvátország főkapitánya, később bánja lett, életcéljául azt tűzte ki, hogy az alvidéket megszabadítsa a töröktől. Várakat hódított vissza, egyik babért a másik után szerezte. Az egész világ ismerte a nevét. Fejedelmek kitüntetésekkel igyekeztek elhalmozni a kor legnagyobb hősét; az egész országban viszhangzott Zrinyi Miklós dicsősége. Harcolni akart minden áron. Harcolni a magyarság ellenségei ellen, megvédelmezni ezt a földet, ezt a népet, amely az ő kardjának védelmére bizta magát. A vasvári békekötés, amely hüvelyébe kényszerítette a kardját, mélyen elkeserítette. De kezébe vette a tollat, amelyet a harci zaj között sem hagyott pihenni. És beszélt a nemzethagyott ós odaajándékozta neki emlékül kutyáját — Nérót! Róbertet négy hót után szabadságolták. Vórköhögési rohamai mindinkább gyakoriabbak lettek. Tele volt velők a kaszárnya és annak udvara. • Az öreg Ribeaud Péter agya tele lett dühvel, szemei vérben úsztak, amint meghallotta, hogy fiát szadságolták és most halálos betegen jön|haza. Nem a fiát bánta, hanem a tengersok pénzt, amit reá költött. Azt mondták, hogy jó volna délre küldeni a beteget, de egy fityinget se adott volna. Ki sem ment elébe az állomásra, egyik kocsisát küldte csak ki. Mikor a beteg, sápadt ifjú egy nagy kutya kíséretében beérkezett az udvarra, az apa egy rácsos ablak mellől leste csak — hogyan is néz ki? Megrémült. A fiu nagyon végét járhatta. Sovány volt és halálsápadt. Szemei alatt éles, fekete karikák, haja izzadt, orcái rózsás foltosak és beesettek. Éppen hogy üdvözölte. Nem tett neki szemrehányást, de szeretetet sem mutatott. Csak a kutyára volt dühös, mintha ő lett volna oka mindennek. Minek is a házába ez a nagy, szürke, levágott fülű dög? De ezt sem merte fia szemére vetni. Csak — tán az ötödik nap történt — egyszer, mikor a sötét folyosón őgyeldett Neró, az öreg patkós csizmájával nagyot rúgott a hutya köldökébe. Szegény Neró fájdalmasan vonított és gazdájáMai számunk IO oldal.