Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-22 / 21. szám

2 XXIJ U< évfolyam * Zalaegerszeg, 1904. május 22. 21. szám. Egyes .zárnia, 20 üllér "

9H NflB <> •J | W MA Hirdetményeki M j "'

W

U ,I'| Á c'

g

j U^AlH |V | ^^ . ^Ihö^l^v&uteSö.

1^." e

gysz

e, i

Lȇ mm -icl S i H |W| I i II :| 1

8 ^^ m^m. máJBLSsBL li U L li Z AL AWJÁ RM E GME I H I RL A P ; politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Pünkösd. Lángnyelvek szálltak a tanítványok feje fölé, akik megtanultak minden népek nyelvén beszélni. Megértették őketn mindenütt 8 hirdethették az igét. És azok lettek a népek apostolai, akiknek szavát megértették az igazság után sóvárgók. Égi világosság alakjában szállott le az Isten lelke s bátorságot, fényt árasztott az apostolok szivébe és elméjébe, hogy megvédelmezzék a% igazságot. De mi az igazság? Amíg az emberek saivében több volt a szeretet és az idealizmus ; amig ^szeretet' és lelki béke után vágyakoztak: addig könnyebben megértették azokat az igazságokat, amelyeket az emberiség boldogulásának igazi apostolai hirdettek. Mert a boldogság nem az anyagi hatalomban s a dus létben, hanem a lelki harmóniában áll,, amelyet az önzésbe és a mindennapi élet anyagi gondjaiba merült ember elveszített szemei elől. Azok az apostolok, akik a szeretet Istenének tanításait hirdették, nem találnának ma kövétőkre ; akik azonban a gyűlölködésről, visszavonásról, egymás megvetéséről és lenyügözéséről beszélnek, meghallgatásra találnak. TÁRCA. Modern házasság. Irta: Molnár Gyula. Kendefi: Öljön le, kedves Lajos. Lajos : Köszönöm, papa. Kendefi: Sőt, ha dgy tetszik, gyújtson rá. (Szivarral kinálja.) Lajos (rágyújt): Mit kiván tőlem kedves papa ? Kendefi: Úgyszólván semmit. Igen tisztelt atyjával már mindent rendbe hoztunk. Ninos más hátra, mint megnyugtatni a lelkiismeretemet, hogy mielőtt vőmmó lenne, oly dolgokról beszélgetek önnel, amilyenekről aztán többé, remélem, nem lesz szükség beszélni. Lajos: Értem, papa; rendelkezzék velem. Kendefi: Ebben a városrészben, amelyben lakunk, szeretik az intrikákat, kedvenc foglalkozásunk, hogy pletykákat gyártunk. Különösen fölizgatja fantáziánkat egy-egy jelentősebb hymenhir. El tudom képzelni, hogy mikor köztudomásúvá lett az i ön és Szerén leányom eljegyzése, aznap valamennyi zsúr viharos akkordok közt folyt le. Elsőbben arról vitatkoztak, hogy mennyi hozományt adok; másodsorban, hogy mennyit kap ön az igen tisztelt atyjától. Arra meg hiteles tanuk akadtak, hogy a leány csak szülői kónyAz önfeláldozás, az önzetlenség eltűnt a föld színéről. Nincs többé egyetemes emberi cél, csak osztályérdek és rideg számítás, amely bármely áron boldogulást keres. Mi a jutalma annak, aki ma önfeláldozásról, önzetlenségtől prédikál ? Gunykacaj. Mert nem hisz neki senki. Hozzászoktunk ahoz, hogy még az apostol is pénzért hirdeti az ideálokat s ára van a lelkesedésnek is. A szegények és nyomorultak patrónusai, akik a martirok és apostolok köpönyegébe rejtőznek, nagyképű csalók, akik felhasználják a hiszékenységet s a nyomor filléreiből teremtenek maguknak jólétet. Az önzetlenségnek ma már nincsenek apostolai. Az önzetlen lelkesedés tüze kialudt s egyre merészebben foglal el minden teret a lármás, ügyes, mindent lenyűgöző üzleti szellem, a pénz vágy. Az ideálok a sárban hevernek; eszme nem lelkesíti már a százezreket; kenyérkérdés tölti be az emberek életét. Lazul az erkölcs s forrongó eszmék válnak úrrá a tömegek lelkében s ezeknek az eszméknek forrása a rombolás vágya. Az egész világot nagy kérdések megolszer folytán megy nőül önhöz, mert egy szegény festőt szeret . . . Ön meg egy színésznőnek udvarol, akivel a házasság megkötése után akar tulajdonképpen barátságot föntartani. E körül egész rémtörtónetkók szövődtek, melyek szokott körutakon végre anonym-levól alakjában hozzánk is eljutottak. Bizonyos vagyok benne, hogy ön is kapott ilyeneket . . . Lajos (köhög): Hm . . . Lehet . , . Kendefi: Egész halom levelet mutathatnék önnek, kedves Lajos, amelyek az ön biográfiájával foglalkoznak, a legzsengébb korától kezdve bezárólag a mai napig. Mert a tegnapi napról sem hiányzanak az adatok. De ne ijedjen meg. Eszem ágában sinos ilyen izetlenséggel untatni. Lajos (föllélegezve): Nagyon kedves! Kendefi: Ez onnan van, mert egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy ön iíjuságának minden előjogát kimerítette. Örvendek annak, hogy fenékig ürítette az ügynevezett „élvezetek poharát" ; egészen jól van így. Most aztán nyugodtan szentelheti életét komolyabb feladatoknak. Lajos: Én is így fogtam föl, papa. Kendefi: És ha mégis ide kórettem önt, bizonyára sejti, hogy ennek különös oka van. Egy levél akadt a többi közt, amely szeget ütött a fejembe. Igazán nem tudom, mitévő legyek vele? El akartam dobni szó nélkül, de aztán mégis arra határoztam magam, hogy megmutatom Mai számunk 12 oldali dása lázas munkában tartja, de ez a munka elsöpör mindent, ami kicsiny, gyarló és erőtlen. Érezzük, hogy át kell alakulnia az erkölcsi rendnek; nemesebb, magasztosabb célokat kell kitűznie az emberiségnek. Érzi a nép minden rétege, hogy az élet híján van a nemesebb tartalomnak; nincs nemesebb célja a létnek. Az emberiség keresi a helyes utat, keresi a prófétákat, de tévesztett utakon bolyong, ál próféták után tódul. Forrong a népek lelke s az izzó tűz, amely lángba borítja a társadalmat, lassanként terjed Magyarországon is. Felüti a fejét a szocializmus, elveszti erejét a szeretet s felébred az osztálygyűlölet. A régi próféták békét hirdettek, szeretetet plántáltak a szivekbe s bizalmat csepegtettek a lelkekbe. A mai kor prófétái, akiket a kenyérharc avatott vezetőkké, pusztulást hirdetnek, rombolásra vágynak. És a nép nem követi azokat, akik önmegtagadásról, lemondásról szólnak; hanem mohón szívja magába a rombolás tanait, amelyek elfogják söpörni az egész társadalmi rendet s nem a régi ideálokat, hanem az anarchiát fogják szolgálni milliókés milliók. önnek. Az első esetben nem lettem volna elég lelkiismeretes apa; ebben a második esetben azonban attól tartok, hogy kényes dilemma elé állítom. Kényszerítem arra, hogy valónak ismerjen be valamit, ami nagyon is becsületbevágó, vagy eltagadjon oly tényt, melyről később ki fog sülni, hogy való. Lajos (kényelmetlenül): Jól tette, papa, hogy szóba hozta . . . Kendefi: A kétféle föltevéshez még egy harmadik is járul; tudniillik, hogy rágalom az egész! . . . Ebben a harmadik föltevésben nyújtom önnek át ezt a levélkét. (Levelet nyújt át.) Lajos (közönyösen nyúl utánna, de amint belepillant, elsápad, gyorsan átfutja a sorokat s félénken adja vissza a levelet.) Alávalóság! Kendefi (örvendezve): Mindjárt tudtam ! Tehát rágalom! Lajos (akadozva): Azaz . . . hogy . . . Kendefi (megdöbbenve): Mit? Tán valami mégis igaz belőle ? Lajos (lesütött szemmel): Annyi igaz, hogy a leány kedvesem volt. Fia született . . . bepörölt . . . Elitéltek havi 20 korona tartásdíjra. Fizetem még vagy tiz évig. Aztán vége. Kendefi (föl s alá jár kínos izgalomban): Tehát mégis — igaz! Lajos: A leány boszut akar állani rajtam. Gyűlölségből teszi. Ennyi az egész.