Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-22 / 21. szám

2 XXIJ U< évfolyam * Zalaegerszeg, 1904. május 22. 21. szám. Egyes .zárnia, 20 üllér " 9H NflB <> •J | W MA Hirdetményeki M j "' W U ,I'| Á c' g j U^AlH |V | ^^ . ^Ihö^l^v&uteSö. 1^." e gysz e, i L»á mm -icl S i H |W| I i II :| 1 8 ^^ m^m. máJBLSsBL li U L li Z AL AWJÁ RM E GME I H I RL A P ; politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Pünkösd. Lángnyelvek szálltak a tanítványok feje fölé, akik megtanultak minden népek nyel­vén beszélni. Megértették őketn mindenütt 8 hirdethették az igét. És azok lettek a népek apostolai, akiknek szavát megér­tették az igazság után sóvárgók. Égi vilá­gosság alakjában szállott le az Isten lelke s bátorságot, fényt árasztott az apostolok szivébe és elméjébe, hogy megvédelmezzék a% igazságot. De mi az igazság? Amíg az emberek saivében több volt a szeretet és az idealiz­mus ; amig ^szeretet' és lelki béke után vágyakoztak: addig könnyebben megértet­ték azokat az igazságokat, amelyeket az emberiség boldogulásának igazi apostolai hirdettek. Mert a boldogság nem az anyagi hatalomban s a dus létben, hanem a lelki harmóniában áll,, amelyet az önzésbe és a mindennapi élet anyagi gondjaiba merült ember elveszített szemei elől. Azok az apostolok, akik a szeretet Iste­nének tanításait hirdették, nem találnának ma kövétőkre ; akik azonban a gyűlölkö­désről, visszavonásról, egymás megvetéséről és lenyügözéséről beszélnek, meghallgatásra találnak. TÁRCA. Modern házasság. Irta: Molnár Gyula. Kendefi: Öljön le, kedves Lajos. Lajos : Köszönöm, papa. Kendefi: Sőt, ha dgy tetszik, gyújtson rá. (Szivarral kinálja.) Lajos (rágyújt): Mit kiván tőlem kedves papa ? Kendefi: Úgyszólván semmit. Igen tisztelt atyjával már mindent rendbe hoztunk. Ninos más hátra, mint megnyugtatni a lelkiismeretemet, hogy mielőtt vőmmó lenne, oly dolgokról beszél­getek önnel, amilyenekről aztán többé, remélem, nem lesz szükség beszélni. Lajos: Értem, papa; rendelkezzék velem. Kendefi: Ebben a városrészben, amelyben lakunk, szeretik az intrikákat, kedvenc foglal­kozásunk, hogy pletykákat gyártunk. Különösen fölizgatja fantáziánkat egy-egy jelentősebb hymen­hir. El tudom képzelni, hogy mikor köztudomásúvá lett az i ön és Szerén leányom eljegyzése, aznap valamennyi zsúr viharos akkordok közt folyt le. Elsőbben arról vitatkoztak, hogy mennyi hozo­mányt adok; másodsorban, hogy mennyit kap ön az igen tisztelt atyjától. Arra meg hiteles tanuk akadtak, hogy a leány csak szülői kóny­Az önfeláldozás, az önzetlenség eltűnt a föld színéről. Nincs többé egyetemes emberi cél, csak osztályérdek és rideg szá­mítás, amely bármely áron boldogulást keres. Mi a jutalma annak, aki ma önfeláldo­zásról, önzetlenségtől prédikál ? Gunykacaj. Mert nem hisz neki senki. Hozzászoktunk ahoz, hogy még az apostol is pénzért hirdeti az ideálokat s ára van a lelkesedésnek is. A szegények és nyomorultak patrónusai, akik a martirok és apostolok köpönyegébe rejtőznek, nagyképű csalók, akik felhasz­nálják a hiszékenységet s a nyomor fillérei­ből teremtenek maguknak jólétet. Az ön­zetlenségnek ma már nincsenek apostolai. Az önzetlen lelkesedés tüze kialudt s egyre merészebben foglal el minden teret a lármás, ügyes, mindent lenyűgöző üzleti szellem, a pénz vágy. Az ideálok a sárban hevernek; eszme nem lelkesíti már a százezreket; kenyér­kérdés tölti be az emberek életét. Lazul az erkölcs s forrongó eszmék vál­nak úrrá a tömegek lelkében s ezeknek az eszméknek forrása a rombolás vágya. Az egész világot nagy kérdések megol­szer folytán megy nőül önhöz, mert egy szegény festőt szeret . . . Ön meg egy színésznőnek udvarol, akivel a házasság megkötése után akar tulajdonképpen barátságot föntartani. E körül egész rémtörtónetkók szövődtek, melyek szokott körutakon végre anonym-levól alakjában hozzánk is eljutottak. Bizonyos vagyok benne, hogy ön is kapott ilyeneket . . . Lajos (köhög): Hm . . . Lehet . , . Kendefi: Egész halom levelet mutathatnék önnek, kedves Lajos, amelyek az ön biográfiájá­val foglalkoznak, a legzsengébb korától kezdve bezárólag a mai napig. Mert a tegnapi napról sem hiányzanak az adatok. De ne ijedjen meg. Eszem ágában sinos ilyen izetlenséggel untatni. Lajos (föllélegezve): Nagyon kedves! Kendefi: Ez onnan van, mert egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy ön iíjuságának min­den előjogát kimerítette. Örvendek annak, hogy fenékig ürítette az ügynevezett „élvezetek po­harát" ; egészen jól van így. Most aztán nyu­godtan szentelheti életét komolyabb feladatoknak. Lajos: Én is így fogtam föl, papa. Kendefi: És ha mégis ide kórettem önt, bizo­nyára sejti, hogy ennek különös oka van. Egy levél akadt a többi közt, amely szeget ütött a fejembe. Igazán nem tudom, mitévő legyek vele? El akartam dobni szó nélkül, de aztán mégis arra határoztam magam, hogy megmutatom Mai számunk 12 oldali dása lázas munkában tartja, de ez a munka elsöpör mindent, ami kicsiny, gyarló és erőtlen. Érezzük, hogy át kell alakulnia az erkölcsi rendnek; nemesebb, magasztosabb célokat kell kitűznie az emberiségnek. Érzi a nép minden rétege, hogy az élet híján van a nemesebb tartalomnak; nincs nemesebb célja a létnek. Az emberiség keresi a helyes utat, keresi a prófétákat, de tévesztett utakon bolyong, ál próféták után tódul. Forrong a népek lelke s az izzó tűz, amely lángba borítja a társadalmat, lassan­ként terjed Magyarországon is. Felüti a fejét a szocializmus, elveszti erejét a szere­tet s felébred az osztálygyűlölet. A régi próféták békét hirdettek, szere­tetet plántáltak a szivekbe s bizalmat cse­pegtettek a lelkekbe. A mai kor prófétái, akiket a kenyérharc avatott vezetőkké, pusztulást hirdetnek, rombolásra vágynak. És a nép nem követi azokat, akik ön­megtagadásról, lemondásról szólnak; hanem mohón szívja magába a rombolás tanait, amelyek elfogják söpörni az egész társadalmi rendet s nem a régi ideálokat, hanem az anarchiát fogják szolgálni milliókés milliók. önnek. Az első esetben nem lettem volna elég lelkiismeretes apa; ebben a második esetben azonban attól tartok, hogy kényes dilemma elé állítom. Kényszerítem arra, hogy valónak ismer­jen be valamit, ami nagyon is becsületbevágó, vagy eltagadjon oly tényt, melyről később ki fog sülni, hogy való. Lajos (kényelmetlenül): Jól tette, papa, hogy szóba hozta . . . Kendefi: A kétféle föltevéshez még egy har­madik is járul; tudniillik, hogy rágalom az egész! . . . Ebben a harmadik föltevésben nyúj­tom önnek át ezt a levélkét. (Levelet nyújt át.) Lajos (közönyösen nyúl utánna, de amint belepillant, elsápad, gyorsan átfutja a sorokat s félénken adja vissza a levelet.) Alávalóság! Kendefi (örvendezve): Mindjárt tudtam ! Tehát rágalom! Lajos (akadozva): Azaz . . . hogy . . . Kendefi (megdöbbenve): Mit? Tán valami mégis igaz belőle ? Lajos (lesütött szemmel): Annyi igaz, hogy a leány kedvesem volt. Fia született . . . be­pörölt . . . Elitéltek havi 20 korona tartásdíjra. Fizetem még vagy tiz évig. Aztán vége. Kendefi (föl s alá jár kínos izgalomban): Tehát mégis — igaz! Lajos: A leány boszut akar állani rajtam. Gyűlölségből teszi. Ennyi az egész.

Next

/
Thumbnails
Contents