Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-15 / 20. szám

1904. május 1. T>Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 225 Mig a tavasziak fejlődése és a takarmáuynak vetett bükkönyök állása a többszöri csapadék folytán kielégíthetőnek mondható, addig az állatok takarmányozására nézve oly fontos lóheresek állása az egórjárta vidéken oly hiányos, hogy ezek felszántása ós egyéb takarmányokkal való pótlása vált szükségessé. Agyagosabb talajokon azonban a lóheresek állása kielégítő. — A mult hónap vége felé általánosan megkezdődött a zöldtakarmányozás, mely számos gazdaságra nézve, a száraz takarmánynak elfogyta után, nehezen várt eseményt képezett. Ugy szintén megkezdődött a hónap második felében a legeltetési időszak is. A rétek és legelőkön ezideig mutatkozó fü~ növekedés a talajban levő sok téli nedvesség folytán kielégítő volt, ugy hogy a legelő állatok bőven találnak táplálékot, továbbá kedvező időjárást feltételezve a szénatermés is jónak mutatkozik. Kedvező körülményA: közt folytatódott a tavaszi szölomunka is. A téli forgatások beültetése, fásojtások készítése és eliskolázása, kapálási munkálatok a talajnak kedvező phisicai állapota mellett voltak végezhetők. Miután a téli fagyok a szőlőket teljesen megkímélték, ezek fejlődése teljesen normális körülmények közt folyt le ezideig és jó reményekkel táplálja a szőlőbirtokosokat. Vidékenként nagyobb számban jelentkezett ezidén a szőlőmoly, a mely ellenében erélyes védekezés válik szükségessé. Szokatlan szép díszpompában indult meg a mult hónapban a gyümölcsfák virágzása; sőt a virágzás oly gazdag volt, hogy kedvező időjárást feltételezve, ezidén kiváló gyümölcstermést várhatunk, melyre a három éven át rosszul sikerült gyümölcstermések után végre reászolgáltunk. — Ezen kilátáson a f. évi május hó elején uralkodott szeles, hűvös és esős időjárást rontott. A husáruk és állati termékek állandó jó kereslete folytán a felhajtás és állatforgalom a mult hónapban is kielégítő volt. Forgalmi akadályok mutatkoztak azonban vármegyénk azon vidékein a mult hónap utolsó hetében, a mely vidékek az állami vasutak mentén terülnek el. Az országszerte előidézett óriási forgalmi zavarok az ismert vasúti strike miatt azonban vármegyénkre nézve csupán az oknál fogva nem voltak oly sölyosak — mint az ország számos más részében, mert fővonalainkon a déli vasut-társaaág a forgalmat akadálytalanul fentartotta. Az állategészségügy állapota a mult hónapban is kedvezőnek mondható. A száj- és körömfájás majdnem teljesen megszűnt. A bejelentésre kötelezett állati járványok pedig a következő mérvben voltak a hó végével megállapítva: száj- ós körömfájás 2 községben, takonykór 2 községben, lépfene 2 községben, ivarszervi hólyagos kiütés 5 községben, rűhkór 3 községbun, sertésorbánc 2 községben, sertésvész 27 községben. Megelégedéssel constatálhatjuk azon körülményt, hogy a lépfene és a sercegő üszök elleni védojtás a mostani tavaszi időszakban egyes járásokban még a kisgazdák körében is nagyobb terjedelemben lett igénybe véve, kik a védoltások kedvező eredményeiről mindinkább meggyőződnek. Egy kellemetlen esetről kell azonban sajnosan megemlékeznünk, mely szerint a mult hónapban Kiskanizsán a takonykór fellépett. A lóállományra nézve rendkivül veszedelmes ragályos bántalom elfojtása iránt a hatósági intézkedések folyamatba tétettek — és az egész lóállomány zárlat alá vétetett. Á gabona kereskedelem csendes mederben mozgott. A gabonaárak visszaesése a mult hónapban sem változott meg oly kedvező irányban, hogy egészséges üzlet lett volna lebonyolítható. Az aratás előtti időszakban beállani szokott javulás csak a legutolsó napokban észlelhető és igen szerény mérvben, mert most már nemcsak a szükséglet, hanem inkább a speeulatió szabja meg az árakat. Ez pedig a világtermés kilátásai s az időjárás szeszélyei által hagyja magát vezetni. Miután pedig országszerte merülnek fel panaszok a vetések állásáról, valószinüleg közepes árakat várhatunk az aratási időszakra. Végre feljegyezzük azon, vármegyenkben is a mult hónap folyamán megindított újbóli mozgalmat, mely szőlőtermelésünk vitális érdekeit van hivatva megvédeni. Á kereskedelmi tárgyalások megújítása alkalmából ugyanis országszerte mozgalom indult meg i mételten és siift-gősen — az olasz bor behozatala elleni küzdelem érdemében. Tekintettel azon körülményre, hogy az 1903. i és az 1904. évi januári olasz borbehozatal oly ! nagymérvű volt, hogy ez az 1.200,000 hekto• litert az Ausztria Magyar Monarchiában már ; megközelítette, mely bor még mindig a k< dvez| ményes 3 frt. 20 kr. vámmal jöhetett be, — és tekintettel arra, hogy a behozatal direct vármegyénkbe is igen tetemes volt űgy a mult évben, valamint a f. év január havában — (felemlítjük ez alkalommal, hogy csupán a f. óv jan. és febr. havában Fiúméból Tapolozára pl. 138 waggou, Nagykanizsára 17 waggon olasz bor érkezett), mely szállítmányok a hazai termékek árát egyelőre a rendes szinvonalra felemelni nem engedik; igen megérthető a vármegyénkbon is keletkezett azon mozgalom fontossága ós életrevalósága, amely az olaszbor beözönlését az uj kereskedelmi szerződésekkel megszüntetni kívánja. Tekintettel ugyanis a szőlőtermelésnek és a bor értékesíthetőségének vármegyénk egész közgazdasági viszonyaira való mély behatására, az egész vármegye bortermelő közönségének élénk óhaját és sürgős kivánatát képezi az eddigi alacsony borvámnak megszüntetése és termelésünknek hathatósabb védelme. Ugyancsak élénken foglalkoztatja a Balatonparti vidékeink gazdaközönségét a Balaton eddigi felszinéndí felemelésére irányuló azon igyekezet is, mely a somogyi parton keletkezett fürdótelepek sorsának javításával és biztosításával járna ugyan, de nagy

4vidékek gazdasági érdekeinek megsértésével volna csak megoldható. A balatonparti gazdasági érdekeltség ugyanis a Balaton vizének felemelésében a nagy területeken fekvő rét és legelő területe további veszélyeztetését látja, mely az utóbbi években már amugyis gyakrabban és súlyosabban órezteté hatását, a minek folytán a zalamegyei partok érdekeltsége inkább a viz j leszállítását, illetve az 1888. évben megállapított nívónak fentartását kívánja. A különböző érdekek összeegyeztetésének nehéz kérdését egy, a folyó év junius havában Balatonfüreden tartandó széleskörű értekezlet lesz hivatva megoldani, mely remélhetőleg a zalai partok lakosságának a phylloxera pusztításai folytán amugyis nehéz létfentartási küzdelmeit is figyelembe fogja venni. A kivándorlók sorsa. A kivándorlásról szóló törvény április hó 20-án életbe lépett, amely a magyarországi kivándorlóknak a lelkiismeretlen ügynököktől való megmentését és védelmét célozza. A törvény életbeléptetésével kapcsolatban Zalavármegye alispánja rendeletet adott ki a főszolgabiráknak, amelyben a kivándorlás kérdésével foglalkozik. Ennek a rendeletnek általános utasítást tartalmazó részét már azért is közöljük, mert érdekes tanúbizonysága a közigazgatást átható humánus szellemnek, amely ma már nem a formákban, hanem a néphez való közeledésben nyilvánul meg. »Minthogy vármegyém területén kivándorlási mozgalmak szintén fordulnak elő, nem mulaszthatom el cim figyelmét különösen felhívni, hogy a kivándorlási mozgalmakat, annak minden egyes alakulását a legéberebb figyelemmel kísérjék, mert az okok felderítése esetén lehet csak az azokból származható nemzeti, gazdasági, erkölcsi bajok és károk elhárítása és orvoslása iránt helyes és népünk anyagi jólétét biztosító közgazdasági működéssel eredményesen munkálkodni. Nekünk, közigazgatási tisztviselőknek kötelességünk ugvaiiis minden hivatalos és társadalmi működésünkkel odahatni, hogy népünk otthonját meglelje e hazában. Mert a magyar közigazgatás, mint az önkormányzati szellem terméke , természetszerűleg is arra való, hogy a lakósság azooiális közszükségleteit is kielégítse s vezető tényező legyen a nemzet minden rétegének anyagi és kulturális boldogulásában! A törvény szelleme egyenesen meg is követeli a közigazgatástól a gyöngébb néprétegek érdekeit védő, előmozdító és lejlesztő munkát. Ennek lelkiismeretes teljesítése közigazgatási tisztviselők részéről meg fogja szüntetni, vagy bizonyára a legkisebb számra fogja csökkenteni a kivándorlás tulajdenképeni okait: a megélhetés fel nem találását, annak elő nem segítését. De hogy mi, a közigazgatás hivatalos funkció- ! náriusai ezen magosztos hivatásunk teljes tudatá- I ban a szociális feladatok végzésére irányuló szorgos kötelességeinket teljesíthessük és hogy népünket az igazi boldogulás útjára vezethessük, közvetlen és a legnagyobb jóakaratú érintkezésre vau szükség köztünk, a vezetők és a néprétegek között. Ez a jóakarat teszi lehetővé ugyanis nekünk a nép lelkületéhez való hozzáfórhetést, ez lesz forrása és alapja a hatóságok iránti bizalomnak, amely egyedüli eszköz annak elérésére, hogy a kivándorolni szándékozók nem alattomban, elszökdösve, teljesen magukra hagyatva — lelketlen ügynökök által kizsákmányoltatva fogják kezükbe a vándorbotot, hanem hivatalos vezetőjükhöz, a közigazgatási tisztviselőkhöz fordulnak és ha jó tanácsokkal, jóakaratú felvilágosításokkal a kivándorlókat szándékuktól el nem lehet téríteni, legalább a legjobb tudomásuk és akaratukkal igyekezni fognak a törvény által kitűzött azt a célt megvalósítani, hogy a kivándorlás ugy az állam, de még inkább a kivándorlók érdekeinek legmegfelelőbb módon és helyes irányban bonyolíttassék le, hogy a kivándorolt fajmagyart tul a tengeren is megtartsuk a magyar turul védőszárnyai alatt nemzeti életünk munkás és hasznos tagjának s hogy reánk nézve el ne veszszen és annak hozzánk leendő visszatérhetését lehetővé tegyük. És ha mindnyájan vállvetve megtesszük hatáskörünkből kifolyólag a magyar faj fenntartó erejének, magyar népünknek megmentésére irányuló legszebb kötelességünket, eredmény fog mutatkozni a közigazgatási tisztviselők ezen áldásos működése nyomán, mert meggyőződésem az, hogy sokfelől tépett nemzeti életünk megerősödése, anyagi és kulturális hatalmunk függ attól, hogy a magyar közélet minden tényezője pontosan ós lelkiismeretesen betöltse hivatását és ha ez testté válik, miben vármegyém köztisztviselőit illetőleg kétkedni nem tudok, akkor fogja uj, eredményekben és alkotásokban gazdagabb munka szelleme betölteni hazánk egész közszervezetét*. Jegyzetek. (Homo contradictorius.) A tudomány hatalma nagy. A kutató elme behatol a természet titkaiba s ellesi azokat a törvényeket, amelye'-: szerint a parányok tömecsekké, testekké, világokká alakulnak ós megsemmisülnek; amelyek az anyagot és szerves életet uralják. Semmi sem elég nagy és semmi sem elég kicsiny a tudós főknek. Megmérik az üstökös csillag pályáját és 30.000 részre osztják a vérsejtet. Osztályozzák a csillagokat s a rét legapróbb virágait. Sok talányt megoldott már a tudomány; de még nagyon sok kérdés előtt tehetetlenül, kételkedve áll. És ha az anyag minden titkát kifürkészte is, soha sem fogja teljesen megoldani a legnagyobb talányt: az embert, mert lelkének kohójába, ahol a gondolatok forrnak s a gondolatok tettekké érlelődnek, nem lát be a kutató szem ós nem tudja megállapítani azokat az alaptörvényeket, amelyek szerint az ember belső világa alakul. De a tudomány kutat s a psychológia elméleteket gyárt. Égy napra szóló igazságokat, amelyek szépek, sokszor érthetők is, de az élet könnyen rájuk cáfol. Minden embernek önálló psychologiája van s az általánosítás csak nagy körvonalakban sikerül. A tudós nagyképűség azonban majd lelki tulajdonságai szerint is osztályozni fogja az embert. Ehez az osztályozáshoz képest bizony kis Miska lesz Linné rendszere, amely a plánták világát sorozta fajokba, családokba, osztályokba. Azt hiszem, hogy ha majd az emberi lélek búvárai az ember alaptulajdonságait keresik s megállapítják a terminus technikusokat, egyik fejezet élén ott fog díszleni a fenti cim: homo contradictorius; ellentmondó ember. A rendszerben körülbelül a kultur emberek sangvinikus csoportjában lesz helye s ennek egyik alosztályát képezi. Nem olyan ritka jelenség, hogy a tudósok figyelmét elkerülhesse s nem a szerény zugokban élő emberek közül kerül ki, hanem a kultura és közélet homlokvonalában áll. Fő tulajdonsága az, hogy feltétlenül ellent akar mondani, tehát szerepelnie kell, mert máskép nem érvényesülhet. Valami okos psychiater könyvében olvastam, hogy az ellentmondási vágy pathologiai jelenség és közeli rokona a perlekedési mániának. En